Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-14 / 15. szám
8 # • • f» ^ ^ u| ifjúság-európai J pava Ha a népművészetet, a folklórt valamihez hasonlítani a- karnám, csak agyvelőhöz hasonlíthatnám. A népművészet a művészetek agyvelője, minden emberi megnyilatkozás emléktára, állandó, mozgó, termelő ösenergia, minden egészséges irányzat indítója és évezredes teremtője. Teker- vényel; dalok, faragások, hímzések, keservek és örömök. Nagysága kiapadhatatlan forrásra emlékeztet. Hég szeptember 21-én, amikor a Magyar Tv-ben a „Rö- Wiilj páva" felszabadulási népdaluerseny megindult, nem sejthettük, milyen hatást vált ki ez a kezdeményezés. A népdal és egyáltalán a folklór nem sokat szerepelt eddig a televízió műsorában, vagy ha szerepelt is. gyakran csak korpa közé keverve, mint a „Nyílik a rózsa“ nóta- és nép- dalversenyen. Ma már nem kell azon meditálnunk Ihála a pávának!!, hogy Kodály és Bartók országában miért van akkora osztályrésze az érzelgős magyarnótának, inint a népdalnak. Ma már annak örülhetünk, hogy — Vass Lafos zeneszerző szavalt idézve „Ha megkésve- is, de megvalósult Kodály Zoltán álma az éneklő országról.“ Megvalósult a „Röpülj páva“ azon célja, hogy az országban az eddig kevéssé ismert és az ismeretlen népdalok eljutnak a néptömegekig, az értékek nem vesznek el, hanem haladó hagyományként újra élni fognak, s közben az egész ország énekelve ünnepli felszabadulásának jubileumát. Az egész ország és az egész magyar kultúra — sőt még ennél is több. Ki ne hallott volna a műsorban moldvai, csángó és székely népdalokat. Sőt a szlovákiai magyarságnak is van egy „pávája“, a „Tavaszi szél vizet áraszt" népdalverseny. A „Röpülj páva“ műsorában a magyarországi nemzetiségek dalai is szerepeltek. A szemnek, fülnek kellemes énekesek szereplésével felmerül a népi kultúra terjesztőinek gazdasági apropója. Nemrégen Késmárky Marikával, a Táncdalfesztivál győztesével készített interjút olvastam. Amikor a riporter hobbyja felől érdeklődött, Késmárky Marika azt válaszolta, hogy van egy új „Opelje“. melyet addig akar drancolni, amíg az tönkre nem megy... Ha ugyanezt megkérdeznénk például Gál Károlynétöl, akt Igazabb művészetet produkál, nem hiszem, hogy ilyen drága szórakozást engedne meg magának. Ezen túl is érthetetlen, hogy a tv műsorában és általában minden fórumon, kevésszer találkozunk a tehetséges nép dalénekesekkel, jóval ritkábban, mint a táncdal-, operettvagy nótaénekesekkel. Nem azért emlegettem az előbb a nemzetiségi versenyzőket, hogy kegynek, megtiszteltetésnek, ajándéknak tekintsem szereplésüket a Magyar Tv műsorában. Szerintem természetes, hogy a „Röpülj páva“ műsorában felléplek a nemzetiségi versenyzők is.- hiszen nélkülük szárnyaszeget- tebb lett volna a „páva“. A Magyar Televízió példát mutatott, kulturális, etikai s nemzetiségi szempontból. Felröppent a páva, és röpköd e- gész Közép-Európa felett. Nem bújt nemzetiszínű trikolórba, nem rakott szemére ellenzőt, nemcsak a saját nemzetét látta. Közép-Európa népi kultúráját vitte csőrében. Szép páva, okos páva, példamutató páva. Gágyor Péter A könyv kopogtat! A KÖNYV, a kultúra fénye, a gondolat igaza kopogtat e szerény formában az olvasó ablakán. Az egy éve önállósult pozsonyi MADÁCH Könyv- és Lapkiadó a csehszlovákiai magyar művek népszerüsitése érdekében az idén megrendelőlapokat bocsátott ki. Az a szándék vezérli, hogy Iiázhoz, minden érdeklődőhöz eljusson azok szava, akik rólunk, hétköznapjainkról írnak. A kezdeményezést köszöntve, s azt a könyv barátainak figyelmébe ajánlva, a csehszlovákiai magyar sajtó is hozzá akar járulni — lehetőségei szerint — a könyvterjesztésnek ehhez az új formájához, s közli a kiadó által javasolt megrendelőlapot. .A megrendelőlapon egyes müvek éppúgy megrendelhetők, mint az 1970 évi magyar könyvtermés egésze, esetleg több példányban is. (Ebben az e- setben a példányszám-rovatot keresztiilírva jelöljék meg, milyen mennyiségben kívánják a feltüntetett 16 könyvet). Ez utóbbi főleg a népkönyvtárak, iskolák, népművelési otthonok, szövetkezetek és szövetkezeti klubok esetében feltételezhető. Bízunk az akció sikerében s abban, hogy olvasóink megértéssel és szeretettel fogadják az 1970-ben megjelenő csehszlovákiai magyar műveket. MEGRENDELŐLAP Az 1970-ben megjelenő müvek közül megrendelem az alábbiakat: 1. Fábry Zoltán: Fegyver s vitéz ellen . . . 2. Rákos Péter: Tények és kérdőjelek . . . 3. Tőzsér Árpád: Az irodalom valósága . . . 4. Szalatnai Rezső: Kisebbségben és igazságban . 5. Deme László: Nyelvi és nyelvhasználati gondjainkról ...................... 6. .A kassai Batsányi-kör évkönyve .... 7. Kisebbségtől a nemzetiségig (tanulmányok) . 8. Egyszemű éjszaka (Kilenc fiaéel költő versei . 9. Egri Viktor: Eszter, Bella és a többiek . . 10. Gál Sándor: Múmia a fűben ...................... 11. Tamás Mihály: Két part közt fut a víz , , 12. Ardamica Ferenc: A rokon cseléd .... 13. Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen .... 14. Szabó Béla: Párizsi ceruzajegyzetek . . . 15. Ilku Pál: Zendül az osztály (Regény) . . 16. Tóth Tibor: Pozsonyi nyár (Ifjúsági regény . darab darab darab darab darab darab darab darab darab darab darab darab darab darab darab darab I anuárhoz illő hófúvás fogadta Sopronban az odaérkező látogatókat hús- vétvasárnap. Az utcák puszták voltak, csak a süvítő szél kergette a nedves hógomolyagokat. így nem lehetett lemérni, mennyire él a város azzal az eseménnyel, amelynek kicsúcsosodására éppen itt, Sopronban és éppen h0sv0tvas&:- nap került sor. Mint ismeretes, itt bonyolították le a Magyar Televízió egyik legsikeresebb vetélkedő- sorozatának, a ,,Röpülj páva“ nép- dalversenynek a döntőjét. Amikor a tv emberei a verseny koncepció.fát kidolgozták, maguk sem hitték, hogy ilyen „nagy“ akció lesz a dologból. Ekkora érdeklődésre, ilyen széles körű sikerre még gondolni sem mertek. Hogy ma, a modern tánczene korában egy népdalverseny korra és nemre tekintve ilyen sokrétű em- bortömegeket mozgasson meg, hogy ebből szinte „országos ügy“ alakuljon ki. ez nemcsak a magyar népdalkincs kimeríthetetlen gazdagságáról tesz tanúbizonyságot, hanem arról a szeretetről és tiszteletről Is, amellyel a magyar nép elődeinek eme felbecsülhetetlen kincséi ápolja. Bizonyára nem véletlen, hogy a döntő tíz enekesc közül négy budapesti volt. Ezek a nagyvárosi fiatalok ug.yanol.van érzésgazdagsággal és eredeti ízzel énekelték a népdalokat, mint a Szatmár vagy Békés megyei pa- rasztasszon,yok. A tv felhívására több mint hatezer énekes jelentkezett a versenyre. Az előzetes selejtezések, a tizenegy elődöntő és négy középdöntő után végül tíz énekes és négy kórus jutott a döntőbe. Te hát valóban csak a legjobbak vetélkedhettek a végső győzelemért. A középdöntőkben bevezetett szavazási módszer, amikor a közönség nem szavazólapokkal, hane n népdalokkal szavazhatott kedvenc énekesére, nem várt 'sikert hozott. Négy hét leforgása alatt több mint kétezer olyan népdalt jegyeztek fel, amely még eddig nem volt a népdaltudósok gyűjteményei között. Ilyen rövid időn belül lebon.yolí- tott népdalgyűjtés, ilyen tömegek megmozgatásával és főleg ilyen e- redménnyel világviszonylatban is egyedülálló. és megérdemelten vonta magára a szaktekintélyek figyelmét Európa-szerte. Ezek tehát röviden a statisztikai adatok. Mindebből kitűnik, va-; lóban csak a nagyon kedvezőtlen időjárás okozta, hogy az utcán nem lehetett érezni a nagy döntő hangulatát. Persze amikor az ember a Liszt Ferenc Művelődési Ház közelébe került, már nem kellett a ritkán látható járókelőktől tájékozódnia, hová menjen. A tv közvetítőkocsijai és a kábelek, huzalok Útvesztői pontosan mutatták az irányt. Maga az irigylésre méltó Művelődési Ház felzaklatott hangyabolyhoz hasonlított. Éppen az adás e- lőtti főpróba folyt. Technikusok, rendezők, inspiciensek, zenészek és énekesek egész hadserege kavar- gott fel és alá. Utasítások, vezény- szók röpködtek. Fényszórókat heAMI A KÉPERNYŐ A ttÖG&n VOLT lyezg^ttek id«>oda. Kamerákat állítottak be. hangszereket hangoltak, és a be nem avatott látogató enyhe félelemmel latolgatta, hogyan lesz ebből három óra múlva adás. A laikus nehezen tudja elképzelni milyen munka előzte meg azokat a pillanatokat, amikor a képernyőn megjelent Vass Lajos szimpatikus mosolygó arca, hogy bejelentse az első versenyzőt. Minden adás más-más helyről volt. és a rendező minden egyes adásnál új helyzettel találta magát szemben. Alkalmazkodni kellett a termek. színpadok méreteihez, sajátosságaihoz. Meg kellett találni a megfelelő kameraállásokat. a hang- technikát hozzá alkalmazni a terem akusztikájához és még soksok más problémát megoldani. Hogy ez minden esetben .sikerült, erről a nézők is meggyőződhettek a képernyők előtt Végül Sopronban is minden probléma megoldó dott. rögzítették a kameraállásokat, a felvételi szögeket és a népes gárda pihenhetett a nagy döntő előtt. A Művelődési Ház nagyvárosi pazarsággal berendezett e- löosarnoka szokatlan látványt nyújtott. .A lassan gyülekező ünnepélyesen öltözött közönség érdekes kontrasztban volt a népviseletbe öltözött csooortokkal Ugyanis minden f^nekesnek eljött a ..szurkológárdája“. Természetesen nem hagyták ki az alkalmat, hogy megmutassák vidékük pazar népviseletét. Csoportokba verődtek, és hol itt. hol ott felcsendült egv-egy népdal. A szurkolók mintegv . bemelegítették“ versenyzőiket. Bíztatták kedvencüket és latolgatták esélyét a nagy versenyben. Az a- dás előtt legnagyobb probléma a belépőjegy volt A hangversenyterem befogadóképessége az érdeklődők csak egy kis hányadának adta meg a lehetőséget, hogy ott tegyen a? adásnál. Ezért akin(4< nem jutott már belépőjegy, ar az előcsarnokban próbált valamilyen módon lehetőséget találni a bejutásra. Fültanúja voltam, amikor egy fiatalember melegen és díjmentesen kínálta jegykezelői szaktudásét a Művelődés! Ház igazgatójának. mert 70 kilométernyi távolságból .jött el Sopronba, de már nem tudott belépőjegyet szerezni. Ö viszont mindenáron látni akarta a döntőt. Pedig a fiatalember frizurája egy egészen más. a népdallal ellentétes zene ízlésére vallott. (Ezután óvatosabb leszek a fiatalemberek frizurájának megíté- Iésénél!> Már egy órával az adás kezdése előtt ..becsengették“ a közönséget a terembe. Bár egy kicsit korainak látszott, de rájöttem szükségességére. Itt azonban egy kis indiszkréciót fogok elkövetni. Remélem, Vass Lajos nem veszi rossz néven. Akik a , Röpülj páva" adásait nézték, bizonyára egyetértenek velem. hogy a közönség közös éneklése nagyon szimpatikus vonása volt a versenynek. A képernyőről ez az éneklés spontánnak látszott. Nos. be kell valljam, ez is egy kicsit elő lett készítve. Eqv órával az adás előtt Vass Lajos megjelent a színpadon, és egy kis énekórát tartott a kedves közönséggel. Megbeszélte. mit fognak énekelni és néhányszor el Is pröbáltatta. Ettől természetesen nem lett kevésbé kedves és szívhez szóló a kö'ön- ség aktivitása. Rrthetö is volt ez az Intézkedés, hiszen az adást milliók nézték, ezért semmit sem lehetett a véletlenre hagyni. Amíg a közönség egészen jól s/órakn/ott az éneklés gyakorlásával. addig a színfalak «mögött növekedett az izgalom. A versenyzők ugyan már többször álltak a fényszórók tüzében a kamerák objektívjel előtt, de most nemcsak az egyszerű lámpaláz okozta az izgalmat — most nagy volt a ..tét“. Ez az érthető izgalom csak a szereplés befejezése után oldódott fel. Akkor azonban tökéletesen. .A Művelődési Ház előcsarnoka olyan mulatság színhelyévé változott, hogy tiszteletére vált volna bármelyik vidéki csárdának. Félreértés ne essék, a mulatozás alatt itt nem az alkohol fog.yasztására gondolok, hanem egy nagyon ízes, felszabadult szórakozásra. Volt Itt ének, körtánc, verbunkos, melyet a té- véoperatór mutatott be és csárdás, melyet a kórus vezetőnője és a fényszórókezelő ropták. Itt lehetett igazán megállapítani, hogy e néphagyomány valóban él az emberekben. Rövid tudósításomat egy kedves élménnyel szeretném befejezni. Már éjfélre hajlott az idő, amikor a Művelődési Ház egyik Öltözőjébe kerültem, ahol a budapesti ifjú Zenebarátok Kamarakórusának tagjai szórakoztak. A lányok maguk közé vettek, és másfél órán keresztül megállás nélkül az egyik szép népdalt a másik után énekeltük. A 14-15 éves pesti kislányok legalább úgy élvezték a népdalt. mint én. Amikor megtudták kilétemet, a következő kéréssel fordultak hozzám: ,.Tessék szíves lenni átadni Dobos Laci miniszter bácsinak üdvözletünket.“ Nos, ezen a helyen teszek eleget kérésüknek. Horváth Rezső Egy asszony a múzeumban A történet tulajdonképpen 1919 június 19-én kezdődött Rákospalotán, amikor egy többnyire mérnökökből, technikai szakemberekből álló család tagjai figyelték végtelen örömmel és szeretettel egy újszülött kislány hüppögö sírását. Nehéz, véres korszakban indult az élet kanyargó ösvényein és hosszú volt az út a jelenig. A tavaszi nap aranylő fénye fürdette a budapesti Szépművészeti Múzeum hatalmas épületét, amikor megálltam a földszinti iroda előtt és elolvastam a névtáblát: Dr. GARAS KLÁRA főigazgató. A képzőművészetek iránt érdeklődő ember agyában már neve láttán felvillannak a tudat falán az adatok: müvésztörténész, a művészettörténet-tudományok doktora, érdeklődési területe a 15.-18. sz.-i európai és magyar festészet. Fontosabb művei: Magyarországi festészet a 17. században. Magyarországi festészet a 18. században, Franz Anton Maulbertsch, Chardin, Olasz reneszánsz portrék a Szépművészeti Múzeumban, Mesterművek a Régi Képtárból... Az alacsony, sötét hajú, szemüveges asszony szeret mosolyogni. Mosolyogva fogadott, nem hivatalos, a vendégnek kijáró, hanem őszinte, belülről fakadó mosollyal... — Asszonyom, mindenekelőtt árulja el, hogy kik a kedvenc festőművészei. — Nagyon szívesen: Tizian, Velasquez és Watteau. — Életrajza? — Nagyon egyszerű és rövid. A koromat tudja, mert a lexikológusok nem olyan diszkrétek, mint az újságírók. Tizenhárom éves koromban kijelentettem, hogy művészettörténész akarok lenni, családom tudomásul vette és én tervszerűen készültem erre a pályára. Gimnázium, egyetem, diploma... azután... zavaros idők... nehéz helyzet, de 1945-ben, a felszabadulás után, az elsők között léptem át a múzeum romos küszöbét és azóta itt vagyok. Ugye milyen egyszerű? Kedves dr. Garas Klára! Most utólag bevallom, hogy nem tartottam, nem tartom egyszerűnek. Ellenkezőleg! Hiszen, amikor átvette diplomáját, a barna szenny már elárasztotta Európát és ön menekült a fajüldöző barbárok elöl és hiába őrizte agyában, szivében az évezredek legszebb alkotásait, a barna- és zöldinges csorda páriának minősítette. Tudom, hogy amikor csupasz életéért bújt-futott, nagyon messze volt Tizian pogány érzékisége, szenvedélyes temperamentuma, mesz- sze volt Velasquez, a színek és a fény festője .és Watteau könnyedsége és eleganciája, messze volt a „fétes galantes“ a korban, amelyben őrült szadisták építették ártatlan és védtelen emberek testéből az emberi történelem legnagyobb szégyenét hirdető gúlákat! E kor ábrázolására a legnagyobb mesterek sem vállalkozhattak volna, mert ehhez kevés Rembrandt mélysége és az őrület határán tántorgó Csontváry haüuciná- ciőja. De azt Is tudom, hogy amikor a halál elől megmenekült és negyedszázaddal ezelőtt belépett a Szépművészeti Múzeum épületébe — romok fogadták, mert az üresfejü tengerész bűnös politikája rommá változtatta Magyarországot, mert egy Csánky Dénes nevű, azóta Amerikába futott, aljas németbérenc, hazaárulő ellopta a múzeum gyűjteményét... — A felszabadulás után újra kezdtük. A gyűjtemény egy része megrekedt Szentgotthárd körül és a hő alól kapartuk ki, a másik részét nyugatról kellett visszahozni. Kevesen tudják, hogy a Szépművészeti Múzeum — a Parlament után — Budapest második legnagyobb épülete. Több mint százezer műtárgy és csaknem százezer rajz és metszet otthona. Ez utóbbiak közül tízezer rajz világviszonylatban is felbecsülhetetlen értékű ritkaság. — Hogyan él egy ilyen intézmény „gazdája“? — Körülbelül reggel 9 órától délután 4-5 óráig dolgozom az irodámban. Persze ennek többnyire semmi köze sincs a tudományos, művészettörténeti, vagy műzeológiai munkához. Olyan prózai kérdések foglalkoztatnak, hogy például kell-e új kazán és mikor kell. Csak otthon tudok igazán dolgozni. — Milyen nyelveken beszél? — A magyaron kívül németül, angolul, franciául, olaszul. — Mit csinál a szabad idejében? — Olvasok és dolgozom. — Mi a- kedvtelése, szenvedélye? — Olvasni és dolgozni. Nézze, én tudom, hogy nem élek úgynevezett egészséges életet, de nekem ez az életforma felel meg. A ritka kevesek közé tartozom, akik elmondhatják, hogy boldog vagyok, mert megtaláltam mindazt, amit akartam! Műveit a Corvina Kiadó négy-öt nyelven adja ki, járt majdnem valamennyi európai múzeumban, megszámlálhatatlan mennyiségű cikket és tanulmányt publikál és nagynehezen bevallotta, hogy szeret autót vezetni, de arra már nincs ideje. Azt tartja fontosnak, hogy a Szépművészeti Múzeumot egyre többen látogatják, vidéki és külföldi érdeklődők is, hogy országos méretekben hozzájárul a lakáskultúra, a mű- Izlés fejlesztéséhez, hogy hatszáz külföldi intézménnyel tart fenn publikációs cserekapcsolatot... — Ne rólam írjon, hanem a múzeumról... Eleget tettem a kérésnek, hiszen a budapesti Szépművészeti Múzeum újjáépülésének és fejlődésének negyedszázados története elválaszthatatlan dr. Garas Klára nevétől, forró, lüktető, másokat Is tettekre serkentő tevékenységétől és á mindig mosolygó főigazgató, a tudós asszony munkássága elválaszthatatlan a magyar művészettörténet-tudomány fejlődésétől, gyarapodásától is. Kívánom, hogy ez a jövő negyedszázadban is így legyen! Péterfi Gyula
