Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-10-19 / 42. szám

A fal

Lepksfogó hálóval a kezemben állok egy magas fal elölt. A falon túlról beszélgetést hallok.

— Nézd ezt a falat — mondja egy hang.

— Igen, jó magas, azt meg kelt hagyni — mondta a másik.

— Magas, magas, kit érdekel az, hanem én annak Idején az Ilyen falakat úgy ugráltam át, akár a szöcske — mondta az első.

— Én meg annak Idején az ilyen falakon ügy röppentem át, akár a lepke — mondta a másik.

— Gyere, próbáljuk meg, hátha még most is sikerül.

És a hangod elcsendesedtek.

Nem tudom, hogy sikerült-e végül is átmászniuk a falon, csak azt vettem észre, hogy az egyik virágon megjelent egy szöcske és egy lepke.

Meg se próbáltam megfogni őket, inkább tovább mentem,

Az Ismeretlen bement a házba, és Szemjonov után érdeklődött.

— Szemjonov amott ül, ni, azon a pádon — mondták neki.

Az ismeretlen odament ahhoz a pádhoz.

— Hol ül itt Szemjonov? — kérdi.

— De hiszen itt ül — felelte Szemjonov.

— Én Itt nem látok senkit — mondta az ismeretlen.

vet egy kulccsal, és azt mondta:

— Ez a cső megvan repedve.

— Bizony meg — mondja a másik is —, nincs rá szükség. Gyere, bedobjuk a folyóba.

Meglóbálták a csövet, és beledobták a folyóba.

És a gyerekek kialudták magukat, kimásztak a csőből és hazamentek, ök ugyanis a másik csőben aludtak.

Aliba

— Fiúcska,, nem láttad, nem ment erre egy gúnár?

— Nem, gúnarat nem láttam.

— És nem láttál egy gúnarat, amely után ment egy löd?

— Nem, azt se láttam.

— És nem láttál egy gúnarat, amely után ment egy lúd három kislibájával?

— De még mennyire hogy láttam. Amoda mentek, amahhoz a halastóhoz.

Szemjonov

Szemjonov ül a pádon. Ismeretlen ember megy oda hozzá és megkérdezi:

— Kérem, nem tudná nekem mondani, hogy hol lakik; A. Szemjonov?

— Szemjonov abban a házban lakik — mondja Szemjonov.

— Hogyhogy senkit?

— Hát úgy, egyszerűen senkit.

— Ha egyszer nem lát itt senkit, akkor nincs Is itt — mondta Szemjonov, de aztán megijedt. Megtapogtatta magát, de nem találta. Az ismeretlenre nézett, de az szintén eltűnt valahová.

Két cső

Az udvaron két cső hányódott.

Az egyikbe bemásztak a gyerekek és elaludtak benne. Munkások jöttek, fogták a csövet, a vállukra emelték és vitték az építkezéshez.

— Ez aztán a súly — mondja egyikük —, pihenjünk meg.

Megálltak a folyóparton, a csövet letették a földre, és leültek, hogy rágyújtsanak.

Egyikük megkopogtatta a csőA narancs

Koija ül eigy tuskón és narancsot eszik. Egyik szeletet a másik után. Odamegy hozzá Pé- tya.

— Jó? — kérdi Pétya.

— Mi az hogy — feleli Koija.

— Ha nekem narancsom volna — mondja Pétya —, biztosan megosztanám veled.

— Milyen kár — mondja Koija az utolsó szeletet is a szájába gyűrve —, hogy nincsen narancsod.

Eset

A szoba zárva volt.

Az asztalon egy kandúr aludt.

Amint a szobában az Idegen ember megjelent, a kandúr bebújt az ágy alá.

— CIc, ele ~ hívta a férfi, és szintén bemászott az ágy alá.

Hanem ekkor az ajtó mögül léptek hallatszottak. A férfi megijedt és bebújt a ruhaszekrénybe.

Néhány ember lépett be.

Az egyik azt mondta: Ez azi Vigyék ell

A többiek fogták a ruhás- szekrényt és vitték. Amikor a ruhaszekrény megállt, az első azt mondja; — Úgy, és most megyünk az ágyért.

És az emberek elmentek.

A férfi kinyitotta a ruhaszekrény ajtaját, kilépett az utcára ás ment a maga útján.

Kopogtasson be akármelyik ajtón

— Bocsánat, nem tudja, hogy hol tudnék Itt meghálni?

— Dehogynem, mindenütt. Kopogtasson be akármelyik ajtón.

— Kopp, kopp, jó napot. Meghálhatnék itt, kérem?

— Perszehogy. Micsoda kérdés ez? Kopogtasson be akármelyik ajtón.

— Kopp, kopp. Meghálhatnék itt valahol?

— Mindenütt. Kopogtasson be akármelyik ajtón.

— Kopp. kopp...

Tóth Elemér fordítása

Az utcán autó haladt. Olyan hirtelen szedte a kanyart, hogy ■ a férfi, aki a kabinjában ült, P berepült közeli ház ablakába.

<

c

c

i

j

U

eA

□l

. . n..

1

CkiC

Dénes György versei:

NINCS FELELET

Annyi reménység, annyi kérdés, annyi elcsuklö szeretet, lelket szomjazó tévelygések, és nincs és nem lesz felelet,

nincs felelet, a caönd virágzik és elvtrágzlk, mintha már a testvárlslkek erdejében kiapadt volna rég az ének, kihamvadt volna rég a nyár.

Borús az éj, feküdj le szépen, takard be telked, hogyha fáj.

MAGAM-ÖRDÖGE

Amit eltiprok magamban: a szavak moccand Imája. Amit elfújok magamban; az örök idő gyertyalángja.

Magam-ördöge, tgy kísértem a megálmodott Jobb világot, ielkemből bénán omlanak a beszennyezett délibábok.

EGYSZER

Oj hódítók, nagyhajú bárdok, egyszer majd ti Is magálltok.

Egyszer majd eltörnek a vágyak, s éji-sivatag csöndje témád.

A büszke szók Is vénen hajladoznak, és készülnek a hús porba, halottnak.

Nem lesz szív, mely megdobban felétek, ami zsoltár volt, balga lesz — az ének.

S dadogtok furcsán, kérödzltek lassan, ami kihűlt egy régi mozdulatban.

Nem lesz varázs, csak néma, tompa bánat, s nem értitek: más szelek fujdogálnak.

Vihar előtt az ajtót becsukjátok, s az árva Isten arca néz le rátok.

TENNI KÉNE SZÖLNI TENNI

Jaj de jó lenne jóllakni útszéli köbe harapni vérző szájjal énekelni véres szívvel útra kelni énekelni valakiért s nem kérdezni soha miért versbe rakni ami széthullt ami emlék ami vérfolt ami voltál ami 6 volt amiről lehullt az égbolt

Tenni kéne szólni tenni valamerre menni menni ahol az út fölé hajló almafákon csüng a jajszö ahol áldva ahol verve hisznek várnak esdekelve s szölongatnak de te némán gunnyasztol egy más planétán dér szemeden dér a szádon s nincs már senkid a világon

Rakni kéne tüzet rakni tűzbe kéne már harapni tűzben lángban kéne égni lángban égni és beszélni ahogy Dózsa György csinálta tüzes trónján Is kiáltva nem vesztéért nem magáért csak az örök Igazságért népe kínba hajtásáért megtöretett fajtájáért

K

omoly feladatot kaptak. Ipari témá,iú forgatókönyvet kellett készíteni. Nehéz, nagyon nehéz ilyen téméröl forgatókönyvet írni. A legnagyobb nehézség azonban az volt, hogy a hősnek feltétlenül pozitívnak kel- loth lennie.

A forgatókönyvet nyolcán készítették: Ptusínszkíj, Uckotov és Szamozvonszkij, a két Popov, An- na-Luíza Koskina, Szemjon Agen- tov és II. Golenyiscsev-Kutuzov.

A munka sikere érdekében két külön tanácsadó-brigádot osztottak be a forgatókönyv-csoporthoz.

A hadakaC II. Golenyiscsev-Kutuzov vezérelte. Ö volt a főparancsnok. s ó nyitotta meg az ülést.

— A legkisebb ellenállás vonalán — jelentette ki — kedvezően állunk. Negatív típusaink sikerülnek. Ideje, hogy megalkossuk korunk pozitív típusát.

— Helyes — mondta Szamozvonszkij —, a pozitív típus; nem negatív.

És valamennyien hévvel bizonygatták. milyen könnyű negatív szereplőket kialakítani.

— Valósággal özönlenek a káderek — sóhajtott Anna-Luiza Koskine —, valósággal özönlenek.

— A pozitív típusnak szakállasnak kell lennie — jegyezte meg minden ok nélkül az egyik tanácsadó. — Ogy meggyőzőbb.

Patusinazkíj és Ucsotov szörnyű lármát csaptak. Semmiképp sem értettlék meg, mi köze ehhez a szakáilnak. Nem tartották meggyőzőnek. Mire való a szakáll? Nem hat ez a középkori Oroszország csökevényeként? Eközben mindkét forgatókönyviró úgy ordított, mintha nyúznák.

— Különben — mondta váratlanul Patusin.szkij — szakállas is lehet. A szakállban érződik a faluval való kapcsolat,

Patusinszkij után Ucsotov is elcsendesült.

— Tehát szakállas lesz — ösz- szegezte az elnök. — Men.jUnk io- vább.

De nem sikerült tovább menni. Záporozott a tiltakozás. Azt hangoztatták, ,’iogy a filmnek biaz ______________________________

a- tendös szakállas ifjú — koránt- ;?n sem egyedülálló eset. Szóba kell- riiltek a természeti csodák, a két- 0- fejű borjak, sót még a sellók is. Valaki közölte, hogy saját szemé0- vei ládott egy szakállas nőt.

m Erről jut eszembe — mondta

tűnődve Szemjon Agentov —, ne y- tegyük a szakállas nőt filmünk ív központi pozitív alakjává? Persze, nem hősi síkon, hanem társadal- á- mi vígjáték keretében. Mi? Ehhez za mit szólnak, elvtársak? k. — Meg kell vitatni — mond- s- ták a Popov-fivérek (Borisz és ;g Gleb).

s- jP kkor egy tizenkét éves

F csodagyerek danácsadó, a m “* Térbeli Művészetek Akam démiájának végzett növendéke kért a szót.

ő- — A szakállas nő szerepelhet

m — nyilvánította ki —, csak kéig rülnl keli a komédiázást, nehogy ét olyan legyen, mint Chaplin, it- — Ne félj, kölyök — jelentette ki megfontoltan H. Golenyiscsev- t- Kutuzov — nem lesz olyan, mint is Chaplin. Erre mérge» vehetsz,

a- — Meghibbantatok! — kiáltotta

hirtelen Koskina. — Ugyan ki en- >1- gedélyezi nektek a szakállas nőt?

.A müsorblzottság semmi szín a- z- latt nem megy bele. A műsorbi1- zottság valami miatt nem szereti a csodalényeket.

n- — A tírgyPa, a tárgyra, a tárgyra! — mondta az elnök. — Hát milyen legyen a pozitív alak?

győzte meg higgadtan Golenyis- csev. — .Nem lesz olyan, mint Dovzsenkónál. Olyan sem. mint Pu- dovkinnál. De elég pozitív tulajdonsága van-e a hősünknek?

— Kevés, kevés! — harsogták a tanácsadók. — Még kell!

Es hosszas vita után Így határoztak, hogy még a következő e- rényekkel ruházzák fel a host:

a) Tagja valamenn,yi önkéntes tömegszervezetnek, amelyek munkáját különben sem ártana ábrázolni a filmben.

b) Nőtlen, mivel a családi élet letéritheti a helyes útról.

c) Eljár-e a helyi pártbizottság üléseire? — Feltétlenül.

d) A szakálla természetesen jó- váhagyatik (kapcsolat a faluval).

e) Délelőtt dolgozik. Es este? — Tanul. És éjjel? — Újságot' olvas, ezzel bővíti látókörét. És a gyárból hazafelé menet? — Harcol a rossz szövetkezetek ellen.

f) Harcol-e a mindennapi élet e- gyéb fogyatékosságai ellen is? — Igen. És hogyan lehet ezt ábrázolni? — Semmiség. Arra valók a feliratok.

— Nos. hát azt hiszem, elkezdhetjük? — kérdezte Szamozvonszkij frissen. — A típus világos? Egyet-mást még csiszolunk rajtta a forgatókönyv Írása közben. Anna Martinovna, vegyen elő egy papírlapot és ceruzát. Tehát...

És a papíron megjelent az első feljegyzés:

1. Izgatő-hivón búg a gyári sziréna....

2. A „Gyermekbarát“ társulat gyári szervezetének helyiségéből kilép Nyikaronov. hóna alatt az .Anti-Dühring...

—O—

E

z a ^Im valószínűleg már elkészült, és nemsokára megláthatjuk a vásznon a szuperpozTtlv hőst, akinek csak a szárnyai hiányzanak, hogy Iggzi angyal legyen, amilyen a paradicsomi lombsáírakban pengeti a lantot.

— Tudjátok mit? — mondta ha- tározottan Szamozvonszkij. — Megtaláltam a megoldást. A pozitív típus végeredményben a negatív ellentéte. Két véglet. Ezért a pozitívhoz a negatív felöl kell közeledni. A negatív tipus például iszik. A pozitív nem Iszik. A negatív naplopö, a pozitív élmunkás....

— Azután — folytatta —. a negatív dohányzik, a pozitív nem dohányzik, a negatív csúnya, a po- zitiv szép. Az egyik ebédel, a másik nem ebédel.

— Hogyhogy? Egyáltalán nem ebédel?

— De ebédel. Csak például nem eszik hústl. A pozitív alaknak vegetáriánusnak keli lennie.

— Engedelmet. ha vegetáriánus, akkor tolszto.jánus.

— Ugyan mit zaklattok, elvtársak — hördült fel Szamozvonszkij. — Hadd fejezzem be. Természetesen eszik húst. de valahol a színfalak mögött, nem a vásznon. Semmi szükség efféle fiziologiz- musra. mindenféle biológiai vacakra.

— Helyes — állapította meg a csodagyerek tanácsadó. — Az a fő. hogy ne legyen olyan, mint Dov- zsenkönál vagy Pudovicinnál.

— Mit izgulsz, kölyök? — jeANGYAl SZOlfíESE

zonyos fokig mégis ifjúságinak kell lennie. És helyénvaló-e egy szakállas szereplő? ismét kiabálás tiámadt. Egyesek azt mondták, hogy helyénvaló, mások azt bizonygatták, hogy helytelen. Azt mesélték, hogy egy tizenöt eszV

alamennyien nehéz töp rengésbe merültek. A ta nácsadók hangtalanu mozgatták ajkukat. .A forgató könyv-írók törpéket és szakálla nőket rajzolgattak szórakozottan : noteszukba.