Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1971-11-02 / 44. szám
AJ O»A BAA Olvasi bogy az utóbbi foglalkozunk a A sárga levél csupán fUstö- Ibg, nem ég. A gyerekek ugrándoznak körülötte és csak a tanítónői parancsra mennek odébb. Leülünk egy egészen — Tanító néni, Zoli elvette a zsebkendőmet. Egyáitelán em zavarok. Legalábbis a gyerekeket nem. Megkérdem Csasznynétől, haiyesli- e a gyerekek ilyen tömegben való nevelését. — Sok gyerek így Jobb ne- velést kap, mint otthon a munkájukkal lekötött szülőktől. Vi- szont tény, hogy bárhogy is i^Jgyekszünk eibalmozni a gyérebbeket anyagi javakkal, foglalkozni velük, a gyerek megérzi, hogy az nem olyan, mint nilyet otthon az anyucika ad. Ezért szükséges, hogy ha a ’'gyerek óvodában van — mert talán feltűnt, ki a vezetéknevét nem akarja vitathatatlan, hogy ennek is időben sokat megmondani, viszont a tanító pozitív oldala (például elegliataíabb néni kezét ágy szorítja, mint- ® gyerekek alkalmazkonemzedékkel. Ez nem véletlen, ha el sem akarná engedni. dóbbak, közvetlenebbek) — a éppen ágy, mint az sem vé- — Kedvenc? szülök munkaidejük leteltével letlen, hogy lapunknál sokkal — Nem. Minden gyereket toglalkozzanak velük. A gye- magasabb fórumokon is napi- egyformán szeretünk. Erzsiké megérzi a^ szülő nemtörö- renden szerepelnek a gyereke- egy hónapja van nálunk ■ és a éömségét, amikor látja, híjgy két, a populációt, a kismamá- gyerekekül nehezen barátka- mggel 6 az első az óvodában kát stb. illető kérdések. La- zik. ^ hatnál hamarább punk a fiatalok lapja, azoké. Benézünk az osztályokba, a “oo* jönnek érte. akik pár hónap múlva szülők- hálóterembe. Kis székek, kis ké válnak, vagy már azok is, heverők, asztalok, rengeteg já- és elsősorban nekik kellene ték, mindez szép rendben so- tudatosítaniuk, mit is jelent ma rakozik egymás mellett és al- gyermeket nevelni az ország- kotja a meseországot. Hogyan nak. Mi erről szóltunk és a is néz ki egy nap az óvodá- pici padra — minden pillanatjövőben is szeretnénk szólni ban, kérdem a tanító nénitől, ban várom, hogy összetörik —, néhány riportban. — Reggel fél héttől jönnek és az óvoda szükségleteiről be— Anyuci, gyere már, elké- a gyerekek. Tíz éráig nincs szélgetünk. Az épület öreg, de sünk az oviból... kötött foglalkozás, addig azt nincs rossz állapotban. Van Senecen valamivel több, mint játszanak, amit akarnak. Tíz- szép nagy udvaruk, egy fölös- ötven gyerkőc mondja ezt a- bra) után naponként változik leges fabódéval. Erre nincs nyukájának minden reggel. Ke- az órarend. Van képzőművé- szükségük, még sem tudnak vés? Elég. Ennyi a magyar gzeti, zenei, értelmi nevelés ó- megszabadulni tőle. N|ics, aki tannyelvű óvoda látogatóinak ra, amelyek keretében alkotó lebontsa, pedig egészségügyi létszáma. Annak ellenére, hogy játékokkal, filmvetítéssel, me- szempontból sem megfelelő az van egy áj rendelet... De mit seolvasással igyekszünk tágita- elhelyezése. Valóban semmi is mond? ni a gyerekek látókörét. Ebéd hasznát nem veszik. Különben — Már papíron megkaptuk „tán pihenünk, az uzsonna u- a hnb támogatja az óvódát tán pedig már a mamikákra mindenben. És ez jó, mert kővárunk. A reggeii gyülekező vés óvóda mondhatja el ezt időhöz hasonlóan ezt is kötet- magáról. púját, fél évre hozzánk jön. Az j^g játékformákkal igyekszünk Közben kijönnek a kisebbek Igazgatónő volt is néhány csa- kitölteni. is, Balla Ilonka tanító néni veládnál, ajánlotta, adják a gye- Aztán kimegyünk az udvar- zeti őket. Körülöttük több a rekeket már szeptembertől az ahol a huszonöt gyerek hu- munka, főleg így, az iskolaév óvodába, hiába. Nem is az ó- szonöt felé szalad. Van hová. kezdetén. Megtörténik, hogy voda nevelési módszereitől fél- célszerűen elrendezett nagy bepisilnek, nem gondatlanságtik csemetéiket, hanem egysze- játszótér áll rendeikezésUkre hói, inkább félelemből, szérűén kényelme^bbnek talál- g szabad ég alatt. Hinta, pihe- gyenlősségből vagy egyszerűen ják a nagyszülőkre vagy vala- gg^ homokozó, lovacskák, pa- nem a tömeges vécézésre ki ki másra bízni őket. Pedig ha ggjj — mindez azonban már szabott időpontra vannak „i már lejött a rendelet, akkor ggg, gj és nem érdekli a gye- dőzítvo“. Összevesznek a Játé- nehezen találnak alóla kibúvót, rekeket, levelet szednek. Vala- kokon. Ez a leggyakoribb, és Az, aki vitapartnerem és aki melyikük kitalálja, hogy össze- megtörténik a nagyoknál is. Itt végigkalauzol az óvoda szedik a lehullott faleveleket van például a Tallóék két Iá iyain, Csaszny Katalin tanító gg elégetik, mint a mesebeli nya. Mindig ugyanazzal a já néni. Tíz éve tanít ebben m boszorkányt. Ugrándoznak az tékkal szeretnének játszani, óvodában. A f®í®8égiM gtlet hallatán, tapsolnak, és Még megvárom Csikmák MóXozéiM^ola elvégz^ után gygmban nekilátnak a levél- nika törökök elől menekülő ide helyezték, pedig fahyi Már- gygjte»nek. Csak várom, mi katicabogárról szóló dalocs- mazá^. A***“ hadjárat vége. káját. Csak nekem énekeli, szőtte a OTnocíoket, a 87“^ Semmi. Közrejátszik a véletlen, szép hangosan és szemléltetőn ® ‘""“ö néni férje, 8 e- mutatja, hogyan menekült a csemetéi annyira hozzánottek, ggy sercintés, a levelek katicabogár és mit csinált, a^ máris sorsukra jutottak. A ne- mikor a mély kútba esett... bulók ugyan így is örülnek, de az Iskolaügyi Minisztériumtól, hogy minden kisiskolás még mielőtt átlépné az iskola kahogy szabad idejében még lakásán is kénytelen volt fog lalkozni velük. — Ilyen volt a Kardos Ar pUca, de minden évben akad a kazlat* gyerkek kozott egy-két ffr kabátnjjukat. lénkebb, akikkel aztán ú^ _ xagnJ „gg,, , k®« leve osszebarátkoznnk, mintha csak ^ kabátját, leinőttekről lenne szó. ' Beszélgetésünknek néma résztvevője is van: Erzsiké, a, , jő volt köztük, mert egyikük ez nem olyan igazi, mintha ők ggg, panaszkodott gondokról, gyújtották volna meg a kis mindnyájuk arca vidám volt. megpörkölve szempll- — rak. Hiába, a gyerekek nem felnőttek, tál tudják tenni magukat a földi problémákon... « A . X x.x* , X vasárnap jártunk — Tanító néni, én diót ké- gjj évodában? Mert akkor épp munkanap volt. ZACSEKi ŐSZI SZÉLBEN - ŐSZI HATÁRBAN e]u, napsutés- ben tomboló őszi szél már régen nem kócoita a határt errefelé. Ilyen hirtelen már régen nem vetkőztek le az aranyszínű fák, mint ezen a napon. A sürgős és nem kevés őszi dolgát végző parasztember sose kívánta a szelet, mert hát nem is volt rá szüksége. Legfeljebb nagyon régen és nagy ritkán „bab- meg borsószüret“ után, hogy a termést az ocsútól széllel tisztítsa meg. De ma már ezt B csekély munkát is gép végzi így van ez rendjén. Hajdan a tengerész szelet kívánt, a parasztember meg a szárazság miatt káromkodott. Ma már a hajók szél nélkül is szelhetik a vizeket, de a föld, a határ embere eső nélkül bizony hiába szorgoskodik kora tavasztól késő őszig. Most ezt a nagy, erős és haszontalan szelet bizony káromkodással próbálja „szélnek ereszteni“. Hogy hon- nét kerekedett ilyen hirtelen és ilyen erővel? A fene tudja. Abbahagyhatná már. Földig dönti a száraz kukoricaszárat, cibálja, tépi a sok hektáros sárga táblát, amelyen bizony még bőven van tennivaló. Igaz ugyan, e kukoricatörés várhat, de uem a felvásárló üzem. Néhány nap múlva már csak meghatározott mennyiségű kukoricát vehet át, jóval kevesebbet, mint amennyit egy nap alatt be tudnak szállítani a termelők. Azért sietnek hát a kukoricatöréssel a Veiké Olany-1 (Nagy- födémes) határban, hogy a betakarítás és eladás között ne kelljen raktározni a termést, dupla munkát végezni vele, hanem a tábliról egyenesen az átvevőhöz lehessen szállítani, így természetesen sokkal olcsóbb. Még akkor is megéri, ha alkalmi munkásoknak rész- bérért adják ki a munkát, hogy gyorsan fedél alatt legyen a termés. A részért dolgozók minden nyolc mázsa kukorica után kapnak egy mázsát. Nem keíjonrieK, s nfekíK is megéri. Mindenesetre Így olcsóbb a szövetkezetnek, mint a kétszeri mozgatás, kétszakaszos beszállítás. Természetesen ideá- lisabb viszonyokat is el tudnának képzelni az aranysárga ku- koricakaiészok termesztői. Rá is szabadult a jó lehetőségre a tél falu. Igaz, ne túlozzak, nem egészen a fele, mert hát ez nem olyan kicsi falu, s földterülete sem az. Az állami gazdaság meg a szövetkezet viseli gondját a széles határnak, amely a két mezőgazdasági üzem nem kevés alkalmazottjának biztosít munkát. Kétszázhetven ember dolgozik a szövetkezetben, számítását valamennyi megtalálja. Szó se róla, van még javítanivaló, hiszen nem tartoznak a járás legeslegjobbjai közé, de minden igyekezetük egy-egy lépés a cél felé. A lépések hpl hosszabbak a tervezettnél, hol meg rövidebbre sikerülnek. Igaz, jobb talajt — termőtalajt — is el lehetne képzelni, mint ez. De nem elég elképzelni. Művelni, javítani kell. Ennek nemcsak itt, hanem mindenütt az egyik legjobb módszere a trágyázás. Itt most a tavalyinál is kiadó'sabban trágyáznak. Ki- hordták az egész évi készletet, sőt még az őszi szántás befejezéséig a legfrissebb is kijut a földre. Hatszázhetvenöt hektárt szántanak — mélyszántással. A mai napig ennek már a felét elvégezték. Néhány nap múlva ezzel is elkészülnek. Folyik még a cukorrépa be- takaritása. Nem kell messzire szállítani, a sládkoviőovói (Dió- szeg) cukorgyár itt van a szomszédban. Ez persze nagy előny, erősen megtoldja a rentabilitást, de hát hátrányok is vannak. Például... a mechanizá- ciós problémák. Ahhoz, hogy új gépeket kapjanak, nem kevésszer kell igényelni. Így történhet mag, hogy kölcsönözniük kell mezőgazdasági gépeket. Kölcsönöztek egy kiselejtezett cukorrépakombájnt az áU lami gazdaságtól. Ilyen a szűk* ségszerúség. A nagy szükségszerűség egy« re gyakrabban veti fal itt is a specializáció gondolatát, egyre határozottabb lépéseket igó* nyel. Dönteni nem egyszerű. Adott helyzetben a legkifízető* döbb lenne a kendertermesztéa, amelynek már ma is nem kia eredményei vannak a szövetkezetben. Igen ám, de a falu határa mégse végtelen, helyet kell szorítani a takarmányoknak is, mert hát az állatállományt úgyszintén érdemes és szükséges fenntartani, és persze eltartani is. Sokéves gyakorlat bizonyítja, hogy a kendertermesztés nem rossz üziet, szépen fizet. Több évi minőség- mutatók igazolják, hogy kitűnő kendert tudnak termeszteni, remek tapasztalatokkal rendelkeznek. És szintén egy nagy előny: a kendergyár még a cukorgyárnál is közelebbre esik, tehát a szállítás is olcsóbb. De nem ez a legjelentősebb tényező, döntőbb az, hogy minőségi kendert tudnak termeszteni. Bizonyára erre is specializálódnak majd a jövőben. Törik a kukoricát, trágyázzák, szántják a földet, az őszi vetést közel négyszáz hektárnyi területen már teljesen befejezték, folyik a cukorrépa betakarítása, a fiatal gyümölcsösben és szőlőben már megvolt a szüret. Az állatgondozók itt is, mint mindenütt, kora hajnalban kelnek, és látnak munkához mindennap, kimaradás nélkül, mert ennek ez a rendje. Erről beszélt Varga Láezló, a szövetkezet agronómusa. A mezőgazdasági dolgozó hosszá hónapokig tartó nagy munkája mondhatni néhány napon, héten belül befejeződik, ebből a szempontból az esztendő véget ért. De a tavasz sincs olyan nagyon messze, jó munkát, jó pihenést és jó bort, jó pecsenyét az évzáró ünnepség fehér a- broszos asztalára, na meg jó muzsikát hozzá. Mert azt mondják, nem reuma az, amit nem lehet a lábból kitáncolni. Bár az is igaz, a határban dolgozó ember jobban tudja, mi a reuma. KESZELI FERENC
