Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-19 / 3. szám

10 keresett Vagyonát ügyesen gyarapította, s a- mikor a gazdasági válság a kis farmereket tönkretette, amikor kénytelenek voltak elhagy­ni földjüket, hogy új kenyér után nézzenek, Mr. Fini úgyszólván ingyen szerezte meg az egyik parcellát a másik után, s ma már két nagy birtoka van. Texas mindig aszályos és sohasem eléggé termékeny földjén a cowboy semmiképpen sem a vadnyugati regények hőse, egyszerű bérmun­kás. Kora hajnalban kel, megnyergelí a lovát, körüllovagolja a birtokot, hogy — ha kell — kijavítsa a kerítést, napközben pedig — mint a világ minden táján a gulyások — vigyáz a jószágra, este kitakarítja az istállót, szóval úgyszólván kizárólag olyan munkát végez, a- melyet csak ritkán mutatnak be a filmek, s amelyekről csak elvétve számolnak be a ka­landregények is. Munkaideje nincsen Mindig készenlétben kell lennie, nemcsak a jószág minden szeszé­lyét kell ismernie, hanem ügyesen kell bánnia a kötéllel is, hogy elfoghassa és megkötöz­hesse a vágóhídra szánt vagy oltásra váró marhát. Valami tehát mégiscsak megmaradt a letűnt idők ügyességéből: a hajdani Winchester meg a lasszó helyett közönséges kötél lóg a nye­regkápán, de ezzel is tudni kell ám bánni, mert a legelőn megszilajodott bikát vagy bor­ját ma sem könnyű elfogni. Még valami meg­maradt: a nagykarimájú kalap, amelyet azon­ban Texasban neiócsak a cowboyok viselnek, hanem a nagybirtokosok, a szarvasmarha-te­nyésztésből meggazdagodott milliomosok is hordanak. No meg a tartós anyagból szabott szűk nadrág és a cserzetten bőrből varrt csiz­ma... H arry Smith apja, nagyapja is cowboy volt, ő sem tud más mesterséget. Nem szívesen beszél a foglalkozásáról. — Mit is mondhatnék? Megszokott dolog, a- mit csinálok — mondja kérges tenyerét kapir- gálva. — Nem éppen könnyű a munkám, de hát sohasem csináltam mást... Persze, az em­bernek szeretnie kell a jószágot. — És szereti-e a cowboy-filmeket? — Hát... néha az asszonnyal együtt elme­gyek a moziba. Lehet, hogy valamikor olya­nok voltak a cowboyok. öriási tűz pusztított a ro- chesteri (Egyesült Államok) tűzoltólaktanyában. Az épü­let földig égett. Nem is cso­da, hiszen senki sem érte­sítette a tűzoltókat, s azok emiatt kis híján bennégtek. —O— Egy svéd esti lap újabb rubrikával bővítette az anya­könyvi híreket. Azoknak a nevén kívül, akik megszü­lettek, meghaltak és házas­ságot kötöttek, feltünteti az elváltak nevét is. A rubrika végén a következő mondat áll: Gratulálunk! Végeredményben igazuk van, elválni is lehet akkora öröm, mint házasságot köt­Négy lfncolni munkás nemrégiben meglopta mun­kaadóját, büntetés helyett mégis fizetésemelést kap­tak. A jólelkű hentes, akinél dolgoztak, kijelentette, hogy különben szorgalmas, becsű, letes emberek, s ha loptak, ez bizonyosan azt jelenti, hogy kicsi volt a fizetésük. —O— Egy angliai divatház egy idő óta zártkörű divatrevű- -, két rendez szégyenlős fér­fiak számára. A menekenek kihívó alsónemúben vonul­nak fel a piruló közönség előtt. A módszer azonban úgy látszik, nagyszerű, mert az utóbbi időben egyre több szégyenlős férfi keresi fel a divatházat, hogy bátor­ságra kapjon. —O— Egy göteborgi cég vezetői szolgálatot létesített. Az alkalmazottai azt a felada­tot kapták, hogy minden hó­nap elsején, kocsmázás után vezessék haza a pityókás munkásokat. övükben revolver meg kés volt, a nyeregká­pán csüngött a híres lasszó, és az erre készült tokban a hírhedt Winchester puska is. Az úgy­nevezett vadnyugaton úgyszólván senki sem járt fegyvertelenül, legalább revolver volt az övében. Az Egyesült Államok lakosságának egyre több húsra volt szüksége, és a városokat a szarvasmarha-tenyésztők látták el hússal. Sok­szor ezer meg ezer kilométernyi távolságra te­relték a cowboyok hatalmas gulyákban a mar­hákat, s úttalan utakon, sivatagokon küzdöt- ték keresztül magukat, mire a jószág a ren­deltetési helyére ért. Útközben az éhségtől, de méginkább a szomjúságtól százával hullot­tak el az állatok, és egy-egy rablótámadás u- tán bizony néha a cowboy is holtan maradt a harctérré változtatott prérin. törvénnyel, nem termett serif azon a tájon, aki utolérte volna őket. Hűséges paripája há­tán szélsebesen száguldott a tágas pusztasá­gokon, a zordon szakadékokon keresztül, és ha ö volt az üldöző, az igazságszolgáltatás megszemélyesítője, biztos, hogy utolérte a gyil­kost, a bankrablót, vagy éppen már gyökeré­ben akadályozta meg a gonosztetteket, és ha megmentett egy életveszedelemben forgó nőt, biztos, hogy legalábbis világszépe volt. így volt, szép volt, de mese volt. M ost pedig lássuk, élnek-e még cowboyok, s milyenek. Milyenek ma... A texasi Dallas közelében van Mr. John Fini rancha. Négy cowboy dolgozik a gaz­daságban. A gazda persze sohasem volt cow­boy, nem is lesz. Azelőtt egy olajvállalat jogi képviselője, ügyvéd volt, és Idővel sok pénzt A spanyol hódítók vitték magukkal az el­ső lovakat és szarvasmarhákat az ame­rikai kontinensre. Ezeknek utódaiból lettek évszázadok múltán a hatalmas gulyák és ménesek, és a későbbi kivándorlókból és gyermekeikből a cowboyok és a rancherek. A cowboyok, akik a filmeken és a ponyva- regényekben mindig hősök — keményen dol­gozó, az elemekkel meg a rablókkal harcoló munkások voltak —, életében — a regényes tájon kívül — nem sok romantika akadt. Vir­radattól késő estig a nyeregben voltak, a nap sütötte, az eső verte, a szél fújta őket, és szálláshelyük mai szemmel nézve, inkább nyo­mortanya, mint lakás volt, és az élelmezésük­kel sem elégedne meg a mai ember. Az állattenyésztő vidékeken gyakori volt a rablás, így hát a cowboyoknak nemcsak dol­gozniuk, harcolniuk is kellett, munkaadójuk vagyonát meg a maguk életét védték. A vadnyugat hősei tehát semmiképpen sem voltak regényhősök, romantikus, félelmet nem ismerő lovagok, hanem egyszerű, rosszul fi­zetett, rendszerint piszkos, mosdatlan munká­sok. A cowboyok ma már Amerika múltjához tar­toznak, az új ország fiatalkorának emlékei. A filmvásznon, a televízió képernyőjén meg a regényekben úgyszólván minden férfiúi erény megtestesítői: rettenthetetlenek, daliásak, gyön- gédek, bátrak, okosak és mindig igazságosak. S ha „tévedésből“ összetűzésbe is kerültek a Sokat dolgozó, és az életüket úgyszólván szakadatlanul kockáztató férfiak az ellátáson tak, csak a legtakarékosabbak tudtak — sok tak, csak a legtkaarékosabbak tudtak — sok évi munka után — megtakarítani annyi pénzt, hogy maguk is független szarvasmarha-tenyész­tők lehettek. GÉPKOCSI-ÁRLISTA VAUXHALL Viva Viva GT Victor Super Ventora Cresta 2,1 L •s ~ i 'S .2. ROLLS-ROYCE c-Q Silver Shadow sedan 82 900 H Silver Shadow L Sedan 96000 2! S ”§ 'jjj Silver Shadow Coupé !'*■?*> H. J. Mulliner ’ö ^ § •§ g Park Ward 130 000 “-."SSö Silver Shadow Cabriolet ow|i ‘SgN H. J. Mulliner Park Ward 130 000 VAUXHALL VENTORA II (Nagy-Britannia): — A Vauxhall Mo­tors Ltd. ötszemélyes gépkocsija hathengeres, négyütemű, víz­hűtéses 3294 cm3 űrtartalmú motorral van ellátva. Furat 92,08 mm, löket 82.55 mm, kompresszió 8,5, teljesítménye percenkénti 4600 fordulatszámnál 124,4800 fordulatszámnál 140 lőerő, maxi­mális sebessége 170 km/óra, fogyasztása 100 kilométerenkén* 9—14 liter. ■ Paramentes tükör Ausztráliában olyan fürdőszobatükröt hoztak forgalomba, amely nem párásodik be. 30x45 cm-es méretre préselt ü- vegrost keretbe foglalják. Hátlapja is üvegrostlemez, amely­be fűtővezetéket szereltek. A fűtővezetéket egy termosztát­szabályozó állandóan a 34-38 fok között beállított hőmér­sékleten tartja. EGY TESTBEN — KÉT SZÍV A szívátültetések eddigi eredményei szerint a betegek többsége csak rövid idővel élt túl a műtétet. Ezért az or­vosak világszerte új, sikeresebb eljárásokat keresnek. Ér­dekes például Kenneth Bloor angol sebész próbálkozása. Kutyákon végzett kísérleteinek lényege, hogy a beteg szí­vét nem távolítja el, hanem új szívet ültet az eredeti mel­lé, a kettőt összekapcsolja, majd az eredeti szív jelesle­gessé vált részeit „kikapcsolja'1. Hét kutyán végezték el eddig a műtétet, közülük hat maradt életben, s csak egy állat szervezetében észleltek a műtét után hat nappal rend­ellenességeket. Az eljárás legfőbb előnye, hogy a beteg saját szíve a testben maradhat, s esetleg a szív-tüdőgépeí Is mellőzni lehet. A szervezet védekező reakcióinak jelent­kezése esetén újra és újra ki lehet cseréint, illetve máso­dikkal, harmadikkal stb. lehet helyettesíteni a pótszívet. AZ ŐSEMBER NYOMÁBAN Sokáig azt tartották, hogy a legrégibb ember nyomai kizáró­lag mészkőbarlangokban találhatók. Az Örmény Régészeti Inté­zet tudósai azonban kökorszaki bazaltbarlangot találtak Jereván közelében. A barlang bejáratát kő és agyag torlaszolta el. A bar­langban több mint 2000 tárgyat, fegyvereket és munkaeszközöket találtak. A fegyverek különböző kövekből, kvarcból, bazaltból ké- szültek, ami arra vall, hogy a barlangban több nemzedék élt. Nemrég még egy barlangot találtak ugyanannak a folyónak a partján, ahol az előbbi értékes leletet fedezték fel. Ez a barlang 20 méter széles és 13 méter mély. A bejáratánál még régebbi korból származó munkaeszközöket fedeztek fel, mint az előbbi­ben. A talált kőedény rendkívül szép, klasszikus afrikai motívu­mokkal díszített. A barlangok a korai kőkorszakből származnak, tehát abból az időből, amikor az ősközösség kialakult. A Razdan folyó így való­színűleg a legrégibb emberi kultúra bölcsője volt. Wmmi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom