Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1970-09-08 / 36. szám

Bombabiztos védelem nélkül A nemzetközi jog nem nyújt A diplomaták körében nagy megkönnyeb­büléssel és megnyugvással fogadták annak idején von Holleben brazíliai német nagy­követ szabadon bocsátását, de egyúttal feltették a kérdést is: ki lesz a követke­ző? Kit hurcolnak el legközelebb a diplo­maták közül? Lehetséges-e védekezni az ilyen esetek ellen? Milyen intézkedéseket ír elő a nemzetközi jog a külföldi diplo­maták védelmére? Mert még alig csendesedtek el a kedé­lyek von Holleben elrablása körül, amikor a Tupamaros elnevezésű uruguayi partizán­mozgalom tagjai egyszerre két diplomatát hurcoltak el. Diaz Gomidez brazil konzult és Dán Mitrione amerikai nagykövetségi . tisztviselőt máig is fogva tartják. A diplomáciai kapcsolatokról 1961-ben Bécsiben kötött nemzetközi egyezmény ar­ra kötelez minden államot, hogy megte­gyen „minden alkalmas intézkedést“ a kül­földi diplomaták személyének és szabadsá­gának védelmére. Ez a megfogalmazás meglehetősen rugalmas, szükebben és tá- gabban is értelmezhető. Von Holleben esete után összeült az ENSZ nemzetközi jogi bizottsága. Tagjai teljesen egyetértettek abban, hogy ha a kö­rülmények megkívánják, a fogadóállam kö­teles gondoskodni a diplomaták fegyveres védelméről. Nyílt kérdés maradt továbbra is, hogy hány rendőrt vagy katonát köte­les kivezényelni. Az ülés érdekessége, hogy éppen Brazí­lia képviselője szólalt fel az általános, többféleképpen magyarázható megfogalma­zások ellen. A nemzetközi jog, a bizottság értelme­zésében, teljes védelmet nyújt a diploma­táknak, ám az abszolút védelem nagymér­tékben viszonylagossá válik azáltal, hogy csak az adott lehetőségek keretében mo­zoghat. Vagyis nincs bombabiztos védelem a diplomaták számára. A megbízó állam sem gondoskodhat külföldön szolgálatot teljesítő képviselőjének tökéletes biztonsá­gáról, a követség épületén kivül nem ál­líthat melléje fegyveres őröket, legfeljebb a fogadóállam beleegyezésével. A fogadóállam kötelezettségei Felvetődik az a kérdés Is, hogy ha a biz­tonsági intézkedések ellenére elhurcolnak egy külföldi diplomatát, kötelezi-e a nem­zetközi jog a fogadóállamot, hogy az el­hurcolt diplomata életének megmentése ér­dekében teljesítse az elhurcolók minden követelését. Ugyanis megtörténhet, hogy nemcsak politikai foglyok szabadon bocsá­tását követelik cserébe, hanem esetleg a kormány lemondását, a parlament felosz­latását, új választások kiírását, az alkot­mány módosítását, valamely állam elisme~- rését, vagy rendkívül magas váltságdíjat. A nemzetközi jog nem rendelkezik erről, s a bécsi egyezmény is hallgat róla. Az általánosan megfogalmazott kitétel, hogy a biztonságot a diplomatáknak fogadóállam köteles „minden alkalmas in­tézkedést“ megtenni, nem tartalmaz min­den határon túlmenő kötelezettséget. Po­litikai foglyok szabadon bocsátása vagy a letartóztatottak kínzásának megszüntetése ezen a határon innen van, tehát ilyen kö­vetelések teljesítése joggal elvárható at­tól az államtól, amelynek a területén a diplomatát elhurcolták, de a felsorolt kö­vetelések közül több túlmegy az elfogadha­tóság és teljesíthetőség határán. Milyen nemzetközi jogi következménye lehet annak, hogy az elhurcolt diplomatát nem bocsátják szabadon, hanem megölik? Habár az állam közvetlenül nem felelős a bűncselekményért, nemzetközi jogi szem­pontból mégis felelősséggel tartozik, ha el- mulasztottta a diplomatát „minden alkal­mas intézkedéssel" védelemben részesíteni, vagy ha nem követett el minden lehetsé­gest az elhurcolt diplomata kiváltásáért. Felelősségének súlyát még növeli, ha a megbízó állam különleges védelmet kért diplomatájának személyi biztonsága ér­dekében, s a fogadóállam ezt elmulasztot­ta vagy megtagadta. A helyzet akkor válik igazán problema­tikussá, ha az érdekelt állam minden elvár­ható intézkedést megtett a külföldi diplo­mata védelmére, de sikertelenül, és min­dent megtett kiváltására, szintén ered­ménytelenül — vagyis az elhurcolt diplo­mata életét vesztette. Ebben az esetben a megbízó állam bocsánatkérésen kívül alig­ha követelhet mást. Mennyit ér egy diplomata? A nemzetközi jóvátétel! eljárás érték­megállapításában a diplomaták élete egy­re olcsóbb. 1900-ban, amikor Pekingben meggyilkolták Ketteler német követet, ar­ra kényszerítették Kínát, hogy engesztelő kormánydelegációt küldjön Németországba és emlékművet állítson a követnek a gyil­kosság színhelyén. 1923-ban görög terüle­ten gyilkosság áldozata lett Tellini olasz tábornok, a brit-francia-olasz nagyköveti értekezlet által kiküldött határmegállapító bizottság tagja. Olaszország megtorlásul menten megszállta Korfu szigetét. A gö­rög kormány tagjai teljes számban köte­lesek voltak megjelenni az athéni katoli­kus székesegyházban a meggyilkolt tábor­nokért tartott gyászmisén, s a görög flot­ta 21 díszlövést adott a francia, a brit, és az olasz nemzeti zászló tiszteletére. De sem diplomáciai bocsánatkérés, sem engesztelő küldöttség nem keltheti életre a meggyilkolt diplomatát. Milyen nemzet­közi jogi intézkedés történhet tehát a dip­lomaták elhurcolásának megakadályozásá­ra a nemzetközi jog alapján? A válasz rö­vid: nagyon kevés, úgyszólván semmi. Mindaddig, amíg egyes államok társadalmi viszonyai táptalajul szolgálnak ilyen cselek­ményeknek, a diplomaták elhurcolásának nem lehet útját állni. A világhírű Smithsonian Intézet, amelynek e- gyik osztálya a földkerekség minden pontjáról összegyűjti az új felfedezésekkel kapcsolatos hí­reket, 1969-ben és 1970-ben több ízben is kije­lentette, hogy kőkorszakbeli körülmények között élő indiántörzseket fedeztek fel Dél-Amerika kü­lönböző részein. MAJOMCSONT, NYÜLFOG Ezek egyike a Warna i törzs, amelynek tagjai Su­riname területén élnek, no­mád életmódot folytatnak A wamák táborhelyeiket az Oeiemari folyó partjáról né­hány száz méter távolságban rült tragédiára sor. A wamák nyelvi szem­pontból az úgynevezett Ka­nak. Nyelvük majdnem o- lyan, mint a wajarikoele in­diánoké, amelyet a misszió náriusok általában eléggé jól megértenek. | | I I I I I II I I I I MI I 111 Ji* tart. hány száz méter távolság- | ban, az őserdő hatalmas fái I között építik fel. Bőrük vi­lágos, a férfiak rostokból í szőtt ágyékkötőt, a nők ösz- i szekötött gyümölcsmagvak- bői készített kötényfélét hordanak. Főként vadon termő gyü­mölcsökkel és erdei állatok­kal láplálkoznak. Eszközeik rendkívül kezdetlegesek: kő­baltájuk „pengéjét“ zsineg­gel erősítik a fanyélre. íju­kat bambuszból vagy csont- féléből készítik, nyílvesszőik hegye mérgezett. Vésőszerű szerszámuk valamilyen ma­jomcsont, amelynek végébe nyúlfogakat erősítenek. Éj­szakánként a fákon építenek maguknak függőágyakat. A wama indiánok rendkí vül bizalmatlanok és va­dak, gyakran megtámadják a közelükben élő, valame­lyest civilizáltabb wajarikoe- I le Indián törzs tagjait. A felkutatásukra indult, misz- szionáriusokból és kormány­tisztviselőkből álló éxpedí- ciő tagjait tavaly le akar­ták mészárolni, és csak haj­szálon múlott, hogy nem ke­I M I II nil Mindmáig kérdéses, hogy a wama törzs azonos-e az akarijo-törzzsel, amellyel 1970. április 13-án Art Yoh- ner misszionárius került kapcsolatba. VISSZA A DZSUNGELBE Annak a csoportnak, ame­lyet 1969 májusában fedez­tek fel, a vezér személyne­ve után Tupitas a neve, A kutatók az ezt a találkozást megelőző három másik al­kalommal az Onores- és az Atulas-csoporttal találkoz­tak. 1969 novemberében és decemberében újra fellelték a Tupltas-csoport tagjait. Ekkor sikerült rábeszélni ő- ket arra, hogy elkísérjék az expedíció tagjait egy közeli faluba, s ott ideiglenesen le­települjenek. Amikor az ex­pedíció 1970 februárjában visszatért erre a településre, az indiánok még ott voltak, de a csoport tagjai valami­lyen vírusos fertőzés miatt időközben megbetegedtek. Bár haláleset nem fordult elő, a bennszülöttel« elhatá­rozták, hogy visszatérnek az őserdőbe, és korábbi élet­módjukat folytatják. Ugyancsak tavaly (június 30-án) érkezett hír arról, hogy Kolumbia területén is él egy korábban úgyszólván Ismeretlen indián törzs. E- zek — a yurik — a dzsun­gelben, La Pedrera közelé­ben falut építettek maguk­nak, s bár szintén kőbaltá­kat használnak, már gon­dot fordítanak arra is, hogy a pálmákat és a banáncser­jéket gondozzák. Nyelvük a- zonban ismeretlen; a kör­nyékbeli indiánok, akiket az expedíció tagjai tolmács­ként akartak használni, nem tudtak szót érteni a yuri törzs tagjaival. A legújabb felfedezés 1970 februárjában történt, ezúttal Paraguay területén. Az itt talált nomád juajaki indiá­nokat egy erdőgazdasági ku- tatóúton részt vett erdészek találták meg, Paranambutől 40 kilométernyire nyugatra, a Parana folyó közelében. FEHÉR EMBERT MÉG NEM LÁTTÁK Az indiánok valószínűleg a civilizáció egyre fokozódó — nemegyszer igen kímé­letlen — térhódítása miatt költöztek mind mélyebbre az őserdőbe. A jelek szerint korábban még sohasem ta­lálkoztak fehér emberekkel. Ezek a rendkívül érdekes felfedezések arra intenek, hogy még sokkal több föld­rajzi és néprajzi expedíció­ra van szükség ahhoz, hogy bolygónk minden pontját is­mertnek és feltártnak mond­hassuk. A kozmosz meghódí­tásának korszakában Is van­nak még ősi állapotban ma­radt népek a Földön. A Porsche gyár Volkswagenja kétségkívül a világon a legelterjedtebb személygépkocsi. A népszerű cserebogár jellegzetes karosszériája azonban nem tartozik a legimuta- tósabbak közé. Az egyik olasz karosszériagyár legújabban korszerű, szép karosszériát kínál azoknak, akiknek nem tetszik a Volkswagen eredeti, púpos külsője. A műanyag karosszériát bárki könnyedén felszerelheti az eredeti al­vázra. A gyár Nembo jelzéssel gyárilag összeszerelt kész kocsit is forgalmaz. A Volkswagen az olasz karosszériával 140 kilométeres óránkénti sebességre képes. A karbanidról, amely egyébként kitűnő műtrágya kiderült, hogy nagyon jól felhasználható eljegesedett terü­letek, sportpályák, repülőterek stb. jégtelenítésére. Igen kevés karbamidra van szükség, egy négyzetkilométerre mindössze hét kilót kell felszórni. A betont vagy járdát sokkal kevésbé rongálja, mint a hasonló célra használt szokásos konyhasó. A SZOVJETUNIÓBAN, az asztrahámi „Vörös Don“ hajógyárban készült a ma­gyar lobogó alatt futó első önjáró folyami tankhajó. A Folyamszabályozó és Ka­vicskotró Vállalat tavaszkor állította üzembe. Az úszó ü- zemanyagtöltő állomás a Dunán dolgozó kotróhajókat látja el. Rakománya; 150 tonna üzemanyag: A hajó távvezérléssel működik, ami azt jelenti, hogy a gépház személyzetének igénybevéte­le nélkül, egyedül a kormá­nyosfülkéből valamennyi na­vigációs műveletet el lehet végezni. A főmotor 6 henge­res, feltöltött négyütemű Diesel-motor, 220 lóerő tel­jesítménnyel. VIMPERKBEN, ebben a Sumava környéki hangula­tos városkában, bizonyos Jan Alagraw vándornyom- dász jóvoltából már a könyvnyomtatás őskorában, 1484-ben könyveket nyom­tak. Ma a szokásos könyvek mellett az arab országok megrendelésére miniatűr koránokat is nyomtatnak a városban. A képen látható miniatűr korán méretei 25x 35x14 milliméter, 684 olda­las és 6225 arab verset tartalmaz. Olvasásához na­gyítólencse szükséges. á­Fent a háromtárcsás Wankel­motor keresztmetszete, jobbra lent ugyanaz a motor hossz- metszetben, balra lent a négy­tárcsás motor fényképe látha­tó. Mercedes 0111 >i i—?. !ü.' J~T'J ' il ’Wßcf ti r Geriátriái (öregeket gyógyí­tó) szanatórium nyílik Romá­niában, 16 kilométerre Buka­resttől. Vezetője dr. Anna As­lan, a Gerevital nevű ismert szer feltalálója. A szanatórium betegeinek gyógyításában rend­szeresen alkalmazzák majd a Gerevitalt. Mivel a közelben korszerű repülőtér van. várha­tó, hogy számos külföldi ven­dég is felkeresi a szanatóriu­mot. A General Motors detroiti gépkocsigyárban új gépsort szerelnek be, s ezzel lénye­gesen meggyorsítják a ter­melést. Az új gépsorról egy óra alatt száz gépkocsi ke­rül le. A munkálatokat e- lektronikus számítógépek el­lenőrzik és irányítják. Alig egy fél éve készült el a Daimler-Benz gyárban a C Ili kísérleti spottkocsi (a kép baloldalán), amely mél­tán nagy figyelmet keltett. Különösen az tűnt furcsának, hogy a gyár nyomban bejelentette; a C 111 jelzésű, har­cias külsejű gépkocsi sorozatgyártása nem jön számításba s mindössze néhány darabot készít belőle. Időközben el­készült a C 111 újabb, tökéletesebb változata (jobbra), amely elődjén is túltesz. Mindkét kocsi múanyagkarosszériás, és ennek folytán az első változat mindössze 1100 kg önsúlyú, a második 100 ki­lóval több. A legújabb változat négytárcsás Wankel-mo- torjának teljesítménye 350 lóerő, maximális sebessége 300 km/óra. Az előző példány háromtárcsás Wankel-motorjá- nak teljesítménye 280 lóerő, maximális sebessége 260 km/ óra. A motor mindkét változatnál a hátsó tengely előtt helyezkedik el, mely nagyban növeli a kocsi stabilitását Az olyan farmotoros kocsik, amelyeknél a motor a hátsó tengely mögött van, sokkal hajlamosabbak a farolásra és érzékenyebbek az oldalszélre. Az új változat belső térsége tágasabb, a karosszéria hosszabb, szélesebb és mutatósabb is. Kíváncsian várjuk, mi a szándéka Daimler-Benzék-nek. (P)

Next

/
Oldalképek
Tartalom