Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1971-02-02 / 5. szám
APRO-CSEPRÖ Aberdeen, a nevető harmadik? Skóciában még nem Ültek el a tragl- kns véget ért Glasgow Rangers — Celtic rangadó Izgalmainak utóhangjai, s a megrettent és pillanatnyilag megbékült {óvárosi szurkolóknak arra kellett felfigyelniük, hogy a bajnoki címnek áj, nagyon komoly várományosa lett az Aberdeen csapatában. Ez az együttes szombaton a Kilmarnock jó képességű csapata felett aratott sima, 3:0 arányú győzelmet és bizony október 2. óta nem tálát legyőzőre. Soroltban a IS. győzelmet aratta, sőt a legutóbbi 12 mérkőzés során gólt sem kapott! Ezt a páratlan sikert az Aberdeen csapata vasfegyelmének és hihetetlenül erős edzéseinek köszönheti. Edi Turnbull, a . csapat edzője még a karácsonyi ünnepek alatt sem tűrt kivételt. Az Aberdeen csapata megdöntötte azt az elvet is, hogy a modern és eredményes labdarúgáshoz jól megtermett, erős fizi- < kumú belsőhármasra, csatárokra van szűk- t ség. Csatársorának „hármasfogata“ jim Forrest, joe Harper és Arthur Graham testmagasság terén a liga átlagának végén kullog, de a legeredményesebb, eddig 49 alkalommal vette be az ellenfelek hálóját. Jelenleg az a furcsa helyzet áll fenn, j hogy az éveken át vezető Celtic egyelőre \ kénytelen megelégedni a második hellyel. Az üldözöttből „üldöző“ lett. A Celtic még ;i nem adta fel a küzdelmet. Hogy mennyire . kiegyensúlyozott csapata van, arról éppen ’ i következő adat tanúskodik: legutóbbi 10 ji gólját mind más-más játékosa lőtte. A Celtic a vesztett pontokat tekintetbe véve „csak“ két ponttal van lemaradva az Aberdeen mögött, de ugyan ki hitte volna, hogy : a .hétpróbás Celticnek“ más is lehet a legkomolyabb ellenfele, mint az örök ve- télytárs Rangers? Z. J, SZÉLMALOMHARC?- « . Y, • Stoff an Rudolf a csehszlovák vízilabda válogatott szövetségi kapitánya. Tavafy keserű esztendőt zárt, fialt és őt magát nem vitték .a barcelonai Eurőpa-bajnokságra. Kíváncsian várjuk, mit hoz 1971? És ami még Izgalmasabb: utazlk-e majd a müncheni olimpiára Stoffan csapata? Kolár Péter felvétele Ramsey óvatosságra int A közelgő Európa-bajnoki selejtezőkre való tekintettel, sir Alf Ramsey, az angol labdarúgók szövetségi kapitánya kétnapos összepontosításra hívta össze számitásba jövő játékosait. Ramsey azt akarja elérni, hogy a játékosok megismerjék egymást, kialakulhasson közöttük a bajtársi szellem, testileg-lelkileg felkészülhessenek a Málta, a Görögország és a Svájc elleni erőpróbára. Ramsey óva intette védenceit, nehogy félvállról vegyék a selejtezőket. Különösen azt hangsúlyozta, hogy a svájciaktól tart. Ők ugyanis Idegenből vitték haza a görögök és a máltaiak elleni' mérkőzés mindkét pontját, ami nagy előnyt jelent. Ramsey nem engedi, hogy könnyű ellenfélnek minősítsék Máltát sem, hiszen a Bajnokcsapatok EK mérkőzésén például már a nagy Real Madridnak és a Manchester Unitednek is a döntetlennel kellett megelégednie a máltai pályán. Z. j. mWm . i. . H (1) . Paul Castel: ERCKX Minden országúti kerékpárversenyző vágyálma a legjobbat megillető sárga trikó elnyerése. Ehhez mindegyiknek kisebb-nagyobb be. Kerékpárján közel 30 000 km-t tesz meg. A tömeg lelkében 6 benne testesültek meg mindazok, akiket eddig a kerékpározásban a esélye van, csak az Eddy Merckx után taposó legnagyobbaknak s a legjobban istenítetteknek versenyzőcsoport tagjai mondanak le erről tartottak: Faust Coppit, Louison Bobetet, Jac- már jó előre. Tudják, hogy Merckx győzni ques Anquetilt. Nevét még azok is ismerik. akar és győzni is fog. Egy rendkívüli tehetség, akit „kerékpáron repülő angyalnak“ nevez költőien egy francia újságíró. Sampion akart lenni és legendává lett. Már négyéves korában a legerősebb volt akik a sportról egyáltalán semmit sem tudnak. A hírlapok sportrovatvezetői szemében már ellenszenvessé kezd válni, mert már annyit írtak róla, hogy maguk se tudják, mit írhatnának még róla ezután. Ellenfelei lemondtak. Azt állítják, hogy ha Merckx győzni akar, akkörtársai között. Az udvaron lezajló három- k*r győzni fog, csinálhatnak ők bármit is kerekű bicikliversenyen kivétel nélkül győzelmet aratott pajtásai fölött. Két évvel később pontosan tudta, hogy kerékpárversenyző lesz, méghozzá nem akármilyen, hanem bajnok, első a kortársai között. így bontakozott ki a Merckx családban az elkövetkező tíz esztendőben egy fokozatosan elmélyülő súlyos nézeteltérés, amelyekről azt szokták mondani, hogy a család felbomlásához vezetnek. A család különben Brüsszel egyik külvárosában élt, nagybani vegyeskereskedéssel foglalkozott és jó hírnévnek örvendett. Az apa szerette és pártolta a kerékpározást. Az anya ellenezte a dolgot, túl veszélyesnek tartotta ezt a sportágat, s társadalmi szempontból se tartotta valami kiválónak. Fiát a szerinte nagyobb tiszteletet érdemlő tornatanári állásban tudta csak elképzelni. Ez a családi nézeteltérés tíz évig tartott, pontosan addig a napig, amikor Eddy Merckx megnyerte a városnegyedében megrendezett első versenyét. Eddy Merckx ma huszonöt éves. Csaknem 200 verseny győztese. A kerékpár évente több mint negyedmillió frankot jövedelmez fizetés Valójában meg sem kísérelik- őt legyőzni, inkább az általa szívesen meghagyott morzsákon osztozkodnak. Elég ha Merckx starthoz áll azzal az elhatározással, hogy győzni akar, a győztes neve hamarább ismert annál a pillanatnál, amelyben az indítóbíró megadja a versenyzőknek a rajtjelzést. Elég, ha mint mondani szokták Merckx „kidugja az orrát az ablakon“ hogy ezzel egy kicsit a csapat élére kerüljön, ellenfelei máris belenyugodva a vál- toztathatatlanba, megadóan sorakoznak a nyomába, mondván: „Mit kezdjünk ezzel az emberrel?“ Innen már csak egy lépésre van az állítás, hogy Merckx ereje a tehetségén kívül, vetélytársai középszerűségében és lemondásában is rejlik, amint erről már többen így nyilatkoztak. Igaz, hogy ellenfelei letiporva mesteri tudása; s szelídítőjük személyiségének varázsa alatt gyorsan megadják magukat. Szinte tudatalatti kényszerből. Mikor utoljára láttam Eddy Merckxet, nem észleltem ezen a rendkívüli versenyzőn semmi rendkívülit. Meztelenül feküdt éppen egy nagy belga velodrom masszőr asztalán, s az egész helyiség narancs- formájában, eltekintve a különjutalmak és cél- színű fényben úszott. Öltözőjében a masszázsprémiumok áradatától, amelyekkel együtt ősz- hoz használatos olaj szaga terjengett, két szék szesen évi kétmillió körüli összeget tesz ki. telistele volt ruhákkal, s az egyik tetején Sal- Keresetét Ingatlanokba, telkekbe stb. fekteti vatore Adamo fényképe hevert. Eddy Merckxszel Interjút készíteni az újságíró számúért nem mondható kellemes feladatnak. Nem azért, mintha közönséges, morgós vagy ostoba lenne. Inkább kevésbeszédű, hosszabb szünetekkel pyilatkozik magas tenorhangján, s ha azután végre belejön az őt érdeklő témába, az egyetlenre, a kerékpározásra, élénken és szí3 vesen beszél, de azonnal hallgatásba burkolódzik, amint valami más kerül szóba. Külalakjára nézve inkább kistermetű és törékeny. Karcsú és arányos lábaival, kissé beesett mellével és karcsú derekával kissé az agárra emlékeztet. Arca érdekes, hosszúkás, élesen kifejező kiugró arccsontokkal, haja sötét, szemei barnák. Mi az, ami Merckxet a versenyzésre ösztönzi? Minek az eredménye a sok győzelem? Mi az az erő, ami őt az év tizenkét hónapjából kilencben a napsugártól perzselt vagy esőtől áztatott országutakra hajtja, mi kényszeríti őt a kanyargós hegyoldalakról százkilométeres sebességgel leszágul- dani s a hegyóriások meredek kaptatóit leküza deni? Miért kockáztatja merészségével a ke3 rékpárosok csapatában való zuhanást? Mf kényszeríti őt a versenypályák füstös, nehéz és sűrű levegőjét szívni? Talán a nyereség- vágy? Igaz, Merckx szereti a pénzt. A vállalkozás mezején éppoly kemény, mint a versenypályákon. Anyagi követelményei (egy versenyen vagy vetélkedőn való részvételért 4000—7000 frankot kér) a rendezőket kétségbeejtik. Nincs azonban módjuk mást cselekedni, mint engedni. A nézők a bajnokot akarják látni s Merck* nélkül nincs nézőközönség. Nézőközönség nélkül viszont nincs bevétel. Eddy Merckxnek, a kereskedőcsaládból származó fiúnak, nem ha3 sonlítható össze a gyermekkora a kerlkpár- versenyzők többségének gyermekkorával, ő ugyanis nem ismerte az éhséget. Nem azért választotta a kerékpárversenyzést hivatásául, hogy kikerülje a reménytelen jövőt. „Versenyző akarok lenni“ — mondotta. És lett. „Bajnok akarok lenni.“ S azzá lett, s méghozzá milyenné! Sem Coppi, sem Bobét, sem pedig Anquetil nem dicsekedhetett huszonöt éves korában a sikerek ilyen hosszú sorával, mint ő, előbb amatőr, majd profi világbajnok lett, a Milánó—San Remo-i verseny háromszoros győztese, a Párizs—Roubaix-i versenyen és a Párizs—Nizza-in kétízben győzött, továbbá első lett a Vallon nyíl, a Tour de Flandres-i a Lutych—Bastogne—Lutych-i versenyeken Is. És ami a legfőbb, megnyerte a Tour de France versenyt, amelyen tavalyelőtt vett részt elsőízben. Jellemzésére ennyi több mint elegen-- dő. Emellett idő előtti lenne azt állítani, hogy mindenben túlszárnyalja majd nagy elődeit. Erre a kérdésre majd akkor térünk vissza, ha ötször győz a Tour de Fnance-on mint Anquetil, egyelőre ez csak kétízben sikerült neki, továbbá ha eredményes lesz az olyan verse3 nyen, mint mondjuk a Giro dltalia, vagypedig első lesz a Bordeaux—Párizs-l szakaszon egy olyan verseny keretében, mint például a Dauphin körutazás. (Folytatjuk) Francia visszapillantás Európa egyik legjelentősebb sport szaklapja, a France Football behatóan foglalkozik az 1970-es év labdarúgásával. Adatai között sok olyan akad, amelyet érdemes közzétenni nálunk is. Az elmúlt évben összesen 132 válogatott mérkőzés volt soron. Közülük 32 volt a mexikói VB találkozója, 24 erőpróbát az' EB selejtezőiben bonyolítottak le, a többi barátságos mérkőzés volt. A vendéglátó csapatok 36 mérkőzésén hagyták el győztesen a pályát, 34 erőpróba a vendégek teljes sikerét hozta, s a döntetlenek száma 33 volt. Ezt a kimutatást a házigazda együttesek szempontjából állították össze. Semleges pályán 29 válogatott mérkőzés került sorra. Az egy mérkőzésre eső gólátlag 2,37, mert az említett 132 válogatott találkozón 313 gól esett. Az összehasonlítás kedvéért: 1967-ben 3,11, 1968-ban 2,9, 1969-ben 3,27 volt a gól- átlag. A mérkőzéseken szünet előtt 145, utána 161 gól esett, 7 gólt a hosszabbításban lőttek. Az első félidők során lőtték a gólok 46,2 százalékát, a másodikban 51,3 százalékát, a többi 2,5 százaléka a hosszabbított játékidőre esik. A GÖLGYÄROSOK: A legjobb góllövőnek a nyugatnémet Gerd Müller bizonyult, aki 13 gólt lőtt. Mögötte a következőképpen alakult ki az élcsoport sorrendje: 2. Kreische (NDK-beli) 7 góllal, 3. Ríva (olasz) 6 góllal. 4—7. Fazekas (magyar), Peters (angol), Seeler (nyugatnémet), Vogel (NDK-beli) mind 5—5 góllal. — Kreische egy mérkőzésen 4 gólt lőtt, G. Müller két-két alkalommal szerzett 3—3 gólt. A LÄTOGATOTTSÄG Az említett 132 válogatott mérkőzésnek 4,45 millió nézője volt. A mérkőzések nézőátlaga tehát cca 34 000. A legnagyobb látogatottságnak természetesen a világbajnoki mérkőzések örvendtek: Mexikó—Belgium 108 192, Brazília—Olaszország 107 412, Mexikó—Szovjetunió 107 160, NSZK—Uruguav 104 403, Mexikó—El Salvador 103 058, Olaszország—NSZK 102.444. A BlRÄK Érdekes, hogy a Iegkapósabbak a svájci bírák voltak, ösz- szesen 9 válogatott mérkőzés vezetését bízták rájuk. A nyugatnémetek legjobb játékvezetőit 8, az olaszokét, valamint az osztrákokét 7, a skótokét és a románokét B válogatott mérkőzésen foglalkoztatták. — Egy évvel előbb a legtöbbször igénybe vett játékvezetők az angolok és a franciák voltak, egyaránt 9—9 mérkőzést irányítottak. — Meglepő, hogy tavaly egy alkalommal sem vették igénybe csehszlovák bíró közreműködését. Az ilyesmi rajtunk kívül- csak az albánokkal, az izlandiakkal, a luxemburgiakkal és a törökökkel fordult elő Névszerint a Iegkapósabbak a következő játékvezetők voltak: Scheurer (svájc) öf, — Tschenscher (nyugatnémet) és Sbardella (olasz) négy-négy, Radulescu (román). Marschall (osztrák), Wharton (skót) Van Ravens (holland), Bucheli (svájci) három-három találkozón „fütyült“. Z. J. A kosárlabdázás Peléje? A világ legjobb amatőr kosárlabdázója a szovjet Belov. Sokan a kosárlabdázás Petéjének hívják, és joggal. Mégis hihetetlenül hangzik, hogy ez a sportoló csak huszonkét éves korában került be a válogatottba. Ez is csak azt bizonyítja, hogy a tehetség még nem minden. Belovnak senki sem jó3 sóit kezdetben ilyen szédületes karriert. De ő bízott magában. Tudta, hogy eljön egyszer az ideje. Először négy évvel ezelőtt mutatkozott be a világ nyilvá3 nosságának. Franciaországban nemzetközi tornát rendeztek. A hazaiakon kívül a belga Racing Bruxelles és a spanyol Real Madrid szerepelt. A Szovjetunió válogatottját Moszkva néven képviselték a világhírű kosarasok. Belov itt még Travin és Volnov árnyékában volt. Néhány percre ugyan beállította az edző, de végig nem játszott egyetlen találkozón sem. Azonban így is föltűnt rugalmassága, dobóérzéke. Mozgása és stílusa senkiéhez sem hasonlított. A francia újságírók mindenesetre megkérdezték, miért nem játszik végig minden meccset a kitűnő Belov. Az edző kijelentette, hogy őrségváltás van a válogatottban, és a tehetséges Belov ideje még nem jött el. Belov Szibériában született, 1944-ben. Sovány, nyakigláb fiú volt. Amikor életében először kosárlablát vett a kezébe, és rádobta a kosárra, eredményes volt. Ennek annyira megörült, hogy elhatározta: kosaras lesz, nem álmodozik tovább a futballról vagy jégkorongról. Később a tomszki csapatba került és innen Moszkvába rukkolt a CSZKA-hoz. Tehetsége fokozatosan csiszolódott, kidomborodott rendkívüli érzéke. Szinte tökéletesen céloz, és gyors meg ruganyos is. Egy n-agy célja van: hogy megdöntse Volnov egyéni csúcsát. Volnov kétszázhúsz alkalommal szerepelt a szovjet válogatott színei3 ben. Belov túl szeretné őt szárnyalni. Belövi nem ért egyet azokkal, akik azt hiszik, hogy az élsportolók csak a pénzért sportolnak. Havonta kétszázötven rubelt kapok. Ennyi a jövedelmem. Bárhányszor nyernénk is meg a szovjet bajnokságod vagy az Európa-kupát, nem ütné több pénz a markunkat. A pénz nem minden — nyilatkozta nemrég. A meccs előtt ingerült. Aztán, amikor kifut a parkettre, megnyugszik. Meccs közben az jár az eszében, hog,y győzni kell. Ez persze nem egyszerű dolog. Kimondani könnyebb, mint véghezvinni. Sokat védekezik, bár szívesebben támad, de a siker azon múlik, hány lepattanó labdát szerez meg csapata a saját palánkja alatt. véleménye sáerint több fortélya van a kosárlabdának, de ezekrql nem beszél. Ahhoz, hogy valaki jó játékos legyen, jó felfogóképességűnek kell lennie, rugalmasnak és kitartónak. Sok múlik azon, hogy kinek a kezébe kerül a fiatal tehetség. A jó szakember aranyat ér. Rajta múlhat egy játékos egész jövője. Sokan kérdezik — mondja Belov — mi ä titka lövőtudásomnak. Különösebb titokról nem beszélhetek. Van hozzá érzékem és kitartásom. Tíz éves korom óta, vagyis tizenhat éve, minden nap még egy órát ottmaradok a tréningen. Amikor a többiek zuhanyoznak és haza indulnak, én még javában célozgatom a kosarat. Ez a titok. Sok újságíró a kosárlabdázás Peléjének hívja — minden kétséget kizáróan jogosan. Jó lenne egyszer „testközelbő!“ látni játék közben. Ha a CSZKA Csehszlovákiába látogat, sok szurkoló csak Belov kedvéért megy majd a stadionba. (Klochan) \
