Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-09-21 / 38. szám

A ház, amelyben Dvory n. 2itavouon (Udvard) vagyok, története éppoly jellemző a közelmúlt történelmére, mint ahogy lakójának, dr. Villám Hoiy nőgyógyásznak a sor­sa Is. A ház régen a jegyző lakása, a front Idején Ma­linovsky marsall hadiszállá­sa volt, jelenleg pedig a fent említett szakorvos ren­delője és lakása. Nová Baliáröl származik. Apjának csak néhány hold- földje volt, de 6 így Is orvos szeretett volna lennL Orvos. Naponta több kilo­métert gyalogolt és több tí­zet vonatozott, hogy elvé­gezve a gimnáziumot, telje­sülhessen a vágya. Teljesült Is, s így most egybefonód­va, egymáshoz Igazodva pár­huzamosan halad a ház s lakójának a sorsa. Tanulmányait 1951-ben fe­jezte be. A kinevezés Nővé Zámkyba (Érsekújvár) szólt. Minden második éjszaka szolgálatot teljesített, na­ponta rendelt és viziteket tartott. Igaz, mit számított mindez? Fiatal volt, és tel­jesült az álma. Később valamelyest javult a helyzet. Egyre több fiatal orvos hagyta el az egyete­met, így neki sem kellett minden második éjszaka a betegeire vigyáznia. Persze a történet marad, s a megterhelő munka sem múlik el nyomtalanul. Kez­detben csak gyomorbántal- makat érzett, később sú­lyosbodtak a tünetek, s mindezt az idén lábtrombó­zis tetézte. Szerencsére ta­lán már túl van rajta. 1958-ban helyeztette ma­gát Dvory nad Zltavoura. Mielőtt a faluba jött volna, a cigánysoron szülés köz­ben meghalt egy asszony. Csak akkor hívtak orvost, amikor már nem volt segít­ség. Azóta ilyesmi sem a községben, sem pedig a kör­nyező falvakban nem tör­tént. Pedig nem Is kicsiny az a körzet, amelyet mint nőgyógyász ellát. Öt orvosi körzet, több mint tíz köz­ség asszonyainak egészségé­re, utódainak világravalósá- gára vigyáz. Ma már csak elvétve tör­ténik meg, hogy valamelyik asszony otthon hozza világra gyermeikét. Elsősorban a ter­hes anyák felvilágosítását, oltalmát tartja szem előtt. Már a cigánysoron is tud­ják, ml a szülés, s maguk mennek jelenteni, kérik a mentőautót.. Természetesen ez nemcsak az ő érdeme — vallja. A fölvilágosító mun­kát már a kórházban kez­dik. Persze nem olyan egyön­tetű az eredmény. Van, aki fogadkozik, szóról szóra el- ismétli az ápolónő vagy az orvos utasításait, de mire hazaér, elfelejti. Sajnos, leg­inkább a cigánysori asszo­nyok. Igaz, azért Itt is van előrehaladás. — Minek köszönhető ez? — Az egészségügyi dolgo­zóknak, orvosoknak — ha­rapja el a szót. Amikor a községbe került az oláhcigányok közé csak rendőri kísérettel mehetett el. Ma már nincs erre szük­ség. Ha hívják, megy, s tud­ja, semmi baja sem történ­het. Húszévi praxisa alatt nem volt egyetlen egy ösz- szeszólalkozása, hevesebb vitája sem a betegeivel. Sen­ki sem panaszkodott rá. Azok közé az emberek közé tartozik, akiknek van türel­mük megvárni, amíg a má­sik elmondja a panaszait. Közben figyeli a pácienseit. Halk, csendes szóval szól hozzájuk, s talán ez az, ami minden esetben bizalmat kelt utasításai s az előirt gyógyszered iránt. — A betegeknek egyet­lenegyszer sem szabad csa­lódniuk — vallja —, mert különben mindig kételkedni fognak az orvosukban. — Hogyan lehet ezt elér­ni? — Okvetlen meg kell ér­teni a beteg panaszait, s pontosan és nagyon ember­ségesen kell megmagyaráz­ni a gyógyuláshoz szükséges műveleteket, az orvosságok használatát. Türelemmel kell lenni irántuk. Szeretni kell őket! Ha például kiírom a beteget, s az még úgy érzi, hogy korai a munkába ál­lása, elmondom neki, mi­lyen folyamatok játszódtak le benne, s minek tudható be hogy még nem érzi — legalábbis lelkileg — ma­gát gyógyultnak. Az a ta­pasztalatom, hogy a betegek minden esetben megértik a rendelkezéseimet és bíznak igazságukban. Sokszor egyenest szüksé­ges, hogy a beteget társa­dalmi vonatkozásban egész­séges embernek nézzük. Tu- datosíttatni kell vele, hogy betegsége átmeneti jellegű. Ha ez sikerül, akkor gyor­sabban gyógyul. — Tapasztaltuk, Illetve gyakran hallani olyasmit, hogy az orvosok de főleg az üzemi orvosok inkább az üzemek, s nem a betegek érdekelt nézik. — Nekem nem ilyenek a tapasztalataim. Kollégáim egytől egyig becsületük s or­vosi hivatásuk teljes fele­lősségével végzik munkáju­kat. Két évtizedes praxisom alatt nem tapasztaltam, hogy kollégáim bármelyike Is meggyőződése ellenére cse­lekedett volna. Magam és orvostársaim Is inkább töb­bet, mint keivesebbet foglal­koznak pácienseikkel. A legjobban az orvosságok e- löírásában lehet ezt tapasz­talni. Mindnyájan tudjuk, hogy nem olcsók a gyógy­szerek, tudjuk, hogy nem minden gyógyszer használó­dik ©I az utolsó tablettáig, cseppig, de hogy a betegek lássák ennek a kárát, azt senki sem vállalja, vállal­hatja magára. Ha milyen drága Is a gyógyszer, a pá­ciens megkapja. Természetesen nem köny- nyű mindezt szóban elmon­dani. Olykor nem is elegen­dő. Személyes emberi út­mutatással kell szemléltetni. S maga a doktor úr ezt az életben nem mulasztja el. Amikor a községbe került, 1958-ban harminc gyerek született, 1959-ben csak hu­szonöt. De hatvanban, hat­vanegyben száz fölé szökött a csecsemők száma. S azóta sem csökkent annyira hogy a kezdő szám kétszáz szá­zalékát ne tette volna ki. Inkább a száz fölött mozog. Maga ezt úgy segítette elő. hogy felesége öt fiúgyerme­ket hozott a világra. A felesége az öt fiú mel­lett tanult, érettségizett, s ő is ideje nagy részét a pá- sienseínek szentelte. Persze, mindez öröm Is. A legidő­sebb fia, Vladimír, már ötödéves orvostanhallgató. — Foglalkozásból eredő betegséget kapott, s mégis orvosnak szánta a flát? — Sőt, életem második álma volt, hogy az öt fiú­ból legalább egy orvos le­gyen. Abban az időben, a- mikor ml Indultunk, még va­lóban emberfelettit kívánt a mi hivatásunk, de ma már sokat módosult a helyzet. Persze ma sem könnyű or­vosnak lenni, de úgy érzem, mégis nagyon megtisztelő. Az utolsó időben felemelték a fizetéseket, sokkal több az orvos Is. És egyáltalán, me­lyik szakmában van arra módja az embernek, hogy ne a szocialista, hanem szinte a kommunista társadalom bázisán dolgozhasson? A csehszlovák egészségügynek ez sikerült, s ezért becsü­let is dolgozni benne. Igen. Elvei s tettel teljes egyetértésben vannak egy­mással. Azt mondja, nem bánta meg, hogy orvos lett, s a fiát Is annak szánta. Jól érzi magát ezen a kör­nyéken, nem bánta meg, hogy Itt telepedett le, s min­dezt azzal bizonyítja, hogy megtanult magyarul, fiai Is kiválóan tudnak, és nem is akar elmenni már Innen, há­zat épít. Vagyis ha egyszer nyugdíjba küldik a régi épü­letet, mert lassan el is kül­dik, akkor jellemző és tisz­tességes példaként álljon mellette az ő története Is, hiszen erre tanították aszú­iéi, az egyetem, s maga Is ezt tartja helyesnek. Németh István KALAPBIRODALOM hová pillantasz — férfikala­pok... Könnyű vászonkalap, egy­szerű, hétköznapi filckalap; zöld vadászkalap; koromfe­kete gyászkalapi hetyke ti- roU kalap... A mintegy húsz-huszonkét négyzet- méternyi, ódon, iveit mennyezetű mű­helynek aligha akad olyan zuga, ahol ne lenne kalappal megrakott polc vagy a kalaposmesterséghez szüksé­ges szerszám. Es a műhely közepén a helyiség ura, a „tulaf: fonák Vin­ce mester, a századforduló táfán ta­nult vagy indult híres kalaposmes­terek egyik utolsó aktív tagfa... i Gyermekkorában fiákeres akart len­ni. Szerette a kocsikázást, a lovakat. Terve azonban csak ábránd maradt, szigorú apjának be sem merte valla­ni ,fiizarr" szándékát. Később tanító akart lenni. De alig fél év után abbahagyta, mert a csa­lád kifogyott az anyagiakból. Egy évig alkalmi munkás volt, az­tán elszegődött kalapostnasnak. Ta- noncévelnek sikeres befejeztéröl a műhely málladozó vakolatú falán füg­gő, az ipartestülettel láttamozott, megsárgult mesterlevél tanúskodik. — Nézze a dátumot! Kereken hat­vanegy esztendeje, hogy fölszabadul­tam — mondja. Műhelyében, a kalapok néma, mé­gis sokat mondó birodalmában be­szélgetünk. A verőfényes napsütés aranyozta nyár végi délelőtt ellenére szürkés félhomály üli a helyiséget. Itt, ezen a húsz-egynéhány négyzet- méternyi területen valahogy megre­kedt a múlt... Kint az utcán gépko­csik robognak, villamosok csörömpöl­nek. divatos maxi kabátokban sietnek a bakfisok, de a pattogozott festékü ajtó — határ! Azon innen már a ka­laposmesterség tegnapja uralkodik. Gondos kézi munkára szánt kalap­formák, számtalan karimaalátét, sár­garézből készült méretnyúftó s e ré­gi mesterség számos egyéb kelléke. A mester öreg, szikár férfi. Az öl­tözéke: csíkos, felgyűrt ingujj, mel­lény, ezen pedig a kopott munkakö­peny. Földig érő kék vászonköpeny. A fején kopottas nyúlszőr kalap. Ar­ca sápadt, mozdulatai lassúak, lát­szik, inkább pihennie kellene már. — Ilyenkor, kora őszi csúcsszezon­ban hány ember hoz kalapot javíta­ni? Eltűnődik. — Hetente mintegy félszáz. — Es tavasszal vagy nyáron? — Ogy huszonöt—harminc... Kapok az alkalmon: — Érdemes ennyi embernek?... Keserű-rosszalló pillantást vet rám. — Erdemes-e?... Ezt csináltam egy életen át. Otthon nincs maradásom. Két éve beteg voltam, mégis naponta idejöttem és vártam: meggyógyulok- e... vagy... Az én koromban már min­denfélére gondolni kell az ember­nek... — De hát a család, az unokák?... Hosszú csend. 0 töri me§. A hang­jában küzdeniakarás: — Egyedül vagyok. Két fiam ele­sett a háborúban, a feleségem pedig öt éve halt meg... Ez a műhely a mindenem... eforrázva ülök. Meghat a bi­zalma, közlékenysége. Mint­ha valami szorítaná a tor­komat. Pillantásával az ajtót kere­si. — Itt ismerkedtünk meg. Az apja kalapját hozta egyszer kitisztítani... Fél évvel később elvettem feleségül. Érzem: még mondana valamit, de már magába fojtja a szót. Eres-cson­tos kezeit a vászonköténybe rejti. Ügyfél lép a műhelybe. A nevét mondja, fonák mester a falat övező polcok egyikéhez lép és elsőre le­emel egy újjávarázsolt szürke kala­pot. A fél fölpróbálja, elégedetten bó­lint, aztán fizet és távozik. — Észrevette, milyen gyorsan meg­találtam? — kérdezi folvidulva a ka­lapos. — A rendre itt feltétlenül nagy szükség van. A polcok ezért ábécé­rendben vannak fölosztva, így itt minden rögtön meglelhető. Szerény, de jó reklám. Nálam még nem ve­szett el semmi. — Mibe kerül egy-egy javítás? legyint. — Gazdag nemigen lehet ttt az ember. Az árak tizenöt-harminc ko­rona között ingadoznak. Az elmúlt évtizedek során vajon hány kalap ment át a kezén? — Ki tudja azt ma már... — Mégis... Hozzávetőlegesen? összeráncolja a homlokát, a kopot­tas nyúlszőr kalap Is feljebb csúszik valamivel. — Talán két százötvenezer...Valami­kor nagyon bírtam a munkát. Napon­ta tizenöt-tizenhat órát Is dolgoztam. Fiatal voltam, élveztem a munka szépségét. Természetesen nem egye­dül, hanem tObbedmagammal. Ma már alig érdekli valakit ez a szakma... — Hányszor változott már a ka­lapdivat e sok esztendő alatt? — Számtalanszor. Elment, vissza­jött, megint elment valami hóbort. Olyan hullámszerűen. Köhögni kezd. Érezhetően mélyről. — Sokat dohányzik... — mondom. —• Lehet, de nemigen árt„ Unalom­űzés és szenvedély ez számomra. Né­ha egész délelőtt csak két-három em­ber nyit be ide. Ilyen magányban pe­dig észrevétlenül is gyorsan fogy a bagó. Hirtelen-zavartan fölkapja a fejét. — Ne haragudjon, nem is kínáltam meg... — Nem azért kérdeztem! Végül a forrást kutatom: miből fa­kad szinte végtelen kitartása, lelke­sedése? — A feleségemen kívül apámat sze­rettem a legjobban egész életemben — mondja. — Arra pedig 0 tanított még, hogy ha valamibe belekezdek, csináljam is azt végig... Becsülettel, alaposan... Bs én ehhez tartom ma­gam. P illantása elégedetten körbe jár a kis műhelyben, a poi cokon sorakozó ka!-,i, ikon. — Es nekem még van itt mit csinálnom... Állunk egymással szemben, sután a szürkés félhomályban. Aztán ismét munkához lát. Közel nyolcvanévesen. Szemüveg nélkül. BORSAI M. Péter- Új ifjúság 3 Zsebtükör KOMORANYBAN ÉPÜL EUROPA LEGNAGYOBB Téglagyára Komofanyban - Most mel­lett - épül Európa legna­gyobb téglagyára, A Fortu­na téglagyárban még e hó­napban megkezdik a próba- üzemelést. Az olasz gépi be­rendezéssel felszerelt tégla­gyárban évente 140 millió tégla készül. A hagyományos tégla mellett különböző szí­nű épületanyagot is gyárta­nak majd, amelyet nem kell bevakolni. FIATAL HAZASOK KLUBJA A bratlslaval óvárosi nép­művelési otthon október el­sejétől különös klubot léte­sít a fiatal házasok számá­ra. A klubban orvosok, sze- zuolögusok, pszichológusok és szociológusok tartanak majd rendszeresen előadáso­kat ős tanácsadó-szolgála­tot A klub melleit könyv­tárat nyitnak a családi és nemi élettel, gyermekneve­léssel, háztartás vezetésével, főzéssel foglalkozó könyvek­kel. IDÉNYNYITAS a CSALLÓ­KÖZ cukorgyárában Fennállása óta második Idényére készül a Dunajská Streda-1 cukorgyár. A gyár­ban szeptember 24-én kez­dődik a kampány. Ezt meg­előzően már szeptember 14 —16-a között beindították a gépeket, hogy az észlelt hi­bákat a kampány kezdetéig kijavíthassák. A cukorgyár az Idén 280 ezer tonna ré­pát dolgoz fel, 80 ezer ton­nával többet, mint tavaly. A korszerű cukorgyár napi ka­pacitása 3500 tonna. ÜDÜLŐTELEP A RUZINI vIztArolOn Rövidesen újabb üdülési lehetőséghez jutnak KoSice lakói. A Stavoprojekt ter­vei alapján a közeli ruZfni víztárolón összkomfortos üdülőtelepet létesítenek. A strandon kívül egy 80 ágyas sporthotel, étterem, borozó és üzlethelyiségek szolgál­ják majd a látogatók ké­nyelmét. OJABB szállodák A magas-tAtraban A Magas-Tátra csodálatos szépsége és egészséges le­vegője egyre több embert vonz. Legújabban az üzemek Is élénk érdeklődést tanúsí­tanak Iránta. A koSlcei sta­voprojekt tervei alapján a legközelebbi években hat vállalati üdülő épül Strbán, egyenként 60—80 ággyal. A vállalati üdülők a következő üzemek megrendelésére é- pűlnek; CSAD KoSice, Ás­ványtani Kutatóintézet SpiS- ská Nová Vés, Malmok és Tősztagyárak PieSíany, a Bo­drog és a Hornád Folyam- Igazgatósága KoSice, Vízgaz- daságl Építkezések Bratisla­va, Műanyagszálak Kutató- Intézete Svlt. CSEH RŰF Hazánkban még há nm h?- Ivnn lá'liató ,iz 1370 ás I76J k'iz'if használt cseh rőf (kanvhKl inártSkegysége; Lltomyílnan, LitomSMcén és Prágában. Prágában a? új- város' városház f i:i < erő­sítve látható az acélból ké­szült, és a két végén egy- egy rovással ellátott rúd. A kát rovás közti távolság 50 centiméter. Ennyi volt egy cseh rőf. (pl)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom