Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-04 / 18. szám

Az életet már úgy rendezték be, hogy bizonyos pillanatokban dönteni kell. Aztán az a döntés sorsfordulót jelent. Meghatároz mindent. Millió gyorsvonat robog el melletted, s egyre neked is fel kell szánnod. Állomások következnek, parkokkal peremezve, rozoga kis bódék. Szerelmeseket látsz sztriptíztáncosnőket és notori- kus alkoholistákat, homokban játszadozó gyerekeket és botra támaszkodó öregeket. Robog a vonat, a te vonatod, megmegszakítod utadat, majd ismét folytatod, de a végállomásodat nem ismered. Az életed végállomását.

Aztán vannak valódi vonatok: A prágai gyors a második vágányról 18.30-kor indul. Tessék beszállni. Tolongás, u- tazási láz, bőröndök, néhány böcsúcsók és elindulunk. Hol van már a romantikus, döcögő, csupa báj1 gőzmozdony? A modern villanyvonat két karjával a huzalra kapaszkodik és végigszelí a tájat. Az emberek ezrei gondoskodnak üzemeltetéséről, mintha láthatatlan kezek irányítanák a robogó mozdonyokat és vagonokat.

Hogy és miként kell működtetni ezt az apparátust, azt Zsolnán (Zilina) a Közlekedést Főiskolán lehet megtanulni. A városban több mint háromezer főiskolás él. Többnyire fiúk, de lányok is akadnak szép számmal. Lányok és a közlekedést Néhány évvel ezelőtt ez a két sző, ez a két fogalom összeférhetetlennek tűnt. Ma már természetes. Legalábbis egyeseknek. Vannak, akik még mindig kételkednek a női nem tökéletességében, és, felteszik a kérdést: hogyan férnek össze a törékeny leányálomok a számokkal és a diagramokkal tö- mített realitással?

— Nem tudom elképzelni, hogy valami más is szép lehet, érdekes lehet, mint a fémek tulajdonságainak ismerete, mint a menetrendek harmonikus összjátéka, mint az ismeretlen lehetőségek felkutatása. — Ezek Perla szavai, aki Prágából jött ide, mert csakis e- zen a főiskolán akarta folytatni tanulmányait. Megúnta a világváros zsjbongását, egy kisváros nyugodt légkörére vágyott. — Ha hazamegyek, minden idegennek tűnik, fárasztóan hat a villamosok végtelen csilingelőse a szemaforok örökös villogása. Három napon belül visszajövök. És ami bennünket és a szakmánkat illeti: nekem az a véleményem, hogy a nők képesek mindarra, amire a férfiak. Miért ne lehetnének tehát jó közlekedési szakemberek?

— Én nem a férfiaknak akarom bebizonyítani, mire vagyok képes, engem a dolgok lényege, az ismeretlenek megismerése érdekel. Szerintem a jövő a villamosenergiáé. Ha vonattal utazom, pontosan tudom, mi játszódik le a masinában. Míg mások a kifűtött fülkében nyugodtan olvasnak, az én képzeletemben megjelenik a bonyolult szerkezet minden fogaskereke, minden csavarja. Míg mások szitkozódnak a késés miatt, én sohasem bosszankodom, talán éppen azért, mert tudom, hogy néha egy kis hiba is órás késéseket okozhat.

A Közlekedési Főiskolát Prágából helyezték át Zsolnára. Már akkor elkészítették a főiskola épületkomplexumának tervét. Sajnos, a megvalósulásáról még nem beszélhetünk. Az iskola egy régi, múlt századbeli épületben kapott helyet, amelyben az oktatás modern módszereit nem lehet megvalósítani.

— Az épület nehezen fűthető. Télen sokat dideregtünk, nyolc fokot mutatott a hőmérő, az előadásokra mégis el kellett járnunk. Kesztyűben jegyzeteltünk, majd megfagytunk, mégsem segített lázongásunk.

Minden tanszéken van szak- könyvtár, a szemináriumi munkákat a hallgatók többnyire ott készítik el. A Szakszervezetek Házában is van egy nagy könyvtár, ott is lehet olvasni, tanulni. Az előkészület hátralevő része a diákszálláson történik.

Az új negyed — HUny — néhány háza semmivel sem különbözik a többi lakóháztól. Ha csak azzal nem, hogy két épület földszinti ablakain rács van.

— A lányok épületeire rácsokat szereltek — magyarázza Ilona. — Tiltakoztunk ellene, sőt néhányan napokon át fel sem húzták a rolót, ablakot sem nyitottak. Aztán rájöttünk, hiába. Egyáltalán, ki vette ezt észre? Sértőnek éreztük, hogy a lányok épületében van portás, a fiúkéban nincs, hogy a lányok ablakaira rácsot szerelnek, a fiúkéira nem, hogy a fiúk szombaton és vasárnap kettőig kimaradhatnak, mi meg csak éjfélig. Miért? Hiszen mi ugyanannak a főiskolának vagyunk a hallgatói, mint a fiúk, tőlünk ugyanazt a teljesítményt követelik, mint tőlük, nekünk ugyanazok a kötelességeink, mint nekik.

A lányok a heverők sarkába kuporodnak, halkan szól a rádió, közben gyertyát gyújtunk. Nem azért, mert nincs villany, inkább a hangulat kedvéért.

— Szabad idő?

— Nincs sok, de jól ki lehet használni. Csaknem minden tanszéken továbbképző szakköröket nyitottak. Esténként be-benézünk a V-klubba, a főiskolások klubjába. Hetente műsoros estet rendeznek Itt, de különben is a fotelekbe süppedve zenét lehet hallgatni, társasjátékokat játszani, biliár- dozni, hangszerek is vannak és jó zenekar, ötórai teákat rendezünk, vagy a klubba beszélgetésre neves embereket hívunk meg. Aki sportolni akar, arra is megvan a lehetősége, jó, hogy Zsolnán van fedett uszoda, igaz, kevesebb a tornaterem, de azért az adott lehetőségeket kihasználjuk. Nyáron teniszezni meg röplabdázni szoktunk. Télen sízni meg korcsolyázni. Az iskolában kölcsönözhetünk sportfelszerelést, és ez nagyon jó, mert mondjuk egy sífelszerelés diáknak nagyon költséges. Különben moziba, színházba, tárlatokra szoktunk járni. Igaz, az internátusbán is van vetítés, majdnem mindig az utolsó helyig megtelik a nézőtér. Persze a diákéletnek vannak árnyoldalai is. Itt van például az étkezés: szép, tiszta, modern az étterem, de az ételkészítés higiéniájának előírásait nem tartják be. A mosogatás inkább csak az edények leöblítése, úgyhogy ha a teán zsírfotlok úszkálnak, nem nagyon lepődik meg senki. Nagyon kevés a zöldségféle. Naponta a hús mellé burgonyát, rizst és gombócot készítenek — három é- telbő! lehet választani — így a hallgató esetleg annyiban színesítheti étlapját, hogy egyik nap krumplit, másik nap rizst és a harmadik nap gombócot eszik. Szombaton és vasárnap nincs meleg vacsora. Ez nem is volna olyan nagy baj, sokkal inkább az, hogy hétről hétre mind a két nap ugyanazt a szalámit kapjuk.

A rádióban valami előadás kezdődik. Egy kicsit elviccelődünk, a fiúkra meg a divatra terelődik a szó.

— A divattal többnyire úgy tartunk lépést, hogy egymás nak varrunk, kötünk, meg az anyukák segítenek. Persze nemegyszer a kosztpénzból cipőt vagy pulóvert vásárolunk. De könyvet vagy hanglemezt is. Jó dolog mindig valamire spórolni — aminek van látszata. A fiúk? Hát persze, de e- zek inkább olyan baráti kötelékek. Legalábbis az első években nem nagyon kötünk komolyabb Ismeretséget. A fiúk gyakran segítenek a tanulásban.

Előkerül a magnó, vagy tíz szalaggal. Kissé csodálkozva

szemlélem, nem mintha nem láttam volna magnót, inkább a szalagokra felvett zenének a jegyzéke lep meg. Többnyire klasszikus muzsika, barokk, néhány orgonaszám is meg zon- goramü. De most Matuákát hallgatunk. Zselmíra — akié a magnó — zenerajongó. Tíz é- vtg tanult zongorázni, eredetileg azt gondolta, zongoratanárnő lesz, de aztán volt egy matematikatanára, aki azt állította, hogy Zselkának van érzéke a számokhoz, jól tájékozódik azok birodalmában. — Azt mondják, a zenében és a matematikában van valami közös. Hogyan vélekedik erről? — Nem tudom, de egy biztos, hogy mindkettővel következetesen kell foglalkozni.

A folyosóról lárma hallatszik. Nem sokkal később széltől kicsípett arcú lányok rontanak be a szobába. Mikor meglátnak, kissé visszahőkölnek, de ez csak az első reakció. Azután barátságosan kezet fogunk, én elmondom, miért jöttem, a lányok meg azt, hogy most ért véget az előadás, és most jó a kedvük. Igen, mert itt a tanárok és a diákok között jó a viszony. Inkább barátok, mint professzorok, docensek, adjunktusok, Nemcsak tudást kívánnak, hanem segítenek is, türelmesen magyaráznak, szakirodalmat javasolnak. Csak néhány fiatal előadó gondolja magában: „Engem is megizzasztották, majd én is megizzasztalak benneteket.“ De a lányok ezen csak mosolyognak, mert tudják, néhány éven belül ők is megváltoztatják nézetüket. No meg milyen lenne az az iskola, ahol ne kellene néha izgulni?

Klára búcsút vesz, hétre az ESŐ — főiskolások szövetkezete — egy családhoz küldi, a- hol két gyerekre kell vigyáznia, mert a szülők moziba a- karnak menni. — Jó, hogy van ez az ESŐ, így legalább néhány koronát lehet keresni, legalább harisnyára — szól vissza az ajtóból. Később megtudom, hogy nemcsak gyerekekre lehet vigyázni, hanem takarítást, műszaki rajzok készítését, apró javításokat, mázolást, festést stb. is vállalhatnak.

Elérkezett a vacsora ideje. Vége van egy napnak. De nem, nem is, mert itt a vizsgaidőszak, tehát tanulni kell. Ügy, mint más főiskolán, úgy, mint más egyetemen.

Miközben a buszra várakozom, arra gondolok, hogv egyszer majd arra a vonatra szállók, melynek indulási tervét Zselka készítette, melynek ü- zemeltetéséről Perla gondoskodik, s melynek indulásához Klára adott jelt. Lehetséges, mert nem tudhatjuk, ki melyik vonatra száll fel.

OZORAI KATALIN

Érettségi előtt

Vivos közben

Forgács Oszkár edzó és tanítvány*!

Ezekben a hetekben országszerte drukkolnak a szülők, testvérek, rokonok, barátok, iskolatársak, ismerősök az érettségiző diákoknak. Akik átestek már ezen a próbán, nagyon jól tudják, mit jelem az életbe röppenő fiatal fiúnak vagy lánynak ez a próbatétel: a nevetés és forró fiatalság mellett a tervek még egy kicsit ismeretlen és buja szövevényét, a lehetőségeket, melyet optimizmus és pesszimizmus egyaránt átsző. A fiatalok vágyai rendkívül sokoldalúak, színesek, és tegyük hozzá mindjárt azt is, hogy igényesek. Az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt lehetőségek néha már dilemma elé állítják őket, jobbnál jobb, izgalmasabbnál izgalmasabb foglalkozások kínálkoznak. A technika fantáziával határos fejlődése és rétegeződése. a kultúra kiszélesedése és specializálódása — mindez sok-sok lehetőséget nyújt, de ugyanakkor nehéz választás elé is Aliit. Tanácsadókra van szükség, és ki más lehetne ilyenkor a legjobb tanácsadó,

mim az az ember, aki három-négy éven át végigkíséri a diákot, figyeli fejlődését, kitapintja képességeit, speciális hajlamait, vagyis a tanító, a tanár

Ki mint. vet, űgv arat. mondja a közmondás, és adjunk neki

igazat, de nézzük meg hogy mi mindentől függ a vetés, ill. aratás Mert hiába vet becsületesen a paraszt, ha nincs ió eső,

meleg nap, gyenge szellő. És így van ez mindennel. Az iskolával is. Erről győzött meg minket a Somorjai (Samorín) Gimnáziumban tett látogatásunk, ahol ezen az éven két osztály, azaz öt- venhét diák áll a bizottság elé, hogy bizonyítsa jól vetettek-e. Az Igazgató, Orosz Tibor szavai arról tanúskodnak, hogy az iskolában nagyszerű az együttműködés mind diák és diák között., mind diák és tanár között.

Mikor az érettségiről Kérdezzük az igazgatót, azzal a kellemetlen hírrel kezdi, amely gyors szárnyakon terjedt el. ti. az

Írásbeli érettségit el kellett halasztani az iskolákon, mert a szlovák érettségi tétel valamilyen módon idő előtt köztudott lett. Aztán azzal folytatja, hogy magyarbői és oroszból már megvoltak az írásbelik, most állnak közvetlenül a szlovák nyelv előtt.

Aztán másra fordítjuk a szót, mielőtt magúkkal a főszereplőkkel az érettségiző diákokkal beszélgetnénk, Orosz Tibortól kérdezősködünk az iskoláről, a diákokról. Elmondja, hogy a gimnázium tanulóinak 90—93 százaléka munkás-paraszt származású, a Csallóköz környező falvaiból (összesen 25 faluból!) járnak be naponta. A közlekedéssel nincsenek különösebb gondok, bár olykor-olykor a diákok nehezteltek egy kicsit, hogy a mindennapos utazás néha a tanulás vagy. szórakozás rovására megy. Ennek ellenére a tanulók ötven százaléka jelentkezett főiskolára, amely országos viszonylatban is kitűnő eredmény. Az iskola színvonalát igazolja az Is. hogy a továbbtanulásra jelentkező fiatalok leqnagyobb részét a felvételiztető bizottság felkészültnek tartja. Jelenleg is jó pár Juniorján végzett fiatal tanul főiskolán.

A természettudományi vagy a társadalomtudományi ág van túlsúlyban a főiskolára jelentkezők közül? Igyekszünk a tanulókat a természettudományok felé irányítani, mondja az igazgató, mert ez gazdaságilag előnyösebb az ő számukra, de sokan vonzódnak a társadalomtudományokhoz is. Ez talán azzal magyarázható, hogy a gimnáziumi tanulók nyolcvan százaléka lány. Itt felmerül egy probléma: a kilencéves Iskola elvégzése után a fiúk szívesebben mennek szakközépiskolákba vagy ipari tanulónak, mert

U| iftusag 3

Minden eladó

Amit a cím hirdet, természetes — hiszen a tudósítás a közszükségleti cikkek második nemzetközi vásárról szól, Bmóból. A vásár ünnepélyes megnyitóján jártunk és kormányunk vezetői Is jeleli voltak.

A megnyitót követő első négy nap természetesen a kereskedelem embereié, az üzletkötőké, s a következő három nap pedig a látogatóké, a közvetlen fogyasztóké volt, akik rengeteg közszükségleti újdonságot láthattak, sok mindennek örülhettek, de természetesen feltehették a kérdést Is: A kiállítás áruren- getegének újdonságai mikor jutnak el az üzletekbe és elegendő mennyiség lesz-e belőlük. A válaszadók prognózisai megnyugtatóak. A gépipari vásár mellett a közszükségleti cikkek vásárának is komoly hagyományai vannak, s komoly a perspektívája is. Tavaly 500 millió devizakorona értékű szerződést kötöttünk a külföldi érdeklődőkké!, az idén ez az érték már elérte az 1.2 milliárd devizakoronát. A külföldi gyártóktól tavaly 157 millió de viza korona értékben vásároltunk, ami az Idén 400 millióra emelkedett. Ez a komplex zárószámadat rengeteget mond.

Mit láthatott a tátogató, mit várhat az üzletekbe, és mit vásárolhat a külföldi üzletember?

A kollekció összetétele felsorolhatatian, s a kínálat gazdagságáról, rohamosan javuló minőségéről, színvonaláról, valamint a kivételes csúcsértékről is nehéz röviden szólni. Üveg, kerámia, bizsu, cipó, szőrme, ruha, bútor, hangszer, rádió és televízió, vegyipari termékek, élelmiszer építőanyag, szerelhető családi házak... valóban, még főcímekben is felsorolhatatian a kínálat Hs- tája.

Amit a napról napra fejlődő és igényesedé életszínvonal és életmód megkíván, azt a vásár anyaga mind a hazai, mind a külföldi árukon keresztül kínálja is.

Néhány számadat: 32 ország, közel ezer kiállító cég Jött el, s csupán hazai kiállítóink 24 000 négyzetméternyi területet foglaltak le gyártmányaiknak.

Említsük meg néhány ország nevét: Belgium. Brazília, Finnország, Franciaország, India, Japán. Kanada. Kuba. Ciprus. Pakisztán. Görögország, Svájc. Svédország. Anglia a természetesen az összes szocialista ország, élen a Szovjetunióval, a legnagyobb kereskedelmi partnerünkkel.

A leglátványosabbnak, legtarkábbnak az A pavilon mondható, ahol a hazai és külföldi textilipar termékeit összpontosították a rendezők, s ezzel természetesen ide összpontosították a nöláto- gatók sok ezres seregét. A B pavilon földszintjén sem volt kisebb az érdeklődés, hiszen a hazai bútoroktól kezdve a pazar kényelmet biztosító híres finn bútorokig, jó néhány ország bútoriparának termékeit állították ki. Ugyanitt kapott helyet a világhírű csehszlovák üveg. bizsu és kerámia, amely méltán elnyerte a látogatók elismerését, s az üzletemberek rendkívüli üzleteket kötöttek. A C pavilon az élelmiszeripar és a háztartási gépek, az F pavilon a kozmetikai cikkek otthona volt. A több tucat kiállító cég közül meg kell említeni a leghíresebbet, a Dlort. A legnagyobb, a Z pavilon a háztartási cikkek, sportcikkek. játékok, bőrdíszműipart termékek kiállítási pavilonja volt, megtekintésére egy egész nap sem lett volna elegendő.

Láthattunk francia papirruhát, ott volt a teljesen automatizált magyar mosógép, amely tizenkét művelet elvégzésére képes és vasalásra kész állapotban bocsátja ki a száz perccel korábban beadagolt szennyes ruhát; láthattuk, milyen a francia, az indiai, a brazil és a hazai divatprognózis, mert reprezentatív divatbemutatók követték egymást a kiállításon.

A legnagyobb külföldi kiállító természetesen a Szovjetunió volt. Tizenhárom szovjet külkereskedelmi vállalat, kétszáz termelőüzem gyártmányait hozta el és állította ki a csaknem kétezer négyzetméternyi területen. Láthattuk a legkülönbözőbb szovjet tévékészüléket, rádiókat, órákat, fényképezőgépeket, hűtőket, népművészeti tárgyakat, vadászfegyvereket, sportszereket.

Népgazdaságunk tavalyi eredményei pártunk gazdasági politikai vezetésének helyes irányvonalát bizonyítják s komoly perspektívára engednek következtetni. A vásár többek között ezt akarta bizonyítani és e't he Is bizonyította. —k—

Párt- és kormányküldöttségünk a divatbemutatón

ez gyorsabban ad kenyeret a kezükbe. Ez nagyon régi gond, s bizonyára még a múltból ránk maradt helytelen felfogásnak az

eredménye.

Mennyire használják ki a fiatalok a főiskoláink nyújtotta sokoldalú lehetőséget?

Az elhelyezkedés ennek megfelelő, diákjaink jelentkeztek Bra- tislavába, Nyitrára (Nítra), Zólyomba (Zvolen), Zsolnára (Zilina), azonkívül négyen: Bankó István, Vass Tibor, Kis László és Tóth István Magyarországon tanulnak tovább.

Kíváncsiak vagyunk a diákokra is, milyen az ő véleményük önmagukról, az osztálytársaikról, az iskoláról, az éretségtről. Legszívesebben elbeszélgetnénk egy egész osztállyal, de sajnos erre nincs lehetőségünk, Így csupán egypár fiatallal beszélgetünk. De így is sikerül megérezni az érettségi előtti hangulatot, hisz egy kitünően működő kollektívának az ereje sugárzik mindegyikükből. Koczkás Rozália (akárcsak a többiek) sugárzó szemmel beszél a terveiről. Elmondja, hogy szereti a természetet, kedvenc tantárgya a biológia; logikus tehát, hogy erdészeti főiskolára jelentkezett Zólyomba. Vass Tibor már nyugodtan beszélget velünk, kezében a papír hogv tanulmányait Magyarország valamelyik mezőgazdasági főiskoláján folytathatja, igy a focira, amely kedvenc sportja, több Ideje jut ezután.

Az Iskolán tevékeny irodalmi kör működik, amelynek keretén belül tehetséges Irogatők, vers- és prózamondók jelentkeztek, de az igazgató egy kicsit borús arccal mondja, hogy eddig még nem sikerült megszervezni az iskolai lap megjelentetését, bár kezdeményezések már varrnak.

Az iskola kapcsolatban van a szovjetunióbeli Kazán! 123-as számú iskolával, Rábái Kati erről beszél nekünk, ö mint jő szavaló (a Puskin-emlékversenyen kitünően szerepelt), egyike volt annak a kilenctagú csoportnak, amely két hetet Kazánban és Moszkvában töltött. Takács Jenő Zsolnára készül, a „közlekedésire", ő a legderülátőbb az összes között, nyáron, az érettségi és felvételi után Drezdába és Pestre készül. hogy kielégítse nyugtalan természetét, na és hogy Jól kipihenje magát. A bra- tislavai Komensky Egyetemre készülő Mucska Koméi is nagyon szép szakot választott, de ahogy mondja, az ez éven nyíló magyar-esztétika szakra rengeteg lesz a jelentkező, nehéz feladat vár rá a felvételi vizsgákon. Bízik a sikerben, hiszen szereti az irodalmat, rajzolgat Is, kedvencei a klasszikus festők, de azért a moderneket sem veti meg. itt derű! ki, hogy a gimnazisták legtöbbje hátulról kezdi olvasni a* Oj Ifjúságot, néha azért eljutnak az elejéig is. Állő Emília szintén Bratislavába készül kémia-fizika szakra, ő az egyetlen, aki nagyon Izgul.

A többiek, akikkel nem sikerült személyesen beszélgetnünk, szintén telve vannak izgalommal, színesebbnél színesebb tervekkel. Az igazgató elmondja, hogy akik nem tanulnak tovább, azokról is gondoskodnak, például gépírást tanítanak az Iskolán, hogy a végzősöknek megkönnyítsék az elhelyezkedési gondokat.

Végezetül az Igazgató még elmondja, hogv a tizenhárom tagú tantestület Igyekszik példásan felkészíteni a tanulókat az érettségire, Ez az év különösen gazdag, a CSKP ötvenedik évfordulójára, valamint a XIV. kongresszus tiszteletére az év elején tervet dolgoztak ki — ez hajtja át az egész iskolai év munkáját.

Kulcsár Ferenc