Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-10-13 / 41. szám
ü|lf|US3g 9 banal ts 'bejött és azt mondta: — A kutyafáját, írj egy mesét a gyerekeknek! Megérdemlik. En legalábbis úgy gondolom. — Hogyan? — kérdezte a másik, aki az asztalnál ült — Ügy. ahogy mondom! Egy mesét. Egészen egyszerű mesét. Persze mindenképpen jó lenne belegyömöszölni valami kis nevelőelemet, kis egészséges nemiséget, detektív bonyodalmat, de minden az életből legyen. Hiszen nekünk nincsenek titkaink a gyerekek előtt. Az, ott az asztalnál, rábólintott a fejével, és felírta a címet: Banális mese A falu mögött kéklett az erdő. Július volt. Az a falucska tulajdonképpen nem is falu volt, csak egy kolónia, postások és vasutasok kolóniája, szürke, vidámtalan ikerházakból, vidám és színes virágokkal körülvett ikerkertek közepén, nem messze a járási székhelytől. Pivoda feleségével a ház bal felében, a szerencsétlen özvegy DivtSek a hráom árva gyermekének mostohájával, a rossz és hazug nöszeméllyel pedig a ház jobb felében laktak. P ivodáné fiatal, keménykötésü asszonyka. Pivoda pedig csak egy postás. Gyakori szolgálatok, kézbesítés távoli helyekre... A fiatalasszonyka idahaza, nem is olyan ritkán, szépen félrerakta az elolvasatlan könyvet, a kivarratlan faliszönyeget. Főleg azután, amikor a járási székhelyre új, fiatat, megtermett állatorvos került, egyre ritkábban vette a kezébe a könyvet, a faliszönyeget pedig még ritkábban, és így a szarvasok már rá sem kerültek a szőnyegre. Ekkor kezdett magának divatlapokat járatni, s ekkor kezdett fekete melltartót hordani, és egyre gyakrabban, amikor Pivoda a leveleket hordta a tanyákra, a dombok közé, el is járt hazulról. A szomszédasszony, Divísekné, rossz és hazug nöszemély, mindezt csak némán figyelte. Mígnem... Egyszer vasárnap délután Pivodáné, mintha csak a barátnőjéhez menne, készülődni kezdett. (A barátnő, az a bizonyos, persze nem is létezett, és ha mégis létezett volna, akkor sem Pivodáné barátnője lett volna!) Pivoda. bár sejtette, milyen szándékkal viseltetik a felesége — mert tudta, hogy a városkába egy új, fiatal, megtermett állatorvos hurcolkodott —, nyugodtan heverészett a nyeszlett díványoni és olvasta a tengerentúli országokba irányuló táviratok árjegyzékét. Szorgalmas és a szó szoros értelmében jó szakember volt Pivoda. Hirtelen elfordult az érdekes olvasmánytól, és a következőket mondta: — Katika, ne menj el! Pivodáné nyugodtan gombolta tovább az ünneplő kosztümjét. — Hiszen tudod, Richárd, hogy visszajövök hozzád. Mindig visszajövök hozzád. — £s mi lesz, ha nem? — Mások is voltak már, én is elmegyek. P ivoda félretette a tengerentúli országokba irányuló táviratok árjegyzékét, felült, és mereven bámult fiatal és megtermett feleségére: — Katikám, ne menj! — Tudom, mit csinálok, Richárd. — Katikám, ha elmégy, felakasztom magamat. Es annak bizonyságául, hogy komolyan gondolja az egészét, bár egyébként tetőtől talpig civilben volt, fejére tette postás- sapkáját. De akkor már Pivodáné a kertajtó mögött volt. Pivoda még látta az ablakon keresztül a petúniák között, hogy levette a jegygyűrűjét és kosztümzsebébe csúsztatta. Magabiztos és fiatalos léptekkel haladt a kis városka felé, amelynek jobb szélén ott ált az új, fiatal és megtermett állatorvos villája, D ivísekéknél olyan a hangulat, mint jégverés után. A család a kiskertben, a ház előtt töltötte a vasárnap délutánt. Divísek a hintaszékben ülve nézegette az új, bábukkal, traktorokkal, özvegyekkel díszített dísztáviratkollekciót és közben bóbiskolt is. A posta igazgatósága bocsátotta általános postásvitára, mert nem volt benne biztos, hogy megfelelnek-e a közízlésnek. A három kis gyermeke postásra játszott. és egymás mákfejecskéit pecsétetgették. A mostoha, a rossz és hazug nőszemély viszont örült, mert ezzel az önkiszolgálással elesett a gyermekek csepülése. és 8 nyugodtan kötögethette a szvetterét. Lélekben különben ádáz terveit szövögette. Telt a vasárnap délután, és senkinek sem aka- ródzott elhinni, hogy holnap már hétfő lesz Estefelé a fiatal és megtermett Pivodáné már jött is visz- sza a városból. Mintha nevetett volna rá az egész világ. Kinyitotta a konyhaajtót, de akkor... A konyhácska kicsi, mint a ketrec. Az egyetlen ablakon, a petúniák között, postássapkában ott lógott Pivoda Betartotta szavát. „Katikám, ha elmégy. felakasztom magamat. Katikám, ha elmégy, felakasztom magamat. Katikám, ha elmégy, felakasztom magamat, Katikám, ha elmégy...“ P ivodáné alig hallhatóan felkiáltott, és zsupsz! eszméletlenül: esett a földre. Ez pedig mintha jeladás lett volna Divísekné, a rossz és hazug nőszemély számára. Amint meghallotta a sustorgást, úgy, ahogy volt, otthagyva a hagymát és a tűzhelyet, máris Pwodáéknél termett. Szem- pillantás alatt felmérte a helyzetet. Pivoda postássapkájával a fején az ablakon lóg, fiatal felesége meg a varrógép felé arcra zuhanva fekszik a földön. Tehát a jellegzetes hibákkal megáldott lakásban most egyedül ö, Divísekné volt talpon. Hányszor álmodott erről a pillanatról! Élhetetlenek! Gyerekük sem volt! Egyik helyről a másikra szaladgált, vizsgáim kezdte a szekrényeket és a fiókokat. Am ahogy így az ablakhoz ért, oda. ahol Pivoda lógott postássapkájában, hirtelen isteni mód fenéken pöndörítette őt Pivoda. Visszafordult, és jaj! a megboldogulttal állt szemtől szemben. Csak egy pillanatig tartott ez a szemezés, mert bár érzékeny, de csontjáig hazug lélek, ijedtségéöen elterült a földön, és hamarosan elkapta a halálos szívgörcs. Pivoda. akt tulajdonképpen nem is volt megboldogult, csak bánatában tervelte ki ezt az okos cselekedetet, leugrott az ablakból, hogy szalutáljon Divísek- nénak az egykori rossz és hazug nószemélynek. de most nem szalutált, csak állt, és a szolgálati sapkáját gyürködte a kezében. Most már ez is utánunk van. Mentsük meg, az élőket! A fiatal és megtermett feleségét kezdte élesztgetni. Amikor az magához tért. és megértette, hogy mi is történt tulajdonképpen megígérte Pivodának. hogy nélküle már soha sehová nem mozdul, és ha szolgálatban is lesz, akkor sem emeli fel a szemét a könyvről, és a szép szarvasokkal a kivarrást sem hagyja abba. Annak bizonyítékául, hogy komolyan gondolja az egészet, eltáncolt vele egy madeirát. Diví'séknére tévedt a tekintetük, egy pillanatra ugyan megzavarta az örömüket, de aztán elindultak a kétszeres özvegy Divísekhez, hogy tudtára hozzák a történteket Az először nem akaréa elhinni, Szilárdan meg volt győződve, hogy a szegény megboldogultat nem olyan fából faragták, aki csak úgy kidől. De mégis meggyőzte ß postásbecsület.' A végén még azt is elismerte, hogy lopni, főleg a szomszédok szerencsétlenségében, valóban nem szabad. Nemsokára eltemették a szegény megboldogultat, és Divísek pedig feleségül vett egy jó és igazságos nőt. Három gyermeke már fejből tudja, hogy a hazugság rövid lábon jár, és aki mutogat, az lop is. Aztán mindnyájan összefogtak, és a szürke ikerházat élénk színekkel mázolták át. A falu mögött kéklett az erdő. Június volt. Jó éjszakát, gyerekek! Ford. Németh István © A közelmúltban a könyvesboltok kirakataiban és a cseh- olvasők kezében nagyon gyakran lehetett látni egy érdekes könyvet. A könyv címe: Redutáni, amit a következőképpen fordítanánk le: Redutálás. A szó arra utal, hogy a novellák, különös abszurd elbeszélések, mesék a prágai Reduta Színházban, a Semafor elődjében hangzottak el először Pavel Bőseknek. a szerzőnek a szájából, A könyvhöz Josef Skvoreck?, a kürúnkben is Ismert cseh regényíró és detektívtörténetek szerzője írt előszót. Az olvasók figyelmébe ajánlotta a könyvet, és mi úgy véljük, hogy olvasóink szívesen fogadják legalább ezt az egy novellát, abszurd mesét. (n) Két fiatal B roskovöák barátomat már jó két éve nem láttam. Amikor nemrég összefutottam vele az utcán, átölelt és ragyogva mondta: — Barátom, van egy Lajosom! — Szívélyesen megráztam a kezét. — No végre! GratulálokI Nem Irigyeltem tőle ezt az örömet. A négy lány után végre van egy fia is. — Gyönyörű — lelkendezett Broskovöák. — Ha van egy kis időd, megmutatom. Itt lakom a szomszéd utcában. Elindultunk. — Nem fogod elhinni, de fantasztikus pénzembe került ez a Lajos... — Nos, ha egy ilyen jelentős esemény következik be... Csak nem sajnálod? Broskovöák csaknem megsértődött. — De kérlek, hiszen kész kincsl Bár bevallom, eleinte egy kissé húzódoztam tőle. Ha nincs az asszony, talán nem ts len ne... — Az már igaz... hogy is le hetne asszony nélkül... — Minden este csak Lajossal rágta a fülemet — folytatta Broskovöák. — Az a férfi meg, akitől a Lajosunk van. szintén türelmetlen volt valahogy. Bizonyára sürgősen kellett neki a pénz. Ogy néztem Broskovöákra, mint egy látomásra. — Már ne haragudj, kedves barátom, de ilyet., egy idegen férfitől...! — A feleségem kollégája. — Akkor is. Szégyen, gyalázat... gondold meg... Csodálkozom rajtad, hogy beleegyeztél. Es ráadásul még fizettél is neki érte...?! Broskovöák széttárta a karját. — Es te azt hiszed, hogy ma egy olyan Lajost valaki csak úgy odaajándékoz Isten fizesse meg-ért? Hiszen ez kész tökeI Pár év múlva arannyal se lehetne megfizetni...! — Micsoda? Csak nem akarsz gyerekekkel kereskedni? — Mt az, megbolondultál — mormolta Broskovöák —, miféle gyerekekkel? — Hát Lajossal! Broskovöák felröhögött. — Ki mondta neked, hogy a Lajos az gyerek? En bútorról beszélek, XIV. Lajos korabeli bútorról! Es ezt, mármint a bútort, hívják rövidítve Lajosnak. Világos? Szégyenkezve bólintottam. Es most, hogy én ts elhenceghessek majd neki valamivel, Mária Teréziát hajszolom, f-tó- l Simkó Csaba A háború alatt születtem Udvarnokon. Szapsiben érettségiztem, majd Nyltrán oéqeztem a Pedagógiai Fakultáson. Tanítottam Nagyszelmencen, Szlnán és jelenleg Tornán vagyok. Az élet lezárulásának gondolata, a lét mélységének egyetemes melankóliája váltfa ki bennem a vers tüneteit. KERESZTÚT A HÁTAMON Utánam hajoltak a diófák ahogy koppantam Más senki nem nézett felém — a mélység vize csobbant — csak a körök jelezték az időt Senki nem látta a szemem Kiálltam az utak szélére a sáncban vonult végig a harangszó kikerültek a nagy ünnepek Apák anyak szeretők már késő Keresztút a hátamon a paták kinőttek a jelenen a szemem is kiszáradt és ittmaradt a kereszt DRÓTKERÍTÉS Csigalépcsőn feljebb-feljebb odafent az örökségem Térdig ér a csillaghullás Egy éjszakán megismertek Szólni kéne szólni kéne az arcomon szavak rácsa drótkerítés drótkerítés nekimegyek a reggelnek Kiakasztva a lámpavas először a szemem rajta utoljára majd a lábam utoljára az lóg rajta S kidőlnek a fák a sorban * it . w Lelkes József A közelmúltban jelentkezett verséivel. A dunaszerda- heli/t cukorgyárban dolgozik. JUTALMAD fények fokára vonszolod magad A magasból varjú éneke csapódik szívedbe. Könnyeid elfojtják a napot. Sírgödör hűse borzongatja homlokod. Köpj a hantokra — ennyit érnek vergődéseid. CSORDULJON AZ OSTOR Piros lámpák, lányok combjain égő virágok. Állj a fénybe. Az utcákon hever a civilizált Iszap, benne vergődik múltunk, s az ujjunk mozdulata. Csördüljön az ostor, zúduljon az özönvíz. ITT VAGYOK Talán apám tehet róla. Késön fogant szerelmük szekerén a bánat. wmi
