Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1971-06-29 / 26. szám
10 új ifjúság Palágyi Lajos riportja III. gyfelől módfelett sajnálom, hogy E ' nem néhány héttel korábban érkeztem Dubrovníkba. Tanúja lehettem volna a Dubrovníki Nyári Játékoknak, amelynek egyre jobb csengése van a művészvilágban. Ez a márványkőből és napfényből ötvözött város valóságos „élő“ színpad, amelyhez hasonló a legjobb díszlettervező fejében sem születhetett volna. Minden évben júliusban Thá- lia városává lép elő az ősi Dubrovnik. Huszonhat szabadtéri színpadon csendül fel a szép zene, Shakespeare, Verdi, Beethoven, Chopin stb. művei, klasszikus és modern operák, színpadi művek és egyéni koncertek, népdalok és népi táncok. Parkokban, tereken, paloták udvarán, erkélyein, várak, bástyák fokain, templomokban rendezik a varázslatos előadásokat. Tavaly negyvenhat napon át több mint száz színi- és operaelőadás, népitánc-est, hangverseny színhelye volt Dubrovnik egy-egy tere, udvara, palotája. A világ minden tájáról ösz- szesereglettek írók, költők, színészek, zeneművészek, képzőművészek, művészbarátok. Az idén huszonkettedszer rendezik meg a Dubrovníki Nyári Játékokat. Az eddig eltelt huszonegy év alatt több mint 1600 előadás színhelye volt a város, ezeknek jóval több mint egymillió nézője volt. Bemutatásra került többek között a Macbeth, übu király, a texasi Színművészeti Akadémia hallgatói egy modern, háborúellenes musicallel lepték meg a közönséget. A játékok vendégművészeinek és társulatainak névsorában olyan nevek szerepeltek, mint Duke Ellington, a bécsi Kamarakórus, a római Teat- ro Libero, a New York-i Kamarazenekar, a párizsi Modern Balett, Ruggiero Ricci, a Magyar Ródiőzenekar Lehel György vezetésével stb. Bizonyára az idei nyári játékok színvonala sem marad el az előzőek mögött. Valósággal úgy tűnik, mintha a város .pont arra a célra épült volna, hogy színdarabokat rendezzenek falai között. Elég elhelyezni néhány széket valamelyik téren, hogy kész legyen a nézőtér, díszlet sem kell, és kezdődhet az előadás. Itt forgatták a Rómeó és Júlia, című filmet. A filmesek egyébként is nagyon szívesen dolgoznak a városban. Bármily történelmi tárgyú filmhez tökéletes szcenériát találnak. lyan ez a város, mint egy szép mívű 0 ékszer. Múzeumváros. Minden köve, minden épülete egy csepp történelem, műemlék. Jellegzetes, olaszos, fehér márványtól szikrázó építészete végtelenül megnyugtatóan hat az emberre. Az olasz hatás lépten-nyomon érezhető. A büszke raguzai patríciusok hosszú évekig a velencei királyságtól „bérelték“ függetlenségüket. A város legnagyobb terét, a Lu2a teret velencei mintára kis Szent Márk térnek is szokták nevezni. Még a jellegzetes galambok sem hiányoznak. Végtelenül barátságosak, az ember tenyeréből is elfogadják a kukoricát, amelyet egy élelmes Crna gora-i paraszt árul a sarkon. Mintha a galambok is tudatában lennének, hogy a külföldi turistának mindenben a kedvében kell járni. Napközben kihalt a város. Az üzletek is csak tízig tartanak nyitva. Aztán minden értelmes lény igyekszik hűsebb helyre bújni a márványkőzettől visszaverődve duplán perzselő napsugarak elől. Ilyenkor megtelnek a strandok, a tengerparton egy tűt nem lehetne leejteni, úgy elárasztják a fürdőzők. Késő délután azonban a város utcáin elszabadul az élet. Kinyitnak a bazárok is és többnyire éj félig kínálják portékájukat, a híres dubrovníki aranyművesek csodálatos munkáitól kezdve a Crna gora-i hegyekből származó olcsó, ma különösképp divatos hímzett bőrzekéig mindent. Az utcákon emberáradat hömpölyög, megtelnek a szűk utcácskákban meglapuló hangulatos kis kocsmák. Mindjárt első este csodálatos élményben volt részem az egykori Szent Klára-kolostor távas udvarán. Előzőleg már hallottam róla, hovy Dubrovnik a fiatalok városa, de ennyi fiatalt egy csoportban kevésszer láttam. Az udvar e- gyik sarkában népes beat-zenekar játszott remek, kultúrált muzsikát. A hatalmas udvar jóformán egyetlen nagy táncparketté változott. Legalább 1000-1200 fiatal táncolt a fehér márványon, ízlésesen, illedelmesen. A szünetekben az árkádok alatt meglapulő asztalokhoz ültek, gyümölcslét, esetleg bort ittak és csendesen beszélgettek. Duhajkodásnak, italozásnak nyomát sem láttam. A pincérek — a nagyszámú vendégsereg ellenére — pillanatokon belül kiszolgálták az embert. Tizenegy órakor a zenekar tust húzott, mindenki szót: lanul fizetett, felállt és hazament, esetleg sétálni az enyhe adriai éjszakába. Egy kicsit szokatlan volt számomra e kultúrált viselkedés. Meg is kérdeztem a pincért, hogy mindig ilyen rendes társaság jár-e ide. — Ő, igen — válaszolta. — És hol vannak az idősebb vendégek? Készségesen elmagyarázta, hogy az egykori kolostor egy nagy vendéglátóipari központ. Az idősebb vendégek a belső, exkluzív termekben foglalnak helyet. Nem tiltott számukra a belső udvar sem, de már bevett szokás, hogy az minden este a fiataloké. A fiatalok pedig nyilván azért viselkednek rendesen, illedelmesen, mert ellenkezőleg egykettőre ki tiltanák őket. ivei az adriai éjszaka nem nagyon M hagyja aludni az embert, benéztünk a Lábyrint bárba, amely a külső várfalak alatt létesült, eredeti megoldással; a hatalmas L alakú terem középső része, a táncparkett fedetlen. A vendégek körül délszaki fák, felettük a csillagos égbolt. A zenekar ismerős számokat játszott, az énekesnő kiejtése is ismerősen hangzott. Kiváncsiskodásomra a pincér , elárulta, hogy csehek, prágaiak. Lám, milyen kicsi a világ! Így ismerkedtem meg Václav Gréger zenekarával, Irena Stűjová énekesnővél és a zenekar többi tagjával: Jan Cvachhal, Miloé Borkával és Jaroslav Valentával. Kulturált muzsikájuk szemmel láthatóan tetszett a vendégeknek. Mindenesetre terjesztik hazánk jó hírnevét. (Folytatjuk] Dubrovnikban minden az idegenforgalmat szolgálja. A galambok és ezek a papok is, akiknek állítólag az a fő foglalkozásuk, hogy a külföldiekkel fényképezkedjenek. DORMÄN felvételei A belgrádi autókiállításon mutatták be a nagyközönségnek az új jugoszláv személygépkocsit, a Zastava 101-et. Az olasz Fiat-céggel való együttműködés eredményeként, a Fiat 128-as autó mintájára készül: motorja 55 lóerős, maximális sebessége 140 kilométer. Körülbelül 150 millió éve eltemetett fát ástak ki a föld alól a lettországi Venta folyó völgyében. Az 58 cm átmérőjű, ötméteres fatörzs fehér kvarchomokrétegben feküdt, jurakorbeli anyag és jégkorszakbeli hordalék közé préselve. Az őskori fát konzerválás után a Lett Természettudományi Múzeumban állítják ki. Szálloda az őserdőben Nem tévedés ez? — gondolhatná az olvasó, de tévedés kizárva. A kelet-afrikai Kenyában — Nyeri városka közelében — levő Ttreetops Hotel az őserdő kellős közepén épült. Nyitott folyosóiról és tetőteraszáról az afrikai vadállatok közvetlenül természetes környezetükben figyelhetők meg. Az állatok mozgását semmi sem akadályozza, a szálloda ven dége 10-20 méter távolságból nézheti az elefántot, orrszar vút, kafferbivalyt, antilopot, zsiráfot és a többi állatokat Persze szerencse is kell hozzá, hogy a vendég drága pé:i zéért lásson is valamit. Egy éjszaka ugyanis 23 dollárba ke rül a Treetops Hotelben! Bár a reklámhirdetés szerint a be fizetett díjat a látogatóknak visszaadják, ha a nagyvadak elfelejtenének megjelenni a várt találkozáson... De hát miért jönnek ide az állatok? A vállalkozás létrehozója — E. S. Walker — rájött arra, hogy az itt levő ta vacskát a környék vadjai gyakran és szívesen látogatják. Nem elégedett meg azonban azzal, hogy a vadállatok csak véletlenül járjanak arrafelé. Nagy területen sót hintet el, hogy azzal a vadállatokat odacsalogassa. Az eredeti gondolat tehát jól jövedelmez, a turisták ugyanis szívesen keresik fel a sok érdekes látnivalót ígérő szállodát. Az állatokat csöppet sem zavarja az őserdő közepén épült szálloda, mert a Treetops Hotel kívülről igénytelen, fából készült emeletes épület. Belül azonban minden komforttal el van látva. Teljesen beleolvad környezetébe, nem feltűnő, mert dróthálóra felfuttatott növényzet takarja. Az állatok nyugalma érdekében tilos a zaj és a hangos beszéd a Treetops Hotelben. Rubóczky A képen látható VOLVO alvázra épített IKAROS autóbusz, a magyar gépkocsiipar büszkesége a legnagyobb igényeket is kielégíti. Az utazás komfortját hivatott emelni az ülések felett elhelyezett, egyénileg kezelhető szellőző- szerkezet és olvasólámpa, a személyzeti hlvógomb, az óra, a rádió és a magnetofon. A BREMSHEY típusú repülőülések is az utasok kényelmét szolgálják. Ezek az autóbuszok egyelőre a Svéd Államvasutak és a svéd utazási irodák számára készülnek. Műszaki adatai: hossza 12 000 mm, szélessége 2480 mm, magassága 3040 mm, tengelytáv 6000 mm, ülőutasok 48 fő, motortípus Volvo THD 100A turbófel- töltéses, teljesítménye 230 lóerő, kormányrendszere golyósoros, hidraulikus szervokormány.
