Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1971-03-23 / 12. szám
M árcius, ez a szép hónap, országunkban a könyv hónapja. Ilyenkor a sajtó, a rádió, a tv, az iskola nagyobb figyelmet szentel a könyvnek, többet beszélünk róla, az érdeklődés középpontjába kerül. Miért van ez így? Mit jelent számunkra a könyv? Szinte valamennyi nagy ember, nagy író, nagy tudós nyilatkozott a könyvről, az olvasás jelentőségéről. Ezekből a nyilatkozatokból egy kis könyvet lehetne összeállítani. Minden nyilatkozat, elmélkedés, vallomás arra mutat rá, hogy óriási, szinte hasonlithatatlan műveltségforrás az olvasás. A tanulás leghatásosabb, legkönnyebben hozzáférhető módja. Behúzódó! a szobád sarkába, előveszed a jó könyveket s kis világod egyszerre az egész világgá tágul. Teofil, a XI. században élt tüdős szerzetes könyvet írt mindarról, amit életében tapasztalt, tanult. Müve elején Ilyen gondolatokat olvashatunk: ,,Szeretett fiam, neked e könyv által öledbe hull ingyen mindaz a tudomány, amelyet mások csupán gyötrő fájdalmak útján, ’életveszélyes tengeri utazások során, az éhség és szomjúság kínjait szenvedve, avagy a tanulás lassú járma alatt nyögve, a kielégítetlen tudásvágytól gyötörve sajátítanak el. Szívd magadba hát mohó pillantásoddal ezt az értekezést a különféle mesterségekről, olvasd és vésd elmédbe szeretettel. Gyújtsd egybe és őrizd meg, drága fiam, a tudást, amelyet én hosszú vándorlások', nagy fáradság és munka árán szereztem meg. És ha mindezt elsajátítottad, és ha eljön az ideje, add át tanítványaidnak.” Richard de Bury 1344-ben megírt munkájában így nyilatkozik a könyvekről: „A könyvek azok a tanítóink, amelyek bot és'virgács nélkül, szigorú szavak és harag nélkül, ruha és pénz nélkül oktatnak bennünket. Ha közeledel hozzájuk, nem találod őket álomban: ha kutatva kérdezősködöl tőlük, mit sem rejtenek el; ha tévedsz, sohasem zsörtölődnek, ha tudatlan vagy, nem nevetnek ki.” Benedek Marcell kis könyvet is írt az olvasásról: Bevezetés az olvasás művészetébe címmel. így el mélkedik: „Az olvasás ma már igen széles rétegeknek elsőrendű életszükségletei közé tartozik. Esztétikai, értelmi és érzelmi Igények kielégítésének legkönnyebben megvalósítható módja. Olvasunk, mert meg akarjuk Ismerni magunkat és a körülöttünk levő, vagy tőlünk térben, Időben, szociálisan távol eső világot. Olvasunk, mert meg akarjuk találni a bennünk is élő, tudatos vagy lappangó érzelmek kifejezését. Olvasunk, mert ki alkarjuk egészíteni egyéniségünket, életünket mindazzal, ami hiányzik belőle, amire hiába vágyódunk. És végül sokszor azért is olvasunk, mert menekülni akarunk önmagunktól és a világtól. Mindezeket a tudatos . vagy öntudatlan szükségleteinket hűségesen kielégíti az irodalom". A nagy írók, a tudomány nagy szellemei óriási gyűjtőlencsék, a- meilyek fölfogják, sűrítik a rájuk eső sugarakat. Olyanok, mint valami tökéletes rádió vagy televíziós leadóállomás. Nekünk tökéletes vevőkészülékkel kell rendelkeznünk, hogy minél többet és minél finomabban tudjuk' felfogni a leadóállomások mérhetetlen gazdaságát, tó OLVASÁSRÓL y> Flaubert francia író egyik levelében ezt írja barátnőjéhez: „Ne úgy olvasson, mint a gyerek, ne szórakozásból és ne is úgy, mint azok a becsvágyók, akik tanulni akarnak. Nem! Olvasson, hogy élni tudjon. Hadd boruljon lelke köré az a szellemi atmoszféra, amelyet' nagy elmék árasztanak ki magukból...“ Igen ez az olvasás legfőbb kincse. Szobádba húzódva a világ legnagyobb szellemeivel társaloghatsz. Aki nem döbbent még rá ennek nagyszerűségére, annak bizony hiábavaló a tanács, hogy vedd hát kezedbe a jő könyveket, olvass mindennap, mint ahogy ezzel is mindennap." Gorkij írásai Izlelítőt adnak abból, hogy mit is jelent a könyv, az irodalom egy olyan ifjú számára, akinek életébe egyszer csak betoppant az igazi olvasás. „Emlékszem — írja —, Flaubert „Egyszerű szív“-ét pünkösdkor olvastam, estefelé, a fészer tetején. Ide másztam fel, hogy elrejtőzzem az ünnepi kedvükben levő emberek elől. Egészen ámulatba ejtett, süketté és vakká tett ez az elbeszélés." Majd így folytatja: „Egészen megdöbbentem, mikor Balzac regényében, a „Szamárbör“-ben elolvastam azokat az oldalakat, amelyek a bankár lakomájáról szólnak: Egyszerre két tucat ember beszél, kaotikus lármával, s én szinte hallom ezt a sokszínű zsivajt. De az a nagy szó, -hogy nemcsak hallom, hanem látom is, ki hogyan beszél, látom az emberek szemét, mosolyát, gesztusait — noha Balzac nem is írta le a bankár vendégeinek se az arcát, de a külsejét." Ez a varázslat minden igaz író és minden igazán jó olvasó találkozásaikor megtörténik. Számtalanszor eszembe jut Flaubert néhány igen találó megjegyzése az olvasásról. „Egy könyv jobban meg tud indítani — írja —, mint valamely valóban megtörtént szerencsétlenség." Másutt: „Egy könyvnek a jóságát meg lehet állapítani arról, hogy olvasása közben hány ökölcsapást éreztem a szivem táján és mennyi idő múltán tértem magamhoz. A nagy mesterek túláradó erejükben az eszme legszélső mezsgyéjéig el mennek." A mi Móricz Zsigmon- dunk pedig így foglalja össze az irodalom értékét: „A könyvben világosabban tárulnak fel az élet lapjai, mint az életben. A jól mgg- írott könyvek biztosabb adatokat adnak az életről, mint maga az élet." Kölcsey Ferenc élete végén Irta a Parainesist, amelyet eszmei végrendeletének tekinthetünk. Művében így ír az olvasásról: „A bölcsesség legnagyobb mestere az élet; azonban gyakran felkeresd a rég elhúnytakat is, kik tanulások, vizsgálatok és tapasztalatok által gyűjtött kincseiket a maradék számára könyveikbe letették. De jusson eszedbe: a könyvek száma végtelen, a te éveid pedig végesek; s óráidat s napjaidat oly sok egyéb foglalatosság kívánja magának. Mint az üres beszédű társalkodót; úgy kerüld a tartalmatlan könyveket." Néhány szép és nemes gondolat az olvasásról a könyvhónapban, ha könyvet látunk vagy hallunk róla, jussanak eszünkbe ezek a gondolatok, szívleljük meg a tanácsokat. (Pataky) Tehetségkutató felvételi vizsga a Thália Színházban A kassai (Kosice) Thália Színház 1971. április 29-ére és 30-ára tehetségkutató felvételi vizsgát hirdet. A felvételi vizsgára minden olyan érettségizett vagy az idén érettségiző leány és fiú jelentkezhet, aki tehetséget érez magában a színészi pálya iránt. A jelentkezéseket lehetőleg április 10-ig kérjük az alábbi címre: Thália Színház, Kosice, Tajovské- ho 12. A Thália Színház vezetősége---------------_---------------új ifjúság 5 A SOKASÁG FIA lVÁCI MIHÁLY POSZTUMUSZ VERSES- KÖNYVÉRŐL) Érvényes vízumot, meghívást kaptam minden világrészből és sürgető kérlelést őrzök a szívem fölött. Halaszthatatlan parancs hajszol engem: egy öleléssel birtokomba venni, amit szeretni lehet itt e földön. x A költő — Váci Mihály —, aki érvényes útlevelet szerzett e kínnal és gyönyörrel ötvözött világ minden tájára, aki a megbékélés és megértés követeként járta a haza és a nagyvilág útjait és ösvényeit — az elmúlt karácsonykor lett volna. 46 édes. De tavaly tavasszal — mily jelkép! — az otthontól ezer kilométerekre, Hanoiban megszűnt dobogni „százhúszat verő szíve.“ U- tolsó, gazdag ajándékát, legszebb könyvét felesége gondozásában jelentette meg a Szépirodalmi Kiadó „A sokaság fia“ címmel. A kötet elsősorban az 1968 óta keletkezett verseknek a gyűjteménye, ám az újabb költemények mellett helyet kapnak benne régebben kelekezett, kötetben nem publikált alkotások is. „A sokaság fia“ Ily módon nemcsak az utolsó három esztendő munkáját, útkereséseit tükrözi, hanem a költő egész életművét is árnyalja — motiválja. A kötet egysegét nem a versek kronológiai sorrendje, hanem a költemények tematikal.s hangulati és stílusbeli egységé, egymásrautaltsága biztosítja. Talán e könyv Is segít megérteni és megértetni, hogy Váci embernek és költőnek is egyedi, megismételhetetlen jelenség volt. Kelet felől jött, a haza bal oldaláról, a pá- zsltkapaszkodású, a halkan pergő homokkal beszórt nyírségi tájról; drága vágyakkal, szerelmes-szép küldetéssel, mint a legkisebb fiú a népmesében, hogy felmutassa a küldők arcát, megfogalmazza jogaikat. „Szőkén, szelíden, mint a szél“ feltámadni a világ ellen, hogy mint „történelmi alkalmazott“ — annyi ellenkezéssel és közönnyel szemben —■ naponként újra meg újra elmondja a történelmi névsorolvasásnál a küldők, a „lobogni, szárnyalni vágyó“ nép nevét. Kezdettől fogva a lehetőségeit kereső szegénység jelentőségének növekedését figyelte. Az érdekelte: miként lehetne a poros gyalogutakon, a barázdák között csak lassan fölfelé jutókat átvezetni régi életükből egy mi szívünk szerinti és őnékik is értelmes, érthető és élvezhető, nékik is rangot adó szocialista társadalomba. Emberként, költőként a legnehezebbre" vállalkozott: annak a lehetőségeit kereste, miként lehet egy népnek a hatalom birtokában mindig fiatalnak, önmagát megújító- nak, fcjrradnlmárnak maradni; miként vívhatjuk meg — inimád a sáncon belül — a „még nem elég“ értelmi, érzelmi, ludali forradalmát. Sorjázó köteteinek egyre szenvedélyesebb, nyugtalanabb, remegőbb, évről évre magasabb hőfokú alaphangját és hangulatát ez az — önmagával és a környezettel állandó . harcban újjászülető igény szabta meg. Innen buktak fel a gyötrődések, szenvedések, kísértésük, sebesítő gerillaharcok kínjai, a „húszfokos magányból“ vacogások. És ezeken mindig győzedelmeskedve lett Váci egy nép hivatásos, „történelmünk vad ügynökének“ született képviselője. Jgy lett „mindenütt otthon“ a hazában és így lett e „homloknyi ország“ népének követe a nagyvilágban. Ilyen értelemben volt közéleti, társadalmi ihletettségű-érdekű költészet az övé egy bonyolult nemzetközi és nemzeti valóságban; egy félelmetes és fájdalmas, kegyetlen és kétségbeesett század hol megsemmisüléssel fenyegető, hol reményeket csillogtató ellentmondásai között. Kell-e valami ennek az emberiségnek igazán? Hiszen most építi jövője nagy stadionjait, s gyomra nagy raktárai feltöltve évszázadukig. és mert ez nincs meg és mert ez megvan, és mert jóllakutt, és mert éhezik, és meri megváltják egymást, és mert kiirtják egymást, és mert vértelen világháború van, és mert véres világbéke van, és mert gazdag az emberiség, és mert nyomorult az emberiség, és mert rendben él, és mert gyilkos káoszban él, és mert mindegy, miért, mikor és hnl, és mi van, és mi lesz, egyedül annyian, uly mérhetetlen tömegben, mindig egyedül, mindig együtt, mindig egymással, mindenki mindenkivel, imndenki ellen, együtt egymással, egymás ellen. Ilyen ■ körülmények között szólott Váci pártos hévvel, meghatározott’ társadalmi indulattal, kiérlelt állásfoglalással. Akként, mint akinek a forradalom nemcsak életre szóló szept élmény, hanem magatartásnorma, életfonna; vérkeringésének, Idegrendszerének szinte alkotórésze. Váci — társaival együtt — ismét hiteit, megbecsülést és tiszteletet szerzett a közéleti töltésű költészetnek. A nálunk 1945-ben kezdődött új történelem nemcsak születésekor volt forradalom, hanem — a változott és változó folyamatokkal, tartalmakkal, eszközökkel — fejlődésünk máig is forradalmi. Váci ebből a nézőpontból, ezekkel az emberi és költői tulajdonságokkal szemlélte', fogadta be értelmileg és érzelmileg a haza és nagyvilág bonyolult és ellentmondásos jelenségeit. Költészetében — posztumusz köíeté- ben is — a kor emberének félelmei, kiábrándulásai, rettegései, reményei, vágyai, ó- hajai tükröződnek; felnagyítva, harsogón, messzebarigzón. Kétségtelen: Váci legutóbbi, 1968-as „Eső a homokra“ című verseskönyvének jó néhány költeményén a megtorpanás, az elbizonytalanodás jegyeit, ismérveit fedezhetjük fel. De az is bizonyos, hogy már e versek szomszédságában megtaláltuk a továbblépés Igényét és lehetőségeit megsejtető költeményeket is. Az azóta keletkezett versek (mindenekelőtt az „Ami Che Gevara naplójából kimaradt“) Váci költészetének újabb — jelentőségében a 60-as évek elejének nagy periódusát, a „Méltó hatalmat“, a „Te bolond“ korszakát is felülmúló — kivirágzását hírlelték. Ezért is fájdalmas, hogy e tovűliblendülés kezdetén következett be tragikus hirlelenségü halála. A könyv — új és régebben keletkezett, eddig publikálatlan — verseiből „talán minden eddiginél élesebben bontakozik ki az egyéniség, az a szélsőségekben mozgó, halálfélelem és Intenzív életvágy kettős szorításában vergődő, ezért sorsát, küldetéstudatát lebilincselő szuggesztiót átélő ember, aki a versek mögött áll.“ Az utóbbi két-há- rtfin esztendő verseinek legfőbb sugallata: Váci az újrafelfedezés örömével- és izgalmával, gondosságával és szeretetével találta meg idegent földrészeken Is ereje és bité menedékét és forrását, az egyszerű embereket. Csodálatos a Föld s az ember oly esendő. Szeretem a sokaság fiát, az ismeretlent, az embert, aki hordozza magában a megváltbatatlan szenvedést, a gyónást, a halhatatlanság befelé nőtt szárnyait. Meghalnék, hogy elhitessem vélük — élniük érdemes volt. És úgy hallgatom őket, úgy nézem komoly tetteiket, úgy bízom bennük életre-halálra, hogy elhiggyék magukról: övék az értelmes élet gyümölcse, az öröklét, az örökké való tett. DOROGI ZSIGMOND mássalhangzók jelölése i A kővetkező szópárok tagjai közötti jelentéskülönbség a mássalhangzók hosszúságától, illetve rövidségétől függ. ál Ihamis) — áll fi. az arc része; 2. nem ül). ara fmenyasszony) — arra jabba az irányba); atilla jruhaj — Attila (keresztnév); Duna (folyó) — dunna (dunyha); ép )sértetlen) — épp (pl. épp akkor); fed (takar) — fedd (korhol); fen (élesít) — fenn (pl. fenn az égen}; had (Sereg) — hadd /ráhagyó' szó; pl. hadd menjen!); hal (1. vízi állat; 2. meghal) — hall (1. előszoba; 2. füllel érzékel); kasza (aratók szerszáma) — kassza (pénztár); kel (l. kerti növény; 2. ige) — kell (szükséges); kin Igyötrelem) — kinn (pl. kinn a kertben]; közé (névutó; pl. kettő közé) — közzé (ebben a szóban: közzétesz); len (növény) — lenn (pl. lenn a pincében); meny (a fiú felesége) — menny (az égj; or (rabló, tolvaj) — orr (a szaglás szerve); szál (pl. egy szál virág) — száll (repül); tol (ige) — toll (főnév); új (nem régi) — új) (kéznek vagy ruhának része); vdlftk) (valamivé lesz) — váll (testrészI; var (seben) — varr (tűvel dolgozik). Ab. Ezt a „hamis“, „nem valódi“ jelentésű melléknevet önmagában nem, csak mint összetételek előtagját szoktuk használni: álhír, álnév, álszakáll stb. ÁLL. Az áll /nem ül) igének több olyan származéka van, amelynek az alapszóval való összefüggése többé-kevésbé elhomályosult. Ezek a szavak, amelyeknek mindegyikében hosszan kell ejteni, illetőleg meg kell kettőzni az l-t, a következő: állam (a nyelvújítás hozta létre az addig használt „status“ pótlására; a latin szó is az állni jelentésű „Stare“ származéka); állandó, állapít, állapodik, állapot, állat (legrégibb jelentése: „ami fennáll, tehát létezik", ebből fejlődött: „lény"; mai jelentése csak 4-500 éves); állomás (nyelvújítási szó a stáció megmagyarosltására; olyan képzés, mint a vallomás g vall alapszóból). HADD. Egy d-vel való írása igen gyakori helyesírást hiba. A szó valójában ugyanolyan jelszólító alakja a hagy igének, mint az add az ad-nak. A hagyd alak gy-js d-vé hasonult. KEL. A kel ige származéka a kapós jelentésű kelendő melléknév. A kelendő portéka gyorsan elkel. Bizonyos, hogy az i- lyesmi kell az embereknek (éppen emiatt kelendőt), de azért mégsem írhatunk benne két l-t. Ez különben a helyes kiejtéssel is ellentétben állna. — A kel igéből képzet,t szó a kelés főnév is, amelyet szintén rövid l-lel kell ejteni és egy l-lel írni. KELL. A kell igéből származik a kellemes és a kellemetlen melléknév; ezek •ide- genszerü — csupa rövid mássalhangzóval való — kiejtése és ennek alapján egy l-lel való írása sem éppen ritka nyelvhelyességi, illetőleg helyesírási hiba különösen Kassán (Koüice) és környékén. MENY. Ennek a rokonságnévnek a családjába tartozik a menyasszony (akiből meny, illetőleg menyecske lesz) és a „lakodalom" jelentésű választékos menyegző is. Éppen ezért mindegyikben egy ny betűt í- runk. MENNY, Hogy a mennyország összetételnek az „ég“ jelentésű menny szó az előtagja, az jelentése alapján egészen világos. ■ Mégsem fölösleges megemlíteni, mert na- jwoi) gyakran halljuk rövid ny-nyel ejteni. eSJíz ejtésmód persze helyesírási hiba okozója lehet. — Kevésbé köztudomású, hogy a „plafon“ jelentésű mennyezet is a menny származéka, s ezért szintén kettőzött ny- nyel kell írni. OR. Ez a szó önállóan ma már nem használatos. Legfeljebb orv/ul) változatában — csupán a belőle képzett oroz igében (vadorzó), továbbá az orgazda és az orgyilkos összetétel előtagjaként él. Mindezekben a szavakban egy r-t írunk. ■ (Az orvlövész, orvtámadás, orvvadász -előtagja a szó orv változata.) VALL. Ebből a főnévből származik a gyakran helytelenül ejtett• és hibásan (egy l- lel) írt vállal ige (Aki vállal valamit, az magára, vállára veszi annak terhét.) A vállal további származékok alapszáva: vállalat, vállalkozik. Ezekben is kettőznünk kell az á utáni l betűt. PAZDERÄK BERTALAN