Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-04 / 1. szám
Daniéi odaintette a pincért. — Hány óra van? — kérdezte szárazon. — Öt múlott* .uram, tíz perccel — Köszönöm, fizetek... A társaság észre sem vette, hogy Danié! Harway eltávozott. A Punch Clubban már jócskán e- melkedett volt a hangulat. Időközben megérkeztek a Syracuse írjátrózad is. A déli kedélyt és hangosságot hozták magukkal.Harway már megint a Picgadillyn sétált, majd a Sohóban, mintha meg akarta volna mutatni magát. Dülöngélve köszönhetett az ácsorr gó bobyknak. Részvétkeltő figura volt, valahogyan meg is görbült, mintha megadta volna magát kilátástalan sorsának. Benyitott a Twiggybe, hogy bosz- szantsa egy kicsit Birdet, de csak Sybol volt jelen, ez az örökké komoly cherbourgi aszkéta, akit Daniel szívből sajnált elhagyatoítsága, és büszke magányossága miatt. — Kedves Sybol, valami. izgalmas dolgot szeretnék olvasni. Kérem a telefonkönyvet... A pincér csak enyhén, inkább ud-. variasságból mosolygott ezen az ar gyoncsépelt élcen, de, azért serényen hozta a telefonkönyvet. — Csak ne tessék telefirkálni, mert Mr. Bírd engem is kivág az utcára... — Semmi izgalom, Sybpl, kérem a számlafüzetet...' Daniel több mint etjy órát lapozott a nagy vaskos telefonkönyvben és néhány npvet kijegyzett belőle, közben elfogyasztott néhány cornwaili szendvicset. . , , — Rendben van, öreg fiú, most pedig hívjon nekem egy taxit — Igen, uram, :d&ákKb'gy ’ilyenkor csúcsforgalomban... '''■ ' * ’ ' ' Daniel megütközve nézett a pincérre: hát igen, ő már tizenhat-hét éve nem kocsizott taxin, főleg csúcs- forgalomban. Elmosolyodott: — Nincs semmi baj!1 Hívja fel nekem a Kenbrugh társulat igazgatóját. A pincér nagy szemet meresztett, de mégis engedelmeskedett.' — Philipe! — kiáltott á kagylóba szokatlan élénkséggel Harway. — Itt Daniel beszél, a te valamikori őrangyalod. Figyelj vám. A kocsidra lenne szükségem, néhány órára, vezetőjével együtt... Mit? Hogy be egyedül vezetsz? Ez kész hülyeség. Tudom, hogy spórolós ember voltál örök é- letedben, a részvényesektől is elspóroltál a háború alatt néhány milliót... Hogyan? No, ne Szitkozódj... csak azt akartam mondani, gyere te a kocsiddal, és vezess végiig engem Londonon, Mutasd meg a műemlékeket és nevezetességeket. Lehet, , hQ9& teszünk egy kiruccanást yalápiejyik külvárosba is. Rendben? No látod, szeretem ha az öreg fiúk nem fejejr tik e! a háború* éveket, amikor nemcsak a vagyonukat, hanem a fejüket is mentette egy tökkelütött Daniel Harway. Várlak a Twiggyben, itt a szomszédságban. Sybol nem tudott hova lenni a csodálkozásból: ez a toprongyos alak ilyen hetykén beszélget a Soho egyik rettegett mágnásával és egész Anglia 1 e gkérlel he tét 1 e nebb üzletemberével. — Nincs baj, öreg fiú, itt lesz az egér egykettőre. Mi a tartozásom? — Kilenc shilling, nyolc penny. — Akkor még vele is megitatunk valamit, hadd tejeljen a vén uzsorás. — ö bejön? — Sybol úgy megrettent, hogy nem is tudta, törölges- sen-e vagy fésülködjön. Valóban néhány perc múlva megjelent egy kis tömzsi, kajla fülű, paprikaorrú ember, és apró egérszemeivel körülvizsgálódott a büfében. — No gyere ide, ne félj, egyikünk se leprás, gyere; csak egy kicsit közelebb és- igyál 1 egy pohár whiskyt, mondjuk Black and White-t, vagy talán jobban szereted az Old Johnt? A felső tízezerben úr úgy lépkedett, mintha üveglábai lennének, és nem tudta, kirobbanjon-e vagy beletörődjön nevetséges helyzetébe, amibe ez a félkegyelmű Harway keverte. — White Horse! — szólalt meg csendben — szóda nélkül, egy darabka jéggel és egy kanál tejjel! — .így szeretlek, öreg fiú... És még valamit: itt a remek alkalom, hogy mindörökre lerázz a nyakadról. Tudom, hogy roppant nehezedre esik, de egyszer már igazán be kel! ismerned, hogy el kell válnunk... Igaz, hogy ez nem lesz olyan egyszerű, de hát a válások mindig fájdalmasak. A . ».ford Mjitsfang megzabolázott lassúsággal futott a fényárban úszó lpndonj utcákop. Kenbrugh mozdulatlan arccal hsjl'lga'tta végig Harway feltételeit. — És milyen: biztosítékot kapok én arról, hogyha ezt megteszem, soha többé nem teszed be a lábad a társulatba, nem is hívsz, nem is zaklatsz és többé pem is ismersz. — Semmilyet... Csak annyit, hogy megígérem. — Még ha józan lennél, akkor se hinnék a szavaidnak. — Igen? — Igen. — Akkor van egy jobb ötletem: csak akkor jövök, ha te hívsz. Rendben van? ' — Ne nevettes, Harway, mert még belehajtok valakibe... — Akkor ide figyelj! Ha a Sohóban azután megjelenek, nyugodtan lövess le. Ez roppant egyszerű dolog. Nem is haragudhatok meg rád. • Ha > már annyira biztos vagy, hogy nem' lesz rám szükséged. — Soha! Érted? Soha! Egy részeges fráterre kinek van szüksége. Hova lett a húszéves oroszlántekintetü fiatalember? Tudod, mi vagy te? Egy élő kövület. — Elég volt" a leckéztetésből, Ken- brougb. Légy szíves, hajtsd egy kicsit gyorsabban ezt a dögöt, mert este tízkor találkám van egy úrral. Croydonba hajtottak és a külvárosban egy ünnepélyesen kivilágított villa előtt álltak meg. — Csak néhány perc az egész — szólt vissza Daniel, és már el is tűnt a kert kanyargós útján a borostyán rpeg fenyőbokrok között. Kenbrugh, az alapjában véve jel- ■ lemtelen businessman kisvártatva u- tánaiopózott Dánielnek. Körüljárta a házat és az egyik félig nyitott ablakon keresztül meg is hallotta Harway hangiját: , — De asszonyom, engem senki más nem érdekel, csak az illető tisztek neve. — Igen? És miért érdeklődik any- nyira utánuk? — Mert nekem is volt néhány francia emigráns barátom, és feltételezem, hogy róluk van szó. — Sorolja fe a neveket, ha róluk van szó, beismerem. — Denis, Labine! Simon, Duwal, Herbert, Noir, Henry, Sabatier, aztán Miion, Reger, Frontier, Cermentout, Bidoux. — Oh... — Nos? — Igen... Bidoux... De a többi? — Sokan voltak, asszonyom, és rég volt... — Étien Bidoux... ki tudja hol van, merre? — Nekem az az érzésem, hogy él. — Nem, ez kizárt dolog. — Miből feltételezi, asszonyom? — Érzem. Mi nők, megérezzük az ilyesmit. — ígérem, hogy előteremtem, ha föld alól is... — Uram, ön roppant lekötelez engem, de nem tudok hinni, hisz nem is ismerem önt. Te jó isten, kicsoda ön, csavargó? — Nem, asszonyom, egy ember, a- kinek az élete félresikerült. Kenbrugh sietve futott ki a kertből, nem tudta visszatartani a nevetést, már a kijáratnál kirobbant belőle az a jellegzetes eincogó kacaj: hát persze ő most a szerencsétlen, a dédelgetni való szegény némber, én meg, aki csak fizetek, fizetek, én meg mi vagyok? Kisvártatva megjelent a kivilágított tornácon Harway egy estélyi ruhába öltözött szőke nő kíséretében. Daniel egy csomagot szorongatott a hóna alatt és nagyon hajlongva elköszönt a ladytöl. — Hát ez? Talán babakelengye? — kérdezte Kenbrugh maró iróniával a csomagra mutatva. — Egy karbantartott hadiözvegy többet ér,'mint száz dúsgazdag üzletember. Nekem adta megboldogult férje. díszegyenruháját. Látod, most már ez is megvan, csak neked kellene teljesítened a kötelességedet, aztán minden a legnagyobb rendben lesz. — Te engem a sírba viszel ezekke! a rögeszméiddel, és még valami: honnan teremtenék én neked egy kisebb teherhajót? És egyáltalán: mi az, hogy kisebb hajó? Ilyen ötlete csak a félkegyelműeknek lehet. Még egyszer kérdem tőled, ha megveszem ezt a hajót neked, miféle biztosítékot kapok arról, hogy te többé nem háborgatsz? Harway szemtelenül nevetett. Kilenc óra már elmúlt, a kocsi vakmerő gyorsasággal gyűrte maga alá a ködbe göngyölt kilométereket. Harway egy ideig hallgatott, aztán csendben megjegyezte: — Nem kisebb hajót, hanem egy 800 bruttoregiszter tonnás, az megfelel. — Feltételezem, hogy nem fogsz csempészügyekbe, különben pedig nem érdekel az égvilágon semmi, csak azt mondd meg, honnan szerezzek én most neked egy olyan hajót? — Bízd rám, most pedig kérlek, vigyél vissza a Twiggybe, ha nem e- sik nehezedre. Ez igazán nem sok, megteheted nekem, különben holnap megkapod a szükséges felvilágosításokat a hajót illetőleg. És kérlek, ne szontyolodj el, ez a legkisebb ára Dániel Harwaynak, igazán jutányos áron megszabadulsz tőlem. Harway elköszönt a szőtlan és letört üzletembertől. Bekukkantott a Twiggybe, de Bírd még mindig nem tért vissza. Sybol előzékenyen meghajolt Harway láttára. — Kérem, öreg fiú, hívjon nekem egy taxit — szólalt meg érces le- , zserséggel a jövevény. Sybol most gyorsan intézkedett és a kocsi valóban néhány másodperc múlva ott állt a Twiggy előtt. — Barrow Street 312! — szólt a kocsivezetőnek Harway és roppant elkomolyodott (Folytatjuk! K. K. Ruzomberok: Még nagyon fiatal árihoz, hogy verseiben súlyosabb mondanivalót, a költészet ízét, zamatét fedezhetnénk fel. Tanuljon, művelje magát! Ne álljon meg a múlt század nagy költőinél. Olvassa, ismerje meg a ma élő vagy a közelmúltban élt nagyokat is. Azoktól tanuljon korszerűséget... • „Bár zbrd a harc...": Múltkori idézetünkkel nem megsérteni akartuk, hanem csupán figyelmeztetni arra, hogy rossz úton jár.., A Menj ha akarsz... és Ez történt akkor... címűek ugyanabból a fajtából valók, mint a Gyönyörű éjszaka című volt. Ezeknél a verseknél sem az a baj, hogy őszinték, hanem az, hogy költőitlenek. Hiányzik belőlük minden szín és íz. A költészet a látás, a láttatás művészete... A Neved címűt már olvastam a múltkor — csak azt nem tudom, hogy öntől olvastam-e. Jó lenne ha értesítene... • S. M. Csata: Versei erősen megleptek bennünket. Kérjük, küldjön még néhányat (úgy tíz-tizenötöt!) és mellékeljen hozzájuk egy fényképet és néhány sor életrajzot is... Várjuk jelentkezését! • „Rekviem“: Verseiben e- gyelőre sok a szertelenség! Sokszor elnagyoltak és értelmetlenek is. Ilyen sorokat nem szabad leírni: / A kaktusz virága / selyem hab / köpet lebeny / tótágast álló buga / bandzsa szemű nadragulya!/ !!! Logikai, gondolati fegyelemre szeretnénk figyelmeztetni és arra, hogy tanuljon, olvasson, művelje magát. • Sz. L. Duna.szerdahely: Versei egyelőre kezdetlegesek, kevés bennük a mélyebb gondolat. Fejlődését csak tanulással tudja elősegíteni — tanuljon tehát és idővel jelentkezzen újra. Minden ember életében jön egy pillanat, amikor felteszi magában a kérdést:' valóban szeretem, ez lenne hát a szerelem, és ő Is igazán szívből szeret? A valas7 nem is olyan. egyszerű, .mint az első pillantásra tűnik. Sorozatunk ‘ előző részéiben már aprólékosan ,fejtegettük, hogy mikor beszélhetünk két ember igazán mély érzelmi kapcsolatáról. Csakhogy mikor jön az a pillanat? Ha a szirupos slágerszövegekböl merítenénk a választ, akkor végtelenül könnyű feladatunk lenne. A slágerek alaposan leegyszerűsítik a problémát. Igéző tokintet, bájos mosoly, forró éjszaka — mintha a szerelemhez csak egy forró pillantás, egy csók és egy virágcsokor' kellene. Persze sokan még így is a slágerszövegekben megénekelt i.életigazságok“ alapján keresik a szerelmet. Keressük-e a" szerelmet, vagy alkalom szüli-e. A fiatalok legtöbbször éppen e kérdésben állnak tanácstalanul. Nyilvánvaló, mi etribergj^ .jöbbnyire-. n^m várjuk tétlenül, ‘hogy a .véletlen utunk ba hozza a „nagy szerelmet“. A legtöbb ember bizonyos előltéle tekkel és belenevel, elképzelésekkel keresi partnerét, és általában az eszére, az értelmére hallgat. Aki nem így gondolkodik, helytelenül cselekszik. Senki se essen azonban tévedésbe, hogy ezzel az érdekkapcsolatok, az érdekházasság mellett ágálunk. A legtöbb kapcsolat — vagy házasság — éppen azon bukott el. vagy még el sem mélyült, hogy a partnerek pusztán ösztöneikre hallgattak, és idővel rádöbbentek, nem képesek egymás igényét kielégíteni, nem váltják be az egymáshoz fűződő reményeiket. Az ösztönéletet hagyjuk az állatvilágra. Az ember éppen az értelmével különbözik az állatoktól, miért ne érvényesítse ezt az előjogát a szerelemben? A másik véglet az. amikor valaki tudatosan és türelmetlenül, esetleg sorozatos ismeretségkötés útján keresi a szerelmei Közben azzal érvel, hogy jóformán nincs is partner, aki megfelelne az elképzeléseinek. Ezért egyik kalandból a másikba hajszolja magát, és szentül meg van győződve, hogy tökéletesen ismeri a szerelmet. Élményei azonban felületes ismeretek csupán. Nem tagadjuk, hogy a gyakoribb ismeretségkötés több lehetőséget nyújt arra, hogy megtaláljuk az igazit. Ezért nagyon elterjedt a vélemény, hogy a legmegfelelőbb hely erre a táncparkett. Hiszen elég felkérni a partnert, és néhány percig közvetlen közelükben érezhetjük, bizonyos értelemben mag mkénak mondhatjuk. Feltételezzük azonban, hogy partnerünk is ismeretséget akar kötni. Holott ez nem teljesen biztos. Maradjunk azoaban abban, hogy a legtöbb ember' a bálokon, tánc közben Ismerkedik. A házastársak körében végzett közvéleménykutatás is ezt bizonyítja. Elemezzük azonban mélyebbről a táncparketten kötött ismeretségeket. Ugyebár a szerelemben nem az alkalmi ismeretséget, futó kalandot keressük? A táncparkett viszont éppen az a hely, ahol az emberek könnyen és gyorsan ismerkednek. Látszólagos előnyei mellett könnyen a legtöbb csalódás okozójává válhat. A szerelemben az a legfontosabb, hogy egymást, egymás igényeit, jellembeli tulajdonságait megismerjük. A táncparketten viszont az egész légkör olyan, hogy az emberek elsősorban a külsőségekben, testi szépség, az öltözködés, a kihívó viselkedésben i- gyekeznek megnyilvánulni. Az ismerkedés természetesen „kozmikus sebességgel“ történik, a „küllem“ elhomályosítja az értelmet, s csak később derül ki, hogy voltaképpen kit is kértünk fel táncra: a legcsinosabbat. a legszebbet, a iegelegánsabbat, a logkívánatosabbat, a legszebbet. Nem biztos azonban, hogy éppen ők a legjobb, legjeilemesebb. legmegfelelőbb partnerek. Sőt ellenkezőleg. Ha valaki vonzó, megnyerő külsejénél fogva aránylag könnyen sikereket ér el az élet bármely területén, rendszerint elhanyagolja „lelki szépségének" ápolását. Paradoxon, hogy éppen azokban találnánk ideális partnert, a- kik körül nem „izzik a légkór“, akik „petrezselymet árulnak". Persze ezt az elvet sem lehet általánosítani. Viszont egészen bizonyos, hogy azok, akik kihívó magatartásukkal keltették fe! az érdeklődésünket, a későbbiek folyamán sem tudnak már egyebet nyújtani éppen csak kihívó magatartásukat. Más a helyzet a teljesen ..véletlen ismeretségek" esetében, a- mikor egyáltalán nem keressük a partnert, csak a sors hozta az utunkba. Egy egészen elenyésző kis szolgálat, az azt követő kö-. tetlen beszélgetés, mely „alkalmi ismerősünk" tartózkodó magatartásáról árulkodik, nagyon jó alkalom arra, hogy felajánljunk egy közös színház vagy' mozilátogatást. S ha időközben kiderül, hogy még így is csalódtunk, visszalépni akkor sem késő, Az igazán mély, tartós kapcsolatok megteremtésére legmegfelelőbb azonban a munkahely, az iskola, ahol hosszabb ideig figyelhetjük későbbi partnerünk viselkedését, jellembeli tulajdonságait, és alaposan megfontolhatjuk, vajon ’ megfelel-e a ’ vele szemben támasztott igényeinknek. Nem véletlen, hogy éppen ilyen körülmények között születik a legtöbb tartós szerelem, házasság. (Folytatjuk)
