Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-01 / 13. szám
6 üj ifjúság — eÁSLAVSKÁ KISLÁNYA IS TORNÁSZNŐ LESZ? Erre a kérdésre ma mé( nem lehet válaszolni. OdlO' Ül, az apa állítólag kijeién-^ tette, nem engedi, hogj^ gyermeke végig csinálja a« zokat a keserves edzéseketi amilyenekben nekik volt részük, őáslavská viszont csak mosolyog, és hogy cá-< folja a tényeket, kislányával ellátogatott a csehszlovák, nól tornász-válogatott ke< rét edzésére. KÉT KÜLÖNLEGES I EZ ÉVI GÓL I KUP.á-DUGÖ Ogy hiányzik, mint tavasszal a vitamin, az ú. n. ollólövéssel elért gól középeurópai pályáinkról. Kocsis óta aiig látni hasonió ritka szép produkciót. A Slovan-Trnava mérkőzésen, amely a Csehszlovák Kupa egyik döntő találkozója volt. végre sikerült tapsolnunk ilyen dugónak is. Móder László lőtte Geryk- nek, váratlanul, technikailag tökéletes kivitelezésben. Mi kell egy ilyen lövéshez? Csupán a helyzet felismerése, bátorság, jő rúgótechnika, szerencse. Móder ezek birtokában lőtte emlékezetes gólját. Meddig várunk vajon a következőre? TERMÉKENY LETT AZ OSTRAV.AI CSATÁRSOR? 900 percen át nem talált a hálóba az ostravai Bánik játékosaiból álló ligacsapat. Ez tíz mérkőzésnek felel meg. tizenöt játékórának. Ilyen meddőségre még a régi rómaiak sem emlékeznek talán. A tizenegyedik mérkőzésen végre templomi hangulatú. ünnepi pillanatnak lettünk tanúi. A VSS pályáján, már a harmadik percben Koleőko hálí^a talált. A jobbösszekötó, akit a Bánik egyszer már áruba a- k«rt bocsátani, szürke kis gólt, amolyan „templomi egér-gólt“ lőtt. laposat, fél- •rőset. Hol volt ez Móder pazar, sremgyönyörködtetó dugójától? Koleíko viszont legalább annyira örült neki. II. A FÖLD KÖRÜL (Naplójegyzetek) Az ^vasó figyelmébe: A két szerző feltüntetése és a cím arra utal, hogy a világkörUli utat ketten tettük meg. Van benne valami. Amikor a hosszú út élményeit itthon hallgattam, én is éreztem valami izgalmasat. A valóság persze más. A Föld körül a pozsonyi Inter játékosa száguldott, s azon túl, hogy ellátta a csapatkapitányi tisztséget és gólokat lőtt, még a szemét is nyitva tartotta. A most közlésre kerülő írásom tehát erősen koprodukciós jellegű. (b. gy.) SZIKORA GYÖRGY — BAHA GröRGY: TOCIVAL FOLYTASSUK A NŐKKEL Tahid szigetén szépek a nők, de nem mindegyik, csak azok, akiket kiválogattak. Morea szigete Tahititői vagy húsz kilométerre fekszik, ott voltunk egy egésznapos kiránduláson. Szalmaszoknyában futkostak előttünk a lányok, és megtekinthettünk egy különleges, csak nekünk bemutatkozó tánccsoportot is. Tagjai tényleg kiválasztott nők voltak, gyönyörűek. Ilyeneket talán még Pozsonyban sem látunk minden lépésen. Ha az ember a várost járja, mint én Papetében, és szétnéz, nem azért, hogy csak vásároljon, hanem ha már ott jár, szét is nézzen egy kicsit, semmi különöset nem lát. A nők ott általában nagyon keveset törődnek magukkal, nem akarom megsérteni őket, nem is mondom azt, hogy primitívek, de nagyon messze vannak a világtól, a civilizációtól. A különböző modern szabású ruhák, hajápolősze- rek, szemfestékek még nem jutottak el hozzájuk, úgyhogy bár természetes szépségük megvan, mégsem tetszenek nekünk, európaiaknak, mert nem olyan ápoltak. Ellenkező példát tapasztaltam a eostarical portyán, azt hiszem négy évvel ezelőtt, ahol gyönyörű — festék nélkül is — gyönyörű nőket láttam, akik nagyon szépen öltözködjek, és ami különleges rajtuk: mind- »gyik lánynak-asszonynak hosszú a haja. Egész derékig érő. Ez, azt hiszem, minden férfinek nagyon tetszik. Ha tehát valamilyen Ssszebasonlitást kellene tennem planétánk nőiről, akkor azt mondhatnám, vezet; Costarica, Pozsony, Tahiti, és szép nők voltak, mint említettem, Ausztráliában is, de csak azért, mert ápoltak voltak, jói öltözöttek. IGAZ-E, HOGY A VILÁGBAN MINDENÜTT TALÁLHATOK MAGYAROK? Valóban nagyon sok magyar él szerte a világban. A legtöbb külföldön élő magyarral Argentinéban találkoztam, és ennek nagyon megörültem, azért is, mert ott egy magvar étteremben étkeztünk. Buenos Airesben történt, az éttermet „Piroska“ qévre keresztelték, tehát még a neve is magyar volt. Az étterem vezetője csak magyarul beszélt, úgyhogy én voltam a fő rendelő, mert az orvosunk sem tudott annyit magyarul, hogy megrendelhesse a kosztot. Ezenkívül Argentínában számos magyarral találkoztunk, jólesett elbeszélgetni velük. Ezen a világkörUli úton még .Ade- laidban örültem, kint élő magyaroknak. Az ausztráliai mérkőzés után fölkeresett egy csoport magyar, vagy tízen lehettek, harmincöt-negyven év körüliek, akik már vagy tizenöt éve élnek Adelaid-ban. Nagyon jól elsző- rakoztam velük. Többek között volt ott egy futballista is, aki, ha jól emlékszem, azt mondta, hogy salgótarjáni. Az adelaidi csapatban védett, és huszonkétszer volt tagja a délauszt- rálial válogatottnak is. Nagyon Jő kapus lehetett, bár nem láttam őt védeni, de a testalkatából és a szaktudásából erre következtettem. örültem, hogy volt kivel elbeszélgetnem mind a magyar futballról, mind az ottani helyzetről. Nemcsak annak örül az ember, ha sportolókkal találkozik, de nagy örömöt jelent a számára, ha elbeszélgethet szlovákokkal is. A világ minden táján tudok így beszélgetni, és ez jő érzés. Sokkal nagyobb élmény Ausztráliában vagy Argentínában a meccs után magyarokkal találkozni, mint mondjuk Zsolnán vagy Ostraván. KIKNEK NYILATKOZTÁL SZERTE A VILÁGBAN? Semmi különös nincs abban, ha az ember interjút ad, mert nyugaton a reklám szerepel az első helyen. Ha a világban járunk, a vezetőink is számolnak ezzel, és kijelölnek játékosokat. De a hazaiak általában mindig érdeklődnek, főleg azokról a játékosokról, akik a válogatott tagjai voltak. Az egyik angol nyelvű lapban például Petráé és én vagyunk egy fényképen láthatók. Nagy érdeklődést mutatnak az újságírök a kapitány iránt. Általában mindenütt sokkal nagyabb és fontosabb a kapitány szerepköre, mint Csehszlovákiában. Nálunk abban merül ki minden ténykedésünk, hogy a szalagot a karunkra ragasztják és aláírjuk a hivatalos iratokat, meg kezetfogunk a bíróval. Hol csináltak velem interjút? Ausztráliában minden városban, amerre jártunk-keltünk. Mindenütt meghívtak a televíziós-stúdióba, vagy filmeztek és beszélgettünk. Sydneyben, Melbourneben, Adelaideben és Perth- ben. Külön élmény és öröm volt számomra Tahiti. Háromszor szerepeltem az ottani televízióban. Kétszer edzőmmel, Kacsányival, s először ott voltak a vezetőink is. Nagy érdeklődést tanúsítottak irántunk, és én is örültem, mert a Tahiti-i tévében nem szerepelhet minden nap az ember. Elmondanék egy érdekességet is. Mit láttam a Tahlti-i televízióban? Ott két éve létezik tévé. Két évvel ezelőtt a franciák kölcsönöztek nekik technikai felszerelést. A stúdió egy kis helyiség, kb. olyan, mint nálunk egy szoba. Ebben az egy helyiségben csinálnak mindent. Láttam például, hogy miután a ml műsorunk lepergett —, bennünket csendben kitessékeltek, lábujjhegyen mentünk ki, s a bemondón« máris kezdte a híreket olvasni. Mezítlábas volt a bemondónő, mindössze egy apró blúzocska volt rajta, a nagy hőség miatt, és nem is széken ült, hanem valami magas ládán, hogy a kamera jobban tudja fényképezni. Mindent ebben a kis helyiségben csináltak, bármilyen téma szerepeit is műsoron. S mindezt olyan ügyesen csinálták, hogy az ember, aki a tévé műsorát nézte, nem tudta megkülönböztetni, tízemeletes kor.szerű stúdlő- ből, vagy ebből a kis szobából tolyik- e a közvetítés. Ha nem láttam volna, talán el sem hiszem. A VILÁG PÁLYÁIRÓL Ezen a világkörUli portyán nagyon jó pályákon játszottunk. Ezt talán azért említem, mert amikor elutaztunk itthonról, térdig érő hőra emlékeztünk, térdig érő hóban edzettünk Itthon, ott viszont mindenütt fö volt, tehát számunkra fantasztikus pályák. Három-négyheti ott-tartózkodás o- tán aztán már mi is kezdtük szortl- rozgatni a pályákat. Nem volt elég, hogy szép és egyenletes a talaj, még a fű minőségét is tekintetbe vettük. Meglepett az Indiai gyep. Ott rekke- nő a hőség, fülledt a levegő, mégis olyan gyepszőnyegen játszottunk, a- mely a Wembley-stadion pályájával vetekedhet. Hong-kong viszont éppen az ellenkezője; bár a pálya egyenletes volt, de puszta föld. Kemény föld volt, füvet talán naavítóva! sem lehetett volna, találni rajta. ^foIyEatjukJ Mi marad iátéko.snak és szurko* lónak? Várja a kővetkező lehetőséget ót a bizonyítást! <o-a)' „HOCKEY-MADE IN TCHECO“ — Ezek meg vannak babonázvia! szinte lehetetlen?! — ilyen és hez haso«ló sóhajokkal kelt tel y évvel ezelőtt a képernyő elől a szurkoló, aki a csehszlovák Ikorongválogatottat választotta blingéUr... A megrögzött szur- (ló ugyanakkor azt is elhatároz- hogy soha többet nem teszi nkre sok minden mással is terhelt idegrendszerét egy olyan csapat kedvéért, amelyik képtelen egy árva gőlocskit becsusszanunl Holmquist hSlőjáha! J61 «"jők- sziink ugyanis, hogy a többszörös világba.inok ellen kétszer is remeklő CSSR-nek egy szerény döntei- lenke is elég lett volna a svédek ellen ahhoz, hogy elnyerje a rég óhajtozott legnagyobb trófeát. Mint mar annyiszor, ezúttal is egy ,,hajszál“. egy icl-plci göl. talán egy véletlen (7) is elég volt ahhoz, hogy a világbajnokkal egyenlő pontszámot elérő kék-fiúk a dicsőség-dobogónak csak a 111. fokára álljanak fel. Többször hebizonyosodott már a- zonban. hogy a sportoló és szurkoló legszebb erényei közé tartozik — ha szívből sportol, és ha szívből szurkol. — hogy a legpechesebb csatavesztések után sem mond le az újabb és újabb kísérletekről. Az idei csonka-világbajnokságon újra bizakodva csúsztak a svéd Jégre Kostka és Pitner paripái hogy szembe nézzenek a jól ismert ellenfelekkel és a sokszor csalódott néző Is kezét dörzsölve szegezte szemét a képern.yő hokifényeire! A bizalomra ezúttal is meg volt az ok: Az idén több Ízben győzött a csapat az ex-profikkal erősített kanadaiak ellen, megverte a svédeket és szépen játszott a legnagyobb ellenfél a Szovjetuniő ellen. Márts túl vagyunk az első fordulón, és amikor e sorok elhagyják a nyomdagépet, akkor újra fogad- kozhatunk, hogy soha többet — e- setleg...? A kezdet ug.yanis ezúttal nem csak balszerencsében dúsla- kodott, hanem a játék Is görcsös, gyenge volt. Nedomanskyék talán még soha sem olvastak ilyen éles bírálatokat mint ez Idén. Az olyan biztos emberek mint a pozsonyi Vlado Dzürilla és az imént említett „Nedo“ is csütörtököt mondtak. Persze az ellenfelek is elszenvedtek egy-egy vereséget. A svédek a szovjeteket, a finnek viszont skandináv, sógort szeretetből Ster- nert és harcostársait puhították meg. Ha javulni fog a „Tcheco“ játékgörbéje akkor esetleg még arra Is sor kerülhet, hogy tizen- négymillió jégkorongszakértő állítja majd. hogy a gyenge kezdés csak jó taktika volt. És ha nem...?. Akkor érdemes lesz elgondolkodni azon. hogy csak a sors véletlen játékainak köszönheti-e Csehszlovákia jégkorongválogatottja a sorozatos világbajnoki ,,pechszé- riát“...? Milyen lélektani tényezők, a hibás felkészülés, a gyenge e- rőnlét, vagy a rossz formaidőzltés- e az oka a váratlan és rá,1ó kik- szeknek? Vagy kisebb tudásúak a pozson,yi. jihiavai és a brUnni ho- kisták. összehasonlítva a szovjet vagy a svéd jéglovagokkal? Függetlenül a mostani, vagy a korábbi eredményektől, vessük el gyorsan ez utóbbi feltevést! A szlovák és cseh fiúk helyenként nagyobb látván.yosságokra. sokszor csillogóbb technikára, érdekesebb kombinációkra is képesek, mint e- redményesebh ellenfeleik!
