Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-04-06 / 14. szám

10 áj A jégkockára öntött whisky színét ; mindig szerettem; az iivegpohár pá- ' rás fala emberi melegséggel hatott I rám, de most ahogy ránézek, rémület I fog el és végigszalad a hideg a háta- ’ mon. Az ok? A főnököm — Mcintire te- I lekUgynök, akinek a sofőrje vagyok, I telefonált, hogy vigyem el Miamiból Washingtonba, jelenlegi tartózkodási helyére az ezüstszürke cadiilacját. A telefonáláskor főnököm házában tar­tózkodtam. Egész éjszaka egy elra- I gadó kétlábú macskával játszottam; I elég sok pohár fenekébe belenéztünk I és fáradt voltam, amikor a telefon megszólalt. A főnököm azt akarta, j hogy utazzam föl és vigyem a cadil- lacját Washingtonba. Hamarjában aludtam egy vagy két I órát, letusoltam, faltam valamit, és I elindultam a Miamiból Washingtonba j vezető országúton. Gyönyörű nap i volt, szép égszínkék égbolttal és alig I volt valamilyen forgalom az úton. Még kora délelőtt letértem Orland- I nál a rendes útirányról és a 301-es I állami úton hajtottam tovább. Idő- ■ közben az égbolt egy kicsit elkomo- I rult, de legalább nem világított a I szemembe a nap, és az utazás sem esett annyira terhemre. A rádióból I kellemes zene szólt egészen Folks- j tonig. I Normális körülmények között meg- I szálltam volna éjszakára, de most j csak egy feketét hörpintettem fel az i egyik restiben, hiszen már Miamiból : is késön indultam útnak. Amikor el- j nidultam Folkstonból. még inkább I esőre állt az idő és a forgalom is 1 élénkebb volt az úton. Felkattintot- ' tam a fényeket, és éreztem, hogy í egyre jobban elnehezednek a lábaim, i Már ekkor elhatároztam, hogy az első i motelben még nem szállók meg, ha- j nem csak a következő, azaz a máso- ) dikban. , Ez nagy hiba volt, mert ahogy el- ? száguldottam az egyik ilyen őriás- I motel előtt, amely rengeteg lámpával, I fénnyel volt kivilágítva, és úgy né­zett ki, mint egy szép vigadó, az út nagyon sokáig magányos erdők és puszta földtáblák között vezetett. Alig telt bele egy óra, és máris úgy eleredt az eső, mnit felhőszaka­dáskor. A rádió többet recsegett, mint játszott. Az összes kis motel bejáratánál, ahol elhaladtam, „Fog­lalt" feliratú táblák lógtak. A főnö­köm pontosan leírta az utat, megma­gyarázta, hogyan jutok el Washing­tonba, de a végén már magam is éreztem, hogy reménytelenül eltéved­tem. Éjfél és egy óra között egy kes­keny útszakaszon kanyarogtam. Az volna a falon. tan, „nem leéli, hogy féljen tőlem! Épp néháity eslrkét SItem meg és trancsfroztam. Várjon egy kicsit« megmosom a kezem!" A férfi eltftet az üzlet hátsö, sö­tét részében és pár pillanat múlva ismét megjelent. Piszkos törülközőbe törölgette a kezét. „Kérem, mit kí­ván, uram?" ismételte meg az előbbi kérdést. Félretettem a lapátot, kicsit ide­gesen köUntettem és a következőket mondtam: „Eltévedtem. Bizonyára le- tértem a 301-es jelzésű országútrél. 1 Hogyan jutok rá ismét?" Nézett rám a maga fáradt, bizal- ■ matlan szeméve!: Már bizony jó pár kilométerrel elhagyta a 301-est! Leg- - jobb lesz, ha elindul ezen az úton tovább, és amikor elér az első ke­reszteződésre, vagy hat kilométert menjen balra. Ott rábukkan egy új országútra. Ha továbbra is kitartóan halad, nem mellőzheti a 301-est. Amint az üzlet tulajdonosa magya­rázta az utat, leemelte a villanyfő- jzőrő] a hasas kávés kancsót és meg- j töltötte a pulton álló fehér csészét 'a párolgó itallal. Ezután lehajolt a pult alá és kihúzott egy másik csé­szét is. Most ezt öntötte teli és fe­lém nyújtotta. Nyirkos hideget éreztem a cipőim­ben és ezért hálás voltam a kávéért. A boltos falhoz támaszkodott és fi- jgyeit. „Nem volna a számomra egy szendvicse?" kérdeztem. A férfi szó nélkül a rozoga hűtő­szekrény felé fordult, kinyitotta és bekémlelt. Kis idő múlva egy perga­menbe csomagolt nagy sonkás kenye­ret nyújtott felém. Eszegettem a kenyeret és iszogat­tam hozzá a kávét. A férfi egyre csak a faihoz támaszkodott és a kávéscsé­sze pereme fölött figyelt. Ügy tűnt, hogy vörös szeme az én szemembe ássa magát. Ekkor hirtelen valami zörejt hallot­tam... Az első pillanatban nem tud­tam megállapítani, hogy ml az, és honnan jön, Aztán ismét hallatszott. Mintha valaki sarokkal kaparászott utat magas fák szegélyezték és úgy nézett ki, mint egy alagút. Megfor­dulni és vssizamenni már nem lett volna érdemes. Végül is egy isme­retlen helyre érkeztem: sötét vidéki szurdik volt, faházakkal. A helység közepén nem valami nagy térség üz­lettel, öreg benzinpumpával; az üzlet mögött sötétlett egy lakóház. Az épü­leten, amelyben a bolt volt, egy pusz­ta égő villanykörte lógott. Az üzlet­ajtó kicsit nyitva volt. „Van itt valaki?" — kiáltottam be a sötét helyiségbe. Néhány pillanatig mindenhol csend honolt, aztán lép­teket hallottam. Egy férfi lépett be a poros üzlethelyiségbe. A polcokon jobbra is, balra is kcúizervdobozok tornyoskodtak. A belépő ráncosarcú férfi volt, borostás szakállal, égó szempillákkal. A ruhája legalább egy számmal nagyobb volt a méreténél. Rémülten meredtem a kezeire: Jobb­jában hosszú véres kést tartott, a nadrágja és az inge is véres foltok­kal volt teli; „Kíván valamit, uram?" — kérdez­te meg-megbicsakló hangon. Mellettem az ajtónál néhány új la­pát állt — bizonyára eladásra szán­tán. önkéntelenül is az egyik lapát után nyúltam és védelmemre magam elé kaptam. A férfi meglepődött és figyelt. Majd ránézett a véres kezeire és ismét rám. „Ne haragudjon" mondta tárad­A falat megállt a torkomon. Az előttem álló férfi pedig a következő­ket mondta: „Ez semmi, ez rendben van. Csak a feleségem; ököllel veri a falat. Ez azt jelenti, hogy ne hagy­jam magára. Ne haragudjon, de már sokáig nem maradhatok önnél, uram! A feleségem nagyon rosszul alszik azóta, hogy akkor... Igaz, én sem tu­dok aludni..." „A feleségével él itt?" „Igen. Leégett a hátsö ház. Azóta nem tudunk jól aludni. Az üzlet aj­taját is azért hágjuk éjjelre nyitva. Nincs semmi különös munkánk, de ezekben a magányos érákban lega­lább nem érezzük magunkat annyira fölöslegeseknek. A férfi mereven bámult rám és a következőket kérdezte: „Gyerekei vannak, uram?" „Még nincsenek". „Kellene hogy legyenek. Nekem hat gyermekem volt, mind a hatot el­vesztettem... A legöregebb nvolcéves volt, a legkisebbik pedig hathónapos, Az asszony é.s én egész éjjel festet­tük az üzletet és azt a házat ott há­tul. Kicsit hűvös volt, befútöttünk a naftakályhába. Felrobbant és a friss festék rögtön lángralobbant. Rohan­tunk föl a lépcsőkön, de már késő volt. Újra és újra megpróbálkoztunk, de hasztalan, nem tudtunk kiszaba­dítani a gyerekeket az égő házból. Hallottuk, ahogy kiabáltak, könyörög­tek, nyöszörögtek, de hiába,,.* A férfi kihörpintette a maradék kávéját: „Azóta kicsit megzavarodott a feleségem, nincs minden rendben a fejében... Nem tudunk azóta ren­desen aludni." Felhangzott ismét a falon a kopo­gás. Most mintha kicsit gyengébb lett volna. Ügy tűnt, mintha valami zo- kogásfélét^is hallottam volna. „Már mennem kell" mondta az előt­tem álló férfi. „A kávéért és a ke­nyérért ötven centet kapok." Szó nélkül kifizettem a kért össze­get és kijöttem a boltból. Mintha hi­deglelős kéz simított volna végig a tarkómon. Az eső elállt. Anélkül, hogy bármilyen házat lát­tam vagy élőlénnyel találkoztam vol­na, elértem az első útkereszteződést. Balra fordultam. Hosszú, szinte ki- várhatatlan Idő múlva érkeztem meg az első benzinpumpához. Tankoltam és azt kérdeztem, hogyan találom meg a 301-es országutat. A pompás megmerevedett és a fejét vakarta. Teljesen eltévedt — mondta. Egyál­talán nem értette, milyen utat java­solt nekem abban a kis fészekben az üzlet tulajdonosa. Reménytelenül messze kerültem a 301-es útvonal­tél. Most a 95-ös számú úthoz vol­tam közel. A tulaj azt javasolta, hogy először keressem meg ezt az utat, és azon menjek Washington felé. Adott egy autótérképet és ennek a segítségével egy negyed óra múlva meg is találtam a helyes irányt. Ütközben rábukkantam egy szép motelre, aludtam pár órát és végre Washingtonba érkeztem. Itt ismét le­feküdtem. Amikor felébredtem, éj­szakai kalandom abban a kis boltocs­kában lidérc-nyomásos álomnak tűnt. Hallottam kiabálni azt a hat gyere- get, amelyekről az üzlet tulajdonosa beszélt; hallottam egyre jobban el­haló sírásukat. Éjszaka Washingtonból Miamiba repültem. A légi kisasszony kezembe nyomta a legfrisebb esti hírlapot. Hirtelen a szemembe tűnt egy hír a negyedik oldalon; Karolina állam északi részében fekvő MorgansvlUe településről beszélt. Arról volt benne szó, hogy a csendörség őrizetbe vett egy tömeggyilkossággal gyanúsított egyént... _ „A férfit, aki jelenleg a rendőrség őrizetében van," mondta a tudósító, „egy évvel ezelőtt engedték ki az elmegyógyintézetből és az a gyanú merült fel vele kapcsolatban, hogy az éjszaka folyamán halálra szurkálta Williamse-ot és feleségét egy vidéki üzlet hátsó szobájában. A házaspár aznap mázolta a boltot és a bolt mö­gött lévő lakóházat. Amikor a gya­núsított később felgyújtotta a házi­kót, az azonnal lángba borult és mi­re a rendőrség megérkezett, benné­gett már a Williamse-házaspár hat gyermeke is." A tudósítás még arról is hírt adott, hogy a rendőrség kere­si azt a sofőrt, esetleg társutasait, aki éjszaka éjfél és egy óra között a bolt előtt parkolt.... A hirtelen rámnehezült rémülettől kiejtettem az újságot a kezemből. Én voltam-e Morgansville-ben vagy sem: megmenthettem volna a házaspárt, Vagy legalább a gyermekeit? Tudtam, hogy a lehető leggyorsabb időn belül jelentkeznem kell a rend­őrségen és félretoltam a pohár whis­kyt, amit a légi kisasszony öntött a poharamba. Megrémített a whisky színe. Ügy nézett ki, mintha valaki lemosta volna benne a véres kezét. (n) • „Alkony": Verseiben egye- [ lőre csak szokvány-rekvizitu- I mokkái találkoztunk: csalódás I — bor, hajnal — szertefoszlik Eaz éj, alkony — szendereg, ta- Ivasz — megpihenünk a termé- Iszet ölén, stb. Hiányzik a mé- I lyebb, az eredeti látás, látta­tás. Próbáljon úgy szólni dol- ! gokról, ahogy eddig még más Jnem tette — csak így érde- ] mes elkezdeni, s folytatni is [természetesen. Tanuljon. Idővel I jelentkezzen újra. • „Egy árva lány“: Versel- jben érdekes, groteszk látás- j mód uralkodik. A gondolat- I képletek tisztább bevezetésére I vigyázzon. Bíztatjuk — tanu- I lásra, írásra egyaránt! A hoz­zánk küldött négy verse közül az Éji valóság és a Percmuta- töra ülök című a sikerült. Az I utóbbit bíztatásul közöljük is; ' / Nem járok visszhangos tem- I plomokba / ajkamon nem sír J az üdvözlégy Mária / holnap I imádkozom / szétmorzsolom I anyám talizmánját / majd perc- I mutatóra ülök / s megszülöm j magam / az értelemnek... / I Várjuk újabb jelentkezését. • K. M. Mellété: Túl fiatal ! még ahhoz, hogy „versei" alap- 1 ján a tehetségét megítéljük. I Tanuljon! • „Remény": Reménytelen! I Talán ha nyomtatásban elol- jvassa néhány sorát maga is I rájön: / Bízz önmagadban, hogy {ki tudsz tartani, / s tudsz ö- I rökre csak egyet szeretni, / I Mert ha soha nem fogsz sen- 1 kit becsapni / Tán akkor debt í fogsz senkiben csalódni! / —• I Lebeszéljük, de csak a verse- I lésről. • „16 éves": Keresse fel I szerkesztőségünket. Hozzon I verset is magával. • „Zsuzsa és a régi cs6- Ikok": Versei csupán utánérzé- I sek, áthallások. A legtalálóbb {véleményt ön mondta róluk, a- I mikor levele utóiratában ezt lírja: „mindenki mégsem lehet I költő..."-0­• KEDVES OLVASÓINK! Ko- Irábban közöltük, hogy csak a- Izokat a leveleket vesszük tí- Igyelembe, amelyekben a jelige I mellett a teljes név és cím is Ifel van tüntetve. A télreérté- Isek elkerülése végett hangsú- I lyozzuk, hogy ez a közlésünk I csupán az Irodalmi rovatba ér- Ikező levelekre vonatkozik. Taktika és stratégia a szerelemben (Szemelvények dr. M. Pizák könyvéből) Miroslav Pizák neve nem Ismeretlen a cseh olvasóközönség köreiben. Mint pszichiáter az emberi kapcsolatok törvénysze­rűségével foglalkozik. Az első két műve Elsősegély a házas­sági baleseteknél és A hétköznapok szomorúsága, megérde­melt. figyelmet keltett az olvasóknál. Nevéhez fűződik a prágai Bizalom Vonalának megszervezése. Sok ember él még ma is'’csak azért, mert végső kétségbeesésében volt még annyi ereje, hogy mielőtt kinyitotta volna a gázcsapot, fele­melte a telefonkagylót és kitárcsázta a Bizalom Vonalát. Legújabb müve Taktika és stratégia a szerelemben, meg­lep újszerűségével. Pizák a kibernetika egyik részterületét, az ú. n. játékok elméletét próbálja az emberek közötti kapcso­latokra alkalmazni. Olvasóink bizonyára szívesen ismerkednek meg ezen új szemlélet néhány mozzanatával. MI A JATÉK? .Alapjában minden Játék bi­zonyos érdekek találkozása, vagyis konfliktus. látékröl ak­kor beszélhetünk, ha minden résztvevőnek előre meghatáro­zott időben lehetősége van több művelet között választani. — ezeket a műveleteket lépések­nek nevezzük — és ha ezek a lépések eredménye befolyásol­ja a játék végső kimenetelét. A lépések egymásutánját, nagy­ságát és minőségét a játék sza­bálya határozza meg. A játék stratégiája ..haszná­lati utasítás" a játélanődot il­letően. Pontosablün mondva o- lyan utasítás, amely megmond­ja. mit tegyen a játékos a já­ték bármelyik pillanatában. .A legjobb az a stratégia, amely a leggyorsabban és legkevesebb veszteséggel a győzelemhez ve­zet. A játékokat általában két csoportra osztjuk. Az egyik az ú. n. nulla összegű játék. En­nél az egyik játékos győzelme föltétlenül a másik játékos ma­radéktalan veszteségét jelenti. A többi játéknál viszont az e- gylk győzelem nem jelenti szükségszerűen a másik veszte­ségét. Egész sor biológiai és tár­sadalmi jelenségnek jéték jelle­ge van. Maga a harc az élet­ért. bizonyos értelemben vett játék az ember és a természet között. Két ember kapcsolata is játék jellegű. Példaképp lás­sunk csak egy ilyen „játékot" a szerelmi kapcsolatok területé­ről. Példánkat a nulla össze­gű játékok csoportjába sorol­hatjuk. A közben fellépő, az olvasónak még talán ismeret­len fogalmakat menet közben magyarázzuk meg. A „CSÖDÖS“ KAPCSOLAT A' mindennapi életben szük­ségszerű az új fogahnak beve­zetése. A „csődös" kapcsolat elnevezést dr. Skála terminoló­giájából vettem át. Ő ezzel a kifejezéssel az olyan idült al­koholista helyzetét jelöl! meg. akinek élete az alkohollal u- gyanolyan rettenetes, mint a kilátás az alkohol nélküli élei­re. Bizonyos szempontból az alkohollal is játékot játszik az ember. Egy pontnál az alkohol legyőzi és csődbe dönti. Olyan! helyzetbe kerül, mint a boxoló, akit az ellenfele leheifgerel. A boxoiönak annyi az előnye, hogy a végső veszélyben az edző be­dobja a ringbe a törülközőt, és ezzel a játéknak vége. De sem az alkoholistának, sem a meg­semmisülésbe sodrödö szerel­mesnek senki sem dob be tö­rülközőt az élet ringjébe. A hasonlat azért is mély, mert a csődös játék folyamán a szerelmesnek a partner szin­te kábítószerévé válik, és a szerelem kezd erősen a narko- mánlához hasonlítani. Csődös kapcsolatnak Azt a kapcsolatot fogjuk nevezni, a- mely a csődös játék utolső sza­kaszában jön létre. Az Ilyen játék ügy jön lét­re. hogy az eddigi szlnunetri­kus függőség valami oknál fog­va aszimmetrikussá válik.-0­Ha bármilyen játékot ját­szom, a játék értelme valami­lyen haszon, vagy megelégedés lesz. Ez a „haszon" lehet a- nyagi, de lehet szellemi, emo­cionális jellegű is. Azzal, hogy ezt a ..hasznot" igénylem, füg­gő viszonyba kerülök a Játék­kal. Minél jobban Igénylem, an­nál függőbb vagyok. Tehát az igénylés (vagy szükséglet) és a függőség egyenes arányban áll­nak. Ha a Játékban mindkét partner függősége egyforma, te­hát egyforma „hasznot" élvez­nek. és egyenlő érdekük fűző­dik a Játék (kapcsofat) fenn­tartásához, akkor szimmetrikus játékról beszélünk. Ha ez az egyensúly felbillen, tehát vala­melyik partner jobban van ér­dekelve a Játék folytatásán mint a másik, a játék aszim­metrikussá válik. Tehát az eddig szimmetrikus függő viszony felé fejlődő Já­ték egy fordulattal aszimmetri­kussá váUk. Ezt a fordulatot valamelyik partner «udatos vagy nemtudatos ,Jépése" okozhatja, de külső« a partnerektől fUg- getlen tényező Is. Például egy attraktív foglalközású férfi el­veszíti vonzó állását. Legyünk egy kicsit romanti­kusak és tételezzük fel, hogy a férfi egy külföldi vonalakon szolgáló repülőtiszt. Egy napon azonban valamilyen oknál fog­va nem repülhet tovább és traktoros lesz. Tételezzük fel azt is, bogy partnemőjének — bá; ezt nem mutatja — nem közömbös a férfi foglalkozása. Az újdonsült traktoros tudato­sítja magában, hogy olyan lánnyal járt, aki csak a repülő­tisztet szerette benne. Ebben a pillanatban megérzi: a Játék további khnenetele veszélyben van. Mivel nem ismeri az em­beri kapcsolatok dinamikáját, jóvátehetetlen lépést tesz. Ilyen beszéddé kezdi traktálnl part- nemőjét: Most, amikor már csak traktoros vagyok, bizonyá­ra már nem kellek neked. A férfi megjelöli a függősé­gi viszony felbillenését.-0- . Megjelölésnek azt a fontos taktikai manővert fogjak ne- vezail, amellyel valamelyik part­ner, rendszerint akaratlanul, felfedi függőségi viszonyút és ezzel alárendelt Szerepet kap a Játékban. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom