Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-16 / 24. szám

8 úi itjúság

BICSKEI GÁBOR:

MIRE AZ EMBER HAZATÉR...

Nem „dramatizálok“ és nem „tirizálok“ — ahogy mostanában mondani szokás. Tehát nem sűrítem az eseményeket. Apróbb események sűrűsödtek körülöttem. Mondhatnám: hétköznapiak. Leírásukon kívül nincs is más szándékom velük.

színházi

levél

VENDÉGEINK

ELŐZMÉNYEK

Iró-olvasó találkozóról jövök. Nem én vagyok az író: mindössze asszisztáltam. Állítólag hozzásegítettem a közönséget egy költó megismeréséhez. Hányszor vált el. vállalja-e még, amit fiatalabb korábban vallott, mikör jön az újabb kötete, ml a líra feladata a mai magyar társadalomban...? A költó jó barátom, válaszait előre ismerem. A büfében egy konyak mellett tisztázzuk a kérdéseket. Egy másik mellett a válaszokat. Farizeus vagyok, ö a találkozó alatt Igyekezett nem annak látszani. Utána megittunk egy szelíd sört. És még egyet. Telefon haza: most végeztem, még van valami protokoll, nemsokára indulok. Igen, viszek haza másfél liter fehéret, mert a holnapi vendégünk azt szereti. Honnan tudom? Tudom, mert már kínáltam vörössel is. Kadarral. Azt nem szerette any- nyira.

ESTE 8 ÖRA

Kilépünk a levegőre. Hűvös van, nyirkos november vége. Transzparensek, plakátok mindenfelé. Valaki még egy kötetet dedikáltat a költővel, ö taxiba ül, telefonszám-csere, .ölelkezés keleti módra, búcsűintés angolosan. Elválunk. Hol is van itt egy borkimérés? Ö, csak néhány utca. Budapest kocs- mológial térképén Itt kiváló borok találhatók. Másfél liter fehéret veszek, rlzHnget inkább és nem hárslevelűt, mert az olcsóbb.

8 ÖRA 30

Állami gazdaság borkimérése. A sarokban tv működik, filmet közvetítenek, ki figyel'oda? Aprócska ember áll a pult mellett. Odalépek.

— Kérek egy deci rlzlinget. Kóstolónak.

Az aprócska udvariasan felém fordítja tenyerét.

— Pardon, mérnök úr, csak tessék.

— No, nézd csak a művész urat — mondja neki a hölgy a pult mögül, mialatt mossa a csatosomat —, de udvariasan megint. Csak nem nyert valami pénzt?

Én mérnök lettem tehát, az aprócska pedig művész úr.

— 0, művésznő — lépteti elő Ő is a csaposnöt —, csak a jövő héten. A jövő héten nyerek kétezerötszázat.

Egy svájcisapkás illető emelkedik fel valahonnan, megemeli az aprócska kezét, s a filmzene hangjaira kecses, ro- kokős piruettet lejtenek a borkimérés közepén. Az illető zsebéből vastag kesztyűk lógnak ki, gumicsizmája csattog a kőlapokon. Lassan vége a filmnek, úgy látszik, csak egy részletet közvetítettek, s a képernyőn okos emberek okos dolgokról kezdenek beszélni.

— Kérek még egy decit.

Vegyes fehér: 18, Rizling: 25, Hárslevelű: 28.

Kilépek a félnehéz ködbe, s a szemben lévő színház zenekarának kísérete mellett átvonulok a túlsó oldalra. Táskámban a másfél liter, a Szép versek 1968, egy szabványleírás a nyomdai korrektúráról és fél csomag Negró cukor.

Valahonnan előkerül egy imbolygó öregember. Nagyon öreg, vagy csak nagyon Imbolyog: ki látja innen? Oebillen a járdáról, s gyenge kezét előretolva elterül az úttesten. Két oldalról rohanunk hozzá, jön egy trolibusz is, ez kanyarit balra, ml cibáljuk az öreget jobbra. Szarukeretes szemüvege szétesett, összeszedjük, felaggatjuk az orrára, ó morog, köszöni, szidja az anyánkat.

— Hol lakik a bácsi?

— Itt a P. utcában.

— Hát akkor vigye haza — mondom a másiknak —, én Kőbányára megyek.

Most már ö is szidja az anyámat, de azért elindulnak. Én is.

8 ÓRA 45

Mielőtt ezt az üveget hazaviszem, kellene még egyet inni. Mondjuk egy konyakot. lm a lehetőség, csak ki kell nyújtani érte a kezed.

Puitról árult fasirozottat, sült keszeget majszolg^nak itt az emberek. Mindegyikük szürke, mindegyikük hangos. Hangos és hamuszUrke világ. A belső teremben mogorva pincérek szolgálnak ki, ők már megtanulták, hogy ml itt az élet lényege. Olyanok, mint a túlköszörült borotvák. Aki nem vi-'' gyáz velük: megvágják.

Kérek egy konyakot.

— Ha lehet, kettőt — mondja egy úr, és leüt mellém. Száraz, már-már feketeszínű úr, ócska lódenban, vászonnadrágban, szandálba bújtatott november végi minőségben.

— Kettőt kérek.

— Köszönöm. A fiatalúr rendes ember.

Most fiatalúr vagyok és rendes ember.

— Engem ugyanis kitiltottak Budapestről és Pest megyéből.

— Érdekes.

— Igen. De ez igazságtalanság, mert én beteg ember vagyok.

— Bizony.

— Tessék, itt a receftem. Tud az úr'latinul?

— Hogyne.

— Hát akkor olvassa el!

A lelet tetején a Szegedi Orvostudományi Egyetem klinikájának bélyegzője, s a bélyegzőn látható az egyetemi tanár neve is. Imponáló. Az öröklétet sugallja. Ami alatta áll, az inkább P. Howardra emlékeztet. Későbbi, váratlan események megakadályoztak abban, hogy szó szerint leírjam. így csak nagyjából idézhetem, kissé akadozó emlékezettel.

.Megtapogatom ezüst cigarettatárcámat. Még megvan.

— Na és?

Nem tárhatja fel az összefüggéseket. Jön két rendőr, elviszik, engem is igazoltatnak. Soha nem tudom meg, hogy miért nyelt le egy kés után még egy szipkát is?! .

9 ÖRA 3

Felszállók a villamosra. Mára elég volt. Velem szemben enyhe nyomás alatt lévő családapa ül, s úgy tesz, mintha mosoiyogna. Kivágódik az ajtó. Horthysta tiszti kabátban, fülig lehajtott sapkában berohan valaki. Leül, énekelni kezd. Később már nem énekei, csak vezényel. Néha fel-felkiált.

— Fogózkodni! Fordul!

Egy középiskolás olcsó könyvtári könyvet olvas, rámnéz, kacsint: ez részeg. A tisztikabátos is kacsint. Aztán hármat mutat az ujjával, mutathatna négyet is, de minek. Ültében dölöngél, kövér arca szétesett, néha megint énekelget, és újra hármat mutat. Jól szituált asszonyok húzódnak el tőle, átmennek a másik kocsiba, leszállnak, 6 mutogat tovább. Ez még az övé. .A hármas szám. A szag, amelyet maga körül terjeszt, élénken emlékeztet arra a nyomortelepre, ahol kilenc gyerekével élt egy betonbunkerben egy idióta nő. A falon Krisztus-kép függött, és a gyerekek — jobb híján — a padlóra pisiltek. Apjuk arcán láttam a delirium trémensnek ugyanezeket az önérzetes vonásait, s ott éreztem ezt a szociográfiai lépéseimet megállító szagot.

Vasútállomás elé érünk, a villamos lassít, emberünk leszáll, mielőtt becsukná maga mögött az ajtót, tisztelettudóan szalutál. Még 3 bokáját is összecsapja, mint a hülye őrmester a Zorróban, talán kicsit keményebben is.

Az illuminált családapa feláll, fölém hajol.

— Látta, uram?

— Igen. Légnyomás a Don-kanyarból, és egy adag trémens a Népszínház utca elejéről.

— A Don-kanyarból?

— Mondjuk.

— Igaz. Mindegy, hogy Don-kanyar vagy másik kutyafüle.'..

Tárgyalóképtelenné válók. Még lenne néhány megállóm, de

leszállók, iszom egy konyakot. Ki bírja ezt józanul?!

9 ÖRA 22

Belépek a terembe, s felákadok a tömény sörszagon. Pár másodpercig vergődöm benne, majd a trafikosnő fenekének vonzásirányában elinduiva, kikötök egy boxban. Hárman ülnek velem szemben: egy rókaképű lottóárus, aki már alszik, egy százhúsz kilós asszonyság és partnere, aki úgy-ahogy józan, legalábbis még tudja markolászni a hatvan év körüli asz- szonyság karját. 7

— Nem bírtam vele megértetni — mondja az asszonyság —, hogy nem az ötvenes miatt van. Nekem az ötvenes elég, nem igaz? Ebben a korban már nem lehetnek nagy Igényeim. Csak nem akarom, hogy Gizi féltékeny legyen. A múltkorit is megtudta, megígérte neki, hogy kiheréli, pedig nekem ö tulajdonképpen jó barátném. Ez meg azt hiszi, hogy azért a kis játszadozásért kevés az ötvenes, meg hogy fölvágok, amióta teveled megismerkedtem.

9 ÖRA 28

Végre jön a villamos. Fölnyomakszom a lépcsőkön, innen kegyes kezek beljebb tologatnak. Meg-megtapintom a csa- tost: még egyben van. A kocsi belsejében indul a ma esti abszurd dráma utolsó felvonása.

Kucsmás vidéki ember ül az ajtó mellett, rá-ráhajolva vitázik vele egy másik.

— Én csak azt mondtam magának — bizonygatja a kucsmás —, hogy most már elolthatja a cigarettáját.

— Mért? Maga talán többet dolgozik, mint én? — így a másik, és a nyomaték kedvéért úgy hajol előre, hogy egy lányt nekiszorft két srácnak.

— Nyugodtan a térdemre ülhetsz — bíztatja a lányt az egyik srác.

— Én csak annyit mondtam, hogy ha már felszállt a villamosba, elolthatja a cigijét.

A vita kezd akadémikus jelleget ölteni.

— Maga nekem ne mondjon semmit! Én többet dolgozok, mint maga.

— Elhiszem, de...

— Nézze meg a tenyeremet!

A villany elalszik egy pillanatra, a kocsi lassít, a srác nevetgélve konstatálja, hogy a lány már félig a térdén ül, a vita folyik tovább a kérges tenyérről, s a sötétség túlsó oldalán énekelni kezd egy kisgyerek: „Jöjj el kedves Télapó, minden gyerek várva vár. Vidám ének hangja száll...“ Amikor az elsó versszak végére ér. újra kezdi. Közben a kucsmás és a másik lassan eldöntik: mindketten sokat dolgoznak, nagyon sokat, megérdemlik azt a_kis szórakozást, amely néha egy korty sörrel jár, néha meg azzal, hogy égő cigarettával szánunk fel a villamosra.

9 ÖRA 32

Lakásunk ablaka már nem világít. Innen-onnan kiszűrődő kék fények jelzik a késő esti kulturális förradalmat. A ház sarkánál egy alak támaszkodik a falnak, nem is egy, kettő, csak a felismerhetetlenségig összefonódtak. A szerelmesek struccpolitikájával fúrják egymás nyakába arcukat, ne lássák a közeledőt, hátha az se veszi észre őket.

„N. N. 1969... -én jelentkezett kivizsgálásra. A röntgenkép a nyelőcső kóros elváltozását mutatja. Nyeléskor fájdalmat érez. A gyomorban egy kinyitott kés képe látszik. (18 cm hosszú.) Alatta műanyagtárgy árnyéka. (Egy szipka.)“

— Mondja, miért nyelt le maga egy kést... ?

— Kérem, én eddig tizennyolcszor ültem,

— Tiszteletreméltó.

— 7«;öhm®tS7Áq^rt.

Szobám sötét, feleségem arra ébred, hogy belerúgok egy székbe. A konvencionális „hol voltál“ kérdésre morgok valamit számtalan feladatomról, s mivel ezek a feladatok több méteres konyakszaggal válnak érzékletessé, józanságomat bizonyítva leülök íróasztalomhoz és ügy teszek, mintha dolgoznék valamin. írni kezdek.

Leírom, hogy mi minden történik az emberrel az alatt a másfél óra alatt, míg végre hazaér.

Szombathy Gyula

£ hó 27-én kerül sor a Thália Színház évzáró bemutatójára Losoncon. Lényegében nagyon nehéz évadot zárunk, amely sokszor szinte leküzdhetetlennek látszó nehézségeket hozott. De jó volt ez így, mert a nehézségek az együttest valóban együttessé kovácsolták; a megjeszített munka, a jelelősségtudat, s az ügy, amelyet a színház vállalt, nem maradt visszhangtalan. S ez így rendjén való.

Mint már említettem, az utolsó bemutatónkat Losoncon tartjuk. Thomas Brandon-Halász Budolj-I^ádas Károly zenés komédiáját, a Szerelmem donna Ritát mutatjuk be. Magáról a darabról csak annyit, hogy ISVO táján íródott, s magyarul Fáy J. Béla fordításában 1S95- ben került elOször színpadra. A színházi köztudat szerint a Szerelmem donna Rita (Charley nénje) a legtöbbet játszott darab a földkerekségen. Állítólag félmillió- szőr került színre a legkülönbözőbb színpadokon, s valahol a nagyvilágban minden este műsoron van.

A komédia főszerepét a Szolnoki Szigligeti Színház kitűnő táncos-komikusa, Szombathy Gyula alakítja. Szombathy Gyula Budapesten született, ott is diákos- kodott, s a Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után került Szolnokra. De már főiskolás korában is szerepelt a Kemzeti Színházban.

Maradhatott volna Budapesten is. Tudatosan választotta a vidéki színészéletet, ha ugyan a mai viszonyok között a „vidéki" megjelölésnek van még egyáltalán jelentősége. Ez esetben inkább a tudatosságon van a hangsúly. Ugyanis azok a nagy színészek, akiket példaképének tart, mind így kezdték pályafutásukat, s az sem volt mellékes, hogy milyen a szerepellátottság. Játszani akart. Természetesen játszott is. Több operettben kitűnt mint táncos-komikus, de a legnagyobb sikereit a zenés vígjátékokban aratta. Ezek közül is kivételes sikere volt az Imádok férjhez menniben, amelyben Bilit alakította. De van már mögötte több drámai szerep is.

Szombathy Gyula nagy örömmel jött át hozzánk, s az első napok ismerkedése, drukkja után ma már otthon érzi magát nálunk. Természetesen nem a vendégeskedés a lényege az ittlétének, hanem a munka, a szerep. Akik látni fogják — s remélem sokan lesznek —, bizonyára nekem adnak igazat, ha most azt mondom, hogy egy kitűnő, színész játssza a Szerelmem donna Rita Bobját,

A másik magyarországi vendégművész, akiről e levélben akarok számolni. Szigeti Károly koreográjus. Az ő neve már nem ismeretlen nézőink előtt, hisz két darabban is láthatták munkáját. Ugyanis Komáromban annak idején 0 készítette a Rómeó és Júlia, valamint a Liliomfi koreográfiáját. Mindkét esetben Beke Sándorral dolgozott együtt, s hogy sikerrel, azt a kritikák, de maguk a nézők is elismerték.

De valami közelebbit is kell róla mondanom. Jelenleg a budapesti Vasas együttesben dolgozik. Korábban az Állami Együttes táncosa volt, a főiskolán koreográfiát tanult. Hite a folklór — még a modernben ts. Ez az a kincsbánya, amelyből munkáihoz merít. Eddigi munkásságát Bartók C- és F-dur rondója, a Román táncok, a Szabadban, Sosztakovics Csellóversenye stb. fémjelzik. S természetesen a kitüntetések, SZOT-dij, nemzetközi és hazai nagydíjak...

Spisák Géza, a Szerelmem donna Rita társrendezője a harmadik vendégművészünk, ö tősgyökeres kassai. Az .Állami Színház tagja. Húsz éve énekel, táncol a színpadon. Sok-sok opera- és operettszerep van mögötte. Vérbeli színész, de rendez is. Rendszeresen együtt dolgozik több mint tizenöt éve a CSEMADOK kassai színjátszó csoportjával is — és nem kis sikerrel. Az 6 rendezésében láthattuk több alkalommal a Jókai-napokon jellépni a kassai színjátszókat.

Befejezésül még néhány mondatot. A Szerelmem donna Ritában a Thália Színház minden tagja szerepel. Mind a tizenhárom. A közhiedelem ugyan azt tartja, hogy ez a szám szerencsétlen, de nekem egészen más róla a véleményem. Abban a hitben zárom ezt a levelet, hogy a Szerelmem donna Rita előadásai után az Üj Ifjúság olvasóinak is hasonló le.sz a véleménye.

G á l Sándor