Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-02-10 / 6. szám

Február 10; 1755-ben halt meg Charles de Montesquieu, francia haladó gondolkodó és francia gondolkodó és író: 1837-ben halt meg Alekszander Szergejevics Puskin, a legna­gyobb orosz költő. 1878-ban született Zdenek Nejedly, a ki­váló cseh irodalomtörténész és államférfi. 1898-ban született Bertolt Brecht. 1923-ban halt meg Wilhelm Konrad Röntgen, fizikus, a röntgensugár felfede­zője. 1962-ben halt meg Vla- gyfszlav Brbnyewszkij, kiváló lengyel költő. Február 11: 1650-ben halt meg Renée Descartes, kiváló francia matematikus, fizikus és filozófus. 1829-ben halt meg Alekszander Sz. Gribojedov, el­ső orosz drámaíró. 1847-ben született Thomas Alva Edison, a híres amerikai feltaláló. 1879- ben halt meg Honoré Daumier, francia realista festő és kari­katurista. Február 12: 1746-ban szüle­tett Tadeusz Koscsiuszko, a lengyel nép nagy hőse, az 1794- es lengyel felkelés vezére. 1784- ben halt meg Immanuel Kant, német Idealista filozófus. 1899- ben született Charles Darwin, angol biológus. 1809-ben szüle­tett Abraham Lincoln, az Egye­sült Államok egyik leghíresebb államelnöke. Február 13; 1769-ben szüle­tett Ivan A. Krylov, kiváló o- rosz mesemondó. 1873-ban született Fjodor I. Saljapin, a híres orosz énekes. Í883-ban született Jevgenylj B. Vahtan­gov, kiváló orosz rendező.1883- ban halt meg Richard Wágner. német zeneszerző. Február 14: 1869-ben Halt meg Cirill, saját nevén Kon­stantin. hittérítő, az ószláv ábécé megteremtője. 1813-ban született Alekszander Sz. Dar- gomizsszklj. kiváló orosz zene­szerző. Február 15; 1468-ban halt meg Guttenberg, a könyvnyom­tatás feltalálója. 1564-ben szü­letett Galileo Galilei, kiyáló o- lasz fizikus, asztrológus és fi­lozófus. 1781-ben halt meg Hotthold E. Lessing, német drá­maíró. 1857-ben halt meg Mi­hail I. Glinka, zseniális orosz zeneszerző. 1907-ben halt meg Giosue Carducci, nagy olasz lí­rikus: Február 16: 1893-ban szüle­tett Mihail N. Tuhacsevszkij kiváló szovjet katona. 1970. január 3-án ülésezett a Csehszlovákiai Mag.yar Nyelv­művelő és N.yelvjáráskutatő Társaság vezetősége. Ugyancsak január 30-án ülé­sezett a Magyar Történelmi Társaság előkészítő bizottsága. 1970. február 3-án megláto­gatta a szerkesztőségünket C'soj Un Rjon, a Kóreai Népköztár­saság prágai nagykövetségének elsőtitkára és szívélyes eszme­cserét folytatott az Új Ifjúság főszerkesztőjével. Szlovákia Gyermek- és If.jú- sági Szervezetei Társulásának lapja 9 Megjelenik minden kedden % Kiadja a SMENA kiadóválallata S Szerkesztő­ség és adminisztráció Brati­slava, Praíské 9. Telefon: 485- 41-45. Postafiók 30 % Főszer­kesztő: dr. STRA2SZER GYÖRGY, föszerkesztöhelyettes és kultúra: TÓTH ELEMÉR. A riportrovat vezetője: PALA- GYI LAJOS. Riporterek: ZA- CSEK ERZSÉBET. KESZELI FE­RENC. NÉMETH ISTVAN, ke­let-szlovákiai szerkesztő és sportrovatvezető BATTA GYÖRGY. A melléklet rovat­vezetője: HORVÁTH RUDOLF. Nyomja; Západoslovenské tla- íiarne 01 O Előfizetési díj egész évre 52.— Kös. fél évre 26.— Kcs, negyedévre 13.— Kés © Terjeszti a Posta Hlr- lapszolgálata. előfizethető min­den postakézbesltőnél vagy postahivatalnál 9 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem kül­dünk vissza 9 A lapot kül­földre 8 PNS Ostredná expe- dlcia tlafe, Bratislava. Gott- waldovo nám. í. 48 útján le­het megrendelni. Rajzolni számomra azt jelenti, hogy;... Mit is jeient? Csak most kezdek rajta gondolkod­ni Mi is nekem a rajz? Kikapcsolódás? Pihenés? Me­nekülés a napi gondoktól? Vagy a felgyülemlett e- nergia. a belső feszültség levezetésének lehetősé­ge? Dicsőség utáni sóvárgás? Vagy alkotni akarás világmegváltó szándékkal? Önmagam megismerésé­nek vélt lehetősége, esetleg önmagam keresztrefe- szltésének és megváltásának hasztalan kísérlete? Ta­lán másoknak akarok vele élmén.vt nyújtani? Tár­sadalmi problémák bogozását óhajtanám? Hm! Utálom a nagyképűséget és irtózom a póztól. Egyszerűen a probléma mint olyan nem érdekel ha rajzolok. Maga a tett a fontos számomra, és a tett részemre: rajz. Kielégülést, gyönyört okoz. Kikap­csolódást .jelent, pihentet. Ha rajzolok megfeledke­zem az elmúlt 24 óra zaklatott perceiről és nem érdekel a következő 24 óra előrelátható zaklatott tempója! Menekülést jelent a mindennapi realitások — sokszbr — kiábrándító és kegyetlen helyzetei e- clől. Az idegrendszerem bonyolult hálózatában ösz- szesürü-södött energia aktív levezetését jelenti. A bennem lappangó önteltség, világmegváltó szándék — naiv — levezetési lehetőségét jelenti. .Agyműkö­désem fluidumának képi kivetítésében ..tetszelgek“: közelebb kerültem a Nagy Titokhoz: Önmagamhoz Nagyképűen kéjelgek a látszatban hogy a ,,műér- tök" közömbössége hányféle variációban nyilvánul meg (nagyszerű érzés másokat gyönyörre ingerelni és egyáltalán ingerelni!). Igen. a pózolást utáíom. A nagyképűséget gyűlő löm. És mégis minderre mohón vágyom. Vágyom és egyben undorodom tőle! Érthetetlen és ellentétes ösztönök szakadoznak fel tudatalatti énemből. Erő­ket érzek magamban és magamon kívül, amiket nem tudok megnevezni és megismerni másképpen. Nem ismerem őket, de tudom, hogy léteznek és én meg akarom ismerni, le akarom kötni az erőt. Fé­lek tőle s egyben uralni akarom. Uralni akarom az én eszközeimmel. Uralni akarom rajzaimmal, alko­tásaimmal. Hogy mit jelent számomra a rajz? Nem tudom... KOPÖCS TIBOR BESZÉLGETÉS ŐSZINTE HANGRA Vertikális folytonosság II. (Tus, toll, 1967) — Az első kérdést mindig nehéz megfogalmazni, s gondolom válaszol­ni rá sem sokkal könnyebb. Éppen ezért a látszólag legkönnyebbet kér­dezném: Honnan indultál? Megtud­nád-e mondani, mi volt az, ami a képzőművészethez vitt? — A választ ketté osztanám. Egy Duna menti kis faluból, Kiskeszirő! indultam. Komáromban jártam közép­iskolába. Ott nyitogattam a szeme­met, ott csodálkoztam rá először a világra. Hogy most visszagondolok, azt hiszem fantasztikus szerencsém volt — innen ugyanis Pozsonyba ke­rültem, iparművészetire. Két év után azonban, mivel nem születtem nyelv­zseninek, átléptem a magyar peda­gógiai gimnáziumba. Az érettségi u- tán tanítottam, majd bevonultam két évre katonának. Hogy letudtam a katonaságot, jelentkeztem főiskolá­ra, s mivel Eperjesen a Filozófiai Fakultáson éppen akkor alakult a képzőművészeti katedra, hát oda ke­rültem. Ennyit talán így nagyvona­lakban. Ami a kérdés másik felét il­leti, én innen Eperjesről datálom képzőművészeti-indulásomat. Bendik professzor keze alá kerültem, akinek sok-sok megértéséért, jő tanácsáért ma is hálát érzek! S ha már a há­lánál tartok, hadd említsem meg az Oj Ifjúságot is, hiszen indításomban nem kis szerepet játszott. Már diák­koromban is sokat illusztráltam ide, s lényegében a nyilvánosságnak ez a lap közvetített. Egy ideig technikai szerkesztője is voltam. Ma, a Madách Könyvkiadó kép és műszaki osztá­lyának a munkáját irányítom. — Azt hiszem, ezzel a vallomással túl is jutottunk beszélgetésünk ne­hezén. Elértünk a mához. Arra kér­nélek, mondj valami közelebbit mos­tani munkádról. — Alapjában véve a képszerkesz­tés az, ami érdekel. A könyv esztéti­kai kivitelezése. Az, hogy az irodal­mi alkotásokhoz a megfelelő színvo­nalú, mondhatnám úgy is, európai színvonalú képzőművészeti kivitele­zést biztosítsak. Ez alatt azt értem, hogy a borítólap, a kötésterv, a bel­ső dekoráció valahol európai nlvőn legyen, természetesen a müvei össz­hangban. Ez ugyan nagyképűségnek tűnhet, de szerintem az eredmények a döntőek, s azok igazolják ez irá­nyú igyekezetünket. Azt hiszem, e- legendö, ha a 69-es kiadványaink kö­zül Norbert Fryd — őserdő (Kiss Sándor munkája), Zamarovsky Róma történelmet írt (Lovacky Mikuláá munkája), Dallos István — a Híd vallomása (Salamon Zoltán munkája). Sloboda — Borotva és Fecső Pál — Nyugtalanság című müveit (Az utób­bi két könyv művészeti kivitelezése Kopócs Tibor munkája. (A ^zerk. megjegyzése.), hogy csak néhányat említsek. Ez azonban csak a kép- szerkesztés. Ezen kívül egy kézirat, amíg könyv lesz belőle, több más műszaki megdolgozást is kíván. — Ez a munka, gondolom, eléggé leköti az idődet. Mikor és hogyan tudsz mégis dolgozni? Úgy értem, hogy találod meg azt a szabadidőt, amit a magad megfogalmazására for­díthatsz. Hiszen az utóbbi kiállításod is azt bizonyítja, hogy dolgozol, s is­merve képeid gondolati, tartalmi sú­lyát, gondos megmunkálását, egy-egy képed megalkotásához a szabadidőn tűi több más is szükséges. — Naponta Szerdahelyről utazom be s az utazás talán mondanom sem kell, rengeteg időmet elveszi. Am, valamire mégis jő, éspedig arra, hogy ®gy-egy gondolatot, elképzelést, min­den izében végig gondoljak. Ezt elő- érlelésnek is nevezhetném. A konk­rét megfogalmazásra szombat, vasár­nap, s az ünnepnapok maradnak. Az ilyen zsúfolt munkanapoknak azon­ban sajnos megvan az elszigetelődés veszélye... — Jó, hogy az elszigetelődést em­líted. Engem is évek óta izgat, hogy csehszlovákiai magyar viszonylatban az irodalom és képzőművészet eddig vajon miért nem jutott még el egy­máshoz? Te miben látod ennek okait és hol érzed hátrányát? — Azt hiszem, erre a kérdésre kérdéssel, sőt kérdésekkel kellene válaszolni. Vajon hány csehszlovákiai magyar írót érdekli a képzőművé­szet; az itt élő képzőművészek prob­lémái, gondolataik, gondjaik? Vajon hányán értik, vagy hányán vesznek annyi fáradtságot, hogy értsék a kép­zőművészetet, s ezen belül a cseh­szlovákiai magyart? Ha ezt előrebo­csátjuk, egészen más megvilágításba kerül író, irodalom, képzőművész, képzőművészet és egyáltalán egész úgynevezett szellemi életünk. Nem kell messze visszapillantanunk a vi­lágba, hogy rájöjjünk, a művészetek egymást állandóan megtermékenyít­ve hozták létre csodálatosabbnál cso­dálatosabb dolgokat. Hiszen, hogy ha nálunk ez a kölcsönösség végre be­következne, nyerne rajta fiatal iro­dalmunk és képzőművészetünk is. Ahhoz persze, hogy így legyen, sok­sok őszinteségre, nyíltságra van szükség, nem pedig üres, nagyképű pózokra. — Ez sajnos, így igaz. De ha már szóltunk erről a szerintem is tartha­tatlan helyzetről, miben látnád te ennek az áldatlan állapotnak az enyhítését? Mit javasolnál? — Vannak már olyan, szerintem kompetens fórumaink, — az írószö­vetség magyar szekciója, Madách Könyvkiadó, — amelyek megtehetnék az első szeriöz lépést a közeledés­hez. Vagy író-képzőművész találkozók keretében, vagy közös szimpóziumok .rendezésében. A könyveknél lényegé­ben már találkozunk, megértjük egy­mást. Mi lenne, ha az életben is ezt tennénk? — Persze, van itt több más művé- szet-ág is, ami hasonlóan csak a ma­ga életét éli. Kénytelen azt élni. i- deje lenne megteremtenünk a mind­ezeket összefogó. Irányító fórumot. Remélem, ez a beszélgetésünk elgon­dolkoztat embereket, azokat is, akik­ről szól, és azokat is, akiknek író­dott. Kedves Tibor, köszönöm az értékes beszélgetést. Beszélgetett: TÓTH ELEMÉR KOPÓCS TIBOR KIÁLLÍTÁSA Kopócs Tibor fiatal csehszlová­kiai magyar képzőművészünk, e- gyike azon ritka művészeinknek, aki nemcsak önmagának alkot, ha­nem állandóan ellenőrzi önmagát, rendszeres kiállítások formájában, hogy a közönség reakcióját is meg­figyelhesse. Rövid pál.yafutása a- latt már vagy négyszer állította ki alkotásait. Volt ügy, hogy ön állő kiállítást rendezett, de úgy is, hogy néhány csehszlovákiai ma­gyar, illetve fiatal szlovák képző­művésszel osztotta meg a dicső­séget. Tudatosan tette, hiszen leg­többször saját' ösztönzéséből és szándékáböl, és nem mindig hiva­talos meghívásoknak tett eleget, a- mikor kiállította grafikáit. De nem­csak a kiállítások bizonyítják ezt. hanem alkotásainak gyakori és rendszeres publikálása is. Legtöbb esetben 6 az ösztönzője és szer­vezője a csoportos kiállításoknak, publikálásoknak. Ezért a neve és művei nem ismeretlenek a hazái magyar közönség körében. Az Oj Ifjúság olvasöi pedig különösen nemcsak grafikai elképzeléseit, ön­vallomásait Ismerhetik, hanem la­punkban megjelent gyakorlati gra­fikáit is. Hiszen néhány éven ke­resztül grafikus és technikai szer­kesztője volt az Oj Ifjúságnak, és így hétről hétre élvezhették kiváló iilusztráciöit, és nem utolsö sor­ban a lap modem technikai elren­dezését. Jelenlegi kiállítása tehát már a negyedik alkalom, hogy szembenéz­zünk e fiatal képzőművész egyéni­ségével, elképzeléseivel. Akik Is­merjük, és mind a négy alkalom­mal megnéztük kiállított grafikáit, bennünket ez a második önálló kl- állftása nemcsak megörvendeztetett, hanem meg is lepett, mert egy üj, eddig Ismeretlen g,yakorlatnak let­tünk szemtanúi. És ez a változás néhány pontban megkérdőjelezte mindazt, amit eddig tett... Vegyük csak, miről is van szó! Az egészen korán, körülbelül az első pozsonyeperjesi-dunaszerda- helyi kiállítás öta eltelt időszak alatt, Kopőcs kialakított egy sajá­tos grafikai kifejezésmódot, ame­lyet az erős fekete-fehér kontrasz­tok, nagy síkok, üres terek mel­lett autobiografikus alakokkal né­pesített be: indákkal, cirádákkal font körül, és amely kiváló rajz- tudását is érvényre Juttatja. Ezt a stílusát már az előző két tár­sas kiállítás alkalmával megfigyel­hettük, és A pompeyl katona című alkotásában nyerte el végső tar­talmi és fofmal egységét. A forma azóta csak tökéletesedett és tisz­tult. A mostani kiállítás egész sor szép alkotása Is ezt bizonyitja. A Beat-énekesnö című sorozata, a Zsoltárok a templomban, A felta­láló valódi arca, a Vertikális In­tegráció, a Vertikális folytonosság, valamint A nagy síremlék című al­kotásokat Idesorolhatjuk ennek a stílusnak és korszaknak legmegrá­zóbb alkotásával. Az apostolok hul­lása cíművel egyetemben, amely egyszersmind nemcsak leqkifele- zöbb műve ennek a felfogásnak, hanem lezárása a művész fekete­fehér kontrasztikus egymásba fe­szüléséből fakadt alkotásainak. Az elnevezés is jelzi; lezárult valami — valami félelmetes és bonyolult, és mindez kitört a művészből: Ér­telmetlen az apostolok, az eszme- hirdetőkbe vetett hit... de mégis nagyok. Mintegy intermezzóként betörtek az averziók. Averzió I„ II., vala­mint az Averzió kékben stb., hogy valami megfoghatatlant, valami fel- ismerhetetlent próbáljanak elűzni. Ez a rövid kis közjáték még Itt- ott kínál némi összehasonlítási fe­lületet, szembesítést az előző kor­szakkal, mert hiszen megmaradtak még a nagy síkok, csak épp az autobiografikus alakok, arcok, tes­tek egymásba fonódása tűnt el, és ezt váltotta fel (Averzió kékben) az alaktalan, a fellsmerhetetlen — amitől a művész irtózik. Az averziókat felváltotta a felfe­dező és az expatriáciö sorozat né­hány alkotása. A felfedező arcképe. A felfedező parabolikus arcképe (portréja) dicsőítés, amolyan óda; a művész letérdel és hozsánnát é- nekel. Ezt szorosan követik az Expatrláció (Önkéntes száműzetés) alkotásai és így mind a két soro­zat tartalma közvetlen összefüg­gésbe kerül napjaink lelki fo­lyamataival. eseményeivel.. Szin­te szembeszökő, hogy fiatal művészünk mennyire önmagába zárkózik eddigi legnagyobb ars poeticájában, és hogy olyan állan­dó fogalmakat, a képzőművészet nyelvén pedig olyan formákat ke­res. amelyek saját énjüktől és i társadalmt mozgástöl függetlenített tormákká nőnek. Formai kifejezé­sében mindez tiszta, elvonatkozta­tott, leginkább geometrikus for­mákkal, özeknek a variálásával, egymásba kapcsolásával lön létre. Kopőcs Tibor eddigi munkássá­ga úgy hisszük és úgy érezzük, elég biztosíték arra vonatkozöan, hogy a mostani kiállításán bennünk felmerülő kérdőjeleket a lövőben felkiáltójelekké változtatja. Ezt szeretnénk, ezt várjuk. Németh István A íeltaláló parabolikus portréja (Ceruza, 1969)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom