Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-16 / 24. szám

2 új ifjúság A LÁZADÓ ASSZONY Indulása egybeesett a világ- síerte kibontakozó nőmozgalom­mal. és műveivel kiemelkedett a kortérs nölrók közül — ez az, amit egy-egy emlékidézö évforduló alkalmából rendsze­resen elmondunk a „legnagyobb magyar írónőről": Kaffka Margitról, 1880. iúnius 10-én született Nagykárolyban, hatéves korában már elvesztette édesapját; és bár édesanyja, Uray Margit mindig a nagy múltú dzsentri ősökre hivatkozott, Margitnak már csak egy ingyenes hely jutott a szatmári zárdában, a- hol ugyan megszerezte tanító­női oklevelét, de ezért ellen­szolgáltatásképpen köteles volt egy évig az Irgalmasok mis­kolci Intézetében tanítani. Ta­nított Újpestén és Angyalföl­dön. de közben Miskolcon férj­hez ment Frölich Bruno erdö- mémökhöz, akitől azonban né­hány év múlva elvált. Második házassága — Bauer Ervin or­vosbiológussal — kárpótolta minden csalódásért, de alig­hogy megismerte az igazi bol­dogságot, a világháború végén, harmincnyolc éves korában spa­nyolnátha áldozata lett. Írói pályáját költőként kezd­te, .Magdolna című első verse 1697-ben Jelent meg a Nagy­károly és vidéke c. lapban. Ver­seiben új utakat keresett for­mában és mondanivalóban, lí­rai élményben egyaránt, és mint minden kortársa, ö Is arra tö­rekedett, hogy szakítson a né­pi-nemzeti romanticizmussal, sallangtól, misztikumtól mente­sen ábrázolja korának emberét. Pesszimista szemlélete okozta, hogy gyakran fáradt volt a hangja, a közönyről, a kiábrán­dultságról dalolt, de már látta a hazug harmónia illúzióját, már látni kezdte a polgári fej­lődés problémáit, sőt — felfi­gyelt az osztálykülönbségekre is (Kastélybell lán.vok). Alkotó tevéken,vségínek mai kutatója viszont világosan lát­ja, hogy verseiben és később novelláiban is mindig a szűk társadalmi korlátok ellen lá­zadt, és e lázadás, e nyugta­lanság nag,yszerü eredmén,ye a ,,Színek és évek". Nem csu­pán egy asszony élettörténete ez az apró megfigyelésekből, pá­ratlan éleslátással összerakott regény, hanem elsősorban tár­sadalmi és korrajz. Portelky Magda a mag,yar kisvárosban élő, anyagilag és azellemlleg is szegényedő, degenerálódj úri osztály tragédiáját példázza. El­jövendő társadalmi viharok elő­szelétől repedeznek az évszáza­dok megkövesedett életformái, már nem biztonság a jó há­zasság. már nem társadalmi e- semény a kisvárosi pletyka, már nem elég a szenvelgés, mert jön a hirtelen Összeomlás, és aki emberségét, egyéniségét megőrizve akar tovább élni, an­nak céltudatos akaraterőre van szüksége. A .Színek és évek egy tár­sadalmi osztály pusztulásának, egy életforma, egy szemlélet szükségszerű pusztulásának lo­gikus és dokumentumerejü re­génye. A Mária éveiben már a kő­vetkező nemzedék tragéldáját mutatta meg, amely az anyja szegényes szerelmi örömeiért le kárpótlást keresve, a szerelmi hisztériában látta a kivezető u- tat. „A régi asszony alól kisza­ladt a talaj, s az utána jövő új asszony még nem tudja ho­va akasztani gyökerét." Regényei hátterében ott lát­juk a széthulló, pusztulásra ítélt és pusztulásra régen meg­érett kisvárosi életforma vala- menn.yl típusát, ott látjuk a kicsinyességet, a távlatok hiá­nyát, és hűvös éleslátása. a férfigondolkodást Is túlszárnya­ló merészsége Indokolja Schöpf- lln Aladár megállapítását; „elé­gedetlensége, kritikája, lázadá­sa mind az asszony! sors el­len tiltakozik." Péterfl Gyula Szlovákia Szocialista Ifjúsági Szövetsége Központi Bizottságá­nak lapja • Megjelenik minden kedden • Kiadja a SMENA kladöválallaia • Szerkesztő séq és adminisztráció Brail- slava. Praíská 9 Telefon: 48.Ő- 41-45. Postafiók 30 • Főszer­kesztő: dr. STRAISZEB GYÖRGY, föszerkssztöhelvetles és kuliűra: TÖTH El EMÉR. A riportrovaf vezetője: PAI.A- GYI l.AJOS. Riporterek; ZA CSEK ERZSÉBET, KESZEL1 FE­RENC, NÉMETH ISTVÁN, ke- let-szlováklal szerkesztő és sportrovet vezető BATTA GYÖRGY. A melléklet rovat­vezetője: HORVATH RUDOIF Nyomja: Západoslovenské tla- őlams 01 9 Előfizetési díj egész évre 52.— Kőt. fél évre 26.— Kés, negyedévre 13.— Kős • Terjeszti l Posta Hír la|>szolgélata. előfizethető min den oostakézbesltőnél vagv postahivatalnál O Kéziratoké' nem őrzOnk meo és nem kllt- dűnk vissza O A lapot kül­földre a PNS Ostredné ezpe- dicia tlaőe. Bratislava. Gott- vraldovo nám ő. 46 űtjén le hét megrendelnL Gyermeknap A minap, hivatalból, mert meg­hívtak. már délelőtt Somorján lén- feregtem. Feltűnő volt, hogy na­gyon sok az utcákon a gyerek, a lányok népviseleti ruhákat vittek, a fiúk a hires pomlél parkba ve­zető uut díszítették szalagokkal, zászlókkal. Hirtelen nem tudtam ezt a szokatlan hétfői jelenséget minek vélni, és kicsit furcsának Is találtam, hogy délelőtt lévén, cny- nyi gyerek tartózkodik az utcákon. Mi történt, kérdeztem magamtól? Persze, kérdésemre nagyon gyor­san felelni is tudtam, hiszen a naptár szerint június elseje volt, és hát mint ahogy ez köztudott, a gyerekek azért nem mentek isko­lába, mert ünnejzeltek, saját ün­nepüket. a nemzetközi gyermekna- |Hlt. Délelőtt csak szerényen. Néhá- nyan összegyűltek az ifjúsági ott­honban. és elbeszélgettek a bará­ti cseh járás, Mélnik fiataljaival. Később az ünneplés is nagyobb mértékben folyt. Ez déltájt, illet­ve délután tizenkettő után volt. A város és a környék iskoláinak gyermekei összegyűltek a főtéren, majd elindultak onnan a zászlóvi­vők után a már említett parkba. Persze majdnem megfeledkeztem valamiról. Ahogy Így álltak, gyüle­keztek, a város főterén, egyszer csak befutott néhány fiatal kerék­pározó. Ezek a járási úgynevezett ,,Kis békeverseny“ részvevői. Illet­ve győztesei voltak. A parkban üd­vözölték a gyerekeket a járás |>oli- tikai és ifjúsági vezetői, utána a testvér járások; a mélnlki és a győri járás fiataljai, majd pedig a szov.jet és csehszlovák hadsereg tagjai. Az üdvözlő beszédek után ugyancsak ezen járások és az em­lített hadseregek és a helyi Isko­Filmfesztivál Iák adtak műsort. A mflsorszámok közül legnagyobb sikere a mélní- ki varázslónak és a szovjet kato­nák egyik táncosának voH. Műsor közben és utána ellepték a ligetben felállított sátrakat, fagy­laltárusokat. Az Unnpeség végeztével autóbu­szon. gyalog, ki-ki hogy jött. el- monte.í haza, hogy elmeséljék oda­haza, mit láttak. A gyermekek sze­me, sugárzó arca bizonyította, hogy elégedettek voltak. (n) falun A Dolgozók Filmfesztiválja városaink elválaszthatatlan tar­tozéka a nyári hónapokban. A nézők tízezeréinek nyílik lehe­tősége, hogy a fesztiválok keretén belül sok új, érdekes, ed­dig még nem látott filmet tekintsenek meg. De vajon lehet-e rendezni filmfesztivált falun? Mégpedig olyan faluban, ahol mozi sincs! Lehet. Pozsonypüspöki nyolcezer lelket számláló, község, de már évek óta nincs állandó mozija. A régit, a mozivá vedlett is­tállót már évekkel ezelőtt megszüntették technikai és hi­giéniai okokból. Azóta, ha a püspökiek filmet akarnak' látni, kénytelenek beutazni Pozsonyba. A község „atyái“ már ré­gen törték a fejüket, hogyan tudnák pótolni ezt a hiányt, leg­alább a nyári hónapokban. így született meg a tenv: rendez­zünk filmfesztivált. A tervet tett követte. A terv gyakorlati kivitelezésére a falu három legnagyobb tömegszervezete fo­gott össze. A Matica slovenská, a helyi sportegyesUlet és a CSEMADOK helyi szervezete felkérte a Csehszlovák Állami film szélesvásznú vándormoziját, vetítsen egy ideig Po- zsonypüspökin. A tervből valóság lett. A sportegyesület ren­delkezésre bocsátotta az új stadionját, a szervezetek tagsága brigádmunkában ülőhelyeket rögtönzött, plakátokat nyomtat­tak, transzparenseket festettek. Az összefogásnak és közös, önzetlen munkának köszönhetó, hogy a község lakossága tizenkét napon keresztül szebbnél szebb szélesvásznú filmet láthat a pozsonypüspökiek I. Film­fesztiválján. Követésre méltó példa! —r— GUSTAV HUSÁK _____________KÖNYVESPOLCODRA Tanúságtétel a Szlovák Nemzeti Felkelésről Dr. Gustáv Husák könyve szlovák nyelven először 1964-ben jelent meg. A könyvnek óriá­si sikere volt, néhány nap alatt a könyvpia­con minden példány elkelt. Azóta már újabb kiadásban is megjelent. Az Epocha könyvkia­dó most a budapesti Kossuth Könyvkiadóval közösen magyar nyelven is kiadták a müvet. Dicséretre méltó kultúrpolitikai tényként le­het a mü magyar nyelven való megjelentetését elkönyvelni. Mint a szerző a magyar kiadás­hoz fűzött bevezetőjében megjegyzi: „A köl­csönös megismerés, múltunk és a mát meg­alapozó küzdelmei megismerése szempontjá­ból hasznos felidéznünk népeink nemzeti tö­rekvéseinek és politikai osztályharcainak tör­ténetét. Ez szilárdítja internacionalista kap­csolatainkat, irányvételünket, egyengeti kö­zös szocialista utunkat.“ Husák elvtárs könyve igen plasztikusan mu­tatja be, miként zajlott le a szlovák nem­zet felszabadításáért vívott harc utolsó fázisa, mely erők és milyen utakon vezették, és hogy miközben lezajlott, hogyan alakultak ki, ho­gyan kerültek helyükre a (elszabadulás és az azt követő fejlődési szakaszok jellegzetes vo­násai és alapállásai. E harcnak és a szlovák nemzet történelmének fordulópontját a Szlo­vák Nemzeti Felkelés jelenti. A szerző köny­vében érezteti, hogy e harc forradalmi terhé­nek hordozói; a szlovák néptömegek. A Szlo­vák Nemzeti Felkelés ezért vert olyan mély gyökeret a nemzet tudatában, a közelmúltra való emlékezésnek és mai gondolkodásmód­jának is ezért olyan szilárd tényezője. A szer­zőnek nemcsak a Szlovák Nemzeti Felkelés történetét sikerült megírnia, hanem megrajzol­ta a széles néprétegek gondolkodásmodiát, ér­zelmeit, cselekedeteit. Foglalkozik az illegali­tásban dolgozó kommunista párt szervezésé­nek feladataival, valamint a többi antifasiszta erő munkájával. E könyv megírása azon köz­ségek, üzemek és járások dolgozóinak és ama százezrek munkájának megörökítését is je­lenti, akik közvetlenül vagy közvetve mind részt kértek a nemzetet felszábaditó harcból, támogatták és lehetővé tették azt. A könyv olyan ember tanúságtétele, aki részt vett az eseményekben, szerepet játszott a párt- és nemzeti szervek vezetésében, kö­zelről figyelte meg ókét, és ezért kötelessé­gének tartja, hogy megmondja a szlovák nép harcáról az igazságot, ahogy azt a felkelés­ben megismerte. Szeretnénk itt a könyv író­ját idézni: „Becsületes émberek ezreinek ele­ven arcát látom, akik közül ebben a könyv­ben cs,ak néhánynak tudom futólag megemli- teni a nevét, holott örökké megmaradnak em­lékezetemben, mert nélkülük nem lett volna felkelés, és e felkelésnek nem lett volna tör­ténete.“ A könyv rámutat a Szlovák Nemzeti Felke­lés internacionalista jellegére is. Ez egyrészt abban a gigászi segítségben nyilvánul meg, amit a Szovjetunió nyújtott, másrészt abban, hogy a felkelésben megtalálhattuk a szlová­kokkal és a csehekkel vállvetve harcolni csak­nem minden európai nemzet fiát. A küzdel­mekben részt vettek magyar partizánok és a felkelők oldalára átállt magyar egységek ka­tonái is. A könyvet nemcsak a történészeknek, hanem olvasóink széles táborának is figyelmébe ajánl­juk. Megjelent az Epocha és a Kossuth Könyvki­adó közös gondozásában, ára 26.— Kés. —s— Egy terebélyes fa gyökerei A HL Tompa Mihály^napok Rimaszomhatban Az utóbbi években örvendetes mödon szaporodnak a csehszlovákiai magyar kulturális rendezvények, illetve kulturális napok. Rimaszombatban immár harmadszor rendezték meg a Tompa Mihály-napok néven ismert já­rási kulturális szemlét. A kétnapos rendezvényen (jú­nius 5.-6.) a Madách Lap- és Könyvkiadó kiállítással egybekötött könyvvásárt tartott. , Június 5-én, pénteken a színvonalas Kiss Józsej^em- lékmüsornak tapsolhatott a közönség. A helyi kereske­delmi Iskola magyar szakos tanárnője állította össze a tartalmas, részleteiben is tárgyilagos műsort. Az elő­adást, illetve az elemzést szavalatok, valamint a helyi zeneiskola növendékeinek fellépései tarkították. Figye­lemreméltó tény, hogy a rimaszombatiak sorra megem­lékeznek minden neves alkotó egyéniségről, aki valaha is járt a városban, vagy ott született. Kiss József költő portréját Bácskái Béla, az Egyházasbáston élő képző­művész festette. A flamand mesterek modorában készült mü hűen tükrözi a század eleji Magyarország barokkos, kispolgári hangulatát, melyből a költő nem talált kiu­tat. Június 6-án a helyi múzeumban megnyitották a nagy- balogi néprajzi gyűjtemény, valamint a Hanván élő nép- múvész-őstehetség, Igo Aladár szobrainak, ceruza- és tusrajzainak, illetve festményeinek kiállítását. A nagybalogi néprajzi anyagot mindössze néhány éve gyűjtik az ottani pedagógusok. Pál Dénes tanító és gyűjtötársai remélik, hogy Nagybalogon rövidesen meg­nyílik a néprajzi szoba, s így a község a járás néprajzi központjává válhat... 4 kiállításon főként apróbb hasz­nálati tárgyakat és népviseletet láthatott a szemlélő­dő. Reméljük, Kagybalogem és környékén még régi bú­torok, ruhák, népszokások, népdalok stb. is gyűjthetők, hiszen például a mátyusföldi embernek ezek nélkül igen hiányos ismerete lenne a Balog völgye századokkal ez­előtti életéről... Igo Aladár népművész 39 éves. Gyermekkora 'Óta raj- zolgat s készít portrékat sárból, fából és gipszből. Fő­ként ceruzarafzal árulják el jŐ megfigyelését, eredeti mondanivalóját. Szoborportréi szintén figyelemremél­tóak. Nagyon szuggesztív, — és eredeti látásmódot tol­mácsoló — az Arany János — portré. Festményeinek színvonala meglehetősen ellentétes. Amikor a belső fe­szültség drámáját veti vászonra, mint pl. a Munka köz­ben, Édesapám, A görbe fa. A hubói aggok háza előtt. Dülőút stb. — festményei nagyon jól sikerülnek, legyen az tájkép (főként téli táj) vagy figurális kompozíció. Ellenben mihelyt lirizálni kezd. mondanivalóját Jelhi- gítja, s a kép többnyire hatástalan marad. Vonatkozik ez főként tavaszi és nyári tematikájú tájképeire, vala­mint alkalmi jellegű alkotásaira. Érdekes, hogy Igo Aladár vásznain (aki gyermekkorától egynek vallja rria- gát a természettel) a természet nem harmonikus, ha­nem aránylag nyers színekben jelenik meg, jelezve: nem társam a természet, hanem ellenfelem... Igo Aladár szö­vetkezeti munkás, alkotásain kora reggel, késő este vagy vasárnaponként dolgozik: szűk kamrában, sötét istállóban... Feltétlenül megérdemelné a támogatást! Ugyancsak szombaton délelőtt került sor a Tornaijai Mezőgazdasági Iskola és a Rimaszombati Gimnázium tanulóinak nyilvános kulturális versenyére. A végig izgalmas és szórakoztató „tusából" végül a hazaiak ke­rültek ki győztesen, megtörve ezzel a tornaljaiak több éves hegemóniáját. Délben az ünneplő közönség rövid kultúrműsor kere­tében megkoszorúzta a Tompa-emlékművet. A délután­ra tervezett városi kulturális körséta a rossz időjárás miatt elmaradt. Este 19 órakor kezdődött az ünnepi akadémia. Első részében Koziner' Imre tartott diavetítéssel egybekö­tött előadást Ferenczy Istvánról, a rimaszombati szü- \ letésü neves festőművészről. A részleteiben is szinvo- ' nalas előadás nagy élményt nyújtott a hálás közönség­nek. Az akadémia második részében fellépett a rima­szombati és a rozsnyói vegyeskar, valamint bemutat­koztak a két járás legjobb szavalói, köztük Uács Anna, az I. Szlovákiai Magyar Diáknapok győztese. Kár, hogy a közönségszervezésre nem gondoltak ko­molyabban a rendezők. Csak némileg érthető, hogy a helyi iskolák tanulóit nagyon gyér számban láttuk a közönség soraiban, különösen az ifjúsági kulturális ve­télkedőn. Igaz, hogy érettségire készülnek a diákok, de ha például az egyházbásti tanulók megjelenhettek a ve­télkedőn, akkor a helyiek ezt még könnyebben megte­hették volna... Tartalmas műsora volt a III. Tompa Mihály-napok- nak. Hogy miért, azt csak akkor érti meg az ember, ha figyelemmel kíséri a CSEMADOK helyi szervezetének munkáját, a rendezvényekhez feltétlenül szükséges erős bátorságot. A CSEMADOK helyi szervezete mellett a következő művészeti csoportok működnek: a régóta hí­res Gömör táncegyüttes, az egyenletes teljesítményt nyújtó vegyeskórus, az első irodalmi színpadok egyike a Fáklya, a József Attila Irodalmi Kör, a Tompa Mi- hály Ifjúsági Klub s a színjátszó csoport. A Népműve­lési Szakbizottság mellett működik a természettudo­mányi es honismereti szakkör. Az utóbbinak négy rész­lege van: néprajzi, történész, irodalmi-nyelvművelő és szociológiai. Az együttesek többször fellépnek Rimaszombatban és a járás területén, a járási szervek mégis megfeledkez­tek róluk, amikor elosztották a kultúrfejlesztésre, Il­letve ösztönzésre szánt nem csekély pénzösszeget... S ez már nem az első eset... A szakkörök rendszeresen működnek, többször hívnak meg ülésükre külföldi előadókat is. A nyelvművelő kör­nek pl. van egy csoportja, amely hetente egyszer rend­szeresen összejön, s tagjai ilyenkor csakis idegen nyel­ven (angolul, franciául, németül) beszélnek. Sorolni lehetne még a rimaszombatiak ez évi ren­dezvényeit, célunk azonban az volt, hogy megmutassuk a CSEMADOK terebélyes fájának nélkülözhetetlen gyö­kereit... K me c zk ó Mihály

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom