Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-11 / 2. szám
Amott egy befejezetlen önarcképet látunk. Magabiztos, erőteljes művészportré. Áz állványon egy hölgy arcképe. Ez is befejezetlen. kezében az ecset, ismerte a munkát és a realista ábrázolás művészi igényeit. A Tátrai látkép című utolsó képe 1962-ből származik. A képen alul valamiféle falucska, a nyájba kuporodott házak fölött hegyóriás. Micsoda e- gészség, élniakarás! Még hatvankettőben, nyolcvan-valahány évesen is képes volt télen a hegyekbe menni a témák után. — Jó napot kívánok! — köszönök Rákosi Ernő festőművésznek. — Újságíró vagyok — folytatom — és önről, a legidősebb csehszlovákiai magyar festőről szeretnék írni. — Nem kell! — Miért? — Meguntam a dicsőséget, meg aztán nem kellenek már a régi képek — mondta kicsit bosszúsan, amikor Eperjesen (Presov, Se- covská 4.) a kertjében foglalatoskodó művészt megzavartam. Első pillanatra Szabó Gyula festőművészünk alakja ötlik fel bennem. Arca is épp olyan markáns, határozott, a tekintete Is töretlen, merő... Csak talán a termete alaMilan Gibala: Rákosi Ernő csonyabb és a szakálla hosszabb, bozontosabb és őszebb. Nem csoda, hiszen ő 1881-ben született és több mint húsz évvel idősebb Szabó Gyulánál. Ebben az évben tölti be életének kilencedik évtizedét. —_ De én azért jöttem! —’ Jő, akkor délután az Inter- ben! — Nem a kávéházban szeretnék beszélni, mert akkor nem láthatom a képeit — akaratoskodom ismét, és végül mégiscsak enged: — Jó, akkor délután két órakor. Délután pontos voltam. Levetette délelőtti munkaruháját és bevezetett a lakásba. Magányosan él. Folyosó, a folyosó után világos: oldalról és felülről is ablakosított helyiség. Képek, képkeretek támasztva a falnak. Majd egy nagyobb szoba következik. Talán dolgozó- vagy fogadószoba lehetett valamikor. Oldalt alacsonyabb könyvespolcok, rajta régi bőr- és vászonkötésű, aranybetükkel díszített vaskos könyvek. A legtöbbje lexikon vagy valami hasonló díszes, drága századeleji képzőművészeti kiadvány. Oldalt a faragá- sos díszítésű könyvespolc mellett egymásra rakva az Új Szó régi példányszámai. Nem ebben a szobában telepedünk le, hanem a következő, az utcára néző dolgozószobában. Az asztalon szétterített Új Szó. Oldalt a sarokban itt is „kéménybe“ rakva a Hét című lap. A falakon képek. Egymás mellett sűrűn, több mint ötven darab. Középütt édesanyja portréja. — Ezt ötvenezer koronáéit sem adnám oda. Inkább a képek után néznék, de a felszólításnak engedve, leülök és kérdezek: — Mikor festette az első képet? — 1834-ben. Az apám pályafelügyelő vasutas volt Iglón (Spisská Nová Vés), szokott ő is rajzolni. — Hol tanult? — Sehol — mondja, de azért közben más Is kiderül, hogy tanult Pesten, Bécsben, Münchenben. Még a tanárok neveire Is emlékszik: Chaffer, Zajíc, Mar. Az utolsó állomás München volt, és amikor onnan hazajött, Eperjesen telepedett le. A városban egyébként 1914-ben volt - ahogy az emlékezete mondja — először kiállítása. Eperjesen kívül Bártfán (Barde jov), Pozsonyban (Bratislava), Pesten és Kassán (Kosice) állított ki. Ezeknek a városoknak a képtárai őrzik a képeit. A minap is vettek tőle a kassai műcsarnok szakemberei huszonegyezer korona értékű képanyagot. Egyébként ebből él, no meg az ötszázkilencvenöt korona nyugdíjból. Hetedik éve nem dolgozik. Próbálgatja a feste- getést, de nem megy. Kiesik az ecset a kezéből. Különben az utcán is el szokott esni. Gyengeség.-lőtte a világ, valamiféle zúgást hall, valakivel társalog... Egy kicsit felenged. Én is szabadabban mozgok, felkelek és megnézem sorban a képeket. Tájképek. Barnászöld színek, az egyiken sík vidék, messze valami falu. Tájszeglet. Bánfa; látképé e- perjesi látkép... utcarészlet. Ez 1910-ben. amaz huszonháromban készült. Képek, képek, egymás a- latt, egymás mellett, három-négy sorban, középütt a művés7 anyja. Tipikus míves portré. Galériába, múzeumba illő. — Az anyám! Ötvenezer koronáért sem adnám! — ismétli. Most átmegyünk az előbbi jég. hideg szobán. Nem Is vettem észre a szemben levő ajtót. Benyit előttem és maga elé enged. E7 a műterme. Tágas, nagy helyiség. Ismét faragott könyvespolc, égy igazi műterembe illő támlás plüssheverő. A falakon képek, és nemcsak a falakon, hanem a földön, egymás elé támasztva. Az egyik sor keretezett, a másik keret nélkül. Amott kép ■nélküli keretek. Az egyik képen kombájn, a másikon kőbánya, vasútépítés, a Hor- nád völgyé, traktár és teliének.' „Liptószentmiklós“, „Deméndfalva“, „Chopok“, „Kriván“ — sorolja. Az ötvenes évek elején megpróbálta követni az új irányt. Jól állt a — Tavaly festettem — mondja, ellentmondva annak az állításának, hogy már hét éve nem dolgozik. Az ajtó mellett egy kis vázlatszerű kép. fotel, árnyékos zöld szín, itt-ott fehér ' karcolásokkal, karcuíásnyí csak a fehér, a fa és levélbordázat világosabb színei. A kép komor hangulatából inkább csak érezni, mintsem kivenni a viharban meghajtó fák koronáit. Ez a müve kicsit elüt- a többitől: vázlatszerű, friss, igazán „viharos“ élményű kép. I I A heveröt finom porréteg fedi. a könyveken, képeken, a képek rámáin is pop- Az utóbbi időben bizonyára nem dolgozik itt a mester, hisz télen még a nagy öntöttvas kályha is nehezen boldogul a. hideggel, no meg a szén Is drága lehet. Igaz, ősszel a kéménylyukat, a csövet újratapasztották, látni, munkára készült Itt még ma Is a Mester, csak éppen már a kéz nem akart engedelmeskedni. A kéz! Pedig milyen e- rőteljes lehetett Rákosi Ernő ifjabb korában. Erről tanúskodik a markáns vonásokkal megalkotott, egyenes tekintetű mellszobor. Milan Gibala szobrász munkája is. A műtermi látogatást befejeztük. Visszamegyünk a szobába. Letelepszünk, ismét élete felől faggatom. Nem sok. ami felszakad. Magányosan .élte le életét, néha még felmegy Budapestre a rokonaihoz, i- lyenkor ellátogat a kiállitőtermek- be... Az első világháború alatt valahol egészen Blahodamo és Petro- pavlovszkig is eljutott. 1918-at lr- t'ak akkor. Hudozsnyík, hudozs- nyik — mondták és munkára fogták. Egy mozitermet és egy iskolát díszített festményeivel. Eperjesi látképeket festett em!ék<vet- ből és Lermontov poémája szerinti jeleneteket. Ki tudja, igaz-e mindez, létezik-e még a mozi meg az iskola, ahol dolgozott? Talán még meg lehetne találni és talán a képeit is össze lehetne gyűjteni. Picasso- és Kassák-szerű újítások ugyan nem jellemzik pályáját, de megérdemli, hogy mérlegre tegyük müvét. Németh István A budapesti képtárban Tersánszky társaságában — új Ifjúság 5 DARVAS JÓZSEF könyvéről Darvas József neve nem ismeretlen a mai olvasó e- lött. Idősebbek és fiatalok találkozhattak már eqy-egy müvével, hisz 1932-től jelennek meg írásai. 1912-ben született Orosházán, a legnagyobb magyar faluban — így nevezi későbbi szociográfiai jellegű könyvében szülőföldjét. Apja, aki béres volt, elesett a világháború első napjaiban. Darvas József Kiskunfélegyházán nagy nélkülözések között végzi a tanítóképzőt, de tanítói állást nem kap. Már diákkorában elfut a marxizmushoz. 1932-ben Pestre költözik, kapcsolatba kerül az illegális kommunista diákmozgalommal. A negyvenes évektől a népi írók mozgalmával kapcsolatban levő újságokban ír. A népi írók mozgalmának egyik legjelentősebb alakja. Ősei, akiknek történetét írásaiban oly gazdagon ábrázolja, jobbágyok. A most megjelent Elindult szeptemberben című regénye is kapcsolatos a néppel. 1940-ben írta a regényt, a magyar történelem egyik legnehezebb korszakában, a- mtkor sok írónk a nemzethálál képét festette. Darvas József azok közé a kevesek közé tartozott, aki ebben a korban is olyan hőst teremtett, akinek tervei és szándékai nem vezetnek a megvalósulás során katasztrófához, sorsa nem az elbukás, hanem o törés és meghajlás helyett a fogcsikorgató fennmaradás lehetőségét teremti meg a maga számára, „Melléjük kell állnom, közéjük kell állnom, és kell, hogy ők is maguk közé fogadjanak újra... A szavakat, amelyekre vissza!elelnének a messzeségből, még nem ismerem de megkeresem. Annyit már értek, hogy ez csak az ö szavuk, az ő sorsuk szava lehet.“ A reqény hősének, s eqyben az egész műnek a végső szavai ezek. A regény témája már egy másik müvében ts meqfo- galmmódott, ebben a regényben művészt köntöst kapott. A reqény hőse Vass Pisla, a képzős diák, aki nem más, mint maga az író. öntudatra ébredésében Darvas az ellenforradalmi korszak népéből származó értelmiséginek az útlát raizolfa meg. Nem a külsőségek érdeklik. Bár a fülledt kisvárosról, a maradi szellemű iskola életéről tárgyi szempontból is sokat és jelentősei mond, figyelme elsősorban a kamaszlélek tévelygéseire és felelősségre döbbenésére összpontosul. Az iskola falai között mind nagyobb magányba, elszigeteltségbe szoruló fiú bensőleq egyre közelebb fut ismét a faluhoz, any-, iához, aki mintegy a szeqényséq ielkévé növekszik szemében. Almában, amidőn szeretteihez képzeli vissza magát, már életprogramot ts fogalmaz magának: „Arraaon- doltam, hogy ki kellene menni hozzá /síró anyfdhözl és odaadni a boldogság tudományát, hadd tanulton meg szegény boldognak lenni.. “ A hős parasztfiú, aki hihetetlen küszködés árán emel kedett ki a szegénységből, szinte az egyetlen utat jár ja: tanító lesz. Megszabadul, előtte az élet. az út az úri' társaság felé. De itt azt követelik 'öle, tagadja meg osztályát, családját, hasonuljon hozzájuk. Akt ezt megteszi, szívével, gerincével fizet érte. Vass István életében akad egy pillanat — lényegében a regény cselekménye e , körül foroq —, amikor nem hajlandó megtenni ezt a lépést. De ennek keserű az ára, vissza kell térnie oda, ahonnan elindult, példázva sorsával, azt, hogy innen felfelé út csak önmegtagadáson, áruláson keresztül vezet. Nagy értéke a regénynek, hogy ezt a problémát, kétkedést, vívódást nem egyszerűsíti, hiszen Vass Istvánnak szinte áthághatatlan akadályokat kell megoldania, legyőznie. Visszatérésével súlyos csalódást okozna az érte mérhetetlen áldozatokat hozó anyjának. De régi környezete sem fogadja vissza. Már az „urat“, a nem közülük valót látják benne. S kollégiumba való visszatérése ismét csaknem dac. Mint az idézet mutatta, azért tér vissza, hogy ismét megtalálja azokat, akiket a lem világából pillanatnyilag elvesztett: „...ahová elér, mindenütt azokat keresi, aktket elveszített. Keresi azokat, akiktől elkallódott, hogy megtalálja önmagát.“ Darvas Józsefet nemcsak ösztönös emberismeret táp lálfa, egy-eqy figurája mögött legalább annyi „modern“ lélektani tanulmány van, mint számos hivalkodóan lélektani regényben. „Merész kísérletező... reqényének vannak részletei, melyek tudatos stílus- és érzelemqya- korlatok" — írja a kritika az Elindult szeptemberben- ről. S emlegetik újszerű kompozíciós megoldásait: a főhős és a közösség görög drámákra emlékeztető, egymásnak jelelgetö szólóit és kórusait, valamint az tdöviszo- nyok tudatosan modern, de egyáltalán nem öncélú felbontását. A regényt a Szépirodalmi Könyvkiadó adta ki. nn-^jjL mLVMmtf A névelő használata A névelők használatában sok idegenszerűség mutatkozik az utóbbi időben. A szlovák nyelv nem ismeri a névelőt, a szlovákok tehát nem igen használják, ha magyarul beszélnek. Ajkukról így hangzanak a következő mondatok: Városból jövök; Kertben voltam, stb. Pedig mind a beszélő, mind a hallgató ugyanarra a városra, ugyanarra a kertre, vagyis határozott fogalomra gondolnak. Helyesen: A városból jövök; A kertben voltam. Ez a szlovák hatás egye jobban érződik az itt éló magyarok nyelvhasználatában is. Lépten-nyomon találkozunk az alábbiakhoz hason ló mondatokkal: Szerző nincs tisztában feladatával; Bíráló rámutat a hiányokra; Elnök megnyitja az ülést; .Szónok folytatja a beszédét. Itt is egy-egy meghatározott, ismert fogalomról van szó, tehát a határozott névelő elhagyása nyelvünk ellen elkövetett vétek. Helyesen így hangzik: A szerző nincs tisztában feladatával; A bíráló rámutat a hiányokra; Az elnök megnyitja...; A szónok... Ezzel a jelenséggel nemrégiben inkább csak a jegyzőkönyvek, jelentések szövegében találkozhattunk, manapság elsősorban a feliratokban, hirdetésekben fordul elő. Különösen bosszantó a határozott névelő elhagyása akkor, amikor nélküle félreérthető a mondat: „Romok közt járni életveszélyes!“ Ebben az esetben a névelő elhagyása az egy bizonyos helyre vonatkozó tilalmat ál talánossá tette. A tulajdonnevek előtt 4s ügyelni kell a határozott névelő használatára: a) A személynevek elé nem kell névelőt tennünk. Pl. Bejött Imre. Helytelen: Bejött az Imre. Ha a személynév előtt jelző áll, kitesszük a névelőt: Bejött a kis Pétiké. Helytelen azonban: Bejött a Kis Pétiké (itt a -Kis nem jelző, hanem vezetéknév.). b) Az országok neve elé is csak akkor teszünk névelőt, ha jelzősek: A napfényes Itália, a távoli Kína stb. Ennek értelmében névelőt kell tennünk a jelzős szerkezettel kifejezett országnevek elé: a Magyar Népköztársaság, az Egyesült Államok stb. Névelőt teszünk a Szovjetunió tulajdonnév elé is. Voltam a Szovjetunióban; és netn Voltam Szovjetuhióban. A magyar nyelvvel összehasonlítva a németben igen gyakori a határozatlan névelő előfordulása. Német hatásra utalnak az alábbi mondatok: Az arany egy ásvány,; Petőfi egy híres költő volt.; A sas egy madár.; Ez egy fontos kérdés. A határozatlan névelőt ne használjuk a névszói állítmány előtt, hiszem a névszói állítmány többnyire általánosításra, nem pedig a határozatlanság kifejezésére szolgál. Helyesen így hangzik: A sas madár. Ez fontos kérdés. A határozatlan névelő helytelen használatától félve azonban sokán a másik végletbe esnek és akkor is elhagyják az egy névelőt, amikor kitétele indokolt: „Asszony lett a könnyűipari miniszter“ — olvashattuk az egyik újságban. Ez a mondat így — névelő nélkül azt jelenti, hogy a könnyűipari minisztef — férjhez ment. Pedig nem erről szólt a hír, hanem arról, hogy egy asz- szonyt választottak könnyűipari miniszterré. Hogy a határozatlan névelő elhagyásából származó hibákat elkerülhessük, ts- mernürjjc kell a helyes használatát. A következő esetekben szükséges, illetőleg kifogástalan: a) A még ismeretlen, határozatlan személyek vagy dolgok neve előtt: Belőtt egy ember. b) Köznévként használt tulajdonnevek előtt: Egy Kossuth veszett el benne. c) Határozatlan mértéket jelentő kifejezések előtt: Alszom egy keveset. (Mást jelent, mint az: Keveset alszom.) d) Jelzős felkiáltásokban, ha a jelzőt ki akarják e- melni: Derék egy ember. Gyönyörű egy állat. e) Ha azt jelenti: egy bizonyos, egy valaki, egyik: Egy Ideig nálatok leszek. Imre egy nagy üzem Igazgatója. Olvastam egy könyvet. PazdeiAk Bertalan 1
