Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-19 / 3. szám
10 Q ifjjiäg KALO UHRÍK: Hitetlen „Tamás Már világosodott, úgyhogy a kulcslyuk kereséssel nem volt semmi bajom. £s különben is: az ajté magá- ' tói kitárult előttem. A kérdés a levegőben lögott. — A vonat.« — mondom és tudom, hogy az egész nagyon szánalmasan hangzik. — Azt mondod, a vonat?! — hangzik az ajtőn belül. — Tudom, hogy munkába azzal.« — Késett... — mondom, az isten tudja miért, elszoruld torokkol. — Késett?! Ne mondd! És mennyit késett? — Dtszázhúsz percet — kezd megjönni az önbizalmam. — 0, micsoda pontosság! Számolni, azt tudsz.« — Komolyan... — Ne beszélj marhaságot! — Nem beszélek. Felszálltam Pozsonyban a vonatra .és egy óra múlva mit látok? — Egy szőkét! — Nem! Azt, hogy nem megy. — A szőke? — Nem, a vonat Nem megy, áll. Kiszállok, és előre megyek az első kocsihoz. Nincs mozdon3mnk, mondják a vasutasok. Mi az, ellopta valaki? — kérdezem. Nem, mondják, csak még nem jött meg Zsolnáról! Hogyhogy? Ügy, hogy a zsolnai vonat kétszázharminc percet késik, mondják. De mi közünk nekünk a zsolnai vonathoz? Kettős vágányű a pálya, mi menjünk a másik vágányon! Kinevettek, és azt kérdezték, hogy tolom-e majd a szerelvényt. — Ne találgass ki bolondságokat! — Nem találgatok! Azt mondták, hogy meg kell várnunk azt a vonatot Zsolnáról, mert azzal jön a mi mozdonyunk... És más mozdonyt nem adhatnak? — kérdeztem. Megint kinevettek, azt mondták, hol vegyenek másikat, mozdonyból nincs fölösleg, vámunk kell. Ha a zsolnai vonat befut, a mozdony betolat a fütőházba tüzelőt és vizet vételezni, aztán rááll a ml vonatunkra és már megyünk is... így is történt, és itt vagyok... — Hazudsz! — mondotta és ebben maradtunk. Elhatároztam, hogy soha többé nem mondok igazat. Mert mégiscsak hihetőbbnek tűnik, hogy a nagypiacon találkoztam Nixonnal és meghívtam két deci vörösre. Mert aki nem jár vonattal, az még sok mindenben kételkedik... (t) naivitás Kropacseket becsukják. Mikor beviszik a zárkába, szétnéz és megkérdi: — Miért van itt az ablakon rács? — A biztonság okából — válaszolja a börtönőr. — Ugyan kérem, ez túlzás. Ki fog ide betörni? iiitf «j é. 4 4 — Mit mondjak maguknak. Mire észrevették, hogy női hormonokat adtak, már késő volt! IGAZ — Sumichrast úr! — dühöng az igazgató. — Miért olvas munkaidőben detektivregényt ? — Igazgató úr kérem, itt olyan felfordulás van, hogy semmi komo-. lyabbat nem olvashat az ember... szórakozottság Közlekedési baleset után mondja az orvos a páciensnek: — Az a fejsérülés halálos. A többiből a- zonban hamarosan felgyógyul. TUDTA Az asszony dühösen veszekszik részeg férjével; — Hogy nem szégyelled magad! Tudod te egyáltalán, hogy hívják az olyan embert, aki reggeltől estig a kocsmában van? — Tudom. Pincérnek! MEGMONDTA A kis Tibor véres könyökkel fut haza és már mesz- sziről kiabálja: — Anyukaáá! Összetörtem a térdemet a karomon! HAT NEM FURCSA? — Volt már büntetve? — Igen. — És mennyit kapott? — Semennyit, még nekem kellett^ fizetni! 2 X JEAN — Jean, miért szorít ez a cipő? — Mert benn maradt a nyelve, uram! — Ugyan Jean, ha kidugom a nyelvem, akkor is szorít! i — Jean? Esik az eső? , — Igen, uram! — Akkor vigye le a halakat sétálni! NEM STIMMEL — Apu Igaz, hogy a gólyák a tél, elől melegebb vidékre költöznek? — Perszehogy igaz. — Akkor itt valami nem stimmel. Hiszen én januárban születtem... MILYEN IGAZ Az utcán megy egy ember és tapsoL — Kérem szépen, miért csinálja ezt? — kérdi egy kíváncsi járókelő. — Riasztgatom a krokodilusokat. — De hiszen itt sehol a környéken nincsen krokodílus. — Perszehogy nincsen, hiszen tapsolok! KITARTÓ VENDÉG Egy bizonyos skót még nyáron meglátogatta londoni barátját. Decemberben azonban a vendéglátónak már úgy tűnt, hogy a barátja bizony haza mehetne, amit meg is próbált finoman a tudtára adni: — Nem gondolja, hogy a család legszívesebben önnel töltené a karácsonyt? A skót egészen megilletődött és könnyes szemmel köszönte: — Még ma táviratozom értük! i« * ir\ V' ,/' f. mM' w SZ[]{yA[l!ÍSmint társadalmi probléma MUDr. ROMAN ŰTRATA IV. A szexuális élet normái 9 A túl nagy aktivitás a normális, vagy a kisebb? • Elárulja-e a nő külseje szexuális aktivitását? Fiatal házaspár, huszonöt és huszonkét évesek, nemileg rendkívül igényesek és aktívak mindketten, naponta, sőt előfordul, hogy naponta több alkalommal is intim kapcsolatra kerül sor közöttük. Ez mindkettőjüknek megfelel, elégedettek. Egy idő után azonban aggályaik támadtak, másoktól azt hallották, hogy ilyen méretekben a szexualitás abnormális, hogy korlátozniok kéne, különben idővel megbosszulja magát, böjtje lesz még ennek a hajrának. Mit tegyenek? Eddig a fiatal házaspár levele. A válasz nem lehet más, mint az, hogy amíg ez a szexuális aktivitás mindkettőjüknek megfelel, s csupán ez elégíti ki ókét, addig senki és semmi sem kell, hogy korlátozásra kényszerítse őket. A gyakorlat ugyanis temperamentumukat bizonyítja, ez pedig biztosítja, iiogy káros következmények nem származhatnak belőle. Vagyis — ml a normális? A norma ugyanis relatív. Ha két — szexuális igényben és potenciában nagyon eltérő — partner közt kerül sor kapcsolatra, akkor természetes, hogy nézeteltérések is támadhatnak, mert az aktívabb fél impotenciával, vagy frigiditással vádolja majd a kevésbé aktívat, az pedig hiperszexualitással a másikat. S kevesen gondolnák, de az igazság az, hogy e téren mindkettő normális, nincs szó rendellenességről. A statisztikai adatok azt bizonyítják, hogy a szexuális érintkezés intervallumai korcsoportonként változnak, de a fiatalok soraiban leggyakoribb a heti két-há- rom intim kapcsolat. Ezt határozhatnánk meg tehát a statisztika által bizonyított normának, de ugyanígy, ugyancsak statisztika szerint meghatározhatnánk a heti egyszeri kapcsolat normalitását, vagy a kéthetenkéntit. Valahány ugyanolyan normálisnak számit, mint a napi egy, vagy két alkalommal sorra kerülő intim kapcsolat. Ez mindenképpen az egyén hormonmúködésén, hormonrendszerén múlik, amely nem mindenkinél egyforma- Mindez tehát azt bizonyltja, hogy a norma tulajdonképpen egy férfi és egy nő huzamosabb kapcsolatában egyénien, sajátosan, alakul ki. Nem szükséges tehát, hogy a párok mindenáron egy hamisan megkonstruált „társadalmi“ köznormához igyekezzenek alkalmazkodni. Felesleges, sőt nagyon káros. A nő szexuális potenciája nagyon erősen függ a férfihez való lelki kapcsolatátői. Mindennek ellenére is elterjedt néhány olyan feltevés, melyek szerint bizonyos anatómiai külsőségek, mint például a sötétebb bőr, erősebb szörzetű láb, vagy néha az orr alja, éles vágású szem, széles száj a nagyobb szexuális potenciát bizonyítják, szinte jelzik. De ez közelebbi, mélyebb magyarázatot, tisztázást kíván. Ez a nézet tényleg nagyon régen elterjedt, s szinte minden ember tudja és hiszi. Az igazság az, hogy nem lehet száz százalékosan hinni az ilyen külső bizonyítékoknak, de vitathatatlan, hogy sokat sejtetnek, nem véletlenül maradtak meg érvényesnek hitt ismertető jelként. Ezek a vonalak és jegyek ugyanis valóban igazolnak valamit, mert a nemiségben funkcionáló szervekkel tényleg összefüggésben állnak. Egy huszonnégyéves nő arról panaszkodik levelében, hogy csak kéthetente, s akkor is nagyon rövid ideig és csak sajnálatból képes intim kapcsolatra. Férje viszont igényes. Barátnői elbeszélése alapján közte és köztük ég és föld a különbség. Nem részletezzük. Mit tegyen? — kérdezi. Amennyiben a kéthetenkénti, vagy heti kapcsolat közben a nő részéről bizonyos élvezetre is sor kerül, nem lehet őt teljesen a frigid nők közé sorolni. Ezek csupán vérmérsékleti különbségek. Az ilyen állapot oka sok minden lehet, s nehéz megmondani, hogy az adott, vagy bármelyik más esetben pontosan mi lehet a tő ok. Ebben a korban még úgynevezett nemi éretlenség is szóba jöhet, mely sokszor hosszú évekig tart. A második lényeges tényező az illető érzelmi élete, a férjéhez való lelki kapcsolata, s a térj viszonya a feleséghez. De több, még specifikusabb okot is tel lehetne sorolni. Ezért a saját nemi képességeink értékelésénél mindig a körülményekből kell kiindulnunk, s vigyáznunk, hogy ez a probléma ne fajuljon komplexus-sorozattá. S még valamit: ezek a körülmények nagyon Is válto- zőak. (Folytatjuk)