Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-10-06 / 40. szám
12 új ifjúság Az Új Ifjúság divatvitája MINI? MIDI? MAXI? EMÍLIA VASÁRYOVÁ: „Ami divat, az divat" Emília Vasáryová, a bratislavai Hviezdoslav Színház tehetséges, fiatal művésznője nemcsak hogy szeret szépen öltözködni, hanpm amennyire színházi kötelességei, film- és tévészereplései engedik, törődik is a divattal. Ezért készségesen válaszol kérdéseinkre. — Mi a véleménye a most egymással „vetélkedő" három szoknyahosszről ? — Röviden talán így jellemezném: a mini szép, a maxi érdekes, de kétségkívül a midi a legpraktikusabb, sőt a legegészségesebb is. Azt hiszem, ez olyan szempont, amelyről sokan megfeledkeznek. — Tehát tetszik a mini. Sajnálja majd, ha kimegy a divatból? — Bár jómagam csak a mérsékelt minit viselem, valóban szépnek találom a miniruh'ákat. De hogy sajnálnám, ha kimegy a divatból? Szó sincs róla! És különben a divat olyan, mint a körforgás, lehetséges, hogy tíz év múlva ismét utat tör magának a mini. — Tehát nem idegenkedik a hosszabb ruháktól? — Nem, egyáltalán nem. Ami divat, az divat. És aki haladni akar a divattal, el kell fogadnia a változásokat is. — Gondolja, hogy Ülik majd alakjához az új szoknyahossz? — Biztos vagyok benne. Ugyanis már kipróbáltam a színházi kosztümökön. — Van már midije vagy maxija a privát ruhatárában? — Még nincs, de elhatároztam, hogy maxi télikabátot csináltatok szőrmével. Éppen most keresek hozzá megfelelő anyagot. — Mi a kedvenc öltözéke? — Szeretem a derékban elvágott, gloknis szoknyájú ruhákat, ezenkívül a nadrágöltözékek minden fajtáját. Különösen az estélyi nadráegyütteseket találom érdekesnek és elegánsnak, — Kedvenc színei? — A barna összes ‘árnyalatai, és azt hiszem, ide számítható az aranysárga is, amelyet rendkívül szeretek, továbbá a zöld és a fehér. — Kedvenc anyagjai? — A csipke és a bársony; a sportos anyagok közül a tweed és általában a melírozott szövésűek. — Kíváncsian várjuk, milyen anyagot választ ki a maxikabátra, és mikor jelenik meg benne a pozsonyi utcán? — Hamarosan! Jana Kamenistának, a bratislavai televízió bemondónőjének arcát jól ismerik a tévénézők. S habár a kamera ruháinak csak a felsőrészét mutatja, abból is látjuk, hogy mindig divatosak. De mi a helyzet a szok- nyahossz terén? — Mit szól a divatban előreláthatólag beálló változásokhoz? — Minipárti vagyok. Drukkolok, hogy minél tovább tartsa magát, de legalábbis addig, míg én fiatal vagyok. — És ha hiába drukkol, a hosszabb szoknya győzedelmeskedik? Akkor is minit fog viselni? — Nem. Nadrágban fogok járni! Imádom a nadrágot! — Miért nem tetszik a midi és a maxi? — Szerintem a midi formátlanná teszi az alakot, és azt hiszem, kevés nőnek áll jól. Ami a maxit illeti, kabátnak talán nem is rossz — de nem nekem! —, és esetleg nem mutathat rosszul a maxikosztüm: hosszú szoknya, rövid kabátkával. — Tehát tulajdonképpen csak midiellenes. — Ügy valahogy. Mindenesetre az a fontos, hogy mindenki olyan ruhákat viseljen, amelyekben jól néz ki, hiszen nincs mindenkinek ideális alakja. — Meg sem akarja próbálni a midit? — Félek, hogy rosszul öltöztet, bár lehet, hogy ez csak bebeszélés, és az sem kizárt, hogy talán jól is állna. — Milyen ruhákat szeret? — Egyszerűen, sportosan öltözködöm. Szeretem a princessz ruhákat és a szűk, testhez álló vonalakat. — Milyen színeket visel a legszívesebben? — A fehéret és az összes pasztellszíneket. Ezenkívül nagyon tetszik nekem a piros, bár jelenleg nincs piros holmim. — És az anyagok közül? — A puha, omló kelméket tartom a legszebbnek. Ezekből szépen simulnak a ruhák. — Drukkol a miniért Milyen változás érintené még a divatban? — Boldogtalan lennék, ha a nadrág kimenne a divatból. A nadrág-tunika együttest és a nadrágkosztümöt tartom a legpraktikusabb viseletnek. Télen és nyáron, minden alkalomra ki lehet választani a megfelelőt. Szerintem egyaránt szép a nappali, sportos vagy az estélyi, alkalmi nadrágegyüttes. — Megnyugtatjuk. A divat jelenlegi állása szerint egyelőre nem kell tartania a nadrág „bukásától“. Beszélgetett: MESTAN KATALIN A hosszú, kötött vagy horgolt sál változatlanul nagyon divatos — kabáthoz, ruhához egyaránt. A képünkön bemutatott sál eredetiben barna, sárga és fehér fonálból készült, a színén sima, a visszáján fordított kötéssel. Színezés: 5 cm (22 sor) barna, 17 cm (74 sor) csíkos kötés váltakozik: 2 sor sárga, 2 sor barna, 2 sor fehér, 2 sor barna. 147 szemre kezdjük (23 cm) és 160 cm hosszúra kötjük. A keskeny végeire 24 cm hosszú, barna rojtokat csomózunk. (Külföldi modell. A manöken sima barna ruhához viseli. A zsinórral átfűzött öv 16 cm széles.) Wmmmm ' „SZALAGAVATÓ 71“: A fehér csipkéhez kerek klvágású ruhát terveztünk, övként bedolgozott és elől gomboiódó feszes derékrésszel. A szoknya lefelé bővülő, az ujjak a legújabb divat szerint „régimódiak“: felül puffosak, ebbe vannak varrva a sima, feszes ujjak. A ruha alá testszínű taft alsóruhát csináltasson. Az elütő színű alsóruha most nem divat, és rontaná is a ruha jellegét. Tisztafehéren sem volna szép, mert menyasszonyi ruha benyomását keltené. (Erre a fehér csipkénél mindig vigyázni kell.) „SZALAGAVATÓ NOVEMBERBEN“: Világoskék gyapjú zsorzsettjából derékban elvágott, bo- lerószerűen szabott ruha készüljön. A bedolgozott előrész középkék (árnyalatban a világoskékkel egyező) szatén legyen. Az állógallér, a boleró eleje, az öv és a mandzsetták a szaténnal egyező szinü fonállal vannak kihímezve. Hímzés helyett gyöngyözés is alkalmazható, esetleg olyképpen is meg lehet oldani, hogy csak a bolerót övező pántot hímezzük, illetve gyöngyözzük ki az eleje helyett. A ruha háta egybeszabott, húzőzárrai csukódik. A szoknya elől kissé rátartott. Molett barátnője a sötétkék gyapjúzsorzsettből egybeszabott ruhát csináltasson, spicces kivágással, zsinórdíszitéssel. A zsinórozás arany vagy pasztellszínű legyen. „LALI“: Kérésére berakott hosszú ujjú ruhát terveztünk, világos, selyem anyaghoz. A felsőrészt, az övét és a mandzsettákat gyöngyözés díszíti. A szoknya körül rakott, de a rakások csak a derékvonaltól 15 cm-ig vannak levasalva, onnan szabadon esnek. „SZILVIA' ÉS LÍVIA“: Mindketten fekete teszilt vettek a szalagavatóra, pedig ez már nem divat. (Többször is megírtuk,) Semmi esetre se csináltassák meg egyformán, éppen ezért kü- lön-külön modellt küldünk a részükre. Az egyik ruha sima, derékban lakk öv fogja össze; minden disze a nagy, fehér előrész. Készülhet csipkéből vagy más könnyű anyagból, csipkefodrokkal. A másik ruha magasított derékrészü. A felsőrész készülhet vékony brokátból, színes monofilből, esetleg vékony csipkéből. FEL A FEJJEL! (Folytatás) KEVESEN TUDJÁK, HOGY SZÉPEN LEÜLNI IS „TUDNI" KELL. Mire ügyeljünk tulajdonképpen? Mielőtt leülünk, ne nézzünk jobbra-balra, hanem könnyed mozdulattal, de nem túl gyorsan, leereszkedünk a székre, miközben nem támaszkodunk, sem az asztalhoz, sem a székhez. (Kivéve, ha arra egészségi okokból szükség van). Ha már leültünk, üljünk kényelmesen, s nem olyan mereven, mintha karót nyeltünk volna. Ez persze nem jelenti azt, hogy például egy fotelben úgy eldőlünk, mintha aludni készülnénk. A SZÉKNEK AZ EGÉSZ FELÜLETÉN ÜLÜNK, NEMCSAK A SZÉLÉN, mintha bármelyik percben fel akarnánk ugrani. Továbbá, ne „hintázzunk“ a széken, vagyis egész testsúlyunkat a szék elülső lábaira helyezve, ne emeljük a levegőbe a szék hátsó lábait. Ez nemcsak hogy nem szép, hanem könnyen szerencsétlenséget okozhat, mert valaki megbotolhat benne. Nyugodtan ülünk, nem fész- kelődünk ide-oda, nem lóbáljuk a lábunkat, és nem húzzuk ki a cipőből sarkunkat, sem (az asztal alatt, gondolván, hogy senki sem látja,) az egész lábfejünket. Erre nem mentség sem a szórakozottság, sem az, ha szorít a cipő. (Ügyeljünk a vásárlásnál!) HOGYAN TARTSUK A LÁBUNKAT? Ez esztétkiai szempontbői igen fontos, és bizony aránylag kevesen találják el a helyes módot. Általában átvetik a térden keresztül, ami nem mindig szép látvány, és a vérkeringést is akadályozza. Ugyancsak csúnya, ha* egyik vagy mindkét lábunkat átfonjuk a szék lábán, s persze az sem, ha széttárt térdekkel ülünk'. Legszebb, ha mindkét lábún-* kát egy oldalra fektetjük, kissé ferdén tartva, vagy pedig mind a kettőt egymás mellett kissé magunk alá húzzuk. Felkelés közben ne támaszkodjunk sem a székre, sem a karfára (a mozdulat öreges, fiatalokhoz nem illik); a támaszkodás csak akkor „megbocsátható", ha túl öblös fotelból kelünk fel. TALÁN NEM IS VETTÜK ÉSZRE, hogy tulajdonképpen hogyan is szoktunk ülni. Nos, ellenőrizzük magunkat egy kicsit! Valószínűleg akad egy-két olyan rossz szokás, ame-. lyet ajánlatos minél előbb kiküszöbölni. 'Jelige: „SZERETEK EGY KÉK SZEMŰ FIÚT“ (20 éves) Szerelem nélkül férjhez menni felelőtlenség, de gyűrűt váltani egy fiúval, akit nem szeretünk őszintén, szintén az volt. De én tudom, hol a hiba. Amikor eljegyezték egymást, nem volt más fiú a láthatáron. Maga tehát, a gyakori veszekedések és a fiú rossz természete ellenére úgy gondolta, jó lesz férjhez menni, akihez lehet. Most azonban, amikor feltűnt egy másik fiú, egyszeriben nyűgnek tűnik a jegyesség, jobb lenne nyugodtan találkozgatni a fiúval. Nos. miután a gyűrűt úgysem hordja, s nem szereti a vőlegényét, bontsa fel az eljegyzést. De nem sértő módon, hanem mondja meg, hogy szerelme idő előtt szeretetté változott, és látja, miután nagyon különböző természetűek, nem lennének boldogok. Veronika válaszol Jelige: „MIT TEGYEK, SZERETEM ŐT" (16 éves) Kedves kislány, bár nincs sok értelme, hogy te jelentkezz, a betegséged alkalmat ad erre. írja meg az öcséd a fiúnak, hogy megbetegedtél és azt is, hogy mi a bajod. Meglátod, reagál-e erre a levélre. Ha nem ír, vagy ha csak udvariasságból a betegséged iránt érdeklődik,^köszönd meg az érdeklődését, de olyan formában, hogy lássa, nem vársz választ. Jelige: „KÓSZA SZÉL — 18“ Miután én nem ismerem a fiút, nem tudom megállapítani, kinek van igaza, neked vagy a szüleidnek. De egy biztos: hasonló esetekben sokszor csalódnak a lányok. Különben is, még fiatal vagy és tovább akarsz tanulni, nem érdemes hát magad, elkötelezni. Annak pedig semmi értelme, hogy titokban járj a fiúval, a szüleid elóbh-utóbb úqyis rájönnének, és csak fájdalmat okoznál nekik, hogy visszaéltél a bizalmukkal. Jelige: „KÖNNYCSEPP A FELLEGEKBEN" (17 éves) Nemcsak az a hiba, hogy Írtál a fiúnak, hanem az is, hogy nem mondtad el édesanyádnak a történteket, bár — amint írod — a legjobb barátnődnek tekintetted őt. Most mindenáron arra törekedj, hogy visszanyerd a bizalmát. Ha ismét helyreáll köztetek a jó viszony, elhiszi majd, hogy nem tettél semmi rosszat, s megérti azt is, hogy egy olyan tévedés miatt nem teheted tönkre a jövődei és nem mondhatsz le a főiskoláról. Persze, éppen ezért alaposan neki kell látnod a tanulásnak, hogy a felvételin megálld a helyed. VERONIKA
