Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1970-07-14 / 28. szám

2 új ifjúság KUSZA ÖSVÉNYEN — AZ IGAZSÁGIG Ä tudat világát tisztára ér­lelő évtizedek és történelmi vi­harok szükségesek ahhoz, hogy Saulusbő! Paulus legyen. Amikor 1913-ban Szekfü Gyu­la „A száműzött Rákóczi“ c. müve kiváltotta a magyar tár­sadalomban az ellenszenv, a tiltakozás vihárát, az ariszto­krata-polgári konzervativizmus szürke hályoga takarta a sze­meket; és ezzel magyarázható, hogy a megtámadottat még Schöpflin Aladár is védelmébe vette, haladónak tartotta, és nem látta meg, hogy Szekfü akaratlanul, sőt akarata ellené­re ábrázolta a történelmi va­lóságot. Nem szeretném, ha a fenti megállapítás miatt hozzá nem értéssel vádolnának, hiszen az 1955. június 28-án elhunyt Szekfü Gyula tudását, életmű­vének egy jelentős részét min­denkor tiszteltem és tisztelem, de tény, hogy a magyar polgá­ri történetírás egyik legjelentő­sebb képviselője rendkívüli forrás-kritikai érzése és törté­nelmi tudása ellenére is, a makacs maradiság egyik leg­szélsőségesebb képviselőjeként kezdte pályáját. Az említett könyve miatt személyét ért tá­madások még erősítették a ha­ladással szemben álló, naciona­lista, vallásosan konzervatív, elfogultan Habsburg-barát szemléletét: Ezekhez az eszmékhez ra­gaszkodott „A magyar állam életrajza“ c. müvében is, el­ítélve a 67-es liberalizmus nemzetiségi türelmét, és 1920- ban, a ..Három nemzedékiben tudatosan foglalt állást a pro­letariátussal szemben. Szekfü volt az, aki kezdeti korszaké­ban a keresztény-germán kul- túrközösséghez akarta kapcsol­ni a magyarságot, és ilyen elő­jellel lett az ellenforradalom korában a magyar szellemtörté­neti iskola vezére, ilyen indu­lás után kezdett hozzá Hóman Bálinttal a „Magyar Történet" megírásához, amely tagadhatat­lanul a magyar szellemtörténet remekműve, de amelynek tart­hatatlan, hamis elvi megálla­pításait olyan véresen, tragiku­san cáfolta meg a történelem. A fokozódó német imperialista agresszió, a Drang nach Osten hatására , 1938-ban szakított a „keresztény-germán“ eszmével, és amikor Erdélyt a bécsi dön­tés után visszacsatolták, hor- thyék nacionalizmusa, a nem­zetiségek elnyomása véglegesen kiábrándították a szentistváni állameszméből is. Amikor a kis magyar világ szélsőségesen jobbra tolódott, Szekfü csatlakozott az antifa­siszta értelmiséghez; a Népsza­va 1941 karácsonyi számában nyíltan hirdette a gyűlölettel szemben álló humanizmust, részt vett a Magyar Történelmi Emlékbizottság munkájában, ta­núként védte Schőnherz Zoltánt a fasiszta osztálybíróság előtt, és a nyilas hóhérok uralkodá­sának véres időszakában vál­lalta a saját hazájukban életük­ért bujdosó hazafiak nehéz sorsát. Korábbi tévedéseit már 1942- 43-ban, a Magyar Nemzetben közölt „Valahol utat tévesz­tettünk“ c. sorozatban beismer­te, és a felszabadulás után minden erejével, tudásával, lel­kesedésével at' új, szocialista Magyarországot támogatta. Nem lett marxista történész, a pol­gári, vallásos szemlélet még a „nagy ébredés“ után is érez­hető munkáin, de tisztán látta és láttatta a múlt bűneit, és felismerte, megvallotta, hogy a magyarság száméra csak egy út van: „A szovjet békerend­szerbe való beilleszkedés." Aki az igazságig eljut — ha botladozva, tántorogva is —, tiszteletet érdemel! Péterfi Gyula KONKRET MUNKÁVAL TÖLTJÜK MÍG AZ EGYESÍTŐ KONFERENCIA HATÁROZATI Alig három hónap választ el bennünket a szlovákiai ifjúsági mozgalom egyesítő konferenciájától. Nehéz körülmények között, nagy megrázkódtatások után született az egység. Annál komolyabb feladat vár most minden alap- és járási szervezetre, hogy az egyesítő konferencia irányelveit valóra válthassuk. Munkatársunk erről a folya­matról beszélt KIRÁLY BERTÁVAL, a Szlovákiai Szocialista Ifjúsági Szövetség te- rebesi járási bizottsága tagjával. Öj Ifjúság, Szlovákia Szocialis­ta Ifjúsági Szövetsége Közpon­ti Bizottságának lapja O Kiadja a Emena kiadóvállalata © Szer­kesztőség és adminisztráció Bra­tislava, Prazská 9. Telefon; 485- 41-45. Postafiók 30 © Főszer kesztő: dr. STRASSZER GYÖRGY, föszerkesztóheiyettes és kultúra: TŐTH ELEMÉR. A riportrovat vezetője: PALA- GYI LAJOS. Riporterek: ZÁ CSEK ERZSÉBET. KESZEL1 FE­RENC, NÉMETH ISTVÁN, ke­let-szlovákiai szerkesztő és sportrovatvezető BATTA GYÖRGY. A melléklet rovat­vezetője: HORVATH RUDOLF Nyomja: Západoslovenské Ma­riamé 01 ® Előfizetési dli egész évre 52.— Kés. fél évre 26.— Kős, negyedévre 13.- Kís ® Terjeszti a Posta Hír lapszolgálata, előfizethető min den oostakézbeMtönél vagt oostahivatainál <3 Kéziratoké* nem örzünk meo és nem kll! dünk vissza © A lapot kül főidre a PNS Ostrední expo dlcla tlaöe. Bratislava. Gott- waldovo «ám 6. 48 útján le bet megrendelni. Mi volt a helyzet az ifjúsági mozgalomban az utóbbi években és milyen ma? Miként al­kalmazzák az egyesítő konferencia határoza­tait? Az elmúlt két esztendőben végbement vál­tozások járásunk ifjúsági mozgalmát sem ke­rülték el. Ügy hiszem, ezt a problémát nem kell részleteznem, mert semmi újat se monda­nék. Talán csak azt, hogy járásunkban soha­sem lelkesedtek annyira az egységes szerve­zet szétveréséért, mint másutt, de a megin­dult folyamatot megállítani nem lehetett. 1968- ban egyébként járásunkban majdnem 20 alap- szerivezet bomlott fél, elsősorban azok, ame­lyek a falvakon és a mezőgazdasági üzemek mellett' működtek. Viszont az sem hallgatható el, hogy teljesen elemi erővel tört ki a klub­mozgalom. Szinte ösztönszerüleg alakultak e- zek a klubok, s gyakran nem is beszélhettünk velük kapcsolatban a szó szoros értelmében vett szervezett tevékenységről. Az egyesítő konferencia határozatát ránk nézve kötelező­nek tekintjük, és igyekszünk is annak minden betűjét konkrét munkával megtölteni. — Mit jelent ez a gyakorlatban? — Elsősorban minőségi javulást az utóbbi két év kaotikus mozgalmi életével szemben, illetve a volt CSISZ-szervezet többé-kevésbé formális tevékenységével szemben. ÖrVendetes tény, hogy ma már faluhelyen is színvonalas szervezett munka folyik mind eszmei, mind általános szemszögből nézve. Ezt igyekszünk még színvonalasabbá tenni a vezetőségi tagok rendszeres oktatásával, ami természetesen visszatükröződik az egész tagság eszmei o- rientációjában. Ezenkívül a tagság legszéle­sebb körű bevonásával akadémiákat, vitaeste­ket stb. rendezünk. Egyébként tág teret biz­tosítunk az alapszervezetek és tagok égyéni kezdeményezésének. Leleményességükre, é- rettségükre vall, hogy szerteágazó, a legkü­lönbözőbb tartalmú akciókat is képesek elő­készíteni. Alig volt például község, melyben nem emlékeztek volna meg teljesen spontán módon Vlagyimir Iljics Lenin születésének 100. évfordulójáról olyan formában, ahogy éppen jónak látták. Ügyszintén teljesen spontán mó­don születnek a legkülönbözőbb munkakezde­ményezések. Az ifjúsági szervezet tagjai pél­dául külön műszakokat szerveztek a soroza­tos nehézségekkel küzdő ágcsernői vasútállo­máson, részt vesznek a város- és községfej­lesztésben, a hulladékgyűjtésben, és így so­rolhatnám tovább a társadalmi munkavállaláá egész sorát. — Milyen hatással van a folyamatban lévő átszervezés a taglétszámra? — A taglétszámmal kapcsolatban még nem szolgálhatok konkrét információval. A most Törvény - a diákanyák részére is folyó átszervezés még lényeges változásokat vonhat maga után. Vannak, akik fenntartással fogadták az ifjúsági mozgalom újraszervezé­sét, vannak, akik a MISZ elutasítása miatt vo­nultak vissza. Ha a meggyőző munka nem se­gít, mi nem erőltetjük a SZISZ-be való belé­pést. Ez nem is érdekünk. Viszont komoly agitációt végeztünk a kilencedikesek körében, akik a nemrég véget ért iskolaévben szétreb­bentek az élet különböző területeire. Ez az ak­ció sikerrel zárult, és a jövőben a tagszer­vezés e formájának még nagyobb figyelmet szentelünk. Ugyancsak nagy figyelmet fordí­tunk most, a nyári hónapokban a falusi fia­talokra. A vakáció idején hazatérnek a fő- és középiskolások, és ilyenkor általában megé­lénkül a falu kulturális élete. Arra törekszünk, hogy ezt az állapotot tartósítsuk, hogy a diá­kok távozása után se csökkenjen az aktivi­tás. — Az imént szóba került a MISZ. Mi a hely­zet a járásban a magayar fiatalok képvisele­te és sajátos helyzetük tiszteletben tartása te­rén? — A járási bizottság mellett működik a MIJT, melynek többek között én is tagja va­gyok. Önálló költségvetésünk van, és a járá­si vezetőségtől a legmesszebb menő támoga­tást. is megkapjuk. A MIJT havonta ülésezik, és az ülést mindig összekapcsoljuk egy na­gyobb horderejű akcióval. Nagyon gondosan előkészítettük például a magyar fiatalok ta­vaszi találkozóját, sajnos a Tisza magas víz­állása keresztülhúzta tervünket. Az utóbbi idő­ben nagyon jó az együttműködés az ifjúsá­gi- és a CSEMADOK-szervezetek között. Nincs jóformán CSEMADOK-akció a fiatalok rész­vétele nélkül. Fiatalok szerepelnek táncegyüt­tesekben, színdarabokban, irodalmi színpado­kon stb. Ügy vélem, ez nemcsak a két fél, hanem az egész község javára válik. Ezen a helyen - említhetném meg a leleszi Dobó Ist­ván Ifjúsági Klubot, a mátyóci Kölcsey Fe­renc, a perbenyéki Kulcsár Tibor, a borsi II. Rákóczi Ferenc, a bélyi Fábry Zoltán Ifjúsági Klubokat. Ugyancsak elmélyülnek a kapcsolataink a baráti szocialista országok ifjúságával. A bé- lyiek például a közelmúltban barátságot kötöt­tek a Sátoraljaújhelyi KISZ-szel. Négy baráti járás: a terebesi, a beregszászi (Szovjetunió), a sátoraljaújhelyi (Magyarország) és a Kutná Hora-i járás fiataljainak hagyományos talál­kozóját készülünk megrendezni. Ez mind ra­gyogó alkalom arra, hogy elmélyítsük kapcso­latainkat, kicseréljük tapasztalatainkat, mert v- mint az utóbbi évek válsága ezt bizonyítja — még van mit tanulnunk. P. L. Július 1-től életbe lép a gyer­mekgondozási segélyről szóló törvény, melyet múlt év végén a Szövetségi Gyűlés hagyott jó­vá. Ezzel emelni akarják ná­lunk a népszaporulatot és elő­segíteni ennek az égető problé­mának a megoldását. Azoknak a dolgozó nőknek, anyáknak nyújt nagy segítséget ez a tör­vény, kiknek a gyermekgondo­zás ideje alatt nincs semmiféle jövedelmük. Mivel ez a törvény a diákanyákra is vonatkozik, hadd említsük meg lényegét. Gyermekgondozási segélyre jogosult minden diákanya, aki egy évig tanulmánya, helyett gyermeket gondoz. Ez a jog ak­kor érvényes, ha egyéves korig saját gyermekéről és mellette további iskolaköteles gyermek­ről, illetve gyermekekről zs gondoskodik. Leány-diákanyák~ megözvegyült, elvált vagy ko­moly okok miatt magányosan élő diákanyák szintén jogosul­tak a segélyre, de csak akkor, ha a gyermekgondozás ideje alatt nincs más jövedelmük — munkabér, táppénz vagy egyéb bevétel. A segélyt azok a végzős diák­anyák is igényelhetik, akiknél a tanulmány befejezése után a szülés napjáig nem telt el több, mint kilenc hónap. Meg kell je­gyezni, hogy a gyermekgondo­zási segély azon anyáknak jár, kiknek gyermeke csehszlovák állampolgárságú és Csehszlová­kia területén él. Az állam a gyermek egyéves koráig nyújt gyermekgondozási segélyt. Ha azonban ez alatt az idő alatt a gyermek vagy anyja három hónapnál tovább kórházi kezelésben részesül, a negyedik hőnap első napjától kezdve a segélyt visszavonják. Az esetle­ges kivételekről az Illetékes szervek döntenek. A segélyt utólag minden hó­napban a járási nemzeti bizott­ságok folyósítják. Az a diáka­nya ,aki egyéves korig egy gyermekről gondoskodik, ha­vonta 500.— Kős-t, illetve min­den napra 18.— Kös-t kap, két gyermek gondozásáért havonta 800.— Kös-t, illetve minden nap­ra 26 Kős-t, három vagy több gyermek gondozásáért havonta Í2G0.— Kös-t, illetve minden napra 40.— Kís-t, amennyiben ez az igéqy a hónapnak nem az első napján kezdődik, vagy pe­dig a hónapnak nem az utolsó napján végződik. Kivételes’ esetekben segély­ben részesülhetnek olyan diák­anyák is, akik a qyermekgon- dozás ideje alatt más anyagi tá­mogatást is kapnak — pl. tá­mogatás munkahely-változtatás­kor, állásba lépés előtt vagy a hivatásra szóló felkészülik ide­je alatt. Ha megszűnik a jogosultság, megváltoznak azok a körülmé­nyek, amelyek a jogosultságot feltételezték vagy pedig a se­gélyt tévedésből Ítélték oda, ak­kor visszavonhatták, csökkent- hetik a segélyt, mégpedig attól a naptól, amikor az indok be­következett. Ha a diákanya sa­ját hibájából jogtalanul kapta a segélyt, köteles ezt az összeget visszafizetni. Hová kell fordulni kérel­münkkel? Diák- és végzős a nyák ahhoz a szervezethez, a- mely betegbiztosításukat intézi, vagyis az illetékes fakultáshoz. A Pfedvoj nyomán: -zs­Fiatalok az elsők Egy-egy színdarab vagy zenés vígjáték be­mutatása manapság falvaink kulturális életé­ben nem jelent nagy eseményt, de azokban a községekben, ahol az utolsó tíz évben nem na­gyon volt hasonló esemény, ott már igen. És ilyen közs'ég Vereknye is, ahol még a CSEMADOK helyi szervezete sem működött, ritkán játszottak színdarabot, ritkán adtak elő esztrádműsort. Most viszont annál élénkebb lett a falu kul­turális élete; és elsőnek a fiatalok hallatták a szavukat. A közelmúltban bemutatták Sze­nes Iván — Fényes Szabolcs Isten veled, édes Piroskám című zenés vígjátékát. Az előadó csoport maradéktalanul fiatalokból áll, még a két rendező is fiatal. Elsősorban az ő munkájukat — Pék Mária és Koller Valéria tanítónők munkáját —, ü- gyességüket, szorgalmas akarásukat dicséri a bemutatott darab nagy közönségsikere. A fia­tal műkedvelő színészek közül elsősorban Pék Mária, Frank Erzsébet, Bartalos Mária, Putz Mária és Zverina Zoltán alakításé érdemel di­cséretet. Zverina Zoltán alakítását még külön is ki kell emelni. Mintha csak újra a község régi műkedvelő színészeit láttuk volna színpadon. Peiler József, Vereknye A hibák gyökerei ifjúsági mozgalmunkban (MIRŐL ÍR A SMENA?) A csehszlovákiai ifjúsági mozgalom szempontjából az utolsó két, kát és fél esztendő egyáltalán nem mondható csendes és békés időszaknak. Az objektív okok mellett szubjektív okok is erősen befolyásolták a mozgalmat, a januárral érkező lehetőségek a fia­talságot is cselekvésre késztették. Ám ekkor sok minden más jelleget, arcot öltött, és nem egy vonatkozásban épp az ellen­kezője történt, mint amire a fiataloknak szükségük lett volna. Az idő a dolgokat helyes útra tereli, ezért most elérkezett az érté­kelések ideje. A magyar fiatalság mozgalmi munkája része volt az összor- szágos mozgalomnak, tehát, az ő munkájukat Is az országos mozgalom részeként kell értékelnünk. Miről van sző? Arról, hogy ha el akarjuk kerülni a korábbi hibákat, meg kell azikat Ismer­ni, le kell belőlük vonni a tanulságot, mert csak így lehet egészséges mozgalmat, társadalmi tevékenységet létrehozni. Az if­júsági szervek dolgozói részéről eddig ilyen értékelés még nem született, magyar vonalon pedig külön ezzel a kérdéssel nem foglalkozik senki. Ezért közöljük a Szlovákiai Szocialista Ifjúsági Szövetsége napilapjának, a Smenában közölt értékelést, amelyet Ján Hanzlik Irt. Á szerző a magyar fiatalok mozgalmának érté­kelését is megkísérli. Még annyit talán, hogy néhányan esetleg szűkre szabottnak vélhetnék a keretet. De hadd jegyezzük meg, hogy a mi lapunk terjedelemben nem olyan tág, mint a szlovák testvérlap, ezért a hetilap keretei között a legjobb tudásunk szerint igyekszünk eljárni. Véleményünk szerint egyetlen fontosabb gondolat sem maradt ki az írásból — s talán ez a lényeg. Jiri Hanzlik beve­zetőjében arról beszél, hogy a demokratizációs „őrület“ magával ragadta a fiatalságot és az egész szervezetét, és a való hibák mellett olyan célzatos vádakat is a mozgalom fejére olvastak, a- melyek igaztalanok voltak. Az ifjúság ekkori megmozdulásai kör- vonalazatlanole voltak, és teljesen negatívan értékelték a múlt vív­mányait. „A törés pillanatában — mondja Hanzlik — mintha nem lett volna mód, tehetség, de kedv sem arra, hogy a tárgyila­gos és a szubjektív okokat eltudták volna különíteni a koholt vádaktól," Ezután így folytatja: „Az utolsó években a mozgalom lentről , valóban túllépte a hivatalosan kijelölt határokat, de többnyire . abban az értelemben, hogy a legtöbb átszervezés és tartalmi for­ma már csak akkor került nyilvánosságra, amikor hosszabb-rö- videbb ideig érvényben volt. Hogy a haladó erők az utolsó időben határozottabban érvényesültek, csakis a központ türelmének és később pedig határozott akaratának volt köszönhető. Ebbe a tú- relmességbe több probléma vegyült, és amikor megváltozott a helyzet, nagy erővel felszínre törtek a szervezet rejtett hibái is." A szerző úgy véli, hogy az ifjúsági mozgalom elméleti helyzet­ismerete, a vezetőség bizonytalansága és főleg az, hogy nem­egyszer a szervezetbe nem való irányzatokat is megtűrtek, ez ké­sőbb összezsugorította a szervezet formai és tartalmi egységét. Az új vezetők olyan áramlatokat támogattak, amelyeket még nem analizáltak és amelyeket ennélfogva nem is ismertek. Felfogták ugyan, hogy a mozgalom egysége a program mozgékonyságától függ, de nem vették észre, hogy különbség, ha csak passzívan alkalmazkodnak, vagy ha ők maguk irányítják' azt. Alkalomadtán, amikor feleszméltek, a helyzet nem ismeréséből következően, o- lyan követelmények elé Is akadályt gördítettek, amelyek jogo­sak és ésszerűek voltak. Hanzlik véleménye szerint a vezetők akarathiánya és' tehetetlensége teremtette meg az ellenzék egy­séges blokkját. „Visszatekintve a múltra — mondja —. néhány tünetből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Szlovákiában és az ifjúsági szervezetben ez a folyamat a párt január felé vezető. politiká­jának alkotóeleme volt. Ebben az értelemben ellentétes, de ugyan­akkor lagikus is. hogy a január utáni időszakban a CSISZ veze­tősége az alárendelt szerveivel és magával a tagsággal is ösz- szeütközésbe került... A jövő feladata, hogy megbízhatóan érté­kelje ezt a mozzanatot... A hiba ott keresendő, hogy a CSISZ ve zetösége még az 1968 márciusi plénum után sem volt képes mó­dosítani álláspontján, munkamódszerén...“ Ebben az időszakban — Hanzlik véleménye szerint — a veze­tők a mély marxista analízis helyett a „szervezeti forradalmat" léptették előtérbe, és a határtalan türelmükkel tulajdonképpen lemondtak elveikről. Alig észrevehető változások mentek ekkor végbe, de felcserélődött — mint már annyiszor a történelemben — a hazugság és az igazság; a forradalom és az ellenforradalom fogalma. A kezdetben ártatlannak látszó játék a demokráciával tulajdonképpen diktatúrát, az ellenzék diktatúráját szülte. U- gyancsak lényegesnek találja a hibák elkövetése szempontjából azt a momentumot, hogy a szlovák szervek bűntelenül megsért­hetik a szervezeti szabályokat és a föderációs folyamattal együtt hirtelen a dolgok élére állhatnak, korlátlanul kezdeményezhetnek. Persze az. hogy az események élén álltak-e, vagy csak az ese­mények hajtották-e okét, akkor még nem tudták megítélni, hi­szen valójában nem ók befolyásolták az eseményeket. JANUÁRI REMÉNYEK „Az 1968-as év januárjától nagyon sokat várt a fiatalság. A CSISZ szervezete is nagy reményekkel nézett az események elé — különösen Szlovákiában. Várták, hogy felszabadultan dolgozhat­nak majd a CSISZ-ben, hogy differenciálódhat a fiatalság, és vég­re meghatározódik a szervezet ideológiai és szervezeti helyzete a társadalmunkban: remélték. létrejön a fiatalokról szóló tör­vény... Szlovákia ifjúsága legégetőbb problémáinak megoldását várták a január utáni eseményektől, de nem ez történt. Több mint két hónapot vártunk, hogy mi lesz. „az“, ami a ja­nuári változásokból kikristályosodik — egyszerűen pozitív válto­zásokat vártunk, de..." ,,De a fiatalság, az alapszervezetek, a járási és a kerületi szer­vek és az apparátus is érzi, hogy a központi szereknek rövid időn belül állást kell foglalniok a jelenlegi helyzetet, illetően. Az alapszervezetek és a szervezet egyes szervei minden komolyabb állásfoglalás nélkül, a központi szervek egybehivása nélkül kísé­rik az események frakciöszerű fejlődését. Ezáltal olyan ellentét jön létre, hogy akiknek módjukban állt volna orvosolni a szer­vezet hibáit — mármint az állami szervek —, kicsúszott kezük­ből az irányítás. A döntő befolyásolás lehetőségének az elvesz­tését a valóságban tehát maga a CSISZ KB szavazta meg azzal a határozatával, hogy a plénum hatáskörét átruházta az egyes szociális csoportokból alakult tanácsokra,“ Lenni vagy nem lenni? „Ez előtt a dilemma előtt állt a CSISZ. Abban a légkörben, amely 1968 márciusában uralkodott az egész társadalomban és az ifjúsági mozgalomban is, nagyon nehéz, sőt kockázatos volt rá­mutatni a húszéves. szervezet pozitívumaira. Ha alkalomadtán ta­lálunk is ilyen utalásokat, a dokumentumokban, mégis a negatí­vumok voltak túlsúlyban, főleg akkor, ha nyilvános fellépésről, vagyis népszerűségről volt szó. Egyszerűen kényelmesebb volt a dilemma keretén belül azt válaszolni, hogy nem... Ebben a helyzetben szinte tragikomikus volt látni, ahogy a mozgalom vezetői maguk hirdették a szervezet válságát, holott épp arról volt szó, hogy nem a mozgalom, hanem a vezetőség került válságba, mert ebben a sorsdöntő pillanatban nem tudott kivezető utat. mutatni a fiataloknak." Ján Hanzlik adatokkal és idézetekkel bizonyítja, hogy már 1968 márciusában elhangzottak az első kijelentések a szervezet fel­bomlásáról, és nem véletlen, hogy ezek után sor is került erre az eseményre. A szerző azt is bizonyítja, hogy Szlovákiából, te­hát a márciusi plénum határozataiból indult ki ez a folyamat, és a maga nemében emlékeztet arra a módra, ahogy 1945-48 kö­zött akarták felbomlasztani az egységes szlovák ifjúsági szövet­séget. Továbbá elmondja még. hogy a CSISZ plenáris ülésén nagy káosz uralkodott, és már akkor látszott, hogy a központi, kerületi és járási funkcionáriusok' nem voltak kellően felkészülve az ese­ményekre. Mert csak így történhetett meg — vallja Hanzlfk —, hogy bár „jobb minőségű“ szervezetet akartak létrehozni, lé­nyegében azt is szétverték, amely- ha hibákkal is, de megvolt. Ján Hanzlik elemző írásának eddig hat folytatása jelent meg az említett napilapban, és mivelhogy több érdekes és nagyon fontos gondolatot tartalmaz, a következő számban folytatjuk az írás Is­mertetését.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom