Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1971-06-08 / 23. szám

TIZENÉVESEK SZAMBÁN Annak idején a királyhelme- ci (KrSr. Chlmec) iskola érett­ségi bizonyítványával vágtam neki az életnek. Tele szebbnél szebb tervekkel, elképzelések­kel, életkedvvel, optimizmussal. Talán közhelyként hat, ha azt mondom, hogy életem legszebb éveit töltöttem a perbenyíki fPribeník) öreg kastély falai között, de az édes diákévekre nyilván mindenki szívesen em­lékszik vissza. Ahányszor csak módját ejt­hetem, mindig szívesen térek vissza gondtalan csikőéveim színhelyére. A közelmúltban egy kissé az is hajtott, hogy bizonyságot szerezzek arról; hogy élnek, hogy gondolkoznak azok, akik én és társaim örö­kébe léptek. Harmincegy végzős tanuló válaszolt a kérdéseimre. A su­ta válaszok, szokványos tőmon­datok mellett néhány figyelem­re méltó gondolat is akadt, íme: Király Rúzsa például a kö­vetkezőképpen fogalmazta meg A ktrályhelmeci középiskola, jobb sorsra érdemesült. 1897-ben épült rozoga földszintes épület. Racko Jozef igazgató: „Annak idején ígéretet kaptunk, hogy új iskolát építenek számunkra. Megfeledkeztek rólunk." Tudás? Esetleg valami más? Erzsiké: „A boldogsághoz .. _ . - a boldogság relatív foga­a legszebb emberi tulajdonsa- lom Egy valami ami három azonban szereíem.“ gokról vallott elképzeléseit: es fél milliárd ember célja. Mindenpsptrp nem vélptlpn a „Legjobban becsülöm az őszin- Hogy mi kell hozzá? Azt csak szere]em túlzott Uieanzámsa F teséget, az erkölcsi tisztaságot, az tudná megmondani, aki bol- > “ * 1„“J* S a múU Ez kell, hogy Jellemezze nap- dog. Én nem tudom, de azt hi- * °8as nyilván még a múlt jaink eszményi emberét. A ha- szem, a gazdagság nem boldo- SZo^älfato tságábóTered a síé" zugságot és a képmutatást meg- g», a szépség múlandó. A bol­vetem.“ dogsághoz azonban olyan vala- | Hatolok képzeletvilá — Milyen tulajdonságok jel- véve^edménv^pn ^^rpTp^i8"^' Párosul- s a múltban, a mai lemzik a talpig becsületes em- Y®geradményben szerelem, tu- tfKenftwnsete szíiipinpv idpievipn bért? dás és szépség is. Talpig becsületes ember tizenévesek szüleinek idejében a házasság, a férj űgy-ahogy ______ A lányok egyébként úgyszól- biztos támaszt jelentett a nő nincs — ’ hangzott a meglepő ván egytől egyig a szerelmet kiszolgáltatottságában, válasz, és ez egy kissé elgon- tartják a boldogság legfonto- A fiúk általában anyagiasab­dolkozhatő, mert többek ajká- sabb előfeltételének. ban szabták meg a boldogság ról is elhangzott. G. Marika; >A boidogsághoz kr‘térJ.u“fJ; . , — Mi kell a boldogsághoz? szerintem csupán szerelem kell „ ' Attila. „Szerelem és egy Szerelem? Szépség? Vagyon? és semmi más.“ narancssárga Fiat 850 Coupé. Sz. Bandi: „Szerelem, tudás, vagyon és egy Ford Mustang.“ Társalgás közben természe­tesen az is kiderült, hogy a legtöbb szülőnek már van is autója. Néhány évvel ezelőtt bizonyára még bosszankodtunk volna hasonló válaszokon, és nyárspolgári hatást véltünk volna bennük felfedezni. Ma­napság azonban már nyilván­valóan egy bizonyos magas életnívóról tanúskodnak és az abból eredő igényekből fakad­nak. Hogy a technikai forradalom mennyire befolyásolja az embe­rek gondolkodásmódját, az a következő kérdésre adott vála­szokból is kiderült. A fiúk ál­talában a műszaki hivatások iránt érdeklődnek. Sz. Bandi: Nagyon szeretek babrálni. Gyakran szerelgetem a tévét, rádiót, autót. Minden vágyam, hogy valamilyen ha- A’(‘hány nap múlva kirepülnek az életbe: Erős Mária közgaz- sonlő szakmában helyezkedjem dasági továbbképzőbe iratkozott, Tóth Etelka jogásznak ké- el. szül, Kiss Kati a Budapesti Orvostudományi Egyetemen Ezen kívül még legalább vagy szeretné folytatni tanulmányait. öt-hat tévészerelő-jelöltet olvas­tam meg, néhányan gépész- mérnöki pályára készülnek. Kíváncsi voltam, hogy kit tartanak eszményképüknek. Szaxon Gyula: „A szüléimét“. Sz. Bandi: „Szörényi Leven­te.“ T. Erzsébet: „A szüléimét, főleg édesapámat, aki végtele­nül rendes, becsületes ember és rengeteg akaratereje van, ami nekem sajnos nincs.“ Egy magát meg nem nevező Hatalemher: „Albertet“. R. Attila: „Jackie Stewart.“ Végül pedig arra kerestem feleletet, hogy mi a véleménye a mai tizenéveseknek az embe­riség jövőjéről. Egy tiszacsernői (Cierna nad Tisou) munkás fia: „Nem aka­rok rosszat jósolni, de a hábo­rúskodások és a fajgyűlölet pusztulásba vezethetik az em­beriséget.“ Egy újságírójelölt: „Az embe­riség jövője mai szemszögből nézve aggasztó.“ Timea: „Ha így folytatjuk, rossz vége lesz. Nagyon sok problémát meg kellene oldani — leszerelés stb. —, hogy a jövőnk szebb és boldogabb le­gyen.“ Kiss Kati, az ifjúsági szervezet elnöke: „Mindent elkövetünk, hogy szervezetünk tagjai jól érezzék magukat. Az adott kö­rülmények között többet nem tehetünk." Szaxon Gyula: „Zsákutcába jut.“ Király Rózsa: „Az anyagi és szellemi „javak“ egyre roha- njosabban fejlődnek. S ez jó is meg rossz is. Egyébként mai rohanó világunkról az a véle­ményem, hogy káros.“ Előrebocsájtottam, hogy csu­pán szúrópróbáról volt szó, melyből messzemenő következ­tetéseket nem lehet levonni. Szándékosan kerültem a magya­rázkodást. Pusztán az volt a szándékom, hogy megmutas- som; hogy gondolkoznak a ki- rályhelmecl középiskolások, akik néhány nap múlva kire­pülnek az életbe. P. L. Molnár János felvételei H áború, a kapitalista rendszer kizsákmányoló politikája, a párt harca a dolgozók szebb jövőjéért, illegális mun­ka — mindezek a ma felnövekvő nemzedék előtt bi­zonyos értelemben elvont, közvetített fogalmak. Azokból, akik aktívan részt vettek a munkásmozgalom harcaiban, még so­kan itt élnek köztünk, de a mai fiataloknak a háború, ki­zsákmányolás, már történelmi események. A párt ötvenéves gyümölcsöző munkájának megismertetése a fiatalokkal, a mai életfeltétel megbecsültetése fontos tartozéka az öntudatos szocialista nemzedék nevelésének. E cél elérésében fontos szerepet játszik a szocialista iskola. Példaképül hadd ' mutassunk be egy olyan iskolát, ahol a nevelés e területének fokozott figyelmet szentelnek. A Bratislavai Magyar Tannyelvű Gimnázium pedagógusai és tanulói évek hosszú során foglalkoznak a munkásmozgalom hagyományainak ápolásával. Találkozásokat szerveznek régi pártbarcosokkal, és szinte hangyaszorgalommal gyűjtik a munkásmozgalom régi dokumentumait. E szorgalom már 1957-ben meghozta első kézzelfogható eredményét. Az iskola vezetésének kezdeményezésére az is­kola pionírszervezete felvette akkor Steiner Gábor nevét. Ebből az alkalomból egy kis kiállítást rendeztek a Steiner Gáborról összegyűjtött dokumentumokból. Az elmúlt napokban újabb tanújelét adták szorgalmuknak. A CSKP megalakulásának 50-ik évfordulója tiszteletére kiál­lítást rendeztek a párt ötvenéves harcáról. A kiállítás termé­szetesen bővült az 1957 óta megszerzett újabb dokumentu­mokkal. Érdekessége még az, hogy nem egy időszakos ren­dezvényről van sző, hanem állandó jellegű akcióról. A kiál­lítás megmarad mint a munkásmozgalom emlékszobája, és a tanulók gyűjtése során állandóan bővülni fog. A megnyitás alkalmával az iskola SZISZ-szervezete felvet­te Major István nevét is. így kettős ünnepségnek lehettünk részesei. A bensőséges és nagy igénnyel megszervezett ünnepség hangulatát emelte az is, hogy a politikai és iskolaügyi kép­viselők mellett megjelent Major István özvegye és lánya, to­vábbá Kardáné Steiner jolán, Steiner Gábor lánya. Az ünnepi beszédet Mikus Sándor, az Oj Szó szerkesztője mondta, a SZISZ-szervezet nevében Pathó Erzsébet tanuló olvasott fel nyilatkozatot. Az ünnepséget a tanulók színvonalas kultúr­műsora egészítette ki. A szocialista öntudatra és a proletár internacionalizmusra való nevelés szép példájának lehettünk szemtanúi.-hr­Munkásmozgalom és nevelés Major István özvegye megnyitja a kiállítást új ifjúság 3 Ifjúmunkások találkozója MÁJUS 28—30-a KÖZÖTT a Fülek (Fifakovo) melletti Abroncsos nevű üdülőhelyen ifjúmunkások találkozójára került sor. Újszerűén hangzik ez nálunk, azonnal felkelti a figyel­münket már az elnevezés is, ezért megérdemli, hogy egy ki­csit elidőzzünk a rendezvény jelentősége felett. Hazánkban számtalan olyan üzem működik, ahol a munkaerő nagy ré­szét fiatal, szakképzett munkások képezik. A nemrégen új lendülettel megindult ifjúsági mozgalomban üzemeink fiatal dolgozói olyan jelentős részt vállalhatnak, amelyet az első pillanatban meg sem tudunk Ítélni. Az iskolát egy-két évvel ezelőtt befejező fiatalok telve vannak energiával, tenniakarás- sal, nem csoda hát, hogy amerre járunk, mindenütt lelkes emberekre akadunk. És ezzel természetesen együtt jár a pa­naszok, neheztelések sora is. Egy konkrét példára hivatko­zunk, amellyel éreztetni akarjuk ezt a helyzetet. Tóth Zoltán, a füleki (Filakovo) Kovosmalt SZISZ-szervezetének elnöke szenvedélyesen beszél a gyárban dolgozó fiatalok problémáiról. „Az üzemi SZISZ-en belül különböző akciókat dolgozunk ki, kulturális rendezvényeket tervezünk, de nem vesznek nagyon figyelembe minket, anyagi nehézségeink vannak, melyek meg­gátolják terveink valóra váltását — mondja. — Ezen is se­gíteni akarunk, ha másképp nem, a magunk erejéből, például hulladékvasgyűjtés megszervezésével. Azonkívül a sajtóval is szorosabb kapcsolatot szeretnénk fenntartani, mondjuk leve­lezés által, mert eléggé elhanyagolnak minket az újságok is, pedig itt Fülek körül is vannak megírható dolgok. íme egy üzem egy fiataljának a szavai, s ezt nyugodtan általánosíthatjuk hazánk sok üzemére. Á fiatal munkások egyenesen irtóznak az unalomtól, szórakozni akarnak, és leg­többjüket nem elégíti! ki, mondjuk, egy kocsma vagy egy táncmulatság. Ezért a füleki Kovosmalt és a Mier bútorgyár fiataljainak összefogása példamutató erejű kezdeményezés, melyre ők maguk lehetnek a legbüszkébbek. Az ötlet, hogy a füleki üzemek fiataljai minden éven meg­rendeznek egy ifjúmunkás-találkozót, méghozzá nemzetközi részvétellel, Gáspár Istváné volt, a Kovosmalt SZISZ-szerve- zetének kultúrfelelő’séé. Ö mondta el, hogy hagyomássá sze­retnék tenni a találkozót, valamint kibővíteni a műsort, és a külföldi résztvevők számát." „A mostani, első találkozón a hazaiakon kívül szovjet katonák, fiatal komszomolisták vesznek részt, valamint magyarországi vendégeink a lágymá­nyosi bútorgyárból, a Salgótarjáni Ktsz-ből, a budapesti zo­máncgyárból és a Széchényi járásból — mondja. — Ha lehe­tőségeink megengedik, jövőre szeretnénk bevonni a lengyel és cseh fiatalokat is. Nagyszerű lenne, ha ez ösztönzően hat­na külföldi barátainkra és viszonoznák meghívásunkat.“ Az elsó találkozót a CSKP, valamint a Csehszlovák Kom- szomol ötvenedik évfordulójának a tiszteletére rendeztük, je­lentős év volt ez hazánkban, s a fiatal munkások erre építve, szeretnék hagyomássá tenni ezt a már kezdetben is jól sike­rült akciót. Minden lehetőségük megvan erre, elsősorban a tábor adta kényelem miatt. A tábor a szép nógrádi tájban igazán impozáns látvány: dombon fekvő víkendházaival, nagy ebédlőjével, röplabdapályájával, úszómedencéjével, kiállítási termével. A meghitt hangulathoz hozzájárult talán a tábort intimen és megnyugtatóan szegélyező erdő is. A vezetőség arra törekedett, hogy a különböző nyelvű fiatal munkások között közvetlen kapcsolat alakuljon ki már az első napon. Ez sikerült is, és ez volt az egyik fő erénye a rugalmas és megnyugtatóan biztos kezű rendezőségnek, ez volt az, ami nagyon tetszett munkájukban. Az első napra mindenki arra törekedett, hogy megismerkedjen a számára még idegen arcokkal, beszélges­sen a másikkal munkájáról vagy hobbyjáról. Erre a legjobb alkalom az este megrendezett táncmulatság volt, a Kovosmalt The Vags nevű zenekarának nagyszerű zenéje mellett. Báf az időjárás nem vette kegyeibe a táborozókat — az oly jel* legzetes és fontos tábortűz végig elmaradt az esti esők miatt, — a jókedv nem csappant egy pillanatra sem. A szombat délelőtt a sport jegyében zajlott le, röplabda-, asztalitenisz­versenyeket rendeztek. Csupa nyüzsgés volt a tábor, az idő is kedvezett, s akinek melege lett, az a medencében lehü- tötte magát. Ebéd után (micsoda jókedvű szakácsok etették a fiatalokat) a közelben levő elesett partizán emlékművéhez zarándokoltak a táborozok, hogy megkoszorúzzák szobrát s tisztelettel adózzanak a nógrádi hegyekben lezajlott partizán­harcok emlékének. Az emlékmű előtt orosz, szlovák és ma­gyar nyelven szavaltak a fiatalok. Délután ünnepi gyűlésre került sor, a találkozó jelentőségét méltatták, s a meghívott idős kommunisták beszéltek a ifjúmunkásoknak a múlt munkásmozgalmairól. Az esti vetélkedő, melyen a három* nyelvű fiatalok versenyeztek, hogy ki tud többet a másik ország történelméről és viszonyairól, nagyon hangulatosan si* került, de itt volt az a pontja is a találkozónak, amelyik nem nagyon tetszett, mert elvártuk volna, hogy a színvonal érdekében többet te­gyenek. Baj volt a nyelvvel Is, egyetlen ember vállalta ma­gára a verseny közvetítését, és a magyar nyelv, melyet pro­dukált, olyan blcsaklő volt, mint egy újszülött csecsemő lába. Csoda, ha megértették őt a magyar vendégek. Ezért bizony kár volt, mert a folytatás nagyszerűen ment, az esti tánc- mulatság pazarul sikerült, messzire átnyúlóit az éjszaka má­sik felébe. A vasárnap a szedelőzködés, búcsúzkodás napja volt, délután háromkor a vendégek elhagyták a tábort, bizo­nyára jó érzésekkel és szép emlékekkel. Összegezve a dolgokat, elmondhatjuk, hogy e nagyszerű kezdeményezés jól sikerült, és szeretnénk,, ha több hazai üze­münk fiataljainak ösztönzésül szolgálna, példaként állna, ho­gyan is lehet színesebbé tenni életüket. Tóth Zoltán. Simon Ferenc, Nagy Ferenc, Gáspár István, Fajdl Tibor, Bial Bar­nabás, Szőke Zoltán, Molnár Alexander mérnök, Hudacek Ste­fan és társai kezdeményezése figyelemre méltó, mert több is van még a tarsolyukban, üzemeikben végzett munkájuk mel­lett kultúrára is futja erejükből. Nem megalkuvók, követelni is tudnak, és ez az, ami a legjobban tetszik bennük. Kulcsár Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom