Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1971-02-02 / 5. szám

Új ifjúság 4 mBpnw.ui.Mi .11 mi) JU I —I IH 'Ilii' T#stben-Iétekben fiatal, hiszen csak a jövő évben tölti be nejrjrveaiedlk életévét. Fiatalok kötött, a CSISZ-ben töltötte úgyszólván felnőtt kora felét. Az Ifjúsági szerventt segítsé­gével megismerte és megszerezte az életben nélkülözhetetlen akaraterőt, kitartást és nem utolsó sorban gazdag tapaszta­latokat la. isivégezte a Károly Egyetem jogi fakultását és Zsellzen (íe- Hezovce) majd Léván (Levice) működött mint járási Ügyész. Lévén 1962-ben megválasztották a jrib elnökéül. A nagysallóiak (Tekovské Luiany) Is bizonyára emlékeznek az ,,ő Mliójukna". 1919-ben, amikor az efsz megalakítása kö­rül felmerült akadályokkal küzdöttek, egyike volt az elsők­nek, aki megragadta a szerszámok nyelét és dolgozni kezdett. Most, ha véletlenül közéjük téved, nem mint főügyészt, ha­nem mint a valamikori Misót fogadják. 1968-ban, amikor a faluban nemzetiségi ellentétek ütötték fel fejüket — habár soha senkinek se jutott eszébe, hogy a másiktól megkérdez­ze, milyen nemzetiségű — közéjük sietett; -mint földijükkel, hamarosan sikerült szót érteni. • — Főügyész elvtárs, nem minden fiatal olvasónk előtt világos a SZSZK főügyészségének küldetése, munkája, feladatköre. Legyen szíves, világítsa meg ezt közelebb­ről. Az SZSZK főügyészsége az 1989-es szövetségi törvény a- lapján jött létre, föderális alapokra helyezték a mi reszor­tunkat is. Ezen jogi kiigazítás, rendezés, az ügyészség le­nini alapelveken nyugvó felépítése szerint történt. Ez azt jelenti, hogy az ügyészség szervei továbbra is egy egysé­ges, centralizált és monokratikus, vagyis központilag irá­nyított rendszert alkotnak, ahol az ügyészek a helyi szer­vektől függetlenül működhetnek. A monokratizmust a fő­ügyész személye jelenti, akinek engedelmességgel tartoz­nak az alacsonyabb fokon működő ügyészek és aki minden esetben az utolsó szó jogéval bír. A cseh és szlovák köz­társaságok főügyészei a CSSZSZK főügyészének alárendeltjei és Így nem történhet meg, hogy ugyanarról a dologról az egyik köztársaságban másképp vélekednek, mint a másik­ban. Az SZSZK főügyészsége a Szlovák Szocialista Köztár­saság ügyészségének legfelső szerve. A főügyész közvetle­nül Irányítja a nemzeti köztársaság minden ügyészségi szervét és tevékenységéért a Nemzeti Tanácsnak tartozik felelősséggel. 19 — Milyen problémákkal foglalkozik az ügyészség, mi­lyen ügyek töltik ki működési körét? — Az ügyészség mindenekelőtt-ügyel a törvények és más jogi előírások következetes betartására a minisztériumok és az államirányltás többi szervei részéről, de a nemzeti bizottságok, bíróságok, gazdasági és más szervezetek, va­lamint a polgárok részéről is. Ezen felügyelettel az ügyész­ség a szocialista állam érdekeit, annak társadalmi rendsze­rét, politikai, személyes, családi, munka, lakás, tulajdon és a polgárok más törvényes érdekelt, valamint az állami, szövetkezeti, társadalmi és más szervezetek jogait és ér­dekeit védi. Röviden, talán úgy is kifejezhetném magam, hogy az ügyészség minden szervének feladata abban rejlik, hogy ügyel a törvények következetes betartására és azt, aki vét ellenük, nem tartja be, megszegi a törvényt, felelősségre vonja. • — Egy év nem Jelent nagy Időt egy fontos Intézmény életében, mégis az a nézetem, hogy máris több prob­lémát sikerült megoldaniuk. — Egy év bizony rövid idő, de nem annyira, hogy ne lenne mire visszatekinteni. A helyzet összetettsége ellené­re, az ügyészség szervei jelentős mértékben hozzájárultak az élet konszolidációjához hazánkban. Erőfeszítéseinket mindenekelőtt a dezorientáció kiküszöbölésére, az ügyész­ig ség alkalmazottainak marxizmus-leninizmuson alapuló szem­lélete egységének felújítására, a CSKP vezető szerepének érvényre juttatására minden téren, és a szocialista ügyész­ség hatáskörének teljes mértékű érvényesítésére irányítot­tuk; csak Így tudtuk biztosítani reszortunk tettrekészségét az irányítás minden fokozatán, csakis így járulhattunk hoz­zá szocialista államunk tekintélyének teljes felújításához. Alsóbb szerveinket egyúttal olyan utasításokkal látjuk el, amelyek alapján nyomatékosabban felléphetnek a szo­cialista rendszer, a közgazdaság, rend, a Szovjetunió és a többi szocialista államhoz fűződő barátságunk bántalmazói és megsértői ellen. Általános és polgárjogi téren főleg a társadalmi érdekek, a szocialista tulajdon, a lakásgazdál­kodás és a melléküzemági termelés spekulatív kihasználá­sával kapcsolatos törvénysértésekre irányítottuk figyel­münket. Ügyészeink helyes álláspontra helyezkedtek olyan bűntények felülvizsgálásában, melyekben a vétkesek ve­szélyeztették a konszolidációt, hazánk belső biztonságát és rendjét. * 0 — Ismeretes, hogy a törvények és jogi előírások meg­sértése nálunk az állam és annak polgárai rovására ment. Mint a leghivatottabb, bizonyára .jobban belelát a dolgok lényegébe... — Igaza van. A bűntények száma, amelyek a szocialis- i ta törvényrend megsértésének társadalmilag legveszedel­mesebb formái, jelentős méreteket öltött. 1963-ig a bűn­tények fejlődési grafikonja süllyedő tendenciát mutatott, I de önkényes megszűnésükről, sőt az állam gyors megszű­néséről terjesztett elméletek következtében csökkent a bű­nözésekkel foglalkozó szervek tevékenységének megtorló INTERJÚ AZ SZSZK FŐÜGYÉSZÉVEL JDDr. MICHA1 BENŐKKEL A TÖRVÉNYESSÉG VÉDELMEZŐI jellege. Hogy ennek rossz vége lett, bizonyltja az Is, hogy 1964 óta állandóan emelkedik a bűntények száma., • — Milyen bűntények száma növekedett a legnagyobb mértékben? — Főleg azoké, amelyek a szocialista közgazdaság, a szo­cialista tulajdog ellen irányultak, továbbá sokasodnak az olyan esetek is, amelyek szereplői munka nélkül, olcsón, spekulációk útján akarnak meggazdagodni. jelentősen megnőtt a testi épség ellen elkövetett bűnté­nyek száma, továbbá az élősködők, az emberi tekintély megsértőinek száma, tolvajok, erőszakoskodók és nemi e- rőszakot elkövetők száma is. Külön szeretnék kitérni a fiatalkorú bűnözőkre és az alkohol hatása alatt elkövetett bűncselekményekre. Kedvezőtlen a közlekedési balesetek számának alakulása is, a balesetek okozta gazdasági károk évente milliókra rúgnak, és százak élete fejeződik be az úttesten. Különösen elgondolkoztató a polgári és munka- fegyelem, a rend betartásának csökkenése. © — Főügyész elvtárs, miben látja ön a bűnözés növe­kedésének okait? — Szeretném hangsúlyozni, bogy a bűnözés társadalmi betegség és fontos, hogy meghatározzuk helyes diagnózi­sát és gyógymódját. A hatvanas években túlbecsültük az elért fejlődési fokot, amikor kijelentettük, hogy felépítet­tük a szocializmust és ennél fogva a bűnözés, mint szo­ciális-társadalmi jelenség, hamarosan megszűnik. A továb­bi hibás lépést akkor követtük el, amikor éllami szervek feladataival idő előtt társadalmi szervezeteket bíztunk meg; nagyobb mértékben, mint azt a létező társadalmi viszonyok színvonala engedélyezte. © —■ Véleményem szerint szükséges, hogy a bűnözés, mint társadalmi-szociális jelenség elleni harcba bekapcsolód­jon az egész társadalom, annak alkotórészei, társadal­mi szervezetei. Az elkövetkező időszakban milyen főbb problémákra összpontosul majd a bíróságok és ügyész­ségek figyelme? — A bűnözés elleni konkrét harcunk mindenekelőtt szo­cialista rendszerünk ellen elkövetett támadások, a szocia­lista tulajdon, az élet és az egészség ellen elkövetett bűn- cselekmények, valamint a fiatal bűnözők problematikájára irányul. Beszéltem létezésünk első évének eredményeiről. Termé­szetesen nem elégszünk meg velük. Szeretnénk olyan szín­vonalat elérni, amely biztosítaná minden bűncselekmény büntető rendszer szerinti igazságos értékelését, büntetését. © — A közvélemény gyakran felháborodik cigány szárma­zású polgáraink viselkedésén. Szándékoznak-e valami­lyen hathatós Intézkedéseket tenni ennek kiküszöbölé­se érdekében? — A bűnözések számát illető nyilvántartásunk is bizo­nyltja, hogy cigány származásé polgáraink a kiskorúaktól egészen a felnőttekig, minden korkategóriában az1 elsők között vannak. Habár az összlakosságnak csak három szá­zalékát alkotják, a bűntények nyolc százalékának ők a szereplői. Ez jellemző főleg azokra a területekre, ahol ezen polgártársaink települései összpontosulnak. Azok az általános rendelkezések, amelyeket a múlt évek folyamán igyekeztünk bevezetni átneveiésük érdekében — a vándorlás betiltása, a cigánytanyák felszámolása, stb. — nem hozták meg a várt eredményt. Nézetem szerint az álért eredményeket újra kellene értékelni, és ezek alapján bozzá foghatnánk a cigányok körüli problémák megoldá­sához. Ma elértük a konszolidációnak azt a fokét, amely megengedi, bogy ezzel a kérdéssel kormányszerveink is foglalkozzanak. A komplett felmérés után nekik kellene bizonyos intézkedéseket foganatositaniok. ® — Az elmondottak alapján azt hiszem, sikerült bete­kintenünk az SZSZK főügyészségének munkájába. Aki I Itt dolgozik, annak felelőssége bizonyára nem kicsi. Vannak-e kádergondjaik? t ■ ■ — Sajnos, igen. Több ügyész és vizsgálóbíró széke üres, nemcsak itt nálunk a főügyészségen, de a kerületekben, járásokban is. Különféle intézkedéseink — például a brati- slavai Komensky Egyetem jogi fakultásával történt meg­egyezés — ellenére sem sikerült tovább jutnunk. Fiatal jogászaink csak csekély érdeklődést tanúsítanak az ügyész­ség munkája iránt. Ennek okai az ügyészek munkájának múlt évekből származó társadalmi lealacsonyításában és az anyagiak csökkenésében rejlenek. Továbbá abban is, hogy az 1968/69-es években fokozódott jobboldali opportunista elemek alaptalan támadásainak száma az ügyészség, de az egyes ügyészek ellen is, és ezzel munkájuk veszített vonzerejéből. Ezenkívül, a jogi fakultás végzettjeinek vál­lalataink jobb kereseti lehetőséget biztosítanak mint mi, ami fiataljainknál nem egyszer döntő szerepet játszik. Nagy erőfeszítéseket tettünk és teszünk is a helyzet ja­vulása érdekében. Bízom benne, hogy fiatal jogászaink el­jönnek közénk. ® — Bizonyára több kívánsága van magánéletét illetően is... — Szeretném, ha mindenre futná az időmből. Szeretnék sétálni egyet és aztán belelapozni valamilyen szépirodal­mi könyvújdonságba. Kedvelem az irodalmat és bosszant, hogy az utóbbi időben a könyvek megvásárlásánál tovább nem jutok. ® — Főügyész elvtárs, köszönjük szives tájékoztatását és olvasóink nevében kívánjuk, hogy mindaz, amit felté­teles módban mondott, a sok „szeretném“, teljesüljön, Beszélgetett; DASKO STEFAN I Tíz kis magyai furulyázik Minden elkknek más a története. Még tavaly ősszel jártam Tornaújfalun (Turűanskú Novfi Vés) és készítet­tem néhúny jegyzetet, kaptam néhány fényképet és a HÉT egyik poros, 1987-ben megjelent számát. A jegy­zetek alapjón akár oldalnyi Irfis is kerekedhetne, a fényképek közül csak egy használható akadt; az a po­rosodó újságpéldány pedig jó támpont, de nem megol­dás. Húrom esztendő alatt sok minden változott a Bód- va völgyében. Fecsú Pál, a Hét-beli Írás szerzője is iga­zat ad, hiszen ilyen ütemű fejlődésre 6 sem számított, amikor azzal zárta torait: „Az iskola és a posta köze­lében, egy néhai libalegelőn ópiilt a nagyrészt deszká­ból álló tűzoltószertár. A deszkakéményen száraz gally­ból gólyafószak, mint a „tűzvédelem szimbóluma . Ez bizony nem Idevaló. Jövőre park lesz itt vagy óvoda?“ Mást ne Írjak: Tornaújfalnnak például saját szobra van, pontosabban: emlékműve, amely azon a helyen áll, ahol valaha a kritizált szertár állt! Múzlk Mihály iskolaigazgatú elbészéléséből kiragyo­gó sok motívum között egyet találtam végűiig, amelyre Írásomat építettem. Mert ugye lehetne írni a falu ópii- léséről-szépüléséről, a kultúrmunkáról, az emlékezetes évzárókról, a helyi, három kis faint egyesítő szövetke­zet országosan is példásnak számító eredményeiről — és elkészülhetne egy kis magyar település portréja. De találtam egy még attraktívabb meglrnivalút: a he­lyi elemistákról, akiknek saját zenekaruk van, ők a „pikulások“, a rendezvények szórakoztatói; tíz kis fu­rulyát magyar.-0­A zenekar megszületésének története van. Köze volt hozzá már a rozsnyói (RoSnava) pedagógiai középisko­la egyik Idős tanárának is, aki a fiatal Mázik Miskát, a fekete szemű diákot a zene szeretetére és a zenélés fortélyaira nevelgette. Mázik Mihály ma már igazgató ugyan, de a szíve mélyén elsősorban zenész. Az újfalui gyerekek énekléssel kezdik és zárják a tanítást, és ez mindenképpen jó dolog. De a legjobb dolog az, hogy megszületett a zenekar. A legtöbb gyerek nem tud szépen énekelni, és ha a zeneóra csak abból állna, hogy ki-ki eltrillázza azt vagy azt a dallamot, furcsa módon lengene ki az osz­tály lélektani mérőműszerének a mutatója. A legjobb tannló is száraz torokkal ós izzadt tenyérrel várja az óra végét — ha történetesen nincs jó hangja. Akik viszont lelket gyönyörködtető éneklésbe fognak, sugár­zó arccal várják az újabb órát. Mázik Mihály sokat gon­dolkodott a tanítás médszerén, változatain, és végül rá­jött egy könnyen kivitelezhető megoldásra: tény, hogy a tornaújfalui elemisták mindegyike ismeri a hango­kat, következésképp könnyedén megtanulja a dalla­mot vagy — ha nincsen jó hangja — kezeli a zene- szerszámot. Minden gyerek örömmel várja hát a zeneórát, ■ nem kétséges, hogy ezek az emberkék lelkileg is gazdagabb életet élnek már most, az elemi padjaiban. Nem vagyok zene szakos tanár, ás a zeneoktatáshoz sem értek különösképpen. Az elvet azonban, a lénye­get megértettem, és okosnak találnám, ha a többi pe­dagógus is megismerkedne vele, mert csakis hasznos tapasztalatokat szűrhetnének le belőle. Aki pedig nem hiszi, amit Írtam, hallgassa meg a „pikolásokat“, a kis zenekart, és akkor valószínűleg nem folytatja tovább a vitát. —0— Fecsó Pál azzal kezdi azt a bizonyos, immár négy esztendeje megjelent cikket, hogy a kis községek, fa­lucskák, tájegységek sorsa sokszor azon múlik, akad-e lakosaik között egy-egy lelkes, tettre kész, rugalmas, jövőbe lété ember. Tornaújfalnn akadnak ilyen embe­rek, az iskola és a szövetkezet ékes példája ennek. Mfi­zik Mihály egyébként Csehszlovákia Kommunista Párt­ja kelet-szlovákiai kerületi bizottsága plénumának is tagja, vagyis „hivatalosan“ is képviseli a vidéket, a- bonnan származik. A világon talán a szervezés a legnehezebb, legfárasz­tóbb, legkeservesebb dolog. Rendszertelen életmódot 1- gényel ós örökös „tettre készséget“. A fiatal szervezet sokáig állja a rohamokat, de vé­gül belefárad. Elgondolkoztató, hogy kifizetődő-e helyi viszonylatban is annyi tisztséggel megbízni a fiatal i- gazgatót. Csak a falu és a környék nyerne vele, ha képviselője, a plénumtag, most mér egész Bodva-völgye és egész Kelet-Szlovákia magyarlakta községeinek-falvai- nak gondjait-bajait orvosolná az illetékes fórumokon, illetve az elért szép sikerekre is felhívná a figyelmet. Nem hinném, hogy ebben a lelkes kis fainban ne a- kadnának követői Mázik Mihálynak. Vannak, egészen bizonyosan vannak. £s bizonyára tudják azt is, hogy a megkezdett szép úton nagy kár lenne megállni. (bt) Tanácskozik a népdalfesztivál zsűrije. A kép legszélén Mázik Mihály látható. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom