Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1971-05-04 / 18. szám
6 íj ifjúság - TÜRELEM A szívósság, a kitartás az egyik legjel lemzőbb emberi tulajdonság. Ez segített! bozzá a kassai (Koáice) Slávia V§T kosár labda-együttesét is ahhoz, hogy visszavere kedje magát az első liga mezőnyébe. Hat évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az örök másodikból végre első legyen, és a váró; egy újabb, hagyományokra visszatekinti sportágat élvezhessen első ligás szinten. Az első helyhez gratulálunk, és egyúttal megkérjük juraj Goldot, a Slávia VST ed zőjét, válaszoljon néhány kérdésünkre. —. Mikor hitt a továbbjutásban? — Az „első félidő“ után gyakran mondo gattam, hogy ha a Szlovák Kosárlabdázók Szövetsége reguláris feltételeket biztosít, nem lesz baj az elsőség kiharcolása körül... — Azt rebesgetik, hogy az utolsó fordulókban Eperjes (PreSov) és Igló (SpíSská Nová Vés) fente önökre a fogát. — Alaposan ismertük mindkét ellenfél játékstílusát, ezért nem féltünk tőlük. E- zenkívül a taktikai felkészülésünk is remekül sikerült, és ha ehhez hozzávesszük, hogy játékosaink szinte száz százalékig betartották az utasításokat, akkor minden nagyképűség nélkül állíthatom, hogy már a félidőben nem volt kétséges, ki győz. — Kik voltak a legjobbak a játékosok közül? — Nehéz kiemelni valakit. Minden meccs más teljesítményeket hozott, a jó pillanatokat a kevésbé jók váltották. Az idősebbek, mint pl-, dr. Kasper, dr. Rosíval vagy Pavlik mérnök rutinjukkal, a fiatalabbak lelkesedésükkel tűntek ki. Jó erősítésnek bizonyult Árpás. A legjobb lövő Popjak, 359 pontot ért el és Medved’el együtt valamennyi meccsen játszott. A második liga mezőnyének legjobb védelmével rendelkeztünk, a legbiztosabban értékesítettük a büntetőket, és a Slovan után mi voltunk a legkevesebbet szabálytalankodók. — Erősítéssel számolnak? — Elsősorban azokkal számolunk, akiket mi neveltünk föl, és akik most hozzánk visszatérnek. TomáS például a VS Próbából, valamint Zátureck^ és még egy magas, ún. „kész“ játékos. — Ügy tudjuk, hogy a liga új évfolyamát már kisorsolták. — Igen. Októberben, novemberben és decemberben két hatos csoportban, a válogatottak nélkül rajtol a verseny, majd tavasszal a hagyományos módon folytatódik. Válogatottjaink az NSZK-ban rendezett Eu- rópa-bajnokságon és egy amerikai portyán vesznek részt. — Mikor kezdik meg az első ligára való felkészülést? — Ügy, mint tavaly, most is május második felében kezdünk alapozni. Augusztusban kondíciós összpontosításon tetőzzük a felkészülést. — Optimista a liga előtt? — Nem szeretnénk kiesni, hiszen nem ezért küszködtünk hat éven keresztül. Ha játékosaink lelkesedése és a harci ke^ve változatlan marad, a nyolcadik-kilencedik hely elérését reálisnak tartom. (KOCH) 1. A Kígyó utca Budapest belvárosának talán .egillusztrikusabb része. Kis erecske, a Váci utcához viszonyítva is, rövidke palló, amely a Kossuth Lajosról elnevezett utat és a már említett Váci utcát (Van-e, aki nem ismeri?) összeköti. Sok lány és asszony talán a Sóhajok hídjának nevezi titokban: az az egyné hány üzlet, amely a Kígyó utcában található, telis-tele van gyönyörű dolgokkal, ruhaneműk kel, lakberendezési tárgyakkal, ajándéktárgyakkal. A sóhaj valószínűleg akkor szakad föl az arra sétálóból, amikor elkábítja a színek és formák sokfélesége, és a pénztárcájára gondol. Itt, a Kígyó utca 5. szám alatt található Bo- zsik Józsefné kis üzlete is, szebbnél szebb kardigánokkal és pulóverekkel tömötten, és itt, a pult mögött található néha maga Bozsik józsef is. A híres wembleyi csata óta tizennyolc, a svájci világbajnokság óta tizenhét esztendő pergett le az idő homokóráján. Bozsik József közben történelmi személyiséggé vált a labdarúgósportban. Egyedül ő büszkélkedhet azzal hazájában, hogy száz alkalommal húzta magára a válogatott meggyvörös mezét, lobogó hosszú fehér nadrágját, piros- fehér-zölddel díszített „stuszniját.“ Bekerült minden idők legjobb csapatába, olyan társak mellé, mint Pelé vagy di Stefanó. A tükröt tarthatjuk persze fordítva is, és úgy is mondhatjuk, hogy Bozsik mellé kerülhetett di Stefanó is és Pelé is. Milyen Bozsik József 1971 tavaszán? Az arca talán nem változott, ugyanazok a vonalak rajzolnak rá jellegzetes, senkivel össze nem téveszthető karaktert, mint tíz-húsz évvel ezelőtt. Nem torzított rajta a hízás, nem égette szárazra a kbr, bár az arc viselője a közelmúltban súlyos szívbetegséget vészelt át, és az öregfiűk csapatában is csak most kezdte el az edzéseket. A szeme változatlanul gyönyörű kéken fénylik, és talán a hajából sem szedegetett ki a- ránytalanul sokat az idő. Márciusi délelőtt ragyogja be a világvárost, a naptól sorra meggyúlnak az épületek, tetők, tárgyak. Tizenegy óra múlt két perccel, amikor első kérdésemet fölteszem. Bozsik nem híve a magnónak, így hát a ceruzával jegyezgetek: Bozsik úr, amikor először találkoztunk, azt állította, hogy Magyarországon az utóbbi é- vekben egyetlen olyan labdarúgó akadt, aki esetleg bejuthatott volna az aranycsapatba, és ezt a játékost Albert Flóriánnak hívják. Most, 1971 tavaszán újból föltenném a két évvel ezelőtt megfogalmazott kérdést. Fönntartja-e még véleményét? — Igen, változatlanul állítom, hogy Albert az egyedüli, aki igazi játékos, és esetleg Kocsis a Honvédből. De hát Albert elég gyakran passzív a pályán, túlságosan lezser, szinte ki-kiesik a meccs ritmusából. — Nézze, azt a fiút már annyit rúgták és verték, hogy nézni ts rossz volt. Nem csodálkozom azon, ha elfásult. És a maga idejében? Akkor is ilyen kíméletlen volt a futball? — Ml keményebbek voltunk, mint a mostaniak, és mi nemcsak kaptunk, hanem visz- sza is adtuk a kölcsönt. Különösen Mexikó óta beszélték sokat az a- ranycsapat és a brazil válogatott közötti színvonalról. Egyesek azt állítják, hogy a brazilok elérték az Önök szintjét. — Én is figyeltem a világbajnokságot, és kijelenthetem, hogy a mexikói vébé színvönál- ban nem érte el az ötvennégyes svájci világbajnokságot. Gyönyörű méccseket láttam most is, például a német-olasz vagy a brazil-angol találkozót, de annyi jó csapat, mint Svájcban, ötvennégyben, sem ezen a világbajnokságokon, sem más hasonló tornán nem gyűlt össze. — Fejlődtek-e valamit a brazilok ötvennégy óta? Ha összehasonlítja a Svájcban szerepelt és Mexikóban aranyérmet nyert együttest, lát- e változást a játékstílusukban? A brazilok fejlődtek, méghozzá erőnlétben, de nagy általánosságban visszaesett a világ labdarúgása. Az ok egyszerű: nincs annyi képzett játékos, mint akkoriban. Ennek vajon mi lehet az oka? Hol keressük a hibát? Nem születik olyan sok tehetség? — A tehetség megszületik, csakhogy a fejlődése körül vannak bajok. A krízis úgy húszéves korban jön. A mai fiatalnak más az életszemlélete, mint a miénk volt. Ezek a srácok semmiről sem akarnak lemaradni, minden kellene nekik, nem tudnak lemondani. A mi időnkben is voltak lokálok, volt tokaji bor és pilzeni sör, voltak csinosabbnál csinosabb lányok. Mi ellent tudtunk állni, és nemcsak az edzéseket vettük komolyan, hanem szabad időnkben is a futballal foglalkoztunk. Gyakoroltuk azt, ami kevésbé ment jól, kapura lőttünk, íveltünk, passzoltunk. A maiak nagy része képtelen erre, és ezért van az, hogy kevés a képzett játékos, kevés igazán nagy tehetség érik be. Tegnap délelőtt a Magyar Rádió egyik fiatal riporterével hozott össze a sors. Elmeséltem neki azt az esetet, amikor Puskás Ferenc csapatával Bratislaváhan járt, és a Panathi- naikosz edzéseit vezette. Az újságírók és alkalmi kíváncsiskodók nem a görög fiúkat nézték, hanem az ötven felé közeledő egykori csatárt, aki még is úgy célozza meg a kaput, hogy azt élmény nézni. A fiatal riporter egy másik esettel, már-már anekdotává csiszolódott történettel válaszolt. Ö a Győri ETO-val járt Milánóban, és ott is ugyanez a helyzet állt elő: mindenki Szuszát nézte, aki edző létére is ontotta a gólokat. Riporterkollégám aztán elmondta, hogy a mai magyar válogatott csillagai, Páncsics vagy Mészöly sem olyan tehetségek, mint mondjuk Lóránt volt az a- ranycsapat védelmének tengelyében. Ha nem söprögetőt játszanának, egy ügyes középcsatár egy az egy elleni közelharcban sok gólt lőne mellettük. Mit szól Ün ehhez a megállapításhoz? — Egyetértek vele. Bizony Lórántnak azóta sincs igazi, utóda. Ha ő lefogott egy csatárt, az le lett fogva, és a labdát többnyire pontosan továbbította a szerelés után. (Folytatjuk) „ÖSSZEÜTÖTT“ Harminckét éves, ausztrál, az elmúlt évtized legnagyobbja. Rodney Laver négyszer nyert Wimbledonban. Mint a földkerekség egyetlen teniszezője, kétszer győzött a négy legnagyobb versenyen. Mint profi dollármilliomos lett. Az interjút a World Tennise c. lap közölte. Minek köszönheti eredményeit? Hogyan képes ennyi időn át csúcsformában lenni? — Nehéz kérdés. Igyekszem mindig teljes erőbedobással játszani. Sok játékos képes a negyeddöntőig vagy az elődöntőig eljutni. Ott viszont megáll. Ennek az az oka, hogy nincs bennük az a valami, amit én különleges képességnek hívok. Ez egyrészt veleszületett tehetség, másrészt gyakorlás, kitartás, szívósság kérdése. Önbizalom nélkül aligha nyerhet valaki Wimbledonban. Az embernek el kell hinnie, rogy győzhet, hogy képes rá. Volt-e már „izolálva“ a tömegektől? — Igen. Elhatároltam magam azoktól, akik mindig a teniszről akartak beszélni. Ha egy témáról sokat beszél az ember, kimerül. Megtörténhet az is, hogy még a találkozó előtt kimerülök. Az elszigeteltség jó dolog, ha az ember szereti a magányt, és egyedül is boldog tud lenni. Játék közben alig fejezi ki érzéseit. Ez jellemző önre egyébként is? — Nem hinném, hogy a játékra is tudnék összpontosítani és showman is lennék. Mindig megérzem, ha jobb vagyok ellenfelemnél. Magam helyett a játék beszél. Vannak azért kivételek Gonzales például showman, de ugyanakkor jó teniszező is. A többiek sokszor ezért vesztenek. Elpazarolják az erejüket. Én inkább * csendesen nyeregetek, a showt csinálják mások. Ha nem megy a játék, kitől kér tanácsot? — Magamtól. Magamat ismerem a legjobban, bár néha az ellenfelek is adnak jó tippeket. Az elmúlt esztendőben sok baja volt a balkezes teniszezők stílusával. Véletlen e ez vagy fél tőlük? — A balkezesek ellen nehezebben boldogulok. Kevés van belőlük, és ritkán kerülünk össze. Például 1963 és 1968 között egyetlen balkezessel sem kerültem össze. Megszoktam tehát a jobbkezeseket. Magam ugyanis balkezes vagyok. Ki lesz az utóda? — Nem gondolkoztam rajta. De a legjobbak Roche és Newcombe. Okker is jó, de nem tudom, lesz-e belőle egészen kimagasló játékos. Akkor megy neki a dolog, ha fel tud szabadulni. Ha ezt sorozatosan tudná produkálni, talán Rocret és Newcombet is megverné. De ezt azért kétlem. Kit tisztel és csodál a maiak közül legjobban? — Gonzálest. Nagyon tud küzdeni és izzadni, ugyanakkor imádja a teniszt. Bámulom a győzelem utáni vágyát. A többieknél nem tapasztaltam ezt. Beképzeltek-e a teniszezők? — Amatőrkoromban láttam eseteket. A többség azonban szerény és az apró dolgokra is érzékenyen reagál. Könnyen elfeledkezhet az ember az illemről, ha egy hétre kölcsönkéri valaki gépkocsiját és elfelejti azt megköszönni. De aki ennyire figyelmetlen, az nem viszi sokra az életben. Eszébe iutntt-e már, hogv szakít a teniszezéssel? — Nem, soha még. Mit szól az úi nontnzási rendszerhez? — Azt hiszem, a tizenkét pontos rendszer helyesebb, mint a kilencpontos. Igazságosabb, és a legtöbb versenyző örömmel üdvözli majd. A tévét is bevonták a teniszversenyekbe. Ez jó is meg rossz is. Mit tanácsolna a fiataloknak? — Amikor a fiatal teniszező edzeni kezd. gondolkozzon már akkor is a játék közben. Legyen célratörő és tudatos. A legfontosabb a labda figyelése. Azonkívül gyakorolni kell a mozgást és a szerválást is. Ez a három tényező az, amit nem lehet elégszer gyakorolni. Mint' teniszező, milyen nehéz akadályokat kellett le küzdenie? ' V — A legnehezebb dolgom talán 1969-ben volt. Forest Hills-ben vettem részt a tornán. A vége felé Emerson- nal, Ascheval és Rochevel kerültem össze. Mindnyájan nehéz ellenfelek voltak. A döntőben kellett a legtöbb erőt kiadnom magamból. Forest Hills amúgy is komoly verseny. Győzni akartam. Ekkor szenvedtem meg a legjobban a sikerért. A teniszpályákon alaposan megismertem a valóságot, Az élet kemény, megtanultam. Tervei? — Nem maradt sok tervem, de változatlanul teljes erővel játszom. Egyetlen meccsen sem tudok lazsálni. Ha tele lettem volna pesszimizmussal, nem nyertem volna egy találkozót sem. Az emberben legyen önbizalom. Három-négy évig játszanék még. És továbbra is szeretnék a nagy versenyeken nyerni. Ügy érzem, har mineöt éves koromig tartani tudom csúcsformámat. MÁTÉ László Nyernek-e a magyar birkózók Matura Mihály edző válaszol: — Egy kis túlzással azt mondhatnám, hogy már Mexikó után megkezdődött a müncheni felkészülés. Ennek alapján sikeresnek mondhatjuk az előző két évet. Leraktuk az alapokat és kialakult a csapat gerince. 1971 kísérleti esztendő, 1972 főpróbája. Mivel az olimpia a nyár derekára esik, éppen úgy, mint az ez évi vébé, a felkészülés ritmusa olyan lesz, mint az olimpiai. Terveink szerint már a vébére kialakul a müncheni csapat, legfeljebb egy két helyen lesz még változás. Kozma Pista halála pótolhatatlan veszteség. Kötöttfogásban így is az első négy közé várom a csapatot, sőt még a második helyért is versenyezhetünk. Varga és Kiss a dobogó felső fokára pályázhat, dobogón végezhet Steer és Sillai, a legjobb hat közé kerülhet még Gál, Doncsec, Hornvák és Pércsi is. Szabadfogásban már nem ilyen rózsás a helyzet. Csapatban aligha végezhetünk a legjobbak között, egyéniben pedig csupán Bajkő és Csatári és Rusznyák érem-, illetve pontszerzésben bízhatunk. • És az öttusázók? Megvédhető-e Münchenben a világelsőség? — Nagy Imre dolgozta ki a felkészülési tervet. Ezt a tervet elfogadtuk és jóváhagytuk. A téli, alapozó munka részint Tatán, részint Franciaországban folyt. Nem hiszem, hogy it nehézségek léphetnek fel. Azzal tisztában vagyunk, hogy a többiek sem pihennek. A szovjet csapat minden bizonnyal igyekszik majd az élre törni. Üjjászervezett, megfiatalított csapatunk már Budapesten igazolta a remények jogosságát. Warrendorf- ban is százszázalékosan bizonyított. Az olimpiai keretben helyet kaptak a feltörő fiatal tehetségek is, mert ilyenekben sincs hiány. Az elmondottak alapján minden remény megvan arra, hogy világelsőségünket megőrizzük. , (KS)
