Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-02-03 / 5. szám

Emberség ?!

A tátrai sivilágbajnokság- ra föltehetően számos külföldi érkezik. Az ország mindent megtett — lehetőségein belül — azért, hogy a vendégek jól érezzék magukat Oj utak, szállodák, áruházak, benzinkutak é- pUltek. Korszerűsítették a közlekedést, színes televíziós adást biztosítottak az érdeklődő stúdiók részére, stb.

Nemrégen a versenyek színhelyén jártam, és nagyon érdekes történetet hallottam az egyik tátrai faiuban, majd, miután érdekelt a dolog, magam is megbizonyosodtam róla.

Nemzetiségi lap vagyunk, az eset tehát még izgalmasabb, mert hősei itt élő németek. Az idős házaspár évek óta él kettesben Nagylomnicon. A kis ház két részre van osztva, két szoba az 6 lakterületük, négy szoba a szomszédoké. Az udvar közös, közös a higiéniai berendezés is, a- mely eléggé korszerűtlen, mert nincs a lakásban.

A szomszéd hatalmas farkaskutyát tart évek óta. Az eb rendszeres kiképzésben részesül. A kiképzés „eszmei“ tartalhia: a gazdán kívül mindenki gyanús. Az i- dős házaspár naponta van kitéve életveszélynek. Vendégek nem mernek hozzájuk menni, legutóbb a szeneskocsi is kint hányta le rakományát, mert a kocsis nem merészelt az udvar területére lépni. A kutya feladata, hogy idegileg tegye tönkre a két öregembert, s a lakás általuk bérelt része is a szomszéd tulajdonává váljwi. -•

........

Az egész falu látja, milyen igazságtalanság folyik itt, de mert az eb ura alkoholista és többszörösen büntetett, senki sem bír vele. Éppen nemrégen tépett szét Losoncon két kutya egy embert. Csoda, hogy a tátra- lomnici öregek még élnek.

A történet itt tulajdonképpen IV éget érne, mert a mondanivaló lényegét közöltük. Csakhogy mi lesz akkor, ha befut a világbajnokságra a német házaspár roköni és ismerősökből álló látogató-serege?

Hogyan juthat be majd a bácsiékhoz a lakásba?

Vagy, hogy jól reprezentáljunk, két hétre másüvé viszik, esetleg bezárják a kutyát?

Egy rendezvény sikere számos összetevő harmonikus egybehangzásán múlik. Lehet, hogy a felvonók és szállodák világszínvonalú létesítmények.

De kérdezzük meg józan eszünktől és a szívünktől is; milyen benyomásokkal távozik majd haza az a külföldi, aki saját bőrén tapasztalja ezeket a középkori viszonyokat?

(bt)

Bottá György

BESZEIGETESEK GROSICS GYULÁVAL

Egy iiyen aiapos és szakszerű „tanulmány" után beszélgessünk még egy kicsit a kapusokról, a futballnak ezekről a különleges egyéniségeiről, illetve művészetükről. Fej- lödött-e a kapus-tudomány azóta, mióta ön visszavonult?

Ebben a kérdésben a saját véleményemet mondanám el. Ügy látom, hogy a kapusok játékában a fejlődés korszaka már lezárult. Nem most, hanem évtizedekkel ezelőtt. Már akkor, amikor az első lövésre elvetődött az első kapus. Ha jól emlékszem és jói tudom, az első ilyen, nemzetközileg is ismert kapus az angol Robinson volt, akiről a mai napig is robinzonádnak hívják a labda vetődéses hárításának módját.

Ez volt az az időszak, amikor a kapusjáték fejlődése tulajdonképpen lezárult. Hogy mégis másképp véd ma, 1970- ben egy kapus, mint a huszas években? Ez természetes. A játék egységes fejlődése hozta magával, hogy a kapus helyzete a kapuhoz viszonyítva, teljesen megváltozott. A huszas és a harmincas évek folyamán teljesen ismeretlen dolog volt például a kapuvonal elhagyása. De még ebben az időszakban is ismeretlen volt a labda lábbal való hárítása úgy, hogy a kapus szinte mezőnyjátékos módjára futott a tizenhatoson túlra is. Ennek pedig az a magyarázata, hogy a játék stílusa akkoriban ezt a módszert, még nem kívánta meg.

A kapusjáték fejlődése mindig egy-egy kapus személyéhez fűződik. Nem hasonlítható egymáshoz két kapus stílusa, mert mindkettőnek mások az adottságai és képességei. A kapusjáték alapvető feltételei a gyorsaság, a jó reflex, a rugalmasság és a bátorság, valamint a jó labdafogás, dt alap- követelmény van, de ezek e- gyike sem utal arra, milyen stílusban vetődjön a kapuvédő, egy kézzel, vagy kettővel hárítson-e, a kitörő csatár elé

vetödjön-e, vagy lábbal próbálja meg a szerelést, stb.

Nem tudom, hogy Magyarországon jelenleg található-e o- lyan kapu.s, akit arra lehetne megtanítani, hogy abban a stílusban védjen, amit én honosítottam meg a labdarúgásban tehát: hagyja el a kaput a lehető legmesszebbre, és szabadítson föl esetenként lábbal. Ez volt az a bizonyos ötödik hátvéd szerepkör. Az én játékomban két tényező miatt következett be ez a törvényszerű fejlődés: az átlagosnál sokkal gyorsabb voltam, gyorsabb, mint néhány mezőnyjátékos. Ez volt az egyik oka annak, hogy eí mertem hagyni a kaput harminc, negyven méteres távolságra is, mert bíztam a gyorsaságomban. Ha ezzel a képességgel nem rendelkeztem volna, nem lett volna merszem ilyet művelni.

.A másik tényező pedig az volt, hogy az akkori magyar csapat mérkőzései nagy részét az ellenfél térfelén játszotta végig, mert támadott. (A régi szép idők! A szerk. megjegyzése.) Számtalanszor megtörtént, hogy egy előrevágott labdával eliramodott kapunk felé a beszorított ellenfél egyik csatára, és elhagyta a félpályán veszteglő hátvédeinket is. Ez engem arra kényszerített, hogy ne a gólvonalon vagy a tizenhatoson várjam a csatárt, hanem minél távolabb a kaputól, hogy legyen lehetőségem akciója megzavarására.

Ez a két tényező alakította ki azt a stílust, amelyet én játszottam és képviseltem. A játék mai stílusa ezt egyre kevésbé teszi lehetővé. A támadó szellemet a biztonságos védekezés stratégiája váltotta fel. Ez persze még nem jelentené azt, hogy én, ha ma védenék, nem futnék ki sohasem, hogy lábbal, a kaputól távol hárítsak. De: ha a játékos tárházából hiányzanak azok a képességek, amelyek ehhez a módszerhez szükségesek, hiába

gyakorolna évekig, akkor sem sajátíthatná el a dolgot. Kénytelen megmaradni saját adottságain belül, saját stílusát kell totvábbfejlesztenie.

Befejezésül: a kapusposzt egységesen, elzárva, egyenletesen fejlődik, hanem a kapusok egyénenként csiszolják stílusukat, rájuk van bízva a játék eme részének színessége és e- redményessége.

Nagyon szépen köszönöm újabb eszmefuttatását, és most már csak egyetlen kérdésre kell válaszolnia: emiékszik-e még arra a világ-mozgató londoni 6:3-ra, hogyan látja most, tizenhét é.\ távlatából azt a mérkőzést, amely a labdarúgás történelmének egyik mérföldköve?

Pályafutásom olyan állomása volt a londoni hat-három, o- lyan élménye életemnek, a- melyre nemcsak tizenhét év távlatából, hanem később is, életem végéig is élénken és szívesen emlékszem vissza. Miért?

A magyar labdarúgás azokban az években már nagyon sok rangos ellenfelet fektetett kétvállra. Akkor mi már szinte minden nagy ellet\felet legyőztünk, hiszen 1933 őszén csapatunk már harmadik-negyedik esztendeje volt veretlen. Az angolok kihívásának tettünk eleget, amikor elmentünk Angliába az év legrosz- szabb időszakában. November a legködösebb ott, akkor a leg- csúszósabbak a játékterek is. Ellenfeleink úgy okoskodtak, hogy ha legyőznek bennünket, ők a világ legjobbjai.

Ezért hívtak meg bennünket. Az egész kontinens, sőt az e- gész világ nagy várakozással tekintett a találkozó elé, hiszen az angolok kilencven éve veretlenek voltak; hazai közönség előtt. Úgy érzem, lab- darúgó-Európa szive ezen a meccsen a magyar csapatért dobogott. Nem volt vitás egy pillanatig sem, hogy a körülVB TURMIX

Vége az izgalmaknak, találgatásoknak, kialakult a labdarúgó világbajnokság tizenhatos döntőjének mezőnye. A selejtezők eredményei alapján sok érdekességet jegyeztek fel a krónikások.

1

68 csapat harcolt a helyekért. Földrészenként részletezve: Európa 29; Dél-Amerika 10; Észak- és Kö- * zép-Amerika 12; Afrika 12; Ázsia 3; Ausztrália 2. Miután a ■ selejtezőkben csak 14 válogatott lehet győztes, 55 országban nagy az elkeseredés — és keresik a vétkeseket (Magyarországon is!)

2 Az eddigi világbajnokok ott lesznek Mexikóban. L'ruguay (1930 és 1950), Olaszország (1934 és 1938), • NSZK (1954), Brazília (1958 és 1962), Anglia (1966) újabb dicsőségre tör. Uruguay reménykedik; minden huszadik évben ők jönnek. Anglia, olasz és brazil mintára duplázni kíván.

3.

4.

s.

6.

7.

Brazüíia az egyedüli ország, amely a selejtezőkben nem vesztett pontot.

Az NSZK büszkélkedhet a legnagyobb arányú győzelemmel; a Ciprus elleni 12:0, a selejtezők rekordja.

L'ruguay az egyetlen csapat, amelyik nem kapott gólt.

Ciprus tanult meg legtöbbször kezdeni. Kapott gólok után harmincöt alkalommal mentek középre... Venezuela bizonyára új csatárokat keres a selejtező tapasztalatai alapján. Egy gólra tellett erejükből — hat mérkőzésen. Ciprus sem dicsekedhet: két

gólt lőttek.

8 1ostao, az új csodacsatár, tíz gólt lőtt a selejtezőkön, ö a mexikói előjáték gólkirálya. Müller a leg- • ' jobb európai mesterlövész, kilencszer talált a hálóba. A legjobb magyar Bene, a 6 gólosok között szerepel.

9

M!tgyarország gólkülönbsége jobb volt, mint a cso- pcvtjából döntőbe jutott Csehszlovákiáé (16:7 —

12 6). Hasonló vigasza lehet a csoportjában máso« ^

_Sf ^ »««ayaaBfv atvftiaatlKlV Ql ^ UyvISl^tdVla*

nak Belgiummal és Lengyelországnak Bulgáriával szemben. m Ä Marseille két „idegen“ párnak adott semleges páI •y^t- Június 13-án Marokkó és Tunézia; december 3-án pedig Csehszlovákia és Magyarország legénységét fogadta. A két mérkőzés 210 perces játékot, 9 gólt és egy pénzfeldobást (Marokkó sorsolással jiitott tovább) hozott.

M m Marokkó a szerencse kegyeltje: Szudánt és Tunéziát

II is harmadik mérkőzésen verte meg. Marokkó az 1962. évi VB-re is harmadik mérkőzést vívott a tuni.sziakkal, de akkor nem járt szerencsével.

1

0^ Egy mérkőzés szakadt csak félbe: Írország és Dá- y nia küzdelme, köd mialt, l;l-es állásnál a 26 percben. Az egy évvel később újrajátszott meccse végeredménye is 1:1 lett.

a| M Ausztrália földrészeket járt be, mégsem juthatott el I ^ Me-xikóba. Kétszer utazott Ázsiába (a szöuli tornára és Izraelbe). Megkaphatná a legtöbbet utazó csapat díját. Nem csoda, hogy Ausztráliában gyűjteni kellett az útiköltségre...

kapiiÉ

i '■••»yugl

díjban"

“hosszabb időre is rendelkezésünkre áll. Levelemre posta- fordultával válaszolt, és mind- -végig készséges és emberi maradt viselkedése. A róla készült fényképeket később készítette Kolár Péter, akit szintén szívesen fogadott.

Dolgozószobája falán színes emlékirat látható. Csehszlovákiai magyar vonatkozású emlék ez is. A királyhelmeciek fejezik ki rajta jókívánságaikat és köszönetUket azért, hogy a hétszáz éves város díszUnnep- ségei során Grosics Gyulát is körükben üdvözölhették.

Mint sorozatunkban szó e- sett már róla, Grosics Gyula levelezésben áll Puskás Ferenccel. Megkérjük a nagyszerű kapust, továbbítsa egy-két kérdésünket a Spanyolországban élő csatárnak, és így megvalósulhat talán egy nagyon érdekes interjú, segítsége, közreműködése által.

Én nem hiszem — éppen Grosicsot tanulmányozva, — hogy az aranycsapat beképzelt emberek társasága volt. Ilyen rövid idő alatt nemigen lehet megváltozni, és nemcsak Grosics, hanem a többiek, akikkel sikerült kapcsolatot teremtenem — lelkiismeretesek, készségesek voltak. Ügy érzem, a mai magyar válogatottban több a sztár.

Nem lenne meddő feladat ismét arra kérni a Magyar Televízió és a Magyar Film képviselőit, hogy szedjék össze az évek folyamán fölgyűlt filmanyagot, és vetítsék le a mai fiataloknak, azoknak, akiknek nem volt módjukban látni Gro- sicsékat. De az idősebbek is szívesen néznék meg hajdani meccseiket, mert olyan jó focit úgysem láttak azóta, a marseillei böjt után meg egyenesen gyógyír lehetne egy ilyen műsor.

Reméljük, hogy terveink valamelyike valóra válik, s nemcsak mi, hanem mások is örömét, hasznát látják.

Engedjék meg, hogy a nyilvánosság előtt köszönjem Grosics Gyula szívességét, s búcsúzóul kívánjak neki élete további részében minden jót.

ményeket tekintve mi voltunl a nehezebb helyzetben.

ők otthon, nyugodtan készültek, mi viszont tíz nappa London előtt egy meglepetésszerű, gyenge eredményt értünk el otthon a svédek ellen döntetlenre játszottunk veiül a Népstadionban.

Az angol közvélemény és i játékosok biztosra vették a felettünk aratandó győzelmet, é: amikor a játékvezető utolsi sípszava után, boldogan vonultunk le a Wembiey-stadioi gyepéről, halálos csend, maj< udvarias taps fogadott. A mérkőzéshez tartozó legszebb periódus: hazatérésünk Angliából Nemcsak Budapesten vár ünneplő tömeg, hanem Londontó kezdve, végig Európán, amern vonatunk elhaladt, és megállt diadalunk ünneplését vállaltál a nyugat-európai szurkolók is Franciaországon, Nyugatnémetországon, Ausztrián át jöttünk s már ott ünnepelték együttesünket. Ez egy olyan csodálatos utazás volt, amely éppet úgy felejthetetlen, mint a csodálatos játék, a magyar csapat nagyszerű, kápráztató teljesítménye.

Ha Ön történetesen azt kérdezte volna tőlem, mi volt pályafutásomnak egyetlen olyat momentuma, amelyet a legcsodálatosabbnak tartok, akkor ét habozás nélkül a hat-háron körüli eseményeket kezdteti volna sorolni.

Grosics Gyula nyilatkozati ezzel végétért. Jó érzés tudni hogy éppen az Oj Ifjúság olvasói tudtak meg egy-két o- lyan dolgot, amelyet talán méj sehol sem hallottak vagy olvastak. Végezetül adjunk méj helyet néhány jegyzetnek. Mindegyik Grosiccsal kapcsolatos.

Ilyen precíz és lelkiismeretes Interjú-alannyal nem is találkoztam még: miután 1969 ászén megismerkedtünk, és ideadta lakcímét, magam sem hittem benne, hogy egyszet