Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-27 / 4. szám

új ifjúság 5 INDIA ÁLLAMUNNEPÉN Roppant birodalom, melyből hol remönyt keltő, máskor pe dig elszomorító hírek érkeznek Hosszú — és a nép sajőtos é letszemléletéböl fakadón — többnyire békés felszabadítást mozgalom után, ezelőtt húszon két esztendővel nyerte vissza függetlenségét. Lakosainak szá ma meghaladja az ötszáz mii Hőt. Szakértők véleménye sze rlnt csak intézményes születés szabályozás akadályozhatja meg hogy népessége a második ez redtordulölg el ne érje az egy mllllárdot, ennyi ember élelme zéséről pedig csak akkor gon doskodhat, ha egész mezőgaz­daságát sikerül a legmagasabb szintre emelnie. 1^ Odern utakon Diesel-mo- toros autóbuszok kerül­getnek ökrösszekereket, Chan dlgarh városát Le Corbusier ter vezte, de az építkezésekhez nők hordták fejükön az anyagot Vízierőművek gátjai zárnak el széles völgyeket, de a falvak ban ma Is olyan mozsarakban zúzzák a gabonát, mint évezre dekkel ezelőtt. A nők viselete az ősi szári, a férfiak a sze getlen vászonból készült dhotl- t hordják, de atomtudősok ku­tatják modern reaktorral felsze­relt Intézetben az új energia békés felhasználásának lehető­ségeit. A tizennégy különböző fő- nyelvet beszélő területek között — bár hindu az állam nyelve —, az angol szolgál összekötő kapocsként. A különféle nyelvei beszélők közös erőfeszítésével az 1968 ban befejezett harmadik ötéves terv tiszteletreméltó e redménnyel zárul. Az eredeti leg 76 mllllö tonnás évi gabona termés a felével, az Ipari tér melés 94 százalékkal növeke dett tizenöt év alatt, öt millió hektár termőterület vált öntöz hetővé, 76 000 kilométer utat építettek. A szénbányászat évi 90 millió tonnát eredményezett, s az új acélművek kereken 8 millió tonna acélt adtak a fia tal gépiparnak. Közel négyezer éve ezen a földön született a brahmanlzmus vallásos Irodalma a véda, a két nagy eposz a Ma habaráta és a Rámájana évszá zadokon át hatott kt annak a népnek szellemi fejlődésére, a mely a terv-időszak folyamán szívós munkával érte csak el, hogy az iskolásgyermekek szá ma 23.5 millióról 43.5 millióra emelkedett. Több mint négyezer új kórház épült, s az egészség­ügyi szolgálat bővítésének kö szönhetó, hogy amíg az 1931 és 1941 között született gyerme­kekre mindössze 32 év átlagos életkor várt, addig a most szü­letetteknél már 47,5 esztendős átlagos életkorral számolhat a statisztika. ^«odálatos barlangfestmé­^*nyek, építészeti remek­művek tanúskodnak a világ e- gylk legősibb kultúrájáról, de ugyanilyen’ ósl előítéletek áll­ják el Időnként a haladás út­ját. Ezen a földön már ötezer évvel ezelőtt olyan városok é- pültek, amelyekből sohasem hiá­nyoztak a népfürdők, szervezett egészségügyi szolgálat műkő dött, negyvenhat féle Ipart űz­tek és gyermekeik részére játé kokat készítettek. Hová tűnt ez a fejlett társadalomban élő nép? Olyan kérdés ez, amelyre a történelem csak feltételezé­sekkel tud válaszolni. Valószí­nű, hogy a Himalája észak-nyu­gati hágóin árja nép özönlött be, s ez az ősi preárja néppel keveredve olyan életformát te­remtett, amely India falvaiban máig fennmaradt. A hódítók társadalmi szervezettségének öröksége — terhes öröksége — a kasztrendszer Is. A hindu tár­sadalmi rendet az időszámítá­sunk előtti VI. században Budd­ha tanai forradalmasították. Nagy Sándor hódító seregei India ajándékaként vitték el a Nyugatnak a tudományok, így a matematika számos eredmé­nyét. Az 1. e. III. században Asoka császárnak sikerült meg­teremteni az egységes, nagy In­diát. A kereszténység hajnalán indiai kereskedők, papok, mű­vészek az Indiai vallást, élet­formát, filozófiát és művésze­tet elvitték Jávába, Szumatrá- ba. Kambodzsába, Thal-földre és Malayába. Az újra széthullott birodalom a IV. században a Gupta-dinasztla alatt másodszor is egyesült. Ez az Időszak In­dia művészetének és Irodalmá­nak aranykora. A VIII. század­ban előbb arab kereskedők ér­keztek, majd betört és hódított a mohamedán szultánok sora. Templomok és paloták tanús­kodnak hivalkodó művészetük­Táncoló Isten csodálatosan szépen faragott szobra Delhi világhírű, hetvenkét és fél méter magas minaretje Az Űf India felképe: atomreaktor Bombay közelében ről. A nagymogulok birodalma végétért — és az angol uralom századai után végre újra füg­getlen és szabad lett India. V allási és nyelvi különb­ségek — néha ellentétek — nehezítik meg az új életfor­ma gyors fejlődését, de India népének nagy többsége helyesli a haladás útját. Hat év alatt, 1956 és 1961 között, az állam három, a magánkezdeményezés két nagy acélművet építtetett. Alumínium-, cement-, papír-, gép- és vegyipar született, In­dia óceánjárókat bocsát vízre, autókat gyért és repülőgépeket szerel. A vízierőművek már 18 000 várost és falut látnak el árammal, az Idegenforgalom jö­vedelmező Iparág lett, amelyet kitűnő propaganda és fejlett vendéglátás szolgál. Az Indiába látogató turista a kettősség nagyszerű élményével tér haza. A piramis alakú hindu templo­mok, Buddha szentélyeinek 6- riás szobrai, az iszlám építke­zés remekel együtt és ilyen nagy számban sehol a világon nem találhatók. Milliós nagyvá­rosokon dzsungeleken át szá­guldanak a légkondicionált vas­utak a Himalája 3220 kilométe­res bófödte hegylánca felé. Dé­lén karcsú pálmák erdejében vezetnek a kitűnő autóutak. As- samban 400 négyzetkilométeres rezervátumban figyelheti meg az utas orrszarvúak, vadblva- lyok és elefántok életét. Delhi 72,5 méteres minaretje a világ legmagasabb kőépítménye, az Ágra közelében épült Tadzs Ma hal húszezer munkás huszonkét évi munkájának csodálatos e- redménye. ... ötszáz millió ember min­dennapi élelméért is küzdenek most Indiában, az évezredes műemlékek árnyékában. H. Gy. Rómeó és az utcalány IV. Helena rágyújtott, néhány slukkot vett, aztán a cigarettát idegesen elnyomta kövérkés ujjai­val. Majd rámnézett s átszellemülten mondta: — rómeó az őrangyalom. Rendes srác. Nem akármilyen jöttment. Ha látnád a világos szar- vasWr kabátban. A haja fekete, mint a korom, és a szeme, a szeme kék, akár a nefelejcs. A Moldva bal partján minden vendéglőt Ismer, ftmichovtól a Hradőlnig ott megtalálod. 0 az egyetlen, aki móresre tanítja azt az alávaló pin­cért. Csak szólj neki. Ki sem állhatja az ilyen mandrókat. De legjobb lesz, ha előtte elmész a Regenshez. Doják minden este ott ül. Ügy fest, mint egy gyászvítéz, könnyen megismered a kopott, bő pulóveréről, de ő is rendes srác. Lehet, hogy kezdésnek kapsz tőle egy kis do­hányt, amíg megtalálod Rómeót. Ez tőled függ... Helena majd egy óra hosszat beszélt Rómeó­ról. Közben állandóan a szemébe nézett mint­ha attól tartana, hogy eljár a szám. lA pszichológussal folytatott beszélgetésből! Az Intézett lányok előszeretettel ábrándoznak és gyakran beszélnek egymásnak kiagyalt tör­téneteket. Ennek az oka a nemi érésben és a fiatalok romantikus hajlamában keresendő. Mióta Prágából visszatértem, egész héten át jóformán két órát sem aludtam. Állandóan a bosszűálláson törtem a fejem. Szinte magam előtt láttam a pincért, amikor megjelenik a borozó ajtajában Rómeó, egész biztos elfehére- dik az a ripacsos, vörös pofája, ha Rómeó megfogja a gallérját. A szökés nem okozott különösebb gondot. A szolgálatos lány egy kis rábeszélés után kinyi­totta az ajtót. Csak akkor kezdődik a tánc. ha felhívja a rendőrséget, és jelenti a szökésem. De erge már nem gondoltam. Megint autóstoppal érkeztem Prágába, estig az utcán csavarogtam, nyolc óra tájban be­mentem a Regenshez. Egé,sz Idó alatt az járt a fejemben, megtalálom-e Rómeót, és hogy a- dom neki elő a problémámat. Valóban egy csa­pat fiú 01 a két összedobott asztalnál, ahogy Helena mesélte. Nem sok szót váltottak, és el­ső pillantásra látszott, hogy az Ivást sem sür­getik. Az asztal végében ült egy szőke, kopott pulóveres fiú. Olyan keserves arcot vágott, hogy azt hittem, bármelyik pillanatban sírva fakad. Pontosan ráfilett Helena személyleírása. Megálltam tehát az asztal végénél és Igyekez­tem fesztelennek tűnn': — Doják, nem jön be ma véletlenül Rómeó? — Meglátjuk — válaszolta és végigmért, a- lighanem azon töprengett, kl vagyok, mert megkérdezte! — Kl küldött Ide? Mpndom neki, Helena, az a kövérkés, és rö­viden leírtam, hogy néz kl. Erre megkérdezte, hogy én Is Kostonlaton savanyodom-e. Bólin­tottam és mindent elmondtam magamról. Mi­kor befejeztem, észrevettem, hogy untatom. Vagy egy jő óra múlva megszólalt: — Látom, egész oda vagy Rómeóért. Legjobb lesz, ha körülnézel a többi vendéglőben. Most ellene óra van. Elhárította homlokára hüllő hajkoronáját, a társaság felé fordult, és félválről odavetette: — Legubázom a söröd I Aznap este a Malá Stranán és a Smíchovon legalább tizenöt vendéglőt bejártam. Már azt hittem, összeesem a fáradtságtól. Reggel óta semmi sem volt a számban, kutyául éreztem magam. Mindenütt csak a vállukat vonogat- ták; — Bejár, de hogy mikor jön legközelebb, azt csak ő tudja... Az utcán leültem egy padra, hogy megpihen­jek, de egy ficsúr alkalmatlankodni kezdett, ezért elhatároztam, hogy még egyszer megné­zem Dojákot a Regensnél. Leültem mellé, mire Doják felém fordult és rám förmedt: — Kopj le, mit mászkálsz utánunk! Látha­tod, hogy egész este egy sör mellett virrasz- tunk. Nincs dohányunk... Meg se mukkantam, csak jobban összehúztam magam a széken, az ajtót lestem és a kézitás­kám szorongattam a Rómeónak címzett üze­nettel. Gondoltam, talán éjfélig megjön. Tizen­hét évig nem voltam olyan türelmetlen, mint akkor. Egykor kidobtak bennünket, a társaság szétrebbent, én tovább róttam az utcákat. Vár­tam, hogy kinyissák a pályaudvari várótermet. Egy ügyes lány valószínűleg másképp csele­kedett volna. De megfogadtam, hogy reggelig valahogy kibírom. Feltétlenül meg kell talál nőm Rómeót, és ez a gondolat újabb erőt ön­tött belém. A táskában találtam egy cigarettát. Reggel felé rágyújtottam, aztán szörnyű éhség fogott el. Utoljára tegnap reggel volt étel a számban; •gy csésze t«j és fonott kalács, mielőtt még leléptem volna. A Vencel-téren sóvárogva les­tem be a büfékbe. Mind tele volt vidéki uta­sokkal, hivatalnokokkal, az asztalra támasz­kodva furcsa semmitmondó tekintettel szür­csölgették a bort. Beléptem és megálltam az egyik bejárat mel­letti asztalnál, mintha a trolit várnám. Gon­doltam, hogy körülnézek egy kicsit, talán fel­fedezek valakit Rómeó bandájából, vagy kika­nalazom valamelyik tisztességesebb ember u- tán a levest. Eszembe sem jutott, hogy kócos vagyok, a cipőm sáros, és az arcom valóság­gal óhajtja a meleg vizet meg szappant. Való­színűleg úgy nézhettem kl, mint egy közönsé­ges rlngyó, mert legalább vagy három vén pa­sas figyelt kitartóan. Egy pillanattal később, amikor valaki eltávozott az asztaltól egy ki­száradt vén fater „körülstlrolt.“ Rámszegezte vizenyős tekintetét, és miután nem fordítottam el a fejem, szó nélkül a pulthoz ment, egy feketét hozott, letette mellém és hangosan szürcsölte. — Dohányzol? — kérdezte és egy csomag lipát húzott elő. Majd kérdezősködni kezdett, hogy honnan lőttem, meg hogy ő egyedül van Prágában. Mikor Ismét az orrom alá dugta a kiszóró­dott lipáít, mondom neki, hogy dohányzom, de valami rendes cigarettát. — Annyi baj legyen — válaszolta. — A szomszédban a trafikban kapni amerikait is. Csak megiszom a kávém, és benézünk oda — és a szája kerekre tágult. Mosolyt erőltettem én is az arcomra, és mon­dom neki: — Ha akarja, elfuthatok magának a ciga­rettáért. A pasas sző nélkül benyúlt a zsebébe, és míg egyik kezével átnyújtotta a huszonötkoro­nást, a másikkal megszorította a combomat. Világos, hogy az utcán gyorsan eltűntem a pénzzel együtt a járókelők között. Ez csak a bosszúállásnak egy parányi része volt, a pin­cér miatt... (Befejezés következik)

Next

/
Oldalképek
Tartalom