Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-14 / 2. szám
10 füsáip POTEMKOWSKI: A kritika dicsérete összehasonlítás Az udvaron két fiúcska beszélget: — Az én nővérem olyan mint a macska. — Hogyhogy? — A sötétben is lát. — Igazán? — Bizony. A múltkor bent ült a sötét szobában a kollégájával, és hallottam, amikor azt mondta: „Megint nem borotválkoztál!“ VIGASZ — Doktor úr, mondja meg nekem őszintén, meg tud engem gyógyítani? ^ — Legyen egészen nyugodt. A statisztika azt mondja, hogy a maga betegségével száz páciens közül egy meggyógyul. _ ? ? ? — Maga pontosan a századik páciens, akit erre a betegségre kezelek. Az előző 99 már meghalt. Trhany igazgató kirepült az új lakónegyedek misztifikációját ellátó intézetből. Ez a hír jó hatással volt mindannyiunkra. Annak ellenére, hogy mindannyiunkat meglepett, mivel Trhan^ mindenkit ismert, akire szüksége volt, és éppen ezért úgy tűnt, hogy életfogytiglan megmarad funkciójában. Este az Igazgató repülésének estéjén, Stonoha úr jött be a Grandba, valamiféle BuziaSka úr társaságában. És mivel mindketten ama intézet dolgozói voltak, mindjárt meginvitáltuk őket az asztalunkhoz, hogy valami közelebbit is megtudjunk a dolgokról. — A kritika segített — mondta Stonoha úr, a Trhanf lemondását célzó kérdésre. Ha nem lett volna a kritika, bizony még nagyon sokáig ült volna a nyakunkon. — A kritika nagyon jelentős dolog — mondta Slávl- ková bárónő. — A kritika, hogy is mondjam csak...? — Alapjában véve úgy, — bólongatott rá BuziaCka úr. — Meglepő — mondta KaSianskjf gyógyszerész. — Hiszen ezt a Trhanj^t már mindenki bírálta és mégsem történt semmi. — Az már igaz — bizonygatta Stonoha úr is. — Mintha borsót hánytak volna a falra — ismertette be Buziafka úr is. — Am, a végén mégiscsak sikerült — mondta Slávi- ková bárónő, akit Trhany valamikor valamilyen alkalomkor nem akart megtáncoltatni. — Ha a kritika éles, megteszi a magáét. — A kritika nem volt éles — mondta Stonoha úr. — Nagyon is elnéző volt. — De mégis kirepült mint a rongy — mondta a bárónő. — Egy-kettőre vége volt mindennek — ismerte be BuziaSka úr. — Mintha a szél fújta volna el. — Nagyon meglepő — mondta Kaöiansky gyógyszerész. — De végtére is legfőbb ideje volt. És ki bírálta meg ilyen ügyesen? — öt senki — mondta Stonoha úr. — ö bírált, felfelé. — Hiába, elvesztette az eszét, vagy mi lett vele — mondta BuziaCka úr. — De végül is legalább nyugtunk van tőle. A pincérnő meghozta a pirított sóskrumplit és a féllitereseket, így hát aztán másról kezdtünk beszélni De az alulról jövő kritika kérdése még sokszor szavunk közé akadt Mert ha az emberek többet bírálnak alulról, sokkal jobb sorunk lenne. (-t-) HAT IGEN — Borzasztó — sopánkodik Orlikné. — Már két hónapja, hogy szedem a fogyasztó pirulákat, és eddig még semmi eredménye. — És hány tablettát szed naponta? — Nyolcat, Minden evés ntén egyet — Te, tudod ml újságt Felszámolták az ad6> T, hivatalt! ^,’í —^ No hülyéskedj! —I De Igazte. Kaptam tíüük egy levelet, amer lyeii ez állt; |Jtpls$ 1 p|S^],tt,á.s! A rendőrségre beállít egy polgár. ; — Kérem szépen, tegnap én frijeleiitést tet-í : L, tem imökaél, hogy ellopták a pénztárcámat. Sze- I ['^7 retném vissSavoaid a feljelentést, mert a p^- tárcát idököjdiea megltaláltaiii otthon, — Késő. X tetiest már «Uogtpk, Alom 2X ABSZOLDT — Ki az abszolát kertész? — Aid addig locsolja a félcipőt 3Ő! Jö VICC amíg — Mondok magának egy jé viccet, — Ism»em. — Csak nem azt akarja mondani, hogy mln- vlccet Ismer?! Figyeljen ide. Polák és Novák utazik a vonaton... — Ismerem. — A tanító azt kérdi a kis Jóskátéi az isko— Mi az abezohit kilátástalan? — Abban hinni, hogy egy etommúlíízei meg lehet vigasztalni! — ismerem. — Két arisztokrata találkozik a kaszintiwn.., —> Ismerem. — A dtét Ausztárllába utazik..,-4 lamerem, — No várjon! Tudja meg, hogy magát csalja a felesége! — Ismerem. — De ember, ez már nem vicc! A felesége valóban csalja. A kövér Matuskával. — A kövér Matuskával?, Hát nem mondtam, hogy ismerem?. ELŐFORDUL SZÍXOALIIASmint társadalmi probléma MUDr. ROMAN ÜTRATA III. Artalmas-e a szexuális önmegtartóztatás és az onánia? Szabad-e egy vagy két esztendős Ismeretség után nemi életet kezdeni, vagy csak a házasságban? Második fejezetünk befejező részében erre a két kérdésre ígértünk választ. Az időnkénti onánia a szexuális absztinencia alatt — persze nem betegesen, gyakran — nincs különös, ártalmas kihatással az egyén normális nemi életére. A parnerek közti szexuális élet megkezdésének időpontját rajtuk kívül senki sem határozhatja meg. Ezt önmaguk s körülményeik határozzák meg. Semmi esetre sem lehet a kérdést úgy feltenni, hogy egy vagy két esztendeje járunk együtt, s feltétlenül szükséges, hogy testileg is megismerjük egymást. Ma már nincsenek különösebb kifogások a házasság előtti szexuális élet ellen, ha két felnőtt emberről van szó, akik szeretik egymást, s felelősségük teljes tudatában élik azt. Ugyanúgy, ahogy elitéljUk a nem! promlszkuitást. vagy a pár órai ismeretség után kötött nemi kapcsolatot, ugyanúgy nem tartjuk tanácsosnak házasságot kötni, mielőtt a partnerek szexuális téren meg nem ismerik egymást. Ez persze nem előírás, csupán jötanács, s betartása, vagy be nem tartása teljesen szuverén problémának számít. Egy fiatal pár két éve jár egymással. Az utóbbi fél évben nem tudják egymást megérteni. A lány kényelmes, lusta, szőfukar s általában flegmán kezeli a dolgokat. Nem igényel társaságot, nem kívánkozik színházba, nincs hobbyja, semmiben sem hajlandó angazsálnl magát. A bizalmas kapcsolat közben elhidegült, nem jut el az orgazmusig sem. (a fiú rászedte, hogy kérje ki a szexuológus tanácsát, az gyógyszert írt elő, de a lány nem volt hajlandó beszedni azt.) Hibáit, amelyekből sok van, nem akarja belátni, kiküszöbölni, inkább az anyjára, a nővérére hallgat, akik kérdéseikkel rágalmazzák, piszkálják. Családjával tehát nincs a legjobb viszonyban, gyakran hazudik nekik, bizalmas dolgokról nem beszél velük, munkahelyén viszont mindent kitereget. Nagyon rossz hatással van rá a <nővére, aki lelkileg nem teljesen egészséges. Azt ígérte, megjavul, de semmi sem történt. S mindez persze felingerli, s nem egy esetben csúnyán összeszólalkozott már a fiúval — csupán semmiségért. Az kezdetben bizakodott, hogy a nagy szerelem majd mindent elsimít. De most már tanácstalan, nem tudja megoldani a problémát. Hogyan? Szakítson vele? Vagy igyekezzen mégis mindenáron fenntartani ezt a kapcsolatot? Lehetséges, hogy ez a lány még megváltozik? Mit tehetne ennek érdekében? Azt, hogy ki mint cselekedjen, mindig önmagának kell eldöntenie. Még a legapróléko^abb leitós sem teszi láthatóvá azokat a finom szálakat, amely két embert ösz- szcfon. Ezért magára az egyénre marad a döntés joga és felelőssége, ezért nem adhatunk egyértelmű tanácsot: tegye, vagy ne tegye? Mindennek ellenére, tudatosítani kell, mit jelent az, ha egy kapcsolat még a házasság előtt is tisztázatlan. Ml lesz abból három, öt, tíz év múlva? A „nagy szerelem“ még nem minden, bizony keveset garantál, nehéz arra építeni, hogy a problémák majd idővel elsimulnak. Az ilyen esetben tanácsosabb idejében szakítani. Rendszerint azzal kell számolni, hogy a házasság nem változtatja meg különösebben a partner egyéniségét. Amilyen az ember az esküvő előtt, a legnagyobb valószínűséggel olyan marad utána is. És arra sem lehet számítani, hogy a lányt majd alaposan átneveljUk. A legjobb esetben a lány megmondja, mire lehet számítani, min lehet majd változtatni, ami esetleg nem tetszik. És bizony az ilyen jöszándékot nem szabad lebecsülni. Már csak saját érdekünkben sem. Ha a lánynak érdeke a kapcsolat fenntartása, biztosan sok dologban megváltozik. A frigiditásnak sem szabad rögtön olyan tragikus jelentőséget tulajdonítani És nem kell mindig betegségként kezelni. Sok fiatal nő sokáig csak „bedolgozik“, néha éveken keresztül gyakorolja a szexuális élmény teljes, tökéletes élménnyé alakulását. Eelvetettünk néhány problémát. De mindegyik külön-kü- lön eset, példa, kUlön-kUIön specifikum. Ezért mindennek megítélését az olvasóra bízzuk. (Folytatjuk)’
