Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-30 / 26. szám

4 új ifjúság A SÄRGA NEDli DICSÉRETE A gyár kapuja, a pilzeni diadalív legalább olyan pa­tinás, mint a sajátos hangulatú gyárudvar. Régi rézkarcok idéznek csupán hasonló képet. kapu melletti főépület emeletein van a két világhírű pilzeni sörgyár igazgatósága, pincéjében a híres és páratlan Prazdroj étterem, ahová elég egyszer betérni, és soha többé nem mulasztja el az ember, ha ismét lehetősége nyílik rá, hogy jót egyen a remek, tényleg eredetien elkészített cseh ételekből, s megigyon rá néhány korsó hideg pllzenit — ilyent, vagy olyant, vagy amolyant. Sőt, nem is mindegy, milyen ételre melyik fajta sörből iszik az ember íratlan törvények „írják elő“, milyen étel után milyen sör a legjobb. Komoly törvények ezek, s a legnagyobb szomjúság sem cáfolhatja meg azoknál, akik ismerik az étel és ital helyes párosítását. Nem könnyű megtanulni, ezért legjobb, ha az ember a pin­cérekre hallgat. KI E FŐKAPUN BELÉPSZ — ELŐBB NAGYOT EGYÉL S 1GYÄL A PRAZDROJ ÉTTEREMBEN! — súgta a mennybéli reklámügynökség egyik megtermett szárnyas ügynöke. Meg sem lepődtem a látomáson, hiszen ter­mészetesnek tartom, hogy e seritalnak sem földön, sem pokolban, sem a mennyek szent tájékain nem lehet el­lene mondani. Betartottam a hízelgő parancsot, s ezután léptem csak által a gyárkaput. A sörgyár egyik kitűnő vezető szakembere, ívó Hlavácek mérnök fogadott. Aztán te­lefonon az irodába hívta a gyár másik főmérnökét. Vla­dimír Konecnyt — Most már beszélgethetünk — mondta —, de nem itt, hanem átmegyünk az üzemi sörözőbe. F elszedelőzködtünk. Jómagam nem szívesen. Re­mekül éreztem magam a főmérnök kriglikkel, sö­rösüvegekkel, márkás sörvignettákkal és fény­képekkel díszített irodájában, amelyről könnyen elhi­tethették volna velem, hogy ez az a híres pilzeni sör­múzeum. Az üzemi söröző hivatalos neve Rudy koutik, azaz Vörös sarok, a gyár kultúrközpontja. Valóban ezt a célt szolgálja, de nem lehet egyúttal tipikus cseh sörözőnek is nem nevezni, hiszen berendezése, hangulata tökéle­tesen ezt igazolja-A pincér azt kérdezi, mit parancsolunk, Prazdrojt vagy Rudokoutskyt. A mérnökök mosolyognak s a Ru- dokoutsky mellett döntenek. Engem meg sem kérdez­nek, nekem is ezt rendelik. Ez már csak természetes, hogy Csehszlovákia legjobb söripari szakembereinek egyikére bízom, milyen sört igyam. Azt persze kényte­len vagyok megkérdezni, mi a különbség a Prazdroj és a Rudokoutsky között, miféle sör az a Rudokoutsky, én még sosem hallottam róla. Mosolyogva mondják, semmi különbség a keltő között, csupán tréfából nevezik ígv a másikat, illetve a Prazdrojt, mivel a Vörös sarokban, azaz a Rudy koutikban árulják. Szerintem mégis van különbség — álapitom meg, miután egy szuszra kiiszom az első korsó Rudokoutskyt így ugyanis talán sehol a világon nem tudják a sört lehűteni. A pincér már hoz­za is a második kört, ő tudja legjobban, az elsó korsót nagy sörivók, kis sörivók, nők és férfiak, antialkoholis­ták egyaránt úgy isszák ki, hogy a korsót le sem ve­szik szájukról. Ä beszélgetés persze a sör szeretetévei indul; ki ^ mennyit iszik meg naponta; igaz-e, hogy a cseh emberek között tucatjával akadnak olyanok, akik egy ültükben negyven-ötven sört is képesek meginni, s ezt nem is versenyszerűen teszik? — Igaz volt — mondják a szakemberek. — Ma már erre nagyon ritka a precedens, de annál gyakrabban fordult ez elő valamikor régen. — A tizenharmadik században — veszi át a szót Ko- necny mérnök — Pilzen királyi város többek között sörfőzés! jogot is kapott, miszerint a város polgárai odahaza házilag főzhették a sört. Idő múltával tömörül­ni kezdtek, közös sörfőzdét nyitottak, amelyet felvált­va használtak, s végül pedig közösen főzték benne a sört. .A betársulni akaró a sörfőző polgárok pénztárába befizette a megfelelő összeget, s tagja lehetett a tár­sulásnak •A mérnök közben kollégáját. Ivó Hlavácekot kezdi unszolni: — Rólad köztudott, hogy te szinte mindent tudsz a sörről, beszélj te. őt kérdezze! — fordult felém. — A tizenkilencedik század elején kétféle sörfőzés! módot ismertek, a felső és az alsó élesztési módot. 1841-ben, amikor a pilzeni Polgári sörfőzde felépült, Csehországban 1052 sörfőzde üzemelt, s mindegyikében csupán az alsó élesztési módszerrel dolgoztak. Az 1053. sörfőzde, a pilzeni kezdettől fogva a felső élesztőst alkalmazta. Olcsó módszer volt, s nem élt vele szem­ben semmiféle konkurrencia, csak később jelentkezett, amikor a környező városokból kezdték Pilzenbe szál­lítani a sört. Ekkor a gyártási módszer megváltoztatá­sát fontolgaták. Így jött az a gondolat, alapítsanak egy modern termelési folyamattal dolgozó városi sörfőzdét. 1839-ben megkezdték az építkezést. Miközben épült a gyár, leendő szakemberei a bajorországi sörgyárakba mentek tanulni. Két évvel később már főzték is benne a sört. Ekkor még igazi sörfőző szakembere nem volt a városnak. A bajor Josef Grollt hívták el, ő vezette a termelést a kezdeti időben Már ő is zateci komlóval dolgozott. De nemcsak a jó nyersanyagra adtak, hanem arra is, hogy az általuk főzött sört csak a legnevesebb vendéglőben árulják. Még ug.yanebben az évben a hí­res mártoni vásáron ezrek megkóstolhatták az új pil- zenit. Ezzel indult el világhódító útjára. M indhárman nagyot húzunk a korsókból, aztán a mérnök folytatja. Egyre lelkesebben beszél. — Három év múlva egy prágai vendéglőben is mérni kezdték a pilzenit, s 1833-ban már 35 prágai sön- tés, kávéház, étterem növelte vele a forgalmát. Ugyan­ebben az évben már Bécsben is árulták, három évvel ké­sőbb pedig Párizsban. 1861-ben, amikor befejezték a nyugat-csehországi vasútvonal építését, teljesen meg­nyílt a pilzeni sör útja egész Európa és .Amerika felé. Ekkor már olyan közkedvelt volt, hogy hamisították is, s a „Pilzeni sör“ elnevezés alatt más söröket is árulni kezdtek. Rájöttek persze a turpisságra. Így lépett ér­vénybe 1859-ben a pilzeni sör védjegytörvénye. Am ké­sőbb — mindennek ellenére — is tovább használták más pilzeni sörgyárak a márkás sör védjegyét. 1898- ban aztán új nevet kapott. URQUELL — PR.AZDROJ. és ez be is vált. Igaz, később is megtalálták a módját an­nak, hogy kihasználják a világmárka jó hírnevét, s nemzetközi pert ért De hát nem is volt ez rossz rek­lám. Igaz, reklámozni ma sem kell, akkor sem kellett a világ egyik legjobb sörét. Az első világháború komoly károkat hozott magával, nagyban sújtotta a pilzeni sörgyártást is. Persze a második világháború sem volt kivétel. A sörszerető németek, a nácisták rögtön a meg­szállás első napjaiban befészkelték magukat a gyárba, 5 uralták is azt. A második világháború alatt is komoly volt a nyersanyaghiány, s természetesen jelentősen csökkent a termelés, csökkent persze a minőség is. .A háborúnak is vége lett, s új fejezet kezdődött a pilzeni sör történelmében. .Azóta jó néhány komoly re­konstrukciót ért meg a g.yár. s ma a legmodernebb technológiával dolgoznak. Évente egymillió százezer hektoliter sört gyártanak, s ennek az óriási mennyiség­nek 38 százaléka üvegekben kerül forgalomba, .35—37 százaléka pedig hordóban és üvegben világpiacra kerül, így jut el minden földrészre, mindegyik nagy világvá­rosba, pontosabban; 54 országba. Persze a legnagyobb, piac a nyugat-csehországi kerület. Itt az emberek talán meg sem innának más sört. 1980-ban másfél millió hek­toliterre emelik évi termelésünket. Óriási szám ez. A Prazdroj gvártási technológiája ma is a világ híres szakembereinek érdeklődési középpontjában áll. Pedig ez nem titok. Sokat jelent a tradíció, a nyersanyag, de a víz is, amelyből főzik a sört. Ugyancsak sokat jelent a pilzeni sörgya' kitűnő szakembereinek képessége. N em százötven év — mert ennyi ideje áll fenn a gyár —, egy röpke évtized is elég volt ahhoz, hogy 8 pilzeni sör világhírűvé váljék, s nem százötven, de ezerötszáz év sem lesz elég, hogy szerte a világon elszokjanak tőle, mert egyre jobb, egyre ha­talmasabb és hódítóbb. Búcsúzom a gyár mérnökeitől. A kapuig kísérnek. A Prazdroj étterméből egy férfi lép ki, aztán beül egy fe­hér Mercedesbe. Nagyon sietős az utam, megkérdezem, merre megy. — Prága. — Remek, én is oda sietek, ha elvisz, még elérem a repülőgépet Prágából Bratislavába. Mert a vonatot Pil- zenből Prágába — bizony elkésették velem. Két mér­nök érdekes meséje és öt korsó sör az oka. ■A nyugatnémet úr egész úton beszél. Nem értem, mit mond, csak annyit érzek ki szövegéből, hogy szu­per! atívuszokban dícsér, meg annyit, hogy pivo, bier, Pilsner Urquell — Prazdroj. KESZELI Ferenc EGY LEVÉL — TÍZ GIMNAZISTA VÉLEMÉNYE „Szerelmem, várlak ötkor a jégen. Nem íud- hatod, kiről van szó, de én már régen figyellek és megkívántalak. Gyereket szeretnék tőled, ket­tőt, nem veszekednénk, mint mások, csak éjjel­nappal szeretnénk egymást. Rettenetesen kívánlak, nem tudok másra gon­dolni. Gyere el ötkor a jégre! A bejárat felőli sa­roknál várlak, lila sál lesz a nyakamban, arról megismersz. Ha szeretsz, eljössz.“ .A levél tizenhat éves lánynak szólt, gimnazistának. A lány egyelőre tipikus bakfis. bár úgy-ahogy túljutott ezen a korszakon. Olyan nőtípus, aki beérik, mint az őszibarack, és két-három év múlva illatos lesz, kívánnivaló, zamatos. A feladó tizennyolc esztendős fiú. Nem kell körvonalaz­nunk, sorai jellemzik. Személyesen nem ismerték egymást, vagy talán ma sem ismerik, mert a levél a tantestület kezébe került, s a cím­zett talán sohasem tudja meg. hogy akadt az emberek kö­zött egy fiú, aki két gvereket szeretne tőle, és éppen ez­ért lila sállal a nyakában várja ötkor a jégen. Mi sem kommentálunk. Egy gimnázium érettségiző osz­tályának diákjai teszik ezt helyettünk, elvégre ők is ille­tékesek ebben az ügyben — vagy talán a legilletékesebbek. 1. „Az ilyen tartalmú levél, ismeretlen valakitől, mindig és mindenkor elítélendő. Aki ilyen módon kívánja meg­alapozni sorsát, búcsút mondhat a tisztességes polgári é- letnek. Ha egy fiú jó szándékú levelet fr ismeretlenül egy lánynak, ilyen kéréssel nem állhat elő.“ 2. „Nem ilyen formában kellett volna írnia. Nem tar­tom helyesnek, hogy levelében ily nyíltan kifejezze érzel­meit. Először is meg kellett volna ismernie a lányt, s az­tán több idő eltelte után gondolnia a családalapításra.“ 3. „Egyszerre a lényegre térni? Elítélem! Nem ér­tem azokat a fiúkat, akiknek mindegy, milyen és melyik lány, csak odaadja magát. Nem tudom, mi jó lehet ebben. Szerintem az ilyen nagy dolgot csak alapos ismeretség u- tán és nagy szerelemre lehet alapozni.“ 4. „Elítélem a fiú cselekedetét, mert egyszeri látásra szeretett bele a lányba, és mindjárt házasságot akar vele kötni. Biztosan elbűvölte a lány szépsége, fejlettsége. Nem lettek volna boldogok, mert olyan gyorsan kiábrán­dultak volna egymásból, amilyen gyorsan egymáséi lettek.“ 5. „Elismerem, hogy egy tizennyolc éves fiú már gon­dolhat a szexuális életre, de nem ismeri eléggé a lányt ehhez. Ez a fellángolás valószínűleg meggondolatlanság volt, verje ki a fejéből, tanuljon, sétálgasson, szórakozzon inkább!“ 6. „Megértem, ha valakinek megtetszik valaki és levél­ben közeledik, de szexuális követelésekkel fellépni hely­telen. Hogyan válhat így a társadalom hasznos polgárává?“ 7. „Tizennyolc éves korban még tapasztalatlanok az emberek, s ha szexuális problémákkal foglalkoznak, könv- nyen végzetes hibába eshetnek." 8. „Elítélem azokat a lányokat és fiúkat, akik, ha arra a legkisebb alkalom adódik, vonzalom nélkül is élnek az alkalommal, a jelszavuk pedig; Hisz úgysem lesz gyerek!“ 9. „Teljesen normális ember nem írhat ilyesmit egyszer­re egy lánynak, akit még nem is ismer Ha személyesen nem tudta vagy nem merte elintézni a dolgot, akkor in­kább ne csinált volna semmit.“ 10. „ízléstelenség, akár 18. akár 40 éves írta volna, és durva eltiprása a szerelemnek, lealacsonyítása a lánynak, mert többek között abban különbözünk az állatoktól, hogy szeretni tudunk.“ A levél télen íródott, télen érkezett meg. .A jég azóta elolvadt, itt a nyár, ne, nem is a randevúhely a fontos, hanem a tartalom, az elv. Gondolkodni, vitatkozni nyáron is lehet róla! (bt) KEZRE KERÜLT... Szombaton, e hó hatodikén délelőtt az egyik vereknyei la­kos. N. Z. csak úgy tett-vett a szobában, amikor hirtelen megjelent előtte a Tv-híradőban látott arc. az alak és a jel­legzetes fehér cipők. Önkéntelenül is az ablakhoz ment, elhúz­ta a függönyt. Első pillanatra még nem volt biztos, de ahogy rendezgette a gondolatait és felelevenítette a híradó kísérő- szövegét. már majdnem teljesen világosan látta, hogy az az illető, az az elmegyógyintézet! szökevény megy el a háza előtt, akit az este mutattak a tv-ben. Gyorsan leszaladt a lépcsőkön, átszölt a szomszédjához. K. l.-hoz. hogy nézze meg azt az embert. Ugye. őt mutatták a tv-ben? A szomszédja nem emlékezett rá. mert ö az este a budapesti adást nézte. Persze nem volt idő a tétovázásra, hiszen a fehércipös illető már majdnem elhaladt a házuk előtt, és cselekedni kellett. Ők így tettek: Először utánaszóltak. hogy nem lenne-e kedve valamit segíteni a ház körül. De igen! Gyorsan sarlót kerítet­tek. és máris sarlóztatták vele az árokparti füvet. N. Z. közben visszament a lakásába, hívta a rendőrséget; itt és itt. Vereknyén, a házunk előtt van az illető, akit este a Tv- híradóban mutattak; felismertük. Kérem, jöjjenek, vigyék el' Talán sikerül öt feltartóztatni Közben a fű is fogyott az árok szélén, és a szökevény mintha gyanút fogott volna, mert azt mondta K. I.-nak, hogy 6 tudja, mit akarnak. — Hogy valóban sejtette-e, vagy csak a munkára értette, nem tudni, mert az országúton máris meg­jelent a rendörkocsi. Igazoltatták — részéről sikertelenül. Bár volt egy vadonatúj seemélyazovosságí igezolványa, de hiányzott róla a fénykép. Föltehetöleg nem a nc;Utja veit- ezért «akltotta I* -óla a fényképet. Mire összegyűltek volna a járókelők, már indult is az autó, vitték a szökevényt. Még kis mesélés, csodálkozás, és vége... Mindenesetre érdemes megjegyezni, hogy a tv-körözvény- nek sikere volt, mert ügyes, ötletes • figyelmes nézőkre ta­lált az adás. —n— 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom