Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-10-12 / 41. szám

úi ifjúság 5 I Jobban eredményesebben ­fiatalos lendülettel! Beszélgetés VARGA JÁNOS elvtárssal a CSEMADOK KB titkárával A csehszlovákiai magyar dolgozók aktív kulturális életének, nemzeti­ségi kultúránk ápolásának fő mozgatója és irányitója — küldeléséböl e- redöan — a CSEMADOK, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége. Lapunk hasábjain mégis meglehetősen régen foglalkoztunk utoljára behatóbban a szövetség mindennapi munkájával, sajátos problé­máival. Adósságtörlesztés és az időszerű célkitűzések megismerésének szándékával kértünk hát interjút VARGA JAIMOS elvtárstól, a CSEMADOK Központi Bizottságának titkárától. ^ Titkár elvtárs, bizonyára osztja a véleményünket abban a megálla­pításban, hogy a kiiltúrmünkál ma már aligha lehet pontosan elhatárolt idényekre osztani, hiszen a népmű­vészeti mozgalom fölélénkitésével s egyéb nyári, idényjeilegű kulturális rendezvények révén a kultúra fák­lyavivőinek szinte az egész esztendő tizenkét hónapjára bőven kijut a teendőkből... Ne legyünk azonban hagyomány- szegők, és az elmúlt nyarat még az 1970/71-es idényhez sorolva arra ké­rem; próbáljuk összegezni a CSEMA­DOK tavaly ősztől végzett egy esz­tendei munkáját, s beszélgessünk el az új évad küszöbönálló feladatairól. Különösen időszerűvé teszik ezeket a kérdéseket azok a tények, hogy az elmúlt évad tevékenysége a CSEMA- DOK-ban is a CSKP megalakulásá­nak félszázados jubileuma jegyében folyt. Ez az ősz is minden bizony­nyal tettekben gazdag lesz a Cseh- .szlovákiai Magyar Dolgozók Kulturá­lis Szövetsége számára, hiszen köze­leg belpolitikai életünk egyik legje­lentősebb ez idei eseménye; a vá­lasztások. s ezt nem sokkal később a CSEMADOK XI. országos közgyű­lése követi majd. Bevezetésképpen vessünk hát egy rövid, összegező pil­lantást a tavalyi, szeptemberi idény- nyitótól eltelt esztendőben végzett munkára, a szövetség sokoldalú, vál­tozatos tevékenységére!... — Kétségtelen; az elmúlt években több lett a ml munkánk is, melyet ma már valóban nem lehet, és nem is akarunk, egy-egy hagyományosan értelmezett Idény szigorú korláta! közé szorítani. A teljesség kedvéért azonban azt is el kell mondani, hogy az ősz és a tél a CSEMADOK életében jobbára a fölkészülés Igé­nyes Időszakát jelenti, s ^kkor mind a népművelési, mind a népművészeti és tömegmozgalmi tevékenységben bizonyos többletmunkát kell elvégez­ni. E „ráadás“ azonban falvalnk kul­turális életének szerves tartozéka, melyet szavalólnk, énekeseink, önte­vékeny színjátszóink, népi táncosaink és népművelési dolgozóink többsége lelkesen, zokszó nélkül vállal. Ez Jellemezte munkánkat az emúlt ti­zenkét hónapban Is, melynek közép­pontjában Csehszlovákia Kommunis­ta Pártja megalakulásának 50. évfor­dulója állott. E jelentős jubileummal kapcsolatos központi politikai és tár­sadalmi rendezvényekben való aktív részvételünk, valamint saját tavaszi s nyári rendezvényeink száma s szín­vonala bizonyítja; jó! osztottuk el e- rőnket a fárasztó fölkészülés s a „tényleges“, nyilvános szereplés kö­zött. Helyi szervezeteink kötelezett­ségvállalásai révén tagságunk tevé­kenyen bekapcsolódott a faluszépí- tési akciókba, irodaim! színpadokat, tánccsoportokat, műkedvelő színját­szó együtteseket, énekkarokat szer­veztünk. Sikerrel járt tagtoborzási szándékunk is. Számos helyi szerve­zet ünnepi gyűlés keretében méltat­ta a CSKP megalakulásának és fél­évszázados, harcos útjának jelentősé­gét. A párt régi. alapító tagjaival folytatott beszélgetéseket szinte min­denütt kultúrműsorral tarkítottuk, és nem feledkeztünk meg a csehszlo­vákiai magyar dolgozóknak a hazai forradalmi munkásmozgalomban és az antifasiszta harcban vállalt aktív részvételének fölelevenítéséről sem. Egész évi tevékenységünk kicsú- csosodását három nyári rendezvé­nyünk: a komáromi ÍKomárnol fó- kai-napok. a zselízi fZellezovce) or­szágos nénmúvészati fesztivál és a gombaszögi dal- és táncünnepély je­lentette. A Népművelési Intézettel karöltve rendezett jókal-napok ez 1- dén is legjobb szavalólnk. öntevé­keny színjátszó csoportjaink és iro­dalmi színpadaink tanulságokban bő­velkedő seregszemléje volt. A szava­lást kivéve, örömteli művészi előre­lépésnek lehettünk szemtanúi Jókai szülővárosában, hiszen több eddig ismeretien vagy újonnan alakult, színjátszó csoport jelentkezett és bő­vült az irodalmi színpadok családja Is. A szavalóverseny színvonalát sok jogos bírálat érte. Ezért mielőbb ar­ra kell törekednünk, hogy Ismét visszaállítsuk a szép szó művésze­tének egykori rangját s színvonalát nemzetiségi kulturális életünkben. Az országos népművészeti fesztivált az SZSZK Művelődésügyi Minisztériu­ma Is patronálja, és így ez Idén már másodízben nyílott lehetőségünk ma­gyarországi vendégművészek meghí­vására. Köztudomású, hogy déli szom­szédainknál nemcsak gazdag hagyo­mánya van, de ismét fénykorát éli a folklór, így a népművészeti együt­tesek, hangszerszólisták s énekesek zselízi vendégszereplése jó összeha­sonlítási alap a magyarországi és a csehszlovákiai magyar népművésze­ti munka színvonala, minősége kö­zött. Ügy érzem: az idei összevetés eredményével elégedettek lehetünk, hiszen szólóénekeseink, hangszerszó- llstálnk; férfi- és női éneklő csoport­jaink, illetve tánccsoportjaink művé­szi fejlődésének élő dokumentuma volt Zsellz. A gombaszögi dal- és táncünnepélyt is a CSKP megalaku­lása félszázados jubileuma jegyéiben rendeztük meg. Efről tanúskodott a magas rangú pártküldöttség jelen­léte, a Július negyediket ünnepi ma- nifesztáció s az azt követő műsor, mely kifejezően érzékeltette a népek barátságának gondolatát. Különösen az Ifjú Szívek másfél órás, többszö­ri nylltszfni tapsra késztető teljesít­ményét kell itt kiemelnem, de tet­szést aratott az ukrán Karpatya- nyln, a kassal Strojár és a bratisla- vai Szőttes népművészeti csoport is. összegezve a fentieket: az elmúlt esztendőben a CSEMADOK belső kon­szolidációjával egy időben fokozódott tagságunk munkája is, ami az alap­szervezetek és a járási bizottságok tevékenységének javulását eredmé­nyezte. Ez pedig jó kiindulási ala­pot jelent a most kezdődött 1971/ 72-es Idényre. ^ Milyen célok, politikai s kul­turális szempontok figyelembe véte­lével állították össze az elkövetkező hónapok munkatervét? Arra kérem, szóljon itt kissé bővebben arról, mi­képp kapcsolódik be a CSEMADOK a választásokat megelőző kampány­ba, illetve miképp készül saját, XI. közgyűlésére? — Az idén fokozottan érvényesül tevékenységünkben az őszi és téli többletmunka szükségességének i- génye. Az ok nyilvánvaló: novem­berre választásokat hirdetett a Nem­zeti Front, december derekán tart­juk majd a CSEMADOK XI. orszá­gos közgyűlését és végül — de nem utolsósorban — aktívan akarunk be­kapcsolódni a csehszlovák-szovjet barátsági hónap rendezvényeibe isi Rögtön itt kell azonban leszögezni, hogy három önSlló akcióról beszé­lünk, melyek küldetése, lényege, tar­talma mégis nagyon összefügg egy­mással. A választások például az 1968/69-es válságos Időszak politikai- társadalmi konszolidációját hivatot­tak lezárni, a mi XI. országos köz­gyűlésünk a CSEMADOK-nak ugyan­ebben az iüöszakban vétett helytelen lépéseit, következetlenségeit tisztáz­za majd, természetesen levonva mind­ebből a további munkához szükséges tanulságokat. A választási kampány során arra törekszünk, hogy előadói testülete- ink szakbizottságai hatékonyan be­kapcsolódjanak a választási törvény megmagyarázásába, pártunk XIV. kongresszusa határozatainak nép­szerűsítésébe. Helyi szervezeteink taggyűlésein föltétlenül meg kell tár­gyalni: hol miképpen kapcsolódik be tagságunk a választásokat megelőző politikai munkába. Természetes, tör­ténhet ez előadások, beszélgetések, kérdezz — felelek estek keretében, aszerint: hol minek van hagyomá­nya. Népművészeti tevékenységünk­kel azt szeretnénk elérni, hogy e- gyütteseink olyan kultúrműsorral lépjenek föl a képviselöjelölő-gyü- léseken, melyek a Nemzeti Front cél- .kitűzéseinek népszerűsítését segítik. Nem könnyű feladat ez, de e műso­rok összeállítóinak és rendezőinek fültétljynül aktualitásra kel! töreked­niük, Jó segítségükre lehet ebben a Népművelési Intézet kiadásában na­pokban megjelenő „Dallal, tánccal, verssel“ című választási műsorfüzet, melynek anyagában szavalásra szánt vers, felolvasásra gondolt próza s szemelvény, dokumentumjáték és egyfelvonásos víg jelenet egyaránt található. Természetesen, az itt sze­replő anyag szabadon „formálható“, azaz tetszés szerint kiegészíthető ha­sonló jellegű s témájú, időszerű Iro­dalmi alkotásokkal, dalokkal, népi táncokkal. Itt szeretném kihangsú­lyozni, hogy nagyon remélem: egyet­len községben sem lesz olyan kép- viselöjelölö-gyülés, melyet ne tarkí­tana színvonalas kultúrműsor. Ha­sonló elképzeléseink vannak az or­szágos közgyűlés előkészítését ille­tően Is, ami szervesen egybekapcso­lódik a választási kampány és a bo- rátsági hónap eseményeivel. A kö­vetkező hónapok munkatervéböl — természetesen — nem hiányoznak a hagyományos, országos jellegű ren­dezvények sem: a jókal-napok, az országos népművészeti fesztivál, a gorabaszögi dal- és táncünnepély, a Tompa Mihály-, Czuczor Gergely- ßs a Kazinczy nyelvművelő napok sem. ♦ A pezsgő CSEMADOK-óIet egyik sokai emlegetett sarkalatos kérdése az ifjúság és a CSEMADOK viszo­nyának problémája. Kérem, mondja el erről a véleményét, különös te­kintettel arra, hogy miképpen kap­csolódhatna be a lehető legtöbb fia­tal a CSEMADOK mindennapi mun­kájába? — Köztudomású, hogy minden 15 évnél idősebb fiatal tagja lehet a CSEMADOK-nak. Lényeges kérdés el­lenben, hogy a tizanévesek mikép­pen kapcsolódnak munkánkba, hi­szen a magyar nemzetiségű ifjúság­nak is elsősorban a Szocialista Ifjú­sági Szövetségben kell tömörülnie. Természetesen, nem vehetjük át a S?1SZ iíjúságnevelői, társadalmi s éídekvédelml szerepét, ezért ’ nem szervezünk ifjúsági klubokat sémi A mi feladatunk: művelődési klubokat létesíteni, ahol viszont már nagyon szívesen, mondhatnám, tárt karokkal várjuk a fiatalok „tettleges“ hozzá­járulását munkánk sikeréhez! Jól tudjuk: minden szervezet jövője, é- letképessége azon Is múlik, hogy mi­ként tudja beolvasztani vérkeringé­sébe a fiatalokat, felkelti-e azok ér­deklődését mindennapi tevékenysége iránt? Falvainkon elképzelhetetlen a kulturális munka sikere a fiatalok állandó segítsége nélkül. Munkánk­ban ezért a helyi SZlSZ-alapszerve- zetekkel való együttműködésre tö­rekszünk. Több mint két évtizedes tevékenységünk során e kérdésben már van mire támaszkodnunk, hi­szen tánccsoportjaink, színjátszóink között mindig számos fiatal arcot találtunk. A jövőben olyan Ifjúságra akarunk támaszkodni, mely rokon­szenvez a szocializmussal, s életcé­lul választotta a szocializmus építé­sét és a szocialista magyar kultú­ra csehszlovákjai hagyományainak ápolását. ^ A CSEMADOK a jövőben az SZSZK MűvelődésUgyi Minisztériumá­nak irányítása alá tartozik majd. Milyen változásokat, előnyöket je­lent ez tevékenységükben? — Feltétlenül kidomborodik, elő­térbe kerül így szövetségünk kultu­rális jellege, nagyobb lehetőségünk lesz részt vállalni az állami szervek által kidolgozott központi művelő­désügyi célkitűzések teljesítésében. Természetesen, emellett teljesítenünk kell azt a specifikumot is, amiért a CSEMADOK huszonkét évvel ezelőtt létrejött. Arról, hogy a helyi szer­vezetek munkájában milyen vetülete lesz ennek a változásnak, még csak elhamarkodott véleményt lehetne mondani, ami pedig aligha lenne he­lyes. ^ Befejezésül: Mit üzen a fiata­loknak, olvasóinknak? — Akik aktívan dolgoznak so­rainkban, legyenek még aktfvabbaki Akik viszont csak kívülről nézik, e- setleg bírálják munkánkat, álljanak „csatasorba“ és segítsenek így ki­köszörülni szövetségünk életének, mindennapi munkájának általuk vélt csorbáját... Észrevételeik, bírálatuk így nem lesz meddő, „pusztába kiál­tott“ szó! BORSAI M. PÉTER , ESZTER, BELLA ÉS A TÖBBIEK (Szabályos bírálat belyeü F|ri Viktor könyvéről) Lássuk végül a negyedik méreg­fogat, amelynek Szenk viszonylag a legtöbb teret szenteli. Befeje­zetlen levelek a címe, s egy ér­telmiségi disszidens 1968 októbe­rétől 1969 áprilisáig Svájcból írt leveleinek tükrében akarja Egri eléggé merészen, szokatlanul, új­szerűén, de alapjában hitelesen érzékeltetni a hazánktól olszaka- dók, elpártolók érzelmeinek, tu­datának „mélytengeri áramlatait“ Feladatát nem könnyíti meg, ke­rüli a sémát, s ezért „hőse“ ó- lyan ember, aki ott Nyugaton jó anyagi körülmények közé került. Eleinte hat is rá a csillogás, a jólét és főleg az, hogy itt nem érez személyével szemben eleve bizalmatlanságot. Tulajdonképpen disszidálásának fő oka éppen az a félelem volt. hogy nálunk is­mét eluralkodik az ötvenes évek légköre. Később kezd feleszmél­ni és — bár továbbra sem gon­dolkodik fekete-fehér színekben — idegenkedni a magánéletben tapasztalható közönytől, az el- kommercionallzálódott tőkés tár­sadalom viszonyaitól, amelyben szinte egyetlen értékmérő a pénz, a siker, a karrier. A szerző ezt az átalakulást, ezt a fordulatot eléggé rövid időszakba sűríti, s ezért felvetődik bennem a kér­dés; vajon ez a fél esztendő nem túl rövid idő az „átváltáshoz“ o- lyan embernél, aki különben ott Nyugaton az anyagiakat tekintve „megtalálta a számítását“? Ez a gyönge pont, de ez mit sem vál­toztat azon, hogy a szerző egy pillanatnyi kétséget sem hagy a- felől: ez a disszidens értelmisé­gi egybevetette az előnyöket és a hátrányokat, nem tud Itt' gyöke­ret verni, a hazaszeretete vissza­hívja, és ö vissza is fog térni. Ennek a felismerésnek motiválá­sában Egri már-roár súrolja a se­matizmus határát is, amit több példával dokumentálhatnék. An­nál kevésbé szükséges, hogy Szenk alig-allg alapfokú szeminá­riumi szinten kioklas.sa a tőkés társadalom kizsákmányoló jelle­géről. Végső soron azt sem akar­hatja, hogy a disszidens gondola­tai és érzései megfeleljenek egy marxista-leninista szemléletű em­ber tudat- és érzésvilágának. Kü­lönben ugyanis aligha disszidált volna... „Rossz festő az, aki képeiben nem mutatja meg a fényt, csak az árnyékot, mert az árnyékban a tárgyak körvonalai elmosód­nak “ — olvashatom Szenk írásá­ban, és csodálkozás tölt el, mert ö maga erről a kötetről képtelen volt egyetlenegy elismerő szót is mondani. Ez tehát a kérdéses négy írás kissé egyensúlyba billentett mér­lege. Lehet, hogy egy kötetben ez a témakör — főleg „dekázva“ — soknak tűnik. Ezt a nézetet nem vitatom. Annyi azonban bi­zonyos, hogy ezekben az írások­ban nem találok semmit, amire ráfogható lenne valamilyen szen- vedélylobbantó szándék, mint mondjuk az 1968-69-ben fogant rokontémájú müvek közül jó né­hányra — bizonyfthatóan. Egy bi­zonyos Időbeli és az irodalmunk­ban immár hagyományossá vált inegkésettség ebben az esetben javára vált az elbeszéléseknek. Elfogulatlanabbul, kevésbé nyer­sen és ugyanakkor sokrétűbben, a művészet prizmáján átszűrve áb­rázolnak egy kort, amelyet Egri nem egészében ítél el, hanem csak a kinövésekben, a szocializ­mustól idegerr torzulásokban. Jót és kevésbé jót is lehet mon­dani a Szenk által nem érintett írásokról Is. A Bella címűben pél­dául két ember, két világ néz farkasszemet egymással húsz éve Bella és férje, Kurt. Az asszony sosem tudja Kurtnak megbocsá­tani, hogy közvetve két fiuk gyil­kosa lett, mert rávette őket. hogy az SS-ben szolgáljanak. Két évti­zed némasága takarja a mérhe­tetlen gyűlölet minden kimondott vádnál égetőbb parazsát. A szer­ző érzékeltetni tudja ezt a vllló zó feszültséget. Ezen túlmenően környezetrajza is rendkívül pon­tos és szuggesztfv. A Krisztinában megint mást kap az olvasó. Egy lezüllött nő vallomása ez élete nagy bűné­ről. Arról, hogy a háború évei­ben elhagyta azt, akit védenie kellett volna körömszakadtáig, mert támasza és egyedüli igaz, hűséges társa volt. Azóta a vlsz- szautat eltorlaszolta a fasizmus, amely elpusztította Krisztina első, zsidó férjét. Érdekes a történet, de úgy érzem, hogy Egri ez eset­ben nem aknázta ki maradékta­lanul a téma nyújtotta lehetősé­geket, nem hatolt ennek a női lé­leknek a mélyére. A Vid című elbeszélésben kü­lön megcsodálható az, ami külön­ben Egrinek . egész munkásságát jellemzi — a nyelv szépsége, ár­nyaltsága, gazdagsága, zamata. A cselekmény az 1. e. első század­ban játszódik le, és tengelyében egy keresztrefeszített ember áll. Egy utolsó óráit élő Pannon her­ceg érzései, gondolatai kelnek benne szárnyra. Gondolatok és érzések, amelyek időtállóak. A szabadság, a hazai föl/d oithatat- lan vágya, az emberség meggya- lázása elleni lázadás szellemét i- dézik. A Messze a virradat egy férfi­ról szól, akit szinte majomszere­tet fűz az anyjához, akiben még kísért a múlt, és a felszín alatt parázslik benne a faji 'előítélet. Nem tudja a menyének elképzel­ni a félzsidő Magdit, és fia, Au­rél, miután a tőle gyereket váró Magdi válaszút elé állítja, csak vele együtt, a közös halált tudja választani. Aurél meghal, Magdi megmarad, s egyszer talán a se­be is beheged. Az elbeszélés nem libeg légüres térben, valós a gyö­kere, inégis hiányérzetet kelt ben­nem. Dé mintha maga az fró is érezné, vagy nem tudja eléggé hitelessé varázsolni a lényegében reális életszeinléletü Magdi majdnem végzetessé váló bele­egyezését a kettős öngyilkosság­ba. Valahol itt, ezen a ponton megbilleu a különben szép elbe­szélés egyensúlya. Évtizedekkel ezelőtt, 1928-baii íródott a Kajetán című novella. „Hősét“ beteges ösztön sarkallja, hogy egyszer önkezével tömegpá- niküt idézzen elő s annak tanúja legyen. Egy moziban kócot gyújt meg, s a tanúból áldozat lesz. Keresem, de nem találom benne a mélyebb gondolatot, a jelké­pet. Így inkább artisztikus, kis­sé öncélú próbálkozást látok benne, amelynek nem tudok az ízére jönni. A Visszapillantó tükörben az író az első világháború utolsó két hónapjában átélt sorsáról, egy Piavénái, Isonzónál és Ver- dunnál harcoló húszesztendős hadnagy életének egyik rendkívül fontos mozaikját igyekszik hűen megfesteni. Vannak ennek az I- rásnak erőteljes részei, gondola­tai, amelyek megfognak és ame­lyek önvallomását rangossá te­szik^ Csak az a felszín alól ki- türemlő törekvés nem hiteles e- léggé, amely a hazatérés napjai­nak ábrázolásában szinte útirajz [ormában akarja illusztrálni: mi­helyst elhallgatnak a fegyverek, —■ feleszmélnek a Múzsák. Általában jó könyvnek tartom ezt az elbeszéléskötetet. Kiérzem belőle az író humanizmusát, em- bersógféltését, elkötelezett és har­cos antifasizmusát, azt, hogy a rosszal szemben a jó vártáján áll. Mint már mondottam, nem látok benne még a rossz ábrázolásában sem elfogadhatatlan túlzásokat. Egyben becsülöm benne a minde­nen átszüremlő pártos derűlátást. Nem vonom kétségbe őszintesé­gét sem. A kötetnek ugyan van­nak hibái, hézagjai, de feltétle­nül gazdagítja irudalmunkat. Ügy hiszem, ha a kritikus nem is adózik tisztelettel annak a ténynek, hogy Egri Viktor a cseh­szlovákiai magyar irodalom egyik „nagy öregje“, maga a mű meg­érdemli legalább a lelkiismerete­sebb felkészülést, a nagy szavak és a lebunkózó ítéletek helyett az írói erények és fogyatékossá- ,gok Igaz, valóban pártos mérlege­lését. Mert a kritika felelősség is. Ezzel az ismérvvel párosulva ne­mesít, ennek híján oktalanul mérgez. Minden új kritikusi nem­zedéknek ezzel előbb vagy utóbb, de feltétlenül és törvényszerűen tisztába kell jönnie, ha valóban kritikus akar lenni... GÄLY IVÄN í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom