Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-09-08 / 36. szám
új ifjúság 7 7 ' Á FF! FK1 • 4SZ! O Nem vagyok babonás, de hiszek a nagy szellemekben.-0A bálványimádók józan eszű emberek. Csak abban hisznek, amit látnak.-0A filozófiai homályosság egyértelmű a halhatatlansággal. Saját sírját ássa meg az a filozófia, amely egyszerű, világos és érthető. A legtöbb ember nem bízik az olyan filozófiában, amelyet megért.-0Az elmélet alkalmazni — és nem hinni való.-0Platón nem volt kevésbé Platón, mert nem rendelkezett televíziós készülékkel.-0Aki azt állítja, hogy a méltat nem lehet megváltoztatni, az elárulja politikai tudatlanságát.-0Régd gondja az embernek, hogy mivel töltse ki az időt a világ kezdete és vége között.-0Nevezd el a bajt tapasztalatnak, és mindjárt könnyebb elviselni! í’iSímMI TANÁGSAI A NŐKNEK Raquel Welch, Hollywood legfényesebb csillaga olyan nő, akin minden férfi szeme megakad. Ezért olvasóinkat is — legalábbis a gyengébb nemet — nyilvánvalóan érdekelni fogja, mit tanácsol a nőknek, hogy magukra tereljék a férfiak figyelmét. íme Raquel Welch négy alapvető elve: 1. Igyekezzék a nő a titokzatosság leple mögé rejtőzni. Saját tapasztalatomból tanácsolhatom, hogy senki se leplezze le magát. Bízzunk valamit a férfi fantáziájára is. 2 Ha a nő fel akarja kelteni a férfi figyelmét, tanuljon meg hall- fatbi. Oly sokat emlegetik'a hők bőbeszédűségét, közben elfelejtik, hogy a férfiak is szívesen beszélnek, főleg önmagukról. Semmi sem lelkesítheti fel jobban a férfit, mint az, ha látja, hogy a nő figyelmesen hallgatja, ahogy mondani szokás „csüng az ajkán“, és lelkesedik azért, amit mond. 3. A férfiak nem tudják elviselni azt, ha rájönnek, hogy partnerük inIUU Nem remélhetünk csodát Szinte hihetetlen, hogy még ma is élnek a földön emberek, akik nem ismerik a labdarúgást. Irigylem őket. Egy afrikai benszülöttről hallottam a következőket, aki életében először járt városban, és nem tudott ellenállni a kísértésnek, megtekinti^*: egy mérkőzést. Hazatért az őserdőbe, és a következőket mesélte társainak. „Képzeljétek! Tizenegy fehéringes, tizenegy vörösinges és egy tiszta feketébe öltözött ember kisétált a gyepre. A feketeinges letette a kezében tartott labdát, és abban a pillanatban megeredt az eső.“ Szerencséje van a derék benszülöttnek. hogy mindez Afrikában történt. Mert nálunk lassan már még esőt sem tud csinálni huszonkét különböző színű inges ember. A többiről nem is beszélve... (palágyi) telligensebb náluk. A nő természet«- sen nem szabadulhat meg az intelligenciájától, de leplezheti, és a férfit abban a hiedelemben ringathatja hogy ő az „ész“. Melegen ajánlom minden nőnek, ne fitogtassa túlságosan intelligenciáját, pusztán azért, hogy kitűnjék. 4. Végül csak annyit, hogy arra nincs szabály, mihez tartsuk magunkat a férfival szemben: Ahány férfi, annyi ízlés. Egyet azonban minden férfi nagyra becsül: a nő hangját, beszédét. Senki sem tudja, hogyan hat másokra a hangja, mert a sajátját másként érzékeli. Előfrodulhat, hogy valaki megrökönyödik a saját hangjától, ha történetesen magnetofonszalagról hallja. Ne sajnáljuk e- zért a fáradtságot, gyakoroljuk a beszédet segítségével. A beszédet, sőt a hangszínezetet is lehet tökéletesíteni. Némi fáradsággal eredeti, megnyerő hangszínezetre és beszédre tehetünk szert. Megéri a fáradságot. A hölgyek és urak már eleget csókoltak, most át kell adniuk a helyüket másoknak! így döntött a nagyba- tlamú cézár, James Aubrey, a Metro- Goldwyn-Mayer mammut-filmtársa- ság főnöke. A csóktilalmat Aubrey az idősebb sztárgenerációra mondotta ki, olyan világnagyságokra, mint Gary Grant (66 éves), Gregory Peck (54 éves), Henry Fonda (65 éves), Burt Lancaster (56 éves), Kirk Douglas (59 éves), Anthony Quinn (55 é- ves). Deborah Kerr (49 éves), Ingrid Bergman (52 éves) és Katherine Hepburn (60 éves). A filmfőnök a elöntéshez azt is hozzáfűzte: ha ezek a férfiak és nők csökolödznak, a nézőknek bizonyára úgy tűnnék, mintha nagypapa és nagymama szerelmeske- Jését szemlélnék. Persze a feketelistára tett öreg nagyságok nem nyugodtak bele minden további nélkül az érdekeiket nyilván súlyosan érintő kigolyőzásba. Közülük már többen nyilatkoztak, mondván: amit az évek lerombolnak az illúzión, azt mi technikával bőven pótoljuk. És így napjainkban még javában tart a hollywoodi csókháboFent Aubrey, a filmcézár, balra Gary Grant „munkában“. Lehet, hogy sokaknak az a véleménye, hogy őt igazságtalanul helyezték feketelistáMindenki, legyen öreg vagy fiatal — szívesen nevet. Az embereket megnevettetni a színészek egyik leghálásabb feladata. De nem mindenki érti ezt a mesterséget, mint a sovány Stan és a kövér Oliver, a híres komikus pár, amely belopta magát a közönség szívébe — még a mai fiatalokéba is, pedig a mai közönség, különösen a fiataljai a filmeket illetően nagyon igényes. Stan Laurel és Oliver Hardy még 1925-ben, a néma film idején kezdte meg közös pályafutását. Szinte egyik napról a másikra váltak ismertekké, mondhatni sztárokká, bár nem volt könnyű dolguk, mert ebben az időben tört az élre Chaplin, Buster Keaton és Harold Lloyd is, ami ugyancsak nagy konkurrenciát jelentett. Eleinte csak rövid filmeket készítettek velük, de amikor a filmproducerek látták, hogy a siker átütő, egész estét betöltő filmeket forgattak velük. Az első ilyen film címe: „Kacsaleves“ volt. Ezt követte a szinte megszámlálhatatlan filmek sorozata, amelyek bejárták az egész világot és mindenütt telt házat jelentettek. A nézők sírtak a nevetéstől — ak voltak, s ezt életükkel bizonyították. — Sosem akartunk sztárok lenni — jelentették ki nem egyszer az újságíróknak adott interjúkban — csak meg akartuk az embereket nevettetni, egy kis jó hangulatot teremteni, megmutatni nekik, hogyan lehet jó barátsággal, összetartással a külvilág rosszindulatú támadásait kivédni. Sztárokká inkább a producereink váltak, de ez már teljesen az ö magánügyük és bennünket nem érdekel... Valóban ritkán akad ennyire két szerény ember a világon, mint Laurel és Hardy volt. Nem ismerték a fényűzést, de nem is vágytak utána, és utolsó napjaikig megmaradtak szerény embereknek. Nagyok voltak a művészetükben, de mint emberek is figyelemreméltóak voltak, s ezt éltetükkel bizonyították. Stan Laurel tulajdonképpen angol származású volt. Mint szerény kis színész egy turné révén került az Egyesült Államokba, Hollywoodba. Ekkor Chaplin karrierje már felfelé ívelt, így tehát a szerény Stannak elég sokáig kellett várnia a lehetőségre. Egy napon azonban ráragyogott a szerencse. Kis szerepet kapott egy groteszk rövidfilmben, amelyet maga Oliver Hardy rendezett. Amikor Oliver meglátta, elhatározta, hogy a következő kis- filmben együtt szerepelnek majd. Tulajdonképpen ekkor született meg a híres komikus pár. Mert Oliver felcserélte a rendezői széket a szerepléssel. Ettől kezdve elválhatatlanok voltak mind a filmben, mind az életben. A barátság, amely összefűzte őket, mindvégig tartott. Annyira, hogy amikor Hardy súlyosan megbetegedett és az ágyat kellett őriznie, Stan nem mozdult mellöle, ő ápolta. Amikor minden gondos ápolás ellenére Oliver a halállal viaskodik, Stan Ígéretet tesz, hogy többé sem filmben, sem a Tv-ben nem lép fel. És í- géretét be is tartotta. Más sztárokkal ellentétben, akiket az idő múlása a feledésbe merített, ők megtartották népszerűségüket még a hangosfilm idején is. Sőt még ma is — holott a mai közönség bizonyára magasabbra emeli a bírálat mércéjét, mint a huszas években. De a mai nézők is méltányolni tudják kedvességüket, természetességüket, amely nemcsak arcukról sugárzik, de minden mozdulatukat. tettüket jellemzi. És az emberek még ma is hálásak Stannak és Olivérnek a könnyekért — amelyeket nevetés közben ejtenek; _____________________— si —