Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1971-03-30 / 13. szám
DRÓTVÉGEN: A KAPITÁNY — Milyen érzés egy reggel szövetségi kapitányként ébredni? — Teljesen normális. Mindig reális voltam. Nem vettem túlságosan szívemre a kritikákat. De a dicséret sem kábított el. — Ha jél emlékszem, dicséretből több volt. Nem vesz magára a szövetségi kapitánysággal túl nagy terhet? — Futballspórtunkat nem bírálhatjuk csak a mexikói szemüvegen keresztül. Az az ottani szereplés egy szerencsétlen epizód volt. Sem több, sem kevesebb. Véleményem szerint a csehszlovák labdarúgás többre képes. — Szívesen egyetértek. Milyen érzéssel indul először csatába? Mint egy olyan válogatott kapitánya, aki annyiszor volt maga is a legjobb tizenegy tagjai között? — Hetvenötször húztam magamra a címeres mezt. Hetvenhárom- szor én voltam a csapat kapitánya. A csapatkapitányról azt mondják, ő vezeti fiait a csatába. Én tehát már vezettem harcba csapatot. Ezek között a mérkőzések között akadtak sikeresek és kevésbé sikeresek. Ez már így van a futballban. Az érzéseimről még most nem szólhatok. Egyet mondhatok: mindent megteszek annak érdekében, hogy a csehszlovák válogatottat oda vezessem, ahová nekem játékosként nem sikerült eljutnom. — Reméljük, Így lesz. Kire támaszkodik majd munkájában? — Kettőnket jelöltek, vagyis Ka- csányi lesz a legfőbb partnerem. És aztán a csapatok edzőire is számíthatok. Úgyis a ligaedzőkön múlik elsősorban a siker. Ha az edzők a maximumot követelik a játékosoktól minden meccsen, nem lehet baj. Minden ligás tizenegyet kétszer figyelek meg az Idényben. Szlovákiában Kacsányi lesz az őrszem. Ha mindannyian összefogunk, nem maradhat el a siker. A siker is mindannyiunk Jó munkáját dicséri majd. (S. Klochan) 6 őj ifjúság----BOZSIK Délelőtt fél tizenegyre beszéltük meg a randevút. A Kígyó utca 5. alatt várt, apró boltjában, zöld, sárga, fekete, lila, piros kardigánjai között. Fél tiztől a Kígyó utca környékén csatangoltam. Néztem a tavaszi fényben fürdő világvárost, a kopottzöld Dunát, Buda fehér szikláit a túloldalon, és elolvastam a napilap egyik Írását, amely a válogatott edzőmérkőzésének kulisszatitkait tárta az olvasók elé. „Én tudom, hogy kellemetlen a csípős szél és a havas talajú pálya, de próbáljon a játékra összpontosítani“ — kérte a szövetségi kapitány világhírű csatárjelöltjét, a szurkolók szeme fényét a félidőben. Fél tizenegy után egy perccel pofonegyszerű, logikus, telitalálatválaszokat kaptam a százszoros válogatottól, minden idők legna gyobb fedezetétől. Stratégia? Tak tikai feladatok? „Fontos a taktikai feladat végrehajtása is, persze az olyan játékosoktól, akinek a labda levétele is gondot okoz, nemigen várhatjuk a sikert“. A játszás komolysága? „játszani csak komolyan, felelősségteljesen lehet. Az előmérkőzés is éppen olyan fontos, mint a századik válogatott találkozó. Szórakozni, lazítani lehet az edzések zárórészében, arra jut idő és lehetőség. De játszani, a legapróbb meccsen is csak halálos komolyan szabad.“ Arany-sorozatunk a közeljövőben Bozsik Józsefet mutatja be. Azt a játékost, akit még ma is világszerte csodálnak, és akit sohasem kellett a félidőben arra kérni: „Cucukám, én tudom, hogy kellemetlen a csípős szél és nehéz a havas talajú pálya, de azért pró háljon a játékra összpontosítani!“ „Roppant egyhangú az életem. Talán ezért örülök minden sikernek, mert minden eredménynek jelentős önmegtagadás az ára...“ Vlasta Sei- fertová az elmúlt évben kitűnő formába lendült — 100 méteren 11,5-re javította egyéni csúcsát. Egy évvel szülés után! Atlétanők és anyák... A gyermek- kocsik ott „parkolnak“ az ugrógödör közelében; téli felkészülésnél meg a tornaterem sarkában levő szőnyegen vár a kis „trónörökös“. Talán inkább azt írhattuk volna: „Sportolónők és anyák,“ csakhogy kevés sportág nyújt annyi példát ebben a vonatkozásban, mint éppen az atlétika. Meg aztán nem lehet akárhol ennyire ellenőrizhető teljesítmények alapján ilyen figyelemre méltó következtetéseket levonni. Az atlétanők teljesítménve (nemcsak éppen az övék) a szülés után jelentősen javul. Ki adhatna ehhez a hipotézishez legkézenfekvőbb magyarázatot, ha nem egy régi sportorvos: MUDr. J. Pros, egyik prágai szülőotthon (na Stvanicil főorvosa? „A szülés valójában tartós edzés. A terhesség alatt megnagyobbodik a szív — ez is a tartós edzés eredménye —, és később is valamivel nagyobb marad. Ráadásul a szülés befejezi a hormonális kiteljesülést. E- zek a tények jelentősen érvényesülnek azoknál a sportoló nőknél, akik olyan sportágat választottak, amelyekben az erő, illetve a kitartás dominál.“ HIRES ANYÁK A lengyel Szewinskának tizenegy hónapja született André fia. Az o- limpiai bajnoknőnek és világcsúcstartónak az a meggyőződése. hogy már ebben az évben eléri csúcsteljesítményét a helsinki Európa-bainok- ságon. (Ennek már Szófiában is tanújelét adta. M. L.J Anna Chmelko- vá egy évvel a szülés után lett Eu- rópa-bajnoknő egy nehéz számban — négyszázon. A híres anyák soraiba tartozik az osztrák öttusázónö, Prokop is. És mindenekelőtt a magasugró Gusenbauer. Öt hónappal a mexikói olimpia előtt örömanya lett. Ekkor született Ursula kislánya. Mégis a szülést követő harmadik hónapban már 180-at ugrott. Egyéni csúcs! „A sérült térdem ellenére kitűnően é- reztem magam. München előtt ismét megpróbálkozom egy hasonló „felkészüléssel“. Ursulának úgyis szüksége van egy fiútestvérre!“ Sérült térd... Nyilvánvaló, hogy az atlétanők anyaként alkalmasabbak magasabb teljesítmények elérésére. Van ennek azonban ellenpólusa is. A hosszú tétlenséget követő igényesebb edzések gyakran eredményeznek izom-, illetve ínszakadást. MUDr. Pros: „Minden a helyes és rendszeres edzésen múlik. Én is ismerek balett-táncosnőket, akik óvakodnak teherbe esni, mert azt hiszik, hogy ez izmaik elernyedését jelentené: de nekik ez a hivatásuk. A sportoló anyáknak a hosszú fizikai megerőltetés hiánya miatt a szülést követő első két hónapban csak könnyű gyakorlatokat kellene végezniük, és utána fokozni a megterhelést. így is elérhető a maximális teljesítmény már a negyedik hónapban.“ A történelem tovább beszél. Az NDK sportolónője, Balzer, 1964-ben megnyerte az olimpiát, rá két évre ő lett az Európa-bajnok. Közben még arra is futotta idejéből, hogy anya legyen. Bajnoknőnk, Marie PospíSiln- vá, hét hónappal a szülés után megnyert egy erős mezőnyü mezei futóPfikrylová-Seifertová és gyermeke versenyt. A híres Fanny Blankers- Koen 1942-ben adott János fiának életet, de tíz hónapra rá már 625 cm ugrott távolba és 171 cm-t magasba. Azokban a zord háborús években! Még ma is sok verseny dicséretére válnának ezek az eredmények. Sok érdekes példánk van a sportolónők terhessége idejéből is. Jirina Nemcová diszkoszvetőnő még az ötödik hónapban is egyesülete rendelkezésére állt a ligaküzdelmekben. Nemcsak saját számában, hanem — magasugrásban is! A szakirodalom megemlít egy német öttusázónőt is, aki tizenkét nappal a szülés előtt egyéni csúcsot javított magasugrásban! Ezek azonban nagyon ritka és még követésre sem ajánlható esetek. A MENTALITÁSON MÚLIK Még egy kérdés marad. Az anyasággal összefügg a lélektani átalakulás is. Sportteljesítmény szempontjából a változás pozitív vagy negatív? MUDr. Pros: A mentalitástól függ. Vannak olyan nők is, akiknél az anyai kötelességek mérsékelik az érdeklődést a sportteljesítmény iránt. De olyanok is vannak, akiknél a beteljesedett álomból származó öröm lélektani felszabadulást eredményez, amit a teljesítmény javulása követ. Olga Conolly négyszer volt örömanya. Már majdnem búcsút mondott az atlétikának. „1968 tavaszán már nem fértem a bőrömbe. A férjem meg azt mondta, hogy még harmincévesnek sem nézek ki. Ismét edzeni kezdtem.“ Mexikóban — tizenkét évvel a melbourne-i győzelem után — a diszkoszvetésben hatodik lett. Harminchat éves volt. Mary Rand (most már Toomey felesége) öt hónappal Alison lánya születése után, az Európa-bajnokságon harmadik helyen végzett távolugrásban. „Állandóan versenyeznem kell, hogy bebizonyítsam: a szülés után nem vagyunk formátlanok, izmos nők, mint ezt sokan mondják!“ A mentalitáson múlik. 1969 Etiró- pa-bajnoknője, a francia Duclos, akinek 1970 novemberében született Christelle kislánya, ezt mondja: „Helyettesíti a sportörömeimet.“ De idővel biztosan ő is visszatér a salakra. Atlétanök és anyák. Sokan közülük a fiziológiai törvényszerűségek következtében teljesítőképességben fejlődtek. Nem feledkezhetünk meg azonban a szociális kérdésekről sem. Valamelyiknek közülük jobb feltételei vannak az igényes edzésre, mint a másiknak, de egyiknek sem könnyű. Mégis hűek maradnak a sporthoz. Ezért minden elismerés és köszönet az övék! Stadion — Máté László GABY néni Az 1962. évi műkorcsolyázó VB-n nagy derültséget keltett egy kis, tizennégy esztendős szőke kislány bemutatója. Félénken, esetlenül mozgott a jégen, időnként elvesztette az egyensúlyát és „megízlelte“ a jég keménységét. Restellhette a dolgot, mert a gyakorlata után szégyen ide, szégyen oda, elpityeredett. Az akkor még teljesen ismeretlen NDK beli kislány, Gaby Seifert, a huszonegy tagú női mezőnyben az utolsó helyen végzett. Közben eltelt néhány év, és ezalatt a félénk, „prágai“ kislányból nagylány lett és két világ-, illetve három Európa bajnokságon került a győzelmi emelvény legmagasabb fokára. Ezért a műkorcsolyázás rajongói a közelmúltban egy kicsit szomorúan vették tudomásul, hogy a jégpályák utolérhetetlen királynője visszavonul az aktív versenyzéstől. Nagy veszteség érte e sportágat, és ezt csak a zürichi Európa bajnokságon és a lyoni világbajnokságon tudatosítottuk teljesen. A nők mezőnyét tekintve minden idők egyik legalacsonyabb EB-jének és VB-jének lehettünk tanúi. Az osztrák Beatrix Schuba színtelen, bajnoknőhöz nem méltó futással nyert Európa-bajnoki és világbajnoki aranyérmet. A lyoni VB a zürichi EB-vel szemben bizonyos fejlődést hozott, de oem a világbajnoknő, Schuba, hanem elsősorban egy tizenhét esztendős amerikai kislány, Janette Lynn és az NDK-belí tizenhat esztendős Sonja Morgenstern jóvoltából. S ba a pontozó bírák csak a gyakorlatokat vennék figyelembe, akkor mindketten legalább egy-két fokkal feljebb végeztek volna a ranglétrán. Ugyanez vonatkozik az ugyancsak NDK-beli Jan Hoffmanra. Ez a tizenhat esztendős legény Zürichben és Lyonban is hibátlan, fantáziadús kfirjével és felnőtthöz méltó magabiztos fellépésével meglepte a szakértőket, a közönséget és a közvéleményt. Az EB és a VB tapasztalataiból ítélve — és természetesen figyelmen kívül bagyva a szovjet párosok és jégtáncosok utolérhetetlen művészetét — az NDK versenyzői fejlődlek a legnagyobbat e sportágban, ami arra valahogy szomszédainknál nagy figyelmet szentelnek az utánpótlás nevelésének. Gaby Seifert öröké jó kezekbe került. A legújabb jelentések szerint azonban a tüneményes Gaby sem mondott búcsút a jégnek. A fiatal tehetségek előkészítésével foglalkozik. A mellékelt kép Budapesten készült és Gaby Seifertet ábrázolja neveltjei körében. A szemtanúk állítása szerint Gaby néni — mert legújabban már csak így titulálják — egyik másik neveltje rövidesen ott lehet az EB vagy a VB éremelosztásánál. Hja, kérem, ahol ilyen gondot fordítanak az utánpótlás nevelésére...! Önkéntelenül kívánkozik az összehasonlítás: Kinek az érdeke hogy a legjobb csehszlovák műkorcsolyázók pályájuk csúcsán külföldi jégrevűkhöz szerződnek. Sőt, legújabban már az edzők is a határainkon túl keresnek bol- dugulást... PALÁGYI LAJOS (balta györgy)
