Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1971-02-02 / 5. szám

APRO-CSEPRÖ Aberdeen, a nevető harmadik? Skóciában még nem Ültek el a tragl- kns véget ért Glasgow Rangers — Celtic rangadó Izgalmainak utóhangjai, s a meg­rettent és pillanatnyilag megbékült {óvá­rosi szurkolóknak arra kellett felfigyelni­ük, hogy a bajnoki címnek áj, nagyon ko­moly várományosa lett az Aberdeen csa­patában. Ez az együttes szombaton a Kil­marnock jó képességű csapata felett ara­tott sima, 3:0 arányú győzelmet és bizony október 2. óta nem tálát legyőzőre. Soro­ltban a IS. győzelmet aratta, sőt a leg­utóbbi 12 mérkőzés során gólt sem ka­pott! Ezt a páratlan sikert az Aberdeen csa­pata vasfegyelmének és hihetetlenül erős edzéseinek köszönheti. Edi Turnbull, a . csapat edzője még a karácsonyi ünnepek alatt sem tűrt kivételt. Az Aberdeen csapata megdöntötte azt az elvet is, hogy a modern és eredményes labdarúgáshoz jól megtermett, erős fizi- < kumú belsőhármasra, csatárokra van szűk- t ség. Csatársorának „hármasfogata“ jim Forrest, joe Harper és Arthur Graham testmagasság terén a liga átlagának vé­gén kullog, de a legeredményesebb, eddig 49 alkalommal vette be az ellenfelek há­lóját. Jelenleg az a furcsa helyzet áll fenn, j hogy az éveken át vezető Celtic egyelőre \ kénytelen megelégedni a második hellyel. Az üldözöttből „üldöző“ lett. A Celtic még ;i nem adta fel a küzdelmet. Hogy mennyire . kiegyensúlyozott csapata van, arról éppen ’ i következő adat tanúskodik: legutóbbi 10 ji gólját mind más-más játékosa lőtte. A Celtic a vesztett pontokat tekintetbe véve „csak“ két ponttal van lemaradva az Aber­deen mögött, de ugyan ki hitte volna, hogy : a .hétpróbás Celticnek“ más is lehet a legkomolyabb ellenfele, mint az örök ve- télytárs Rangers? Z. J, SZÉLMALOMHARC?- « . Y, • ­Stoff an Rudolf a csehszlovák vízi­labda válogatott szövetségi kapitá­nya. Tavafy keserű esztendőt zárt, fialt és őt magát nem vitték .a bar­celonai Eurőpa-bajnokságra. Kíván­csian várjuk, mit hoz 1971? És ami még Izgalmasabb: utazlk-e majd a müncheni olimpiára Stoffan csapa­ta? Kolár Péter felvétele Ramsey óvatosságra int A közelgő Európa-bajnoki selejtezőkre való tekintettel, sir Alf Ramsey, az angol labdarúgók szövetségi kapitánya kétnapos összepontosításra hívta össze számitásba jövő játékosait. Ramsey azt akarja elérni, hogy a játékosok megismerjék egymást, kialakulhasson közöttük a bajtársi szellem, testileg-lelkileg felkészülhessenek a Málta, a Görögország és a Svájc elleni erőpró­bára. Ramsey óva intette védenceit, nehogy félvállról vegyék a selejtezőket. Különö­sen azt hangsúlyozta, hogy a svájciaktól tart. Ők ugyanis Idegenből vitték haza a görögök és a máltaiak elleni' mérkőzés mindkét pontját, ami nagy előnyt jelent. Ramsey nem engedi, hogy könnyű ellen­félnek minősítsék Máltát sem, hiszen a Bajnokcsapatok EK mérkőzésén például már a nagy Real Madridnak és a Manches­ter Unitednek is a döntetlennel kellett megelégednie a máltai pályán. Z. j. mWm . i. . H (1) . Paul Castel: ERCKX Minden országúti kerékpárversenyző vágy­álma a legjobbat megillető sárga trikó elnye­rése. Ehhez mindegyiknek kisebb-nagyobb be. Kerékpárján közel 30 000 km-t tesz meg. A tömeg lelkében 6 benne testesültek meg mindazok, akiket eddig a kerékpározásban a esélye van, csak az Eddy Merckx után taposó legnagyobbaknak s a legjobban istenítetteknek versenyzőcsoport tagjai mondanak le erről tartottak: Faust Coppit, Louison Bobetet, Jac- már jó előre. Tudják, hogy Merckx győzni ques Anquetilt. Nevét még azok is ismerik. akar és győzni is fog. Egy rendkívüli tehetség, akit „kerékpáron repülő angyalnak“ nevez költőien egy francia újságíró. Sampion akart lenni és legendává lett. Már négyéves korában a legerősebb volt akik a sportról egyáltalán semmit sem tudnak. A hírlapok sportrovatvezetői szemében már ellenszenvessé kezd válni, mert már annyit írtak róla, hogy maguk se tudják, mit írhat­nának még róla ezután. Ellenfelei lemondtak. Azt állítják, hogy ha Merckx győzni akar, ak­körtársai között. Az udvaron lezajló három- k*r győzni fog, csinálhatnak ők bármit is kerekű bicikliversenyen kivétel nélkül győzel­met aratott pajtásai fölött. Két évvel később pontosan tudta, hogy kerékpárversenyző lesz, méghozzá nem akármilyen, hanem bajnok, első a kortársai között. így bontakozott ki a Merckx családban az elkövetkező tíz eszten­dőben egy fokozatosan elmélyülő súlyos né­zeteltérés, amelyekről azt szokták mondani, hogy a család felbomlásához vezetnek. A csa­lád különben Brüsszel egyik külvárosában élt, nagybani vegyeskereskedéssel foglalkozott és jó hírnévnek örvendett. Az apa szerette és pártolta a kerékpározást. Az anya ellenezte a dolgot, túl veszélyesnek tartotta ezt a sport­ágat, s társadalmi szempontból se tartotta va­lami kiválónak. Fiát a szerinte nagyobb tisz­teletet érdemlő tornatanári állásban tudta csak elképzelni. Ez a családi nézeteltérés tíz évig tartott, pontosan addig a napig, amikor Eddy Merckx megnyerte a városnegyedében megrendezett első versenyét. Eddy Merckx ma huszonöt éves. Csaknem 200 verseny győztese. A kerékpár évente több mint negyedmillió frankot jövedelmez fizetés Valójában meg sem kísérelik- őt legyőzni, inkább az általa szívesen meghagyott morzsá­kon osztozkodnak. Elég ha Merckx starthoz áll azzal az elhatározással, hogy győzni akar, a győztes neve hamarább ismert annál a pil­lanatnál, amelyben az indítóbíró megadja a versenyzőknek a rajtjelzést. Elég, ha mint mondani szokták Merckx „kidugja az orrát az ablakon“ hogy ezzel egy kicsit a csapat élére kerüljön, ellenfelei máris belenyugodva a vál- toztathatatlanba, megadóan sorakoznak a nyo­mába, mondván: „Mit kezdjünk ezzel az em­berrel?“ Innen már csak egy lépésre van az állítás, hogy Merckx ereje a tehetségén kívül, vetélytársai középszerűségében és lemondásá­ban is rejlik, amint erről már többen így nyi­latkoztak. Igaz, hogy ellenfelei letiporva mes­teri tudása; s szelídítőjük személyiségének varázsa alatt gyorsan megadják magukat. Szinte tudatalatti kényszerből. Mikor utoljára láttam Eddy Merckxet, nem észleltem ezen a rendkívüli versenyzőn semmi rendkívülit. Mez­telenül feküdt éppen egy nagy belga velodrom masszőr asztalán, s az egész helyiség narancs- formájában, eltekintve a különjutalmak és cél- színű fényben úszott. Öltözőjében a masszázs­prémiumok áradatától, amelyekkel együtt ősz- hoz használatos olaj szaga terjengett, két szék szesen évi kétmillió körüli összeget tesz ki. telistele volt ruhákkal, s az egyik tetején Sal- Keresetét Ingatlanokba, telkekbe stb. fekteti vatore Adamo fényképe hevert. Eddy Merckx­szel Interjút készíteni az újságíró számúért nem mondható kellemes feladatnak. Nem azért, mintha közönséges, morgós vagy ostoba len­ne. Inkább kevésbeszédű, hosszabb szünetek­kel pyilatkozik magas tenorhangján, s ha az­után végre belejön az őt érdeklő témába, az egyetlenre, a kerékpározásra, élénken és szí3 vesen beszél, de azonnal hallgatásba burko­lódzik, amint valami más kerül szóba. Külalakjára nézve inkább kistermetű és tö­rékeny. Karcsú és arányos lábaival, kissé be­esett mellével és karcsú derekával kissé az agárra emlékeztet. Arca érdekes, hosszúkás, élesen kifejező kiugró arccsontokkal, haja sö­tét, szemei barnák. Mi az, ami Merckxet a versenyzésre ösztönzi? Minek az eredménye a sok győzelem? Mi az az erő, ami őt az év tizenkét hónapjából kilencben a napsugártól perzselt vagy esőtől áztatott országutakra hajtja, mi kényszeríti őt a kanyargós hegyol­dalakról százkilométeres sebességgel leszágul- dani s a hegyóriások meredek kaptatóit leküza deni? Miért kockáztatja merészségével a ke3 rékpárosok csapatában való zuhanást? Mf kényszeríti őt a versenypályák füstös, nehéz és sűrű levegőjét szívni? Talán a nyereség- vágy? Igaz, Merckx szereti a pénzt. A vállal­kozás mezején éppoly kemény, mint a ver­senypályákon. Anyagi követelményei (egy versenyen vagy vetélkedőn való részvételért 4000—7000 fran­kot kér) a rendezőket kétségbeejtik. Nincs azonban módjuk mást cselekedni, mint enged­ni. A nézők a bajnokot akarják látni s Merck* nélkül nincs nézőközönség. Nézőközönség nél­kül viszont nincs bevétel. Eddy Merckxnek, a kereskedőcsaládból származó fiúnak, nem ha3 sonlítható össze a gyermekkora a kerlkpár- versenyzők többségének gyermekkorával, ő ugyanis nem ismerte az éhséget. Nem azért választotta a kerékpárversenyzést hivatásául, hogy kikerülje a reménytelen jövőt. „Verseny­ző akarok lenni“ — mondotta. És lett. „Baj­nok akarok lenni.“ S azzá lett, s méghozzá milyenné! Sem Coppi, sem Bobét, sem pedig Anquetil nem dicsekedhetett huszonöt éves korában a sikerek ilyen hosszú sorával, mint ő, előbb amatőr, majd profi világbajnok lett, a Milánó—San Remo-i verseny háromszoros győztese, a Párizs—Roubaix-i versenyen és a Párizs—Nizza-in kétízben győzött, továbbá el­ső lett a Vallon nyíl, a Tour de Flandres-i a Lutych—Bastogne—Lutych-i versenyeken Is. És ami a legfőbb, megnyerte a Tour de Fran­ce versenyt, amelyen tavalyelőtt vett részt el­sőízben. Jellemzésére ennyi több mint elegen-- dő. Emellett idő előtti lenne azt állítani, hogy mindenben túlszárnyalja majd nagy elődeit. Erre a kérdésre majd akkor térünk vissza, ha ötször győz a Tour de Fnance-on mint Anque­til, egyelőre ez csak kétízben sikerült neki, továbbá ha eredményes lesz az olyan verse3 nyen, mint mondjuk a Giro dltalia, vagypedig első lesz a Bordeaux—Párizs-l szakaszon egy olyan verseny keretében, mint például a Dau­phin körutazás. (Folytatjuk) Francia visszapillantás Európa egyik legjelentősebb sport szaklapja, a France Foot­ball behatóan foglalkozik az 1970-es év labdarúgásával. Ada­tai között sok olyan akad, amelyet érdemes közzétenni ná­lunk is. Az elmúlt évben összesen 132 válogatott mérkőzés volt soron. Közülük 32 volt a mexikói VB találkozója, 24 erőpró­bát az' EB selejtezőiben bonyolítottak le, a többi barátságos mérkőzés volt. A vendéglátó csapatok 36 mérkőzésén hagyták el győztesen a pályát, 34 erőpróba a vendégek teljes sikerét hozta, s a döntetlenek száma 33 volt. Ezt a kimutatást a házigazda együttesek szempontjából állították össze. Semleges pályán 29 válogatott mérkőzés került sorra. Az egy mérkőzésre eső gólátlag 2,37, mert az említett 132 válogatott találkozón 313 gól esett. Az összehasonlítás ked­véért: 1967-ben 3,11, 1968-ban 2,9, 1969-ben 3,27 volt a gól- átlag. A mérkőzéseken szünet előtt 145, utána 161 gól esett, 7 gólt a hosszabbításban lőttek. Az első félidők során lőtték a gólok 46,2 százalékát, a má­sodikban 51,3 százalékát, a többi 2,5 százaléka a hosszabbí­tott játékidőre esik. A GÖLGYÄROSOK: A legjobb góllövőnek a nyugatnémet Gerd Müller bizo­nyult, aki 13 gólt lőtt. Mögötte a következőképpen alakult ki az élcsoport sorrendje: 2. Kreische (NDK-beli) 7 góllal, 3. Ríva (olasz) 6 góllal. 4—7. Fazekas (magyar), Peters (angol), Seeler (nyugatnémet), Vogel (NDK-beli) mind 5—5 góllal. — Kreische egy mérkőzésen 4 gólt lőtt, G. Müller két-két alka­lommal szerzett 3—3 gólt. A LÄTOGATOTTSÄG Az említett 132 válogatott mérkőzésnek 4,45 millió nézője volt. A mérkőzések nézőátlaga tehát cca 34 000. A legnagyobb látogatottságnak természetesen a világbajnoki mérkőzések örvendtek: Mexikó—Belgium 108 192, Brazília—Olaszország 107 412, Mexikó—Szovjetunió 107 160, NSZK—Uruguav 104 403, Mexikó—El Salvador 103 058, Olaszország—NSZK 102.444. A BlRÄK Érdekes, hogy a Iegkapósabbak a svájci bírák voltak, ösz- szesen 9 válogatott mérkőzés vezetését bízták rájuk. A nyu­gatnémetek legjobb játékvezetőit 8, az olaszokét, valamint az osztrákokét 7, a skótokét és a románokét B válogatott mér­kőzésen foglalkoztatták. — Egy évvel előbb a legtöbbször igénybe vett játékvezetők az angolok és a franciák voltak, egyaránt 9—9 mérkőzést irányítottak. — Meglepő, hogy ta­valy egy alkalommal sem vették igénybe csehszlovák bíró közreműködését. Az ilyesmi rajtunk kívül- csak az albánokkal, az izlandiakkal, a luxemburgiakkal és a törökökkel fordult elő Névszerint a Iegkapósabbak a következő játékvezetők vol­tak: Scheurer (svájc) öf, — Tschenscher (nyugatnémet) és Sbardella (olasz) négy-négy, Radulescu (román). Marschall (osztrák), Wharton (skót) Van Ravens (holland), Bucheli (svájci) három-három találkozón „fütyült“. Z. J. A kosárlabdázás Peléje? A világ legjobb amatőr kosárlabdázója a szovjet Belov. So­kan a kosárlabdázás Petéjének hívják, és joggal. Mégis hihe­tetlenül hangzik, hogy ez a sportoló csak huszonkét éves ko­rában került be a válogatottba. Ez is csak azt bizonyítja, hogy a tehetség még nem minden. Belovnak senki sem jó3 sóit kezdetben ilyen szédületes karriert. De ő bízott magá­ban. Tudta, hogy eljön egyszer az ideje. Először négy évvel ezelőtt mutatkozott be a világ nyilvá3 nosságának. Franciaországban nemzetközi tornát rendeztek. A hazaiakon kívül a belga Racing Bruxelles és a spanyol Real Madrid szerepelt. A Szovjetunió válogatottját Moszkva néven képviselték a világhírű kosarasok. Belov itt még Travin és Volnov árnyékában volt. Néhány percre ugyan beállította az edző, de végig nem játszott egyetlen találkozón sem. Azonban így is föltűnt rugalmassága, dobóérzéke. Mozgása és stílusa senkiéhez sem hasonlított. A francia újságírók mindenesetre megkérdezték, miért nem ját­szik végig minden meccset a kitűnő Belov. Az edző kijelen­tette, hogy őrségváltás van a válogatottban, és a tehetséges Belov ideje még nem jött el. Belov Szibériában született, 1944-ben. Sovány, nyakigláb fiú volt. Amikor életében először kosárlablát vett a kezébe, és rádobta a kosárra, eredményes volt. Ennek annyira meg­örült, hogy elhatározta: kosaras lesz, nem álmodozik tovább a futballról vagy jégkorongról. Később a tomszki csapatba került és innen Moszkvába rukkolt a CSZKA-hoz. Tehetsége fokozatosan csiszolódott, kidomborodott rendkívüli érzéke. Szinte tökéletesen céloz, és gyors meg ruganyos is. Egy n-agy célja van: hogy megdöntse Volnov egyéni csúcsát. Volnov kétszázhúsz alkalommal szerepelt a szovjet válogatott színei3 ben. Belov túl szeretné őt szárnyalni. Belövi nem ért egyet azokkal, akik azt hiszik, hogy az élsportolók csak a pénzért sportolnak. Havonta kétszázötven rubelt kapok. Ennyi a jöve­delmem. Bárhányszor nyernénk is meg a szovjet bajnoksá­god vagy az Európa-kupát, nem ütné több pénz a markun­kat. A pénz nem minden — nyilatkozta nemrég. A meccs előtt ingerült. Aztán, amikor kifut a parkettre, megnyugszik. Meccs közben az jár az eszében, hog,y győzni kell. Ez persze nem egyszerű dolog. Kimondani könnyebb, mint véghezvinni. Sokat védekezik, bár szívesebben támad, de a siker azon múlik, hány lepattanó labdát szerez meg csa­pata a saját palánkja alatt. véleménye sáerint több fortélya van a kosárlabdának, de ezekrql nem beszél. Ahhoz, hogy valaki jó játékos legyen, jó felfogóképességűnek kell lennie, rugalmasnak és kitartónak. Sok múlik azon, hogy kinek a kezébe kerül a fiatal tehetség. A jó szakember aranyat ér. Rajta múlhat egy játékos egész jövője. Sokan kérdezik — mondja Belov — mi ä titka lövő­tudásomnak. Különösebb titokról nem beszélhetek. Van hozzá érzékem és kitartásom. Tíz éves korom óta, vagyis tizenhat éve, minden nap még egy órát ottmaradok a tréningen. Ami­kor a többiek zuhanyoznak és haza indulnak, én még javában célozgatom a kosarat. Ez a titok. Sok újságíró a kosárlabdázás Peléjének hívja — minden kétséget kizáróan jogosan. Jó lenne egyszer „testközelbő!“ látni játék közben. Ha a CSZKA Csehszlovákiába látogat, sok szurkoló csak Belov kedvéért megy majd a stadionba. (Klochan) \

Next

/
Oldalképek
Tartalom