Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1971-06-22 / 25. szám
APRÓ-CSEPRŐ Az amerikai profi kosárlabdacsapat, a „Los Angeles Star“ edzője elhatározta, hogy meglehetősen eredeti módon fokozza játékosai rugalmasságát és mozgékonyságát. Meghívta az edzésekre a népszerű táncosnőt, Lalát, aki a kosárlabdázókat az ún. hastáncra tanltja.-0— A Pan American nevű repülőtársaság gépének felszállása előtt, amely Európából indult Chicagóba, a másodpilóta ismerve az emberek szeretetét a nagy sportolók iránt, rádión bejelentette, hogy az utasok közt lesz az ausztrálok legendás hírű volt futója, Herb Elliot is. A repülőtéren pillanatok alatt hatalmas tömeg gyűlt össze, hogy láthassa a neves sportolót. Azonban hiába vártak, mert Elliotnak „nyoma veszett“, s a feldühödött emberek megrohanták a pilótát. Mint utólag kiderült, a balszerencsés pilóta valóban látta az utasok névjegyzékében a nagy atléta nevét, csakhogy e név viselője egy hajlott hátű, nyolcvanéves öregember volt. —0— Az olasz Napoli futballklub elnöke, Corrado Ferlano, hogy kilábolhasson az egyesület anyagi nehézségeiből — a klubnak 1B millió líra adóssága volt —, két játékos eladására szánta el magát. Az egyik Zof, a kapus, a másik pedig Juliano, a hátvéd volt. E döntése után közvetlen több fenyegető levelet kapott, amelyekben házának lerombolásán kívül szó volt egész családjának véres megtorlásáról is. A szörnyű fenyegetésnél azonban sokkalta jobban rémítette Ferlanot klubjának anyagi csődje, bár a játékosokért kapott összeg jelentős részét lakása és családja őriztetésére kellett áldoznia. —0— A huszonhárom éves Roger Dancy doktori disszertációja írásához fogott, ennek a következő témáról kellett szólnia: „A labdarúgás ökonómiai és szociális jelentősége Anglia számára 1880-tól napjainkig“. A sajtón keresztül kérte a futballszakértök segítségét. Két nap múlva a megérkezett levelek szinte eltemették. „A munkám most már jóval bonyolultabb lett — jelentette ki a lelkes sportrajongó —, képtelen vagyok eny- nyi anyaggal megbirkózni. A disszertációm elkészítésének határidejét le akartam rövidíteni, és fordítva sült el a dolog.“ —0— Két angol diák, Satterbond és Forell egy-egy hordót, tele whiskyvel, elgurított Londontól 889 km távolságra. Amikor a „sportolók“ elértek a 650-ik kilométerhez (ez volt két skót kereskedő régi világcsúcsa, ezek söröshordókkal tették meg a távolságot), ünnepélyes fogadtatásban részesültek; az utolsó 19 kilométeren a diákok nagyszámú hada kísérte őket. Közvetlen a világcsúcs felállítása után a „whisky-kedvelők szövetsége“ hevesen tiltakozott a kormánynál a drága folyadék „lealacsnnyítása“ ellen. —O— A „MIDI“ c. francia folyóiratban megjelent egy közlemény a következő szöveggel: „Hálás köszönelem a számomra ismeretlen futballrajongónak, aki egy hónappal ezelőtt a marseilles-i stadionon megverte a férjemet. Ennek eredményeképpen férjem kigyógyult a futballőrületből. Azóta minden vasárnap délután otthon ül, és a futballról hallani sem akar. Ezúttal mondok még egyszer köszönetét annak az embernek, aki visszatérítette rendes kerékvágásba családi életünket Z. B.“ KODES Érdekes felvétel a széles állú teniszezőről, aki most indult el az egészen magas csúcsok felé. Párizs után ezt a Szovjetunió elleni DC-mérkőzésen is bizonyltot- > Szakközépiskolák labdarúgótornája. Ebben az évben iskolánk, a Kassai (Koáice) Magyar Tannyelvű Gépészeti és Elektrotechnikai Szakközépiskola rendezte meg a kelet-szlovákiai szakközépiskolák labdarúgó-bajnokságát. A bajnokságra tizenkét csapat nevezett be. Kassáról négyen, Rozsnyóról (Ro2nava), Nagymihályról (Micha- lovce), Svitről, Bártfáról (Bardejov) és Poprádról is érkeztek futballisták. A négy csoportban lezajlott selejtezők teljes kassai sikerrel végződtek, mert a szlovák tannyelvű gépészeti, elektrotechnikai és kohászati, va- lamint a mi ipariskolánk együttesei jutottak a döntőbe. A csoportmérkőzések során iskulánk a rozsnyóiakat 7:0-ra, a nagymihályiakat 4:0-ra győzte le. Sajnos a folytatás nem sikerült ilyen fényesen. A kohászok ellen l:l-re végeztünk, de a tizenegyesek rúgásakor a- lulmaradtunk. A másik ágon a szlovák tannyelvű e- lektrotechnikai iskola szintén büntetörúgásokkal nyert. A döntőben aztán 3:0-ra győzött a kohászuk ellen. A legeredményesebb játékosnak a magyar ipari labdarúgója, Simkó bizonyult, három mérkőzésen hal gólt lőtt. A zökkenőmentes lebonyolításban nagy érdeme van Nógell Tibor tanárnak. Szőköl Imre . Olyan korban élünk, amikor szinte mindenkit foglalkoztat a jövő kérdése. Szociológusok, orvosok, közgazdászok és fizikusok állítják: a tudomány a- lapjairól kiindulva lehetőség van arra, hogy megközelítőleg pontos képet alkossunk az elkövetkezendő évtizedekről, évszázadokról. Ez alól a testkultúra, a sport professzorai sem tesznek kivételt. A moszkvai Testnevelési Kutatóintézet is komolyan foglalkozik a közeli jövő a 2000. év sporteredményeinek s egyéb, a sportot érintő kérdések kutatásával, előrejelzésével. SZÁZADUNK BETEGSÉGE Dr. Korobkov, az intézet i- gazgatója, aki egyben a probléma legkomolyabb szakértője, így nyilatkozik: „Az egyik a- lapvető kérdés, melyből kiindulunk, a sport szerepe a XXI. század emberének életében, a másik pedig a sportteljesítmények felső határa a XXI. században. Paradoxonnak tűnik, hogy az egyre nagyobb méretű, egyre nagyobb tudományos- technikai fejlődés az emberek testi képességeinek satnyulásá- hoz vezet. A gépesítés mindinkább szükségtelenné teszi Izmaink használatát a mindennapi életben. Nyugodtan állíthatjuk, hogy ez kóros folyamat; századunk betegsége. Ezzel magyarázható a sok neu- raszténiás és vérkeringési megbetegedés és egyéb, a mozgás hiányából származó ártalom. Vegyük a városlakók életét, akik különböző jármüvek jóvoltából szinte már gyalogolni is elfelejtenek. A következtetést nem nehéz levonni. E- gyetlen dolog segíthet — a sport. A XXI. században a sport é- letet adó erejével, hatásával már mindenki tisztában lesz. A sport ugyanolyan emberi szükségletté válik, mint az alvás, és mindenekelőtt többet fog jelenteni az egyszerű reggeli tornánál.“ Testünk teljesítőképességéről alkotott elképzeléseink kor látozottak. Legtöbb ember számára nem jelent többet az állandó környezetben való mindennapi mozgásnál. Korobkov professzor elmondta, hogy az intézet éppen ezért testnevelési programot dolgozott ki a legkülönbözőbb szakmában dolgozó emberek számára. A környezetváltozás gyógyító hatással van az emberre, ugyanakkor a szervezet kitüSPORT A 2000. ÉVBEN nőén viseli a szokatlan környezet adta megpróbáltatásokat is. Gondoljunk csak az űrhajósokra vagy a mélytengeri kutatókra. Kétezerben az űrben való tartózkodás már nem pusz tán kísérleti jellegű lesz, hanem rutinfeladattá válik, éppúgy, mint a tenger alatti tevékenység. Ilyen igénybevétellel gyenge fizikumú emberek képtelenek lennének megbirkózni. A sport tehát ebből a valóban gyakorlati szempontból életszükséglete lesz a jövő század társadalmának. Arról nem beszélve, hogy Korobkov professzor véleménye szerint kétezerben a Szovjetunió lakóinak átlagos életkora kilencven év körül lesz, nem kis mértékben a rendszeres testedzés jóvoltából. 1930-ban az amerikai Brutus Hamilton abszolút rekordlistát állított össze. A súlylökés örök rekordja eszerint 17,4 méter lenne. Ezt az eredményt ma már közepes képességű, vagy éppen ifjúsági korban lévő atléták tömege produkálja. Hamilton óvatossága érthető volt, hiszen még a háború után sem mertük gondolni, hogy milyen fantasztikus rekordeső vár ránk a XX. század második felében. Nem titok, hogy az e- redmények ilyen ugrásszerű Javulásában a legnagyobb szerep a minden téren bekövetkezett műszaki fejlődésé, amely u- gyanakkor egyre gyámoltalanabbá teszi az emberek tömegeit. DISSZERTÁCIÓ A SÚLYEMELÉSRŐL Kevéssel ezelőtt módomban állott elolvasni Arkagyij Vorob- jov súlyemelő világbajnok doktori disszertációját, melynek címe: „A súlyemelés biológiai alapjai.“ A dolgozat tele volt laikus számára érthetetlen képletekkel, számításokkal; ezzel csak azt akarom példázni, hogy a sport ma már olyan szakaszába érkezett, amikor a nagy eredmények eléréséhez komoly tudományos munkára van szükség. S ez nemcsak a sport élettani összefüggéseire érvényes, hanem a sporteszközök tökéletesítésére is. A tartan, a fizikai törvényszerűségek figyelembevételével készített gerely épp olyan nélkülözhetetlen eleme az élsport továbblépésének, mint a különböző laboratóriumi vizsgálatok. Az eszközök tökéletesedése azonban nem változtat a lényegen. A gerelyvetés mindig gerelyvetés marad, a tartan sem változtat a futás lényegén. El kell vetnünk tehát azt a gondolatot, hogy a sporteszközök tökéletesedése meghamisítja, fényét veszi az ember il- gyességének, rátermettségének, szorgalmának. De melyek a harmadik évezred rekordjai? — kérdezik a kutatók. Négy évvel ezelőtt a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Számító Központja komputer segítségével próbálta megadni a választ. Először, mintegy próbaképpen az 1968- ra várható rekordokat „kérdezték meg“ a géptől. A válasz: súlyemelésben hatszáz kilogramm, magasugrásban 2,31 méter. A komputer túlértékelte a sportolókat, hiszen a 600 kilogramot csak 1969-ben érték el, a 2,31-es világcsúcs pedig még mindig várat magára. Kétezret illetően a komputer a súlyemelés összetett világcsúcsát 660 kg-ra jósolja. Szakértők véleménye szerint azonban ezt az eredményt már jóval korábban is elérhetik, s 2000-ben talán a 700 kg sem lesz lehetetlen. Manapság még a legkiemelkedőbb sportemberek sem merítik ki a fizikai képességek teljes tartalékát a világcsúcsok elérésekor. Kutatások igazolják, hogy a maximális teljesítményektől még messze járunk. Alighanem az orvostudományra vár a feladat, hogy közelebb segítse a sportolókat az ún. abszolút rekordok határához. Talán éppen a XXI. században jutunk el oda, hogy az ember képes lesz 12,5 perc alatt végigszáguldani az öt kilométert, s megdől minden csúcs, amelynek nagy része már most fantasztikusnak látszik. Végezetül hadd idézzem Korobkov professzor szavait: „Nekünk, szovjet tudósoknak a testnevelés-tudomány elsősorban azért fontos, hogy a kutatások eredményeit népünk e- gészsége érdekében kamatoztassuk. Ennek — úgy érzem — mindent alá kell vetnünk“. HELYREIGAZÍTÁS Lapunk előző (24.) számában a 12. oldalon technikai okokból felcserélték a képeket. A képaláírások szerint olvasóink bizonyára rájöttek a helyes sorrendre. A hibáért ezúton kérjük olvasóink elnézését. A szerkesztőség így nevezik Ni Csi-csin kínai magasugrót, aki tavaly novemberben „rejtélyes“ körülmények között 229 cm-es teljesítményt ért el egy tartományi versenyen. Sokan kétségbe vonják ezt az eredményt, mondván, hogy csak a „kínai fal“ mögöttiek láthatták a „nagy ugrást“. Azt is hangoz tátják, hogy a kínai sportoló azelőtt sohasem volt „nagy“ stb. Csakugyan így van ez? Csakugyan kétségbe vonható a világcsúcsnál jobb eredmény hitelessége? Ezek a dolgok annál is jobban izgatják az emberek fantáziáját, mert NI Csi- csin nem régen kijelentette: ő lesz az első ember a világon, aki átrepül a 230 cm-es álommagasságon, ezzel is bizonyítva a nagy Mao eszméinek e- gyedülállóságát a földgömbön. Valeri; Brumel olyan tökéletes stílust alakított ki versenyzői pályafutása alatt, hogy sok igazán tehetséges atléta messze elmaradt mögötte, és mindenki azt hitte, a világrekordot csak ő döntheti meg. Megdönthetetlen csúcs? Lehet. A lehetetlenséget azonban három évvel Brumel rekordja után (a szovjet magasugró 1963. szeptember 21-én érte el a mindmáig fennálló hivatalos világcsúcsot) éppen a kínai Ni Csi-csin kezdte szétoszlatni, a mikor 1966-ban 227 cm-t ugrott. Igaz, az ugrást nehezen lehetett ellenőrizni, a kételkedések azonban nem helyénvaló- ak. Elsősorban azért, mert a kínai „csoda“ sokoldalúságáról, a tehetségéről több külföldi megfigyelő meggyőződhetett, másodsorban pedig azért nincs igazuk a kételkedőknek, mert Ni Csi-csin teljesítménye nem a véletlen műve volt, hanem a hosszadalmas, türelmes edzés eredménye. Micsoda „riadó“ lett volna, ha a világ csak ak kor értesül az említett magas ugró létezéséről, amikor hír- ügynökségek világgá röpítik a „nagy ugrásról“ szóló szenzációs hírt. Ni Csi-csin semmivel sem titokzatosabb, mint néhány évvel ezelőtt a koreai Szim Kim-dam, akinek akkori eredményeit a női 400 méteres futásban mindaddig valószínűtlennek tartották, amíg nem je lent meg ebben a versenyszámban a két francia, Duclos és Besson, majd később a jamaicai Neufville. A kínai hírügynökség jelentése szerint 80 000 ember bíztatta Ni Csi-csint Mao-ídéze- tekkel „Légy határozott, ne félj az áldozatoktól, küzdj le minden akadályt a végső győzelemig!“, amikor elsőre nem sikerült átvinnie a 229-es magasságot. A beavatatlanok talán megmosolyogták ezt a furcsa buzdítást, de a sportpszicholó gusok új lehetőségeket fedeznek fel benne. Jelenleg úgy tűnik, hogy az edzések elértek bizonyos határt, már ami a mennyiséget, valamint a technikai javulást illeti, ezért a nagy sikerek más jellegű o- kokra is visszavezethetők. Ebből nyilvánvalóan követke zik, hogy a kínai atléta nem is annyira fizikai erejének, hanem elsősorban a fejének köszönheti a világelsőséget Jelentő magasság leküzdését, mert azzal, hogy 229-et ugrott, önmagát győzte le, ahogy ezt elmondta az egyik angol lapnak adott nyilatkozatában. „Eddig mindig nyugodt körülmények között készültem a versenyekre, már a legkisebb zaj is idegessé tett, akadályozott a teljes összpontosításban. Ennek következtében nem tudtam uralkodni idegeimen, szétforgá- csolódott a figyelmem. Rájöttem, hogy keményebben kell edzenem és olyan körülmények között, amelyek hasonlóak a versenyek légköréhez. Közömbös lettem az edzéseken a pá lya és az időjárás iránt. Gyakran virradatkor kezdtem az ed zéseket, és kértem barátaimat, hogy állandóan szórakoztassanak, s így próbáltam összpontosítani. Olyan messzire mentem az edzéseken, hogy akkor is gyakoroltam az ugrást, amikor havazott, szinte nem láttam a lécet.“ Tizenegy év kemény edzésére volt szüksége a falusi gyereknek, aki ugyanazon a napon született, mint Brumel (1942. április 14.), hogy minden idők legjobb teljesítményét érje el. Ni Csi-csin 229- cm-es eredményét azonban sohasem ismerik el világrekordnak, mert a Kínai Népköztársaság nem tagja a Nemzetközi Atlétikai Szövetségnek, és semmilyen olyan nemzetközi sportszervnek, amely elismeri Tajwant. Ahogy Ni Csi-csin elmondta, nem sokat törődik azzal, hogy teljesítményét hivatalosan nem ismerik el világcsúcsnak. U- gyanis meg van győződve, hogy az erkölcsi győzelem az ő oldalán áll. Szerinte az „érem erkölcsi oldala“ még értékesebb, még „kínaiabb“ lesz, ha elsőnek ugorja át a világon a 230 centiméteres álomhatárt. Egyébként a kínai sportoló a világ legjobb eredménye mellett még egy csúcsot mondhat magáénak: ő az első atléta, aki 45 centivel ugrotta túl saját testi magasságát. Tomi Vince
