Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-12-01 / 48. szám
MINT EGY NAGY CSALÁD ..csak annyi pár táncol, amennnyt kényelmesen elfér. A kőbányai ifjúsági park részét képezi a városnegyed kedvelt nyári szórakozó- és üdülőhelyének: a Csajkov- szkij-parknak. Lecsíptek belőle egy darabot — a KISZ számára. Tgy jött létre a második budapesti ifjúsági park — az első a vár alatt van, amelyet maguk a fiatalok építettek társadalmi munkában —, természetesen némi hozzájárulással. Néhány hónap alatt elkészült a színpad, a táncpadló, a kerítés — ők végezték a villanyszerelési és asztalosmunkákat, rendbe hozták az utakat, parkosítottak, kicsinosították a környéket. Mindez augusztusban, az alkotmány napjára készült el. Tehát nagyon fiatal még a fiatalok parkja — jóformán nem is sikerült még élvezni az előnyeit. De majd tavasszal...! Éppen az idényzárás napja volt. Hűvös szél fújo- gált, amikor úgy fél hat tájban szállingózni kezdtek a fiúk, lányok. Nemsokára megjöttek a zenészek, és már forogtak, lépegettek a párok a betonpadlón. Egy óra múlva már csaknem megtelt a jókora helyiség. — a hideg sem riasztotta el a törzsvendégeket. —O— Másnap a VIII. kerületi ifjúsági klubot néztem meg. Falépcső vezet az alagsorba. Az első helyiségben ötletes plakátok fogadják a látogatót, a klub különféle rendezvényeire hívják fel a figyelmet. Itt van a ruhatár is. Kiszolgálás nincs, tehát fizetni sem kell a megőrzésért. Mindenki oda a- kasztja a kabátját, ahol hely van. Sietnek megnyugtatni, még egyszer sem fordult elő, hogy valami elveszett volna. Szombat este van, fél kilencre jár az idő. Telt ház fogad, szinte vágni lehet a füstöt. Felkérik a klubtagokat, vendégeket, hogy legalább egy órára hagyják abba a dohányzást. Kíváncsian nézek körül: mindenki szót fogad. A négy-öt alagsori helyiséget zsúfolásig megtöltik a fiatalok. — Lehetnek vagy kétszázan — mondja Ecseri József, a VIII. kerületi KISZ- bizottsáq ifjúmunkás-titkára. — De a klubtagok száma eléri a hatszázat — fűzi hozzá. Szól a gépzene, de a parketten csak annyi pár táncol. amennyi kényelmesen elfér. Figyelembe veszik, hogy a modern táncok nagyobb mozgási teret igényelnek... Megnéztem a tv-szobát, a stúdiót, ahol sztereo hatású zenegépek továbbítják a zenét a többi helyiségben elhelyezett hangszórókba. Bepillantottam a büfébe is; a választék gazdag: frissen sült cigánypecsenye, szendvicsek, presszókávé, italok. És ami a legfontosabb: az árak a fiatalok zsebéhez igazodnak. Egy szinten vannak az üzleti árakkal, tehát nem csapják hozzá a vendéglátóipari százalékot. A- hogy végignézek az asztalokon: csaknem mindenütt sört isznak. Megkockáztatom a kérdést: — Mi történik akkor, ha valaki túllépi a mértéket az árpalé fogyasztásában? Kísérőm a bejárat felé mutat, néhány fiúra: — A KISZ-gárda tagjai, dk a rendfenntartók. Ha ilyesmi előadódna, tudják, mi a kötelességük. De szerencsére rendbontásra még nem került nálunk sor! A klub irodájában találkoztam Zahar János klub- főnökhelyettessel és néhány fiatallal. Leginkább az ő érdemük a klub létrehozása. Természetesen többedma- guké. — Valamikor légoltalmi pince volt itt — mondja Juhász László. Azt mondták a tanácson, ha akarjuk, használjuk föl a klub céljaira. Nem volt szükség a biztatásra. Elosztottuk a feladatokat, naponta fél Öttől este tíz óráig dolgoztunk. Mindenki a szakmájában: kőművesek, villanysze...ötletes plakátok fogadják a látogatót. relők, asztalosok, festők. — Minden dicséret megilleti a fiatalokat — kapcsolódik a beszélgetésbe Ecseri József. — Lehetnek vagy kétszázan is. Két-három száz, sőt voltak, akik öthatszáz órát dolgoztak társadalmi munkában, öt hónap alatt készültünk el mindennel. Március 21-én, a KISZ évfordulójára nyitottuk meg a klubot. A klub berendezése eredeti és ízléses. Minden helyiséget más-más pasztellszínre festettek, faberakással díszítették a falakat és a mennyezetet, kitűnőek a fényhatások. — Tudtuk, hogy mindezt magunknak csináljuk — mondja Meggyesi Lászlp, aki a villanyszerelésben jeleskedett. — Kaptunk ugyan 150 ezer forintot a kerületi KISZ-tanácstól és 50 ezret a városi tanácstól, de ez csak a berendezésre lett volna elég. A többit mi vállaltuk... — A klub építésében végzett társadalmi munka értéke meghaladja a 400 ezer forintot. És nem csekélység, ha tekintetbe vesszük, hogy komoly szakmai tudást igénylő munkáról volt szó! Ezt már Ecseri József mondta. Egyébként jól tájékozott a csehszlovákiai fiatalok életéről, a Szocialista Ifjúsági Szövetség útkereső munkájáról. így rövid időre szerepet cseréltünk, a kérdezőből kérdezett lett. Amikor röviden vázoltam azt a bomlasztó folyamatot, amely az elmúlt időszakban — 1968—69-ben az ifjúsági szervezetekben is végbement, Búr Márta, a szőke lány rátapintott a lényegre: — Nézze csak, ott, azt az asztalt! Együtt ül a segédmunkás, a vezérigazgató főiskolás fia; az egyik lány pedig gimnazista, a másik ipari tanuló. Lehet, hogy van némi különbség a műveltségi szintjükben, élet- felfogásukban, de megtalálják a közös nyelvet. Jól érzik magukat. Olyan ez itt, mint egy nagy család... Kezembe került a Józsefvárosi Ifjúsági Klub októberi programja. Nyomdában készült, merített papíron. Vasárnap és hétfő kivételével minden napra jut valami: zenei vetélkedő, a Színház- és Filmművészeti Főiskola vendégjátéka, szavalóverseny, Töröcsik Mari előadóestje, úti élménybeszámoló Moszkva — Lenin- grádról. Kőszegi Judit karikaturista fellépése, divat- bemutató, filmvetítés, előadás politikai aktualitásokról. Szombatonként pedig — r», § A tánc 16 órától 25 óráig. Hétköznap 22 órakor zár a klub. Sok közreműködő — az ügy érdekében — ingyen lép föl. — Mennyi a beléptidii? — A klubtagoknak ingyenes — mondja László Gyula. Ö is aktivista, csaknem hatszáz órát dolgozott társadalmi munkában a klub létrehozása során. — Persze nem számítva a tagsági díjat, a húsz forintot. Minden tag egy-egy vendéget hozhat magával, akik 10 forintot fizetnek. — Bárki tagja lehet a klubnak? — A tagság a kerület szervezeti titkáraiból és a legjobb aktivistákból kerül ki. Az alsó korhatár 15 év — a legfelső... hát vannak itt harmincévesek is. A korkülönbség sem okoz gondot, itt egyszerűen nincs generációs probléma. Mindenki ismeri egymást, ha más-más munkahelyen is dolgozik. A feszélyezettség ismeretlen fogalom nálunk. A jövő távlatait ecsetelte Ecseri József. Elmondta, hogy a negyedik ötéves tervben még 4—5 hasonló klub alakul a VIII. kerületben a sok kisebb ifjúsági klubon kívül, amelyek az egyes üzemek, szövetkezetek, hivatalok keretében működnek. Maga a Józsefvárosi Ifjúsági Klub is bővül. A közeljövőben négy további helyiséget kapnak; az egyik bemutató terem lesz, ahol képzőművészeti kiállításokat rendeznek, lesz olvasószoba, könyvtár és egy további táncterem, hog,y tehermentesítsék a meglevőket. Természetesen az ezzel kapcsolatos teendőket is társadalmi munkában végzik el. A Józsefvárosi Ifjúsági Klub egyike a főváros legmodernebb, legjobban működő ifjúsági központjainak. Részben módszertani célokat is szolgál, hogy tevékenységéből a többi kerületben példát vehessenek, tapasztalatot meríthessenek. Delmár Gábor idtalan kélet rnyoldalai r( I á U I & Hozzászólás a Nem érdemes tanulni? című cikkhez Érdemes-e tanulni? Erre a kérdésre nem könnyű válaszolni. Ahány ember, annyi vélemény. Akik nem tanulnak tovább, azt mondják, érdemes, hiszen diplomás embernek jó állása, fizetése van. neki nem parancsolnak seb. Hogy ez nem mindig így van — különösen a kezdő diplomások esetében —, meggyőződhettünk Pa- lágyi Lajos cikke elolvasása után, aki csak egy példát említett a sok közül. Én más oldalról szeretném'ezt a kérdést elemezni. A jelenleg uralkodó körülményekről szeretnék szólni. Nem a szélsőséges esetekről, hanem inkább megvilágítani a „szép diákélet“ árnyoldajait. Sajnos, kevés a diákotthon. így aztán akik nem kapnak helyet a diákotthonban, diáktársaiknál kénytelenek lakni — feketén. Hogy hogyan néz ki ez a valóságban? Az amúgy is kicsi szobákban a négy szerencsés lakó mellett a „feketének“ az asztal alatt jut hely. A fekhelyet az a gumimatrac képezi, amelyen mások nyáron a hűsítő víz hullámain lebegnek. A takaró a pokróc. Ezek a diákok nem étkezhetnek a diákotthonban, mert a menza kapacitása nem bír el annyival több étkezőt, mint amennyi feketén lakik benne. Ezek a diákok a város távol eső menzáiba kénytelenek járni, a- tni pedig nem kevés időt vesz igénybe. És most képzeljük el, milyenek a tanulási lehetőségek? Leginkább a műszaki főiskolások diákjai vannak bajban, akiknek rengeteget kell rajzolni. Ezt úgy oldják meg. hogy napközben az egyik rajzol az asztalon, éjszaka a másik. De ilyen zsúfolt szobában a tanulás is nehéz. A diákok általában az olvasószobában, a tanulóteremben keresnek menedéket. Ha szerencséjük van, találnak helyet, mert ám ezek is zsúfoltak, különösen a vizsgaidőszakban. Az elmondottakból nem nehéz elképzelni, milyen a fekete, és általában minden lakó helyzete. Akaratlanul is felvetődik a kérdés, miért ijem keresnek ezek a diákok kiadó szobát a városban. Nos, Pozsonyban ma szobát találni legalább olyan nehéz, mint fehér hollót látni. Ez az egyik probléma. A másik az ilyen szoba ára. Erre egy példát szeretnék felhozni. E- gyik iskolatársam két évvel ezelőtt kapott egy szobát havi 200 koronáért. A fürdőszobát használhatta, amikor akarta, fűződhetett, moshatott, ha akart, s ha éppen kedve szottyant, főzhetett a házi néni konyhájában. Ugyanezt a szobát ma négy diáknak adták ki, a- kik „koponyánként“ 250 koronát fizetnek. Ezenfelül a fürdőszobát csak meghatározott napokon és órákban használhatják, látogatókat nem fogadhatnak, sőt a házi néni azt is megköveteli, hogy este 10 órára legyenek otthon. Az ilyen drága privátot azonban nem mindenki engedheti meg magának. Nagyon sokan vannak, akik az ösztöndíjból tartják el magukat. Egy kis fejszámolás: megkapja az 500 korona ösztöndíjat, ebből kifizeti a lakást, ez 250 korona, a kosztot, ez 200 korona, a vll- lamosbérletet, és nem maradt egy garasa sem. Pedig fiatal, szeretne szórakozni, moziba járni vagy éppenséggel egy kávé mellett elbeszélgetni a barátnőjével. Ebbe a költségvetésbe ráadásul nincs is beleszámítva az öltözködésre, tankönyvekre, tanszerekre stb. szükséges pénz. Ha az ösztöndíjból élőknek kellene priváton lakniuk, azt hiszem, nagyon hamar búcsút mondanának az iskolának. Gyakran tanúja voltam diáktársaim kifakadásának, hogy ilyen körülmények között nem érdemes tanulni. Érdemes-e hát tanulni? Azt hiszem, konkrét választ nagyon nehéz adni. Talán az igen vagy nem helyett így is lehetne válaszolni; nemigen. Szabó Gyula A HULIGÁNAPRÓD A nagy mozi nézőterére bejön egy egészen kiesi ember, apropó, nem akarok senkit megsérteni, egy egészen alacsony ember, de még ezzel sem akarom megsérteni, hiszen életkora körülbelül tizenhét, tizennyolc év. Nincs kizárva, hogy valaha még nagy ember lesz... bocsánat, rossz jelzőt használtam, magas növésűt akartam mondani. A jegykezelőnö utasítására fittyet hányva, nem oda „Ü!“ le. ahová a jegye szól. A legolcsóbb jegy, a második sorba. De az ifjú beli! az első helyre. Belezuhan a székbe, a szék reccsen, az ifjú feláll, belezuhan a szomszédosba, az is reccsen, a nézőtér hőse most ö. hiába ágál a vásznon a szép Claudia Cardlnale, mindenki őt. nézi. de senki sem szól, a jegyszedőnő se, hiszen idős, nyugdíjas asszony ő már. A hős tehát a harmadikként „kipróbált“ székben marad, felrakja lábat az előtte levő széksor támlájára, s rövid, de a széksorok közti távolságnál hosszabb testét a szó szoros értelmében kifeszíti a két széksor között. A kísérőhang természetesen most is a recsegés, a fa keserves nyikorgása. Az ifjú viszont élvezi. Mögötte ülök, alig van már helyem, annyira megnyújtózött székestül a legény. Kénytelen vagyok szólni. Nem válaszol. Ismét szólok. Fejedelmi türelemmel feláll a széksorok közt, felém fordul, szemembe néz, lefelé néz természetesen. hiszen ő áll, én ülök, s szavak nélkül, a szemével kérdezi; Akartál-e valamit, kisapám? Az én szememben ott a válasz, az ő öklében meq az ütés. amely még nem érte el arcomat... Ijedtemben voltam kénytelen nála ügyesebb lenni. Ő kapta hát az első pofont. — tőlem. A másodikat is. Ez aztán eltántorította bátor szándékától. , S a két kényszerű pofon, amelyet adtam, engem is eltántorított attól a szándékomtól, hogy a filmet végignézzem. Az ifjú tettre kész barátai ott ültek az első sorban. Az előadás legizgalmasabb ágyjelene+énél távoztam. Nem jöttek utánam. Ki hitte volna róluk, hogy a brutális öklözésnél jobban érdekli őket a gyöngéd, emberi ágyjelenet. Távozásomkor viszont megszólalt eqy hang a nézőtéren. — Tudod-e. hogy egy nézőtéri pofon ötszáz korona? Nem tudtam. Hogy két nézőtéri széksor erőszakos fellazításának. és két összetörött szék javításának költsége menynyi? Nem, azt se tudom. Nem vagyok asztalos. Én egy verekedő mozinéző vagyok, aki ráadásul még gyáva is. (készéi!) II n »illWWHI
