Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-02-17 / 7. szám

8 új ifjúság Levélféle BÁBI TIBORNAK! KEDVES TIBORI Még mindig nyilall az oldalam akkorát rlfhOgtem, amikor tlolvastam MlndenrekaphatÓ János, Kérgek dmü kötetem­ről, s ennek kapcsán egész eddigi „munkásságomról" Irt „kritikáját". Ezt nevezem teljesíiménynekl Fantasztikust Hogy egy kis jóindulattal ml mindent lehet egy kötetnyi versben találni... Szóval, erOsen meglepett. Nem, nem az amit MlndenrekaphatÓ János Irányított tolla összehordott, hanem elsősorban az, hogy te. Irodalmunk őre, Jíatalok vé- dOangyala leközölted... Hát szabad ennyire lejáratni egy Igyekvő, a nyomdafesték-szagért mindenre kapható fiatal kritikust? Ejnye, ejnyel Tudom, tudom a te szándékodat az aggódás. Irodalmunk féltése aranyozta be... A kötetet azonban Kedves Tibor, bár­milyen furcsán hangzik ts, még ezek után sem tudom fél teni. Hiába, én már Ilyen vagyok. Ugyanis van fejem Jsa­ját!, képzeld el, és egyelőre még össze tudok vetni, mérni, hasonlítani dolgokat... Éppen ezért nincs ts szándékomban vitatkozni az „okos fiúval", mármint MlndenrekaphatÓ Já­nossal, hiszen a verset értők nem rajtam röhögnek... Ne­ked azonban Kedves Tibor, néhány dologra szeretném fel­hívni a figyelmedet... Egyik kazal bölcsünk, az én nagy barátom és jóakaróm fogalmazta meg a közelmúltban egy nyltral író-olvasó ta­lálkozón a következőket: „A vers olyan mint a tükör. Ha majom néz bele, nem nézhet belőle ember vissza." Kedves' Tibor lehet, hogy az aki az én verseim tükrébe nézett — hülye volt? Vagy csak vak? Sajnálom szegényt. Rengeteg energiájába kerülhetett nem észrevenni dolgokat... Ha mást nem, mondjuk valamiféle következetességet... Szóved Kedves Tibor, azt kérdi a kritikus, hogy hol van, az első kötet egy versében ficánkoló Tóth Elemér? Miért nem ír úgy mint akkor? Kedves Tibori Mit szólnál te hozzá, ha holnap egy „ha­sonlóan okos" kritikus azt kérné tőled számon, hogy hol van Bábl, miért nem írja gyönyörű rigmusait a heremagról, meg Juli, s Mari nénikről? stb. Vagy képzeld el Tőzsért. ha egy „hasonlóan okos" kritikusa a Férfikor így jöjj lel- kendezését, pökhendlségét követelné tőle mindhalálig. Gon­dolod, hogy nekem nehéz lenne Ilyen kritikust szerződtet­nem? Vagy mit gondolsz Kedves Tibor, ezzel a módszerrel amit MlndenrekaphatÓ János alkalmazott, a te köteteid versei­ből, hasonlóan fél szavakat összeválogatva, nem lehetne ilyen „kritikát" kerekíteni? Blzonyhogy lehetne. Tudod, ha ezt így végigcsinálnád, véglgcslnáltatnád min­denkiről, magadról ts, még becsülnélek Is, érte. Ám eszem­be jut egy eset. amikor Bábl Tibor véglgüvöltözve az Irodal­mi Szemlét, nem engedte közölni akkori könyvéről Rácz Olivér kritikáját. Pedig Rácz Olivér és MlndenrekaphatÓ Já­nos között van némi különbség — még hozzáállásban is, hogy a tudáskülönbséget ne is említsem. Ha kritikáról van szó Kedves Tibor, miért csak magaddal szemben vagy Ilyen elnéző és érzékeny? Tudod, Itt bújik ki a szög a zsákbóll Ezen a ponton kezd minden bOzlenl. Mert mire Is jó az Ilyen kritika? Mit tanul belőle író, ol­vasó? Semmit! Esetleg annyit, hogy egy nagy költő-rovat­vezető van ebben az országban. Esetleg kettő... De Kedves Tibor, ha ezt Ilyen kritikákkal kell btzonyí- tanl.„ Tisztelettel: Tóth Elemér O. I Most látóin csak, hogy az említett kritikát nem Is Mln- denrekaphatö János, hanem Mészáros László Irta... de kü­lönben Is ez mellékes... 4 thAlta színház KÉT BEMUTATÓJA A TháKa SzInhSz ■ napokban mutatta be Ibsen Kísértetek című és Gál Sándor Szürke 16 című me- sejátékát. .A két bemutatott darab testük­re szabott. A mese segítségével ki kell zökkenteni a fiatal tehetséges müvész.ielölteteket a megszokott és elképzelt színházi világböl, olyan miliőbe helyezni mindannyiukat. a- melyben mindazt, amit eddig meg­tanultak vagy sallangként felszed­tek. ne tudják használni; az Idő­sebbeknek pedig valódi én.lUkhöz és tudá.sukhoz mérten lehetőséget ad­ni, hogy kamatoztatni tudják azt maguk és a színház Javára. Nos, ez csaknem maradéktal.-mul sike­rült Is. Még akkor Is. ha Henrik Ibsen Kísértetek című társadalmi család-drámája nem könnyű fela­dat egy érett és kiforrot színtár­sulatnak sem. Nemcsak megdöb­bentő. eget-földet ráz6 dráma, ha­nem szimbólummal terhes egyen­let is! A társulatnak sikerült mind a két alternatívát hitelesen életre kelteni. Helene Alvlng enged Menders tiszteletes rábeszélésének és vlsz- szatér léha férjéhez, hogy elken­dőzze férje megengedhetetlen élet­módját. Férje rövid időre megja­vul, ám Ismét visszaesik régi élet­módjába. Az asszony dolgozik és nemcsak eltakarja Alvlng kapitány feslett életét, hanem társadalmi és anyagi elismeréssel tetéztetl (ka­marássá léptetik elő). A férj ha­lála után. hogy a szóbeszédet el- hallgattassa és fiát megmentse az apai örökség minden kísértésétől, menhelyre költi annak vagyonát, hogy csak az maradjon az idő­közben művésszé növő Osvaldra. a- mit ő tud ráhagyni. Amikor mind­ez már sikerülni látszik, nemcsak a menhely ég le. hanem Osvald életén is úrrá lesz mnldaz, ami tönkretette Alvlng asszony életét. És visszatér, újra kísért a múlt, megjelennek a kísértetek. A való­ságot megint úgy kendőzik el. mint korábban, és Helene asszonynak még látnia kell a legnagyobb tra­gédiát Is, fia teljes összeroppaná­sát. Mindezt kiváló rendezésben, fe­szültséggel teljes légkörrel együtt tudta színre vinni a Thálla Szín­ház. Beke Sándort, a színház mű­vészeti vezetőjét és rendezőjét il­leti ezért a dicséret. Valami ma­kacs sallangmentesség, póztalanság Jellemzi a darab felépítését. Bizto­san választotta meg a szereplő­ket és karakter-szlnész-Jellegük minden ereiét érvényesíteni tudta. Főleg talán VÄRADY Béla hibát­lan, Jóságos, eszes Engstrandját le­het dicsérni. Ha a Két úr szolgá­jában nvú.ltott alakításáért dicsér­tük, akkor Engstrand mesteréért kétszeresen ezt kell tennünk. Élt. cselekedett! t-ENGYEt. Ilona Alvingnéja még ott Is közel került ehhez az ideális megelevenltéséhez. ahol esetleg nem fedte az Írott szöveg hason­mását. mert ő is főképnen magát. Intellektuális és asszonyl énjét ve­títette elénk. LENGYEL Ferenc az emberi én­jétől megfasztott tiszteletest hite­lesen Játszotta. Nála azonban né­ha hiányoltuk az ámyaltabh hozzá­állást. CSENDES László Osvald Alvlng- Jával és VARGA Zsuzsanna Regi­nájával külön kell foglalkoznunk. ,Az előbbivel, mert a darab legne­hezebb szerepe, és Regina aiakl- tójával, mert egyedüli fiatalként kellett helytállnia az Idősebb ..hét- próbás“ társak között. Osvald Alvlng — Csendes Lász­ló — apja pipájával lép be a szín­padra s nemcsak a pipa füstje, ha­nem énje varázsát is megérezzUk. Alig lép néhányat, máris légkört teremt, őrültsége és tiszta pilla­natai közt pontos és érezhető ce­zúrákat tud húzni, mindig érezzük mondanivalóját. A felfokozásoknál azonban néha túl harsány. Ügy vél­jük azonban, ez nemcsak a színész hibája, hanem a rendezőé is. Varga Zsuzsanna egyedüli fiatal­ként kapott helyet a Kísértetek szereplői közt. Lényegében olyan, vagy legalábbis ha.son1ó szerepet kapott, mint a Két úr szolgájában. Feladatával egészében nem Is bir­kózhatott meg. főleg ha figyelem­be vesszük, hogy a fent anlltett és méltatott kollégákkal kellett e- gyenrangút, vagy legalább elfogad­hatót nyújtania. Voltak túljátszott, nem egészen hiteles momentumai, de voltak kiváló és maradéktalan pillanatai is. , A díszlettervek (Platzner Tibor) térbelileg tágasak. Jól támogatták a darab miliőjét. A Jelmeztervek is hitelesek és megkapóak voltak. Dobi Géza zenéje és gordonka Já­téka több volt a szokott zenei alá­festésnél. A társulat másik része, leginkább fiatalok, akarva-akaratlanul is más feladatot kaptak. Azt. hogy ugrán­dozzanak. bolondozzanak, rikoltoz- zanak. táncoljanak. Az alkalmat Gál Sándor Szürke ló című mesejátéka szolgáltatta. És itt álljunk meg egy pillanatra, mert hiszen új most első Ízben szín­padra kerülő műről van szó. A me­se. amelyhez a szerző nyúlt, is­mert. Minden elemistánk ismeri. A szerzőt tehát azért dicsérhetjük. hog,v meglátta a mesében rejlő színpadi lehetőséget. A szürke lő egy szegény molnár társa, mindennap szorgalmasan hajtja a kereket, hogy potyogjon a fehér lisztecske. Nincs is baj, mert a gazda is megbecsüli és ő is Jó- lelkü, elégedett állatka. Csakhogy! Egy szép napon megjelenik a go­nosz varjú és kineveti, kigúnyol­ja; kár, kár egymagádnak ha.jtani a malomkereket, amikor máshol két állat társasán járhatja mindennapi útját. A szürke bár szomorú, nem lázad fel és így mikor meg.Jclen- nek az erdő lakói, a medve, a mó­kus és a bagoly, a molnárral e- gyUtt bosszút esküdnek a fekete varjú ellen, de főleg a farkas el­len. aki korábban elragadta már a molnár szép fehér lovacskáját. Az esküt tett követi és a bölcs ba­goly terve szerint el is érik. hogy az éhetetlen farkas lépre megy. A szürke ezután halálra hurcolja, hogy a farkas bőréért a vásáron elnyer.Jék a szükséges száz tallért és társat szerezzenek neki. Eddig a mese, a mesejáték me­séje. Mint ahogy mondtuk, a szer­zőt dicséri, amiért meglátta a me­sében a drámai lehetőséget. Vala­hol feldereng bennünk Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéje éster-< mészetesen a jó és a rossz ko­moly mérkőzését, harcát várjuk, no meg a mese szép, mesés hangula­tát. A színpadkép és az első, má­sodik. harmadik, negyedik Jelene­te, valamint a Szürke, szép, sztm- bólikus mesés ügetése és a Jóságos molnár mozgása, hangja, nem la zökkent ki ebbóí az elképzelésből. Kár azonban, hogy a szerző a fel­vonás végére, de a második fal-' vonásban sem tudja teljessé ten­ni. és Így a mese nem nő egé­szen a Jé és a rossz ádáz haéeivá. Persze, a azereplők, az ellent­mondások ellenére Is Jő alakítást nyú.Jtottak. Gyurkovics Mihály molnárja min­den vonásában egyezett a magyar népmesék jó öreg molnárjával, ked­ves. meleg hangja pedig nemcsak a Szürkét simogatta, hanem ben­nünket Is, akik olyan messze. KI- rélyhelmecre utaztunk, hogy lás­suk a színház bemutatöját, A darabot Tarlós János rendez­te és leginkább az ő hibája, hogy az ellentmondásos jelmeztervek (Platznw Tibor) Így rontották az előadást. Ugyancsak Tarlós Jánoa komponálta a mesejáték zenéjét Is. Voltak kiváló passzusai, olykor-oly­kor sikerült a zene által jobban ki- dontborltanl a darab mondanivaló­ját, de néhány része kicsit édes­kés volt, kicsit szirupos. Mindent egybevetve, a Thália Színház, tehát a Magyar Területi Színház kassal részlege különösen Ibsen Kísértetek című drámáját csaknem maradéktalanul megoldot­ta. viszont a másiknál is meg van­nak azok a lehetőségek, amelyek megtevése után az előadás legalább a közelébe kerülhet az előbbinek. A színház mindenképpen jelentős lépést tett előre, amikor nemcsak saját fialnak, hanem hazai kis Iro­dalmunknak ts lehetőséget adott. NénwtH István Olga Schoberová és Katka Sidonová Viszontlátásra barátaim a pokolban! Juraj Jakubisko, a nemzetközileg is nagy sikere­ket arató szlovák filmrendező, újabb filmet forgat. A film csehszlovák olasz koprodukcióban készül Ka­rol Sidon forgatókönyve alapján. Témája az emberek közötti kapcsolatok elferdüléseit boncolgatja, fő­szerepekben a főleg nyugaton forgató cseh „sex­sztárt“ Olga Schoberovát és Nino Besozzi, valamint Carlo Campanello olasz színészeket láthatjuk majd. A legfiatalabb főszerepet a négyéves Katka Sidono- vé alakítja. JEAN LUC GODARD: „Kutatói szélhámos És ZSENI VAGYOK“ — Nevezték Önt már dilettánsnak, sőt szélhámosnak, aztán az eu­rópai film zsenijének. Mit gondol ön erről? — Mindenkinek igaza volt, mmrt egy kiesét mindegyik vagyok: di­lettáns, szélhámos és zseni is. De én azt mondanám, hogy minde­nekelőtt kutatő vagyok. Minden filmben újra és újra kutatóvá válók, egyre teljesebben ts egyre'komol.yablnn. — Eddig 11 filmet forgatott. Nem gondol-« arra, hogy nagyon gyakran jelentkezik újjal? — Mozart egy évben 18 szimfóniát komponált és ahogyan én tu­dom, ezek a müvek nem maradtak befejezetlenek, és nem is voltak gyengék. — Összehasonlítása nem szerény. — Sokan azt mondják, hogy csendes és különös vagyok, sokan pe­dig arról beszélnek, hogy el vagyok ragadtatva magamtól, hogy ro­mantikus vagyok. így van ez a szerénységemmel és az öndicsére­temmel. Menekülök a sablonoktól és igyekszem, hogy magánéletem­ben akárcsak tUmjeimbea mindenáron megszabaduljak tóIUk. — Első filmjétől, a Kitulladaslg-től ami a filmművészetet Uleti, hosszú út vezetett utolsó filmjéig, e Bolond Pierotlg. — Igen. Igyekeztem, filmjeimet készítve mindig kritikai szellem maradni. A Kifulladásig-ban meg akartam mutatni, hogy a filnunű- vészetbea mindent szabad. A Bolond Plerotban pedig éppen fordítva: azt akartam bebizonyítani, hogy semmit sem szabad. Örülök, hogy szándékomat mindkét helyen sikerült megvalósítanom. A Kifulladásig- ot készítve soha nem gondoltam arra, hogy a közönaég megérti-e majd müvemet. A BMond Plerottal az ellenkezőjét akartam elérni. Első filmem készítésekor gyakran mondtam magamnak: „Ezt i kö­zönség nem érti meg. de nem fontos.* Utolsó filmemnél megtanal- tam. hogy ez mégis mennyire fontos és ezért ezt a filmemet sze­retem a legjobban. Jobban mint a Férjes asszonyt, A nő, az nő-t, a Megvetést, a Kis katonát. A Kifulladásig című filmemet nem szá­mítom. mert az az első filmem. — Meddig ért el « kutatásaibsn d fünunűvészet terén? — A legérdekesebb kutetásaimböl sobs sem lettek ttknek. Ezek azok a filmek, amelyeket a BMond Plerot és a Férfi, nő között'Jion- doltam el. Ha ezeket a filmeket forgattam volna, fenomenális sred- ményeket érek el. — Forgatás közben tartJa-e magát a szövegkönyvhöz vagy impro­vizál? — Egy órával a forgatás elótt beszélek meg mindent a csoport tagjaival, f.egiöbbnylre már hmerJUk egymást, úgyhogy nincs közöt­tünk félreértés. A s.-ö. ..„„juyveket gyűlölöm. Miniaaléria Elisabeth Knight, angol filmszínésznö

Next

/
Oldalképek
Tartalom