Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1971-04-13 / 15. szám
GODA GÁBOR: Szabó Gyula művészetéről Szabó Gyula felesége, Haltenberger Sz. Kinga társaságában Foto: Kurucz Sándor Van valami madáchi méret és magányosság, társtalan Indulat Szabó Gyula művészi alkatában és eredményeiben. Ahogy Madách sem tartott Petőfi és társainak Irodalmi 1- rányzatával, hanem az előttük Járó Berzsenyi és Vörösmarty romantlzmusba hajló klasszicizmusával, ugyanúgy Szabó is egy korábbi nemzedék — Picasso, Braque, Klee, Chagall, Dali vívmányaival nő bele az időbe. Nem modern művész, hanem modern klasszikus. 0- lyan, aki elődeinek forradalmi vívmányai által beszél. Különben ezt tükrözik nemcsak alkotásai, hanem a legújabb kori képzőművészeti Irányzatokat elutasító nyilatkozatai, beszélgetések, viták közben elmondott példái, nézetei is. Ami ezen túl még inkább ró- konítja Madáchcsal az elsősorban képeinek gondolatgazdagsága, filozófiájának, vívódásainak emberfeletti méretei. Vita tárgyát képezheti ugyan, hogy festő dolga-e a természeti, történelmi és végső soron az a- nyagi és szellemi világ kérdéseinek „tárgyalása“, ám semmi esetre sem vitathatók Szabó Gyula eredményei; felvetett gondolatai kikerülhetetlenek és éppolyan parancsolóan lenyűgözően, mint amilyen )e- nyűgözöek Madách gondolatai. Filozófiai világa teljes, szélességében magába öleli az em- b r lenni vagy nem lenni kérdését, és nem mellékes, hogy i :'en értelemben válaszol er- r a mindent elsöprő kérdésre. Persze, minden nem ilyen ngySifeVű. Fel kell fig'sfqlh’ünk arra a szigorú és szinte önsúT nyargató makacsságra, amely- lyel ezt véghozvitte, és arra, hogy milyen szerves egységben tette ezt. Rendkívül kötelező és meggyőző feleletet adott arra a kérdésre is, hogy mit lehet tenni itt, ezen a tájon, ha úgy tetszik, csehszlovákiai magyarként egy művésznek. Aki meg tudja tenni azt, amit Szabó hogy a négy falat választja társul, vele társalog, bele kiáltja minden makacs indulatát és kitartóan dolgozik, annak tehát sikerülhet. Szabó, Gyula mostani kiállítása is erről tanúskodik. Az első képe, A szenei tónál című és az utolsó rajzai, fametszetei, festményei (Lovas, Torzó az űrben, Anya gyermekével II., Falanszter, Zenekar egy hegedűre, Lenni vagy nem lenni, Csontfigurák J között nemcsak a gondolatok egymásba karolása, karoltsága, egymásra utalása, hanem a formai megoldások egymásba liajlása is Jelen van. Egységes folyó, vagy inkább folyam ez, amit a kiállításon láthatunk. Színben, ecsethasználatban az első és az utolsó alkotása közt is fellelhető a rokonság és a szerves egység. Ha egy-egy korszaknak van is Jellegzetessége, itt-ott érvényesül is egy újabb fajta megoldás, és ez nem csupán a hatás révén Jut Szabó alkotásaiba, hanem elsősorban saját korábbi megoldásainak másodlagos, háttérbe szorult formai jegyeinek felerősödésével. U- gyanígy van a témáival is. Hogy csak egyet említsünk: fametszetein gyakran megjelenik a kqponyahalmaz-motívum. Mellékmotívumként mint kísérő gondolat van jelen, s élete mostani időszakában, amikor maga is erőteljesebben és következetesebben kénytelen szembenézni az elmúlás kérdésével, felerősödik ez az egykori mellékmotívum és egyedivé, önállóvá, uralkodóvá válik. Külön életet él (Zenekar egy hegedűre, Csontfigurák, Körhinta, Kövek stb.J. És ugyanez érvényes a formai mevoldésaira is. Az első képein sikeresen alkalmazott e- rös kontúrokra felfigyeltek a műkritikusok (Alexy) is. Ezek a markáns kontúrok egy későbbi korszakában, a hatvan- kilencben — hetvenben festett, rajzolt képein, újabb — talán Pollock hatására — és egészen más értelmezést, formát nyernek, de úgy, hogy a korábbi és a későbbi megoldások szervesen egymásból nőnek ki. Az egész életén keresztül végigkísérte az önarcképek sorozata. A sárga, a kék, a forradalmi festő után megjelenik a Bolond festők lenyűgöző gondolata. Az agyagtáblákat tartó Mózes a festő önarcképét viseli, mintha azt akarná mondani, hogy vállalja az ú] táblák, törvények megalkotását. És még többre is vállalkozik; a Don Quijote című alkotásáról van szó. A számtalan változat között talán az egyik legutolsó, az 1969-ben készült változatra utalhatunk. Don Quijote cirkuszi, bohóci színekben. Mintha maga a festő saját hadakozásaira, erőfeszítéseire emlékezne vissza. Az 1- dős ember mély emberi bölcsességével szemléli útját: „Lám, ennyi volt mindaz, amit tettünk ilyenek vagyunk, bo- hókásak, megszállottak stb.“ Nem hanyagolható el az sem. hogy végül is kimondja, hogv megérte. Vidám férflmunka volt... És még valami. Amikor az önmegértés és az elmúlás pillanatával találta magút szemben, Szabó Ismét visszatért e- gyik korábban nagyon sokszor ábrázolt témájához, az anyához. Mintha az egész összefüggésére akarna rámutatni. Íme, mi elmegyünk, de a természet folytatja önmagát^ az életet. Ugyanakkor,. amikor mindenütt lábszár- és koponyacsontok veszik körül a művészt, betöltik gondolatait, meglátja és láttatja a kiutat is. És itt ismét visszatérhetünk madáchi hasonlatunkhoz. Mi ez, ha nem tömény filozófia, történelmi és természeti szemlélet? Ez az élet rendjének kutatása és feltárása. Szabó Gyula egész életét ennek szentelte, és íme, már nemcsak a kiutat keresi, hanem mutatja is. Az elsöprő lenni vagy nem lenni kérdésre a maga emberi és művészi nagyságával felel. Természetesen ez a rövid í- rás csak kicsi hányadát tudta elmondani mindannak, ami Szabó Gyula alkotásaiban benne van, ami összefüggéseiben kiolvasható műveiből. Azért is van fgy, mert Szabó munkássága olyan nagy és any- nyira szerteágazó, hogy megismerni is' majdnem lehetetlen. Németh István Szabó Gyula: Pannónia Szabó Gyula: Anya gyermekével Az állítmány kivételével minden mondatrésznek lehet jelzője; még a jelzőnek is, csajt az igei állítmánynak nem: Fehér, piros, kék a lobogója a Csehszlovák Szocialista Köztársaságnak. Itt a lobogó szónak három, egymástól független jelzője van, azért vesszővel választjuk el őket egymástól. A beszédben mind a három jelzőt külön-külön hangsúlyozzuk. Ezek a jelzők a mondatnak egymás mellé rendelt, tehát független részei. A jelzők alárendelő viszonyban is lehetnek egymással. Ez azt jelenti, hogy egyik jelző a másikra vonatkozik, nem pedig a jelzett szóra; ilyenkor csak az egyik jelzőt hangsúlyozzuk: -£» Szép kis mulatságot szereztél nekünkI Gyönyörű két gyermeket láttam. Mást jelent: aj második, javított kiadás — és a bj második javított kiadás. Az első esetben a második és a javított szó is a kiadás szónak a jelzője, a két jelző független egymástól, mellérendelt jelzők, tehát vesszőt teszünk közéjük. A b] alatt, közölt formában a második szó a javított szóra vonatkozik, ennek a jelzője, nem pedig a kiadás szóé. A jelzők közé tehát ném teszünk vesszőt, A mondat értelme most ez: már .volt egy javított kiadás. Ez a másodszor javított kiadás. A birtokos jelző szókapcsolatot az 1954-es, legújabb helyesírásunk két szóba taglalja, azonban a tulajdonságjelző kifejezést egybeírja, mert az első esetben a birtokos kifejezés melléknév, a másodikban pedig a tulajdonság szó főnév. Az előtag tehát az egyik esetben melléknév, a másik esetben főnév. Ha az előtag melléknév, nem írjuk egybe a szókapcsolatot, ha azonban főnév az előtag, a kapcsolatot egybeírjuk. A birtokos jelzőül használt főnevet mindig egybeírjuk a jelzett főnévvel, ha a birtokviszony jelöletlen: ünnepnap, munkásosztály, párt fegyelem. A melléknévi utótagú szókapcsolatokban a fokozó vagy nyomósitó szerepű melléknévi jelzőt nem írjuk egybe a jelzett melléknévvel: szép szőke haj, jó magas termet, hatalmas vörös zászló. A melléknévi jelzőt az alkalmi és a hosszabb kapcsola tokban nem írjuk egybe az -t, -s, -ú, -ü képzős melléknévvel: sötétszürke kabátos, választékos öltözetű; de ha a két szó között a kapcsolat a gyakori használat következtében szorosabb, és ha nem nagyon hosszú a kél szó kapcsolatából származó hangt est, egybeírjuk a kapcsolatot: vaskalapos, hathengeres, jónevü, nagyszájú. A fokozó vagy nyomósító főnévi jelzőt nem írjuk egybe melléknevével: csoda jó, kutya hideg; de: csodaszép. Az összehasonlítást jelentő főnévi jelzőt egybe szoktuk írni melléknevével: jéghideg, koromfekete, vérpiros. Egybeírjuk a jelöletlen határozás összetételeket is: tandíjmentes, tűzálló, vtzátbocsátó, munkásbiztosító. A számnévl jelzőt az alkalmi és hosszabb kapcsolatok ban nem írjuk egybe: huszonnégy órai utazás, ötvenkét kilométeres út, háromszáznegyven centiméteres rúdugrás. De a gyakori és rövid szókapcsolatokat egybeírjuk: félévi, kéthavi, ötéves terv, hétfejű sárkány. A -d képzős sorszámnévi jelzőt egybeírjuk a jelzett szóval: új ifjúság 5S Szelíd zsoltárok A Szelíd zsoltárok a most hatvanéves Goda Gábor életmű sorozatának legújabb kötete. A könyv az Író esszéit, tanulmányait, vallomásait tartalmazza. A kötet minöenekelott a Magam körűi című ciklus Írásai bepillantást engednek, sót: invitálnak Goda Írói alkotóműhelyébe. Egy, a szocializmus ügye iránt elkötelezett. a nemzetközi igényű progresszivitást hirdető művész alkotóműhelyébe. Sok fontos, meghatározó vonása van a műhelyeknek: a világnézet alapvető jellegének állandó hangsúlyozása, az intellektualitás és a pszichológia meghódítása a szocialista szép- irodalom számára, az írói szuverenitás teljes, tudatos vérteze- tének igénye, a mesterségbeli tudás óriási szerepének tudatosítása az irodalomban; és — mindezekkel együtt az a törekvés, hogy egyre teljesebben fogadja magába és ábrázolja a nép és az egyén viszonyát, a múlt bonyolult jelenvalóságát és a jövendő társadalmi és érzelmi megnyilvánulását, valamint a közösségnek a magányossággal való küzdelmét, amely korunk sok-sok embert érintő kérdése. Kevés írónk van, aki oly tudatosan építené müveit és életművét, mint Goda Gábor. És kevés Írónk van, aki oly tudatosan hódította meg művészetének a ma világát, aki oly örömmel engedte át magát a jelen vonzásának, mint ö. „Nagyokat kell markolni a világból — idézzük az író szavait — és a mi társadalmunk szemléletén edzett érzékenységgel vizsgálat tárgyává tenni az emberi életnek társadalmi-érzelmi viszonylatait: szerelmet, életet, halált, találkozást, elválást. Ezt tette Goda két Tóth Flórián-regényében: a Magányos utazásban és a Vallomások regényében. Á Szelíd zsoltárok néhány írása eligazít bennünket e két — a mai irodalmunkban is fontos és. jelentős — mű keletkezési körülményei, problémái, mondandói között. Önálló alkotás, egyben a Magányos utazás folytatása a Vallomások regénye. Tudjuk, a két regény főhőse is azonos: az író, Tóth Flórián. Mindkét mű: vallomásregény. Az izgalmas események, fordulatos, meglepő helyzetek, drámai feszültségek lehetőségei helyett Goda az egyén lelki-érzelmi-értelmi lényegét kívánja feltárni. De nem a Nyugaton divatos (és nálunk sem hatástalan) irányzatoknak a külső világtól elzárkózó célzatosságával, hanem azért, hogy a társadalom és az egyén, a mai valóság kérdéseire keresse és fogalmazza meg a kor emberéhez méltó választ. Hiszen a mi korunkban, ahol a volt-világ, a van- világ és a lesz-világ között még annyi az egymásba olvadás, a tisztázatlanság, a felelős író számára az ember lelkének feltárása, érzelmeinek boncolgatása elkerülhetetlen feladat. Tóth Flórián napjaink embere, aki által Goda Magányos utazásban felfokozva mutatja meg az egyéni és. közösségi lét nagy kérdéseinek elemésztő és megtisztító, lesújtó és felemeló csatáját. Ő megszenved korunk emberének igazságáért: nem lehet magányos az, akt abból a világból, olyan országból való, ahol az egyénben és a tömegben egyaránt felébredt a közösség iránti élvezet és öröm. Az ilyen ember nemcsak teremt maga körül, hanem felfogása szerint a természet Is oly gazdag békében és nyugalomban, hogy messzire űzi a magány incselkedő ördögeit. Tóth Flórián itáliai utazása (igaz: derűs és verőfénytőll aranyozott) csak keret ahhoz, hogy Idegen környezetben, más égtáj lakói között ismerje meg a lét alapvető igazságait. Tóth Flórián egész addigi életében mindenkor fenn akarta tartani magában azt az illúziót, hogy a világ feletti Ítéleteit önmaga szabja meg. és nézeteit abban a mértékben alakítgatja, amennyire szellemi és lelkiállapota képessé teszi. Áz itáliai utazást is szinte szellemi incselkedésnek szánta, az idegenség vegyszerében akarta vizsgálni érzelmi és gondolati oldódását. Átéli — szenvedi a közösség után vágyódó magányosságot, de feloldódik abban a feszülő magányban, amely mentén közösséget teremt maga köré. Minderről a vallomás ellenállhatatlan hatású,- ösztönző-sugalló erejével tud beszélni. * A Vallomások regénye, amely voltaképpen az írói főhős, Tóth Flórián műve , születésének körülményeit járja körül, mélyre ás az (hóm a i(issz£rü és vélt, hanem a változó idővel'együtt alakuló) aktuális és korszerű valóságba. Három, egymásba áté meg áfját.vzó, egymásból táplálkozó' rétegbeli találkoznak a regény szereplői, akik nemcsak új és sajátos szint, levegőt, hangulatot, hanem a problémák újabb variációit is hordozzák. A legfontosabb réteg a jelen, és válaszra váró kérdése a kétféle humanizmus: a kontúrtalan. általános „osztályok feletti“ humanizmus, és a társadalmi-emberi haladás meghatározott céljajt szolgáló humanizmus ki nem békíthetö szembenállása. És mivel Goda „leltározza“ mindazt, atnl — véleménye szerint — embert és világot jelent, amit érzés és értelem tud, mélyen érzékelteti az ember egészét, múltját, származását, jövőjét. Így lappang a jelenbeli történetek mögött a múlt, mely ott él társadalmunk valóságában is. minden változások ellenére. Tóth Flórián életének alakulásában kétszólamú ez a múlt: engesztelhetetlenül osztályharcos (Zsóka néni képviseli) és görcsöket oldó, szelíd emlékeket bu- gyogtató, erőt adó (apjának és baráti körének megidézett világa). Goda meddőnek tartja az olyan művészi kísérleteket, amelyek megkerülik a kor égető, nagy kérdéseit. Tudja és hőseinek sorsával hirdeti: eltéphetetlen köldökzsinóron él korához láncolva minden művész, és ami van, volt, lesz: azt a jelen koron át lehet és kell szemlélni. Nem véletlen, hogy éppen Zsóka nénivel, a minden idegszálával, energiájával a múltért hadakozó öregasszonnyal mondatja el az író: ..Éti mélyen megértettem, hogy az ember itt, vagy ott áll, de a senkiföldjén még Voltaire-nek sem sikerült maradnia femey-i kastélyában.“ DOROGI ZSIGMOND harmadrendű, másodfokú, ötödrangú; de a -dtk végződésű sorszámnévi jelzőt különírjuk: a harmadik heti tananyag, a kilencedik osztályos tanulók. Az -t képzős melléknevek írásában általában véve megtartjuk az alapszó helyesírását: január hó szombat este háború után délelőtt holnapután rendkívül január havi szombat esti háború utáni délelőtti holnaputáni rendkívüli Éppen így: földalatti (vasút), munkanélküli (segély). A -fajta, -féle, -nemű, -rét (új, -szerű utótagú mellékneveket általában egybeírjuk: másfajta, sokféle, különnemű, nyolcadrétü, egyszerű. Oj helyesírásunk szerint: ésszerű (eddig észszerű alakban írtuk). Ha az ilyen összetételek előtagja tulajdon)őnév, akkor kötőjellel kapcsoljuk össze a két tagot: Petőfi-szerü stílus, Wagner-féle opera. A magam, magad, magunk, magatok visszaható névmás mellett is mindig harmadik személyü a birtokszó: A magam gazdája vagyok, a magad ura lettél, a magunk termését takarítjuk be, a magatok javára dolgoztok. ' PAZDERÁK BERTALAN
