Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1971-03-09 / 10. szám

I A SZOCIALISTA IFJÚSÁGI •. TT1:1". '*'*— SZÖVETSÉG SZLOVÁKIAI ---­XX évf 1971 KÖZPONTI Március 9. BIZOTTSÁGÁNAK lapja Ära 1?- K?« « , A szerelemben az őszinteség és a hamisság olyan szorosan szövődik egymásba, mint a vá­szon egymást keresztező szálai. REY A tudás legmagasabb fokáig... Komensky a Világ labirintusa ás a szív paradicsoma című művében a zarándok elindul, hogy eljusson a tu­dás legmagasabb fokáig. Olvassuk csak el, mit jegy­zett fel a zarándok egy nagy könyvtárban: „A tanulók szépen, óvatosan elövették a könyveket és azután áhí­tattal leültek és magukba szívták a könyv tartalmát.“ Ha most mondjuk elmégy az egyik egyetemi könyvtár­ba, majdnem ugyanaz a kép tárul eléd, mint a zarán­dok elé több mint 300 évvel ezelőtt. Csak hát természetesen azóta több könyv sorakozik a könyvtárakban. A tudás fája természetesen kilombo- sodott, a tudomány és a technika forradalmát éljük. A tudomány ismerete nélkül már egy lépést sem tehe­tünk. A diákok, legalábbis azok, akik szorgalmasak, szin­te falják a jegyzeteket, a tankönyveket, átírogatják a kivonatokat, a kötelező és nem kötelező olvasmányok tartalmát. Igen ám, csakhogy a technika közben óriási iramban előre haladt. A nemrég kiadott tankönyvek máris elavultnak látszanak, és a tantervezetet hiányos­nak találjuk. Hány tudományos eredményt hoz magával egy esztendői A tanulóknak is tisztában kellene len­niük ezzel. Ez egész kényelmesnek is látszik, a fáradságos, ön­álló gondolkodás helyett elöhúzogatni a fiókokat a kész adatokkal. Gyors és hatásos művelet, sokszor kivá­ló osztályzatokat eredményezhet a bizonyítványokban vagy az indexben. Így tanulnak a diákok. Mondjuk akkor is, ha az iro­dalommal foglalkoznak. Az írók munkáit elolvasni, ta­nulmányozni, a kort, az összefüggéseket megtalálni, ösz- szehasonlitani az irodalmárok értékeléséit, megalkotni a saját véleményedet, összehasonlítani a többiek véle­ményével, felfedni az okokat, amelyek téves elgondo­lásokhoz vezettek, megbecsülni a helyes nézeteket — mindez igen hosszadalmas. Egyszerűbb hozzányúlni a már kész eredményekhez. Sokan megelégednek az ilyen munkával. Csakhogy az élet tovább megy, állandóan változik, fejlődik, az embereket unos-untalanul gondol­kodásra és újabb helyzetek megoldására készteti. Nehezebb a tanulókat önálló gondolkodásra szoktat­ni, mint egyszerűen feladni a leckét és a könyvből megtanulni. Ha Ján Amos Komensk^ követelményei sze­rint azt akarjuk, hogy ne csak szajkómódra tanuljanak a diákok, hanem alaposan értsék meg a dolgok lénye­gét, akkor nem könnyíthetjük meg munkánkat. Különös börtön interjú Az egész világon, különösen a fiatalok körében, egy­re fokozódnak azok a szolidaritási akciók, amelyek An­gela Davis kiszabadítására irányulnak. Mint ismeretes, a huszonhét esztendős néger filozófusnő már néhány hónapja egy New York-i börtönben van bezárva. Az el­múlt napokban Henry Winstonnak, az Amerikai Kom­munista Párt elnökének alkalma nyílott, hogy megláto­gassa a börtönben Angela Davist. A látogatásról Henry Winston nyilatkozatot adott. Ebben elmondotta, hogy Angela hangulata jó. Naponta több száz levelet kap a világ minden tájáról. Néhány napon át négyszázat is kapott. Nemcsak az Egyesült Államok minden részéből, hanem az összes szocialista országból, Ázsiából, Euró­pából, Afrikából és Latin-Amerikából is érkeztek hoz­zá üzenetek. Nem emlékszem rá — mondotta Winston —, hogy lett volna példa arra, hogy politikai fogoly valaha is hasonló támogatást kapott volna, mint amilyet ma An­gela Davis. Angolát meghatotta az a támogatás, amelyet neki és más fogolytársainak a déli államok néger közösségei nyújtottak, különösen Birminghamban, ahol fehérek és feketék egyaránt magukévá tették az ö ügyét. Winston nyilatkozata szerint ennél a kérdésnél Ange­la egy pillanatig megakadt, aztán megindultságtól fá­tyolos hangon folytatta: „A disznók átkozni fogják a napot, amikor kiagyalták ezt az egész történetet!“ Majd elmondotta, mindinkább érezte, hogy erőssé és hatá­rozottá válik az elszigetelő kísérletekkel szemben. Ren­díthetetlen a bizalma abban, hogy az ellene szőtt csel­szövés előbb-utóbb le fog lepleződni. Abban a reményben váltunk el, hogy másnap ismét találkozunk. — Mit mondott Angela a börtönviszonyokról? — Következő látogatásom során elmondta, hogy hi­hetetlen piszokban élnek, az orvosi ellátás szégyenle­tes. „Neked tudnod kell erről — mondotta Angela —, hiszen kezelés hiányában ott vakultál meg a börtön­ben!“ Eltekintve a rettenetes egészségügyi viszonyoktól, Angélát legjobban az az úgynevezett „gazdasági rend­szabály“ gyötri, amely előírja, hogy az elektromos ára­mat este kilenckor kikapcsolják. Angela, mint makacs olvasó, nemegyszer kérte már, hogy elemlámpát hasz­nálhasson, de kérését mindannyiszor elutasították. A női foglyok lakrészében a foglyok túlnyomó része néger és Puerto Rico-i. Az itt uralkodó állapotok nagy mértékben megerősítették abban a megyöződésében, hogy az amerikai büntetési rendszer teljes erejével, kü­lönösképp a feketék a puertoricoiak ellen fordul. Nekik filtva van mind az óvadék ellenében történő átmeneti szabadlábra helyezés, mind pedig az igazság­szolgáltatási eljárás meggyorsításának a lehetősége. CSOÓRI SÁNDOR: FUTAMOK Hova visz ez az út? A homály sorompói közt elfut az ég, mint a vonat — Kihajolva az időből sodródni látom a földön holnapi árnyékomat. Ősz lesz; erdők álarca lehullik, megsúlyosul a víz és megtér a halálhoz. Aki majd utánam kiált — vizeknek kiáltoz x Hova visz ez az út? Se ifjúságom, se legendám. A Hold szoborfeje mered rám: megcsúfolt viasz-anyakép. X Otthonomat bedeszkázta a szél, otthonom megkopott rég, mint húszéves kabát. Kopogtass be az ajtón: vihar morog reád s tegnapelőtti hangomon beszél. x Túl fehér volt a fal, nem bújhattam az árnyba, túl rövid volt a félelem, kilátszottam alóla s hosszú a reménytelenség, akár az éjszakai óra x Megetettetek sóval s vizet nem adtatok, szobrot faragtatok a füstből, hogy ámuljon a világ; ünnepeinken már csak a kürtszó volt vidám, s az, aki fújta, nézte a földet, mint hasrafektetett halott. x Mi voltál te is szerelem? Testek visszhangja, fekete csöndben hullámzó zenei Sem öröm, sem átok, csak borzongás, csak a borzongás kísérlete. x Barátaimtól búcsúzom csak, nem a gyöngéktől, akiknek szíve leszakad, mint a gomb, de akik megittasulnak a tavasztól és a jövendőmondás­tól, elnevezik a sorsot születésnek s ha mennek a város utcáin át arcukról nem is látszik, hogy énekelnek. A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Ba­romfifeldolgozó Üzemet — a helyi köztudat­ban csak „húsgyárként“ él — nyugodtan ne­vezhetjük a fiatalok üzemének. Erről ír Horváth Rezső lapunk 3. oldalán. Lapunk negyedik oldalán Csikmák Imre ír az Ifjú Szívek legutóbbi fellépéséről. öli , V EXPRESS Lapunk hetedik oldalán a Szállj, szállj madár és több más népszerű magyar szám előadói, az EXPRESS együt­tes tagjai nyilatkoznak lapunk munkatársának. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom