Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-04-06 / 14. szám

10 áj

A jégkockára öntött whisky színét ; mindig szerettem; az iivegpohár pá- ' rás fala emberi melegséggel hatott I rám, de most ahogy ránézek, rémület I fog el és végigszalad a hideg a háta- ’ mon.

Az ok? A főnököm — Mcintire te- I lekUgynök, akinek a sofőrje vagyok,

I telefonált, hogy vigyem el Miamiból Washingtonba, jelenlegi tartózkodási helyére az ezüstszürke cadiilacját. A telefonáláskor főnököm házában tartózkodtam. Egész éjszaka egy elra- I gadó kétlábú macskával játszottam;

I elég sok pohár fenekébe belenéztünk I és fáradt voltam, amikor a telefon megszólalt. A főnököm azt akarta, j hogy utazzam föl és vigyem a cadil- lacját Washingtonba.

Hamarjában aludtam egy vagy két I órát, letusoltam, faltam valamit, és I elindultam a Miamiból Washingtonba j vezető országúton. Gyönyörű nap i volt, szép égszínkék égbolttal és alig I volt valamilyen forgalom az úton. Még kora délelőtt letértem Orland- I nál a rendes útirányról és a 301-es I állami úton hajtottam tovább. Idő- ■ közben az égbolt egy kicsit elkomo- I rult, de legalább nem világított a I szemembe a nap, és az utazás sem esett annyira terhemre. A rádióból I kellemes zene szólt egészen Folks- j tonig.

I Normális körülmények között meg- I szálltam volna éjszakára, de most j csak egy feketét hörpintettem fel az i egyik restiben, hiszen már Miamiból : is késön indultam útnak. Amikor el- j nidultam Folkstonból. még inkább I esőre állt az idő és a forgalom is 1 élénkebb volt az úton. Felkattintot- ' tam a fényeket, és éreztem, hogy í egyre jobban elnehezednek a lábaim, i Már ekkor elhatároztam, hogy az első i motelben még nem szállók meg, ha- j nem csak a következő, azaz a máso- ) dikban.

, Ez nagy hiba volt, mert ahogy el- ? száguldottam az egyik ilyen őriás- I motel előtt, amely rengeteg lámpával, I fénnyel volt kivilágítva, és úgy nézett ki, mint egy szép vigadó, az út nagyon sokáig magányos erdők és puszta földtáblák között vezetett.

Alig telt bele egy óra, és máris úgy eleredt az eső, mnit felhőszakadáskor. A rádió többet recsegett, mint játszott. Az összes kis motel bejáratánál, ahol elhaladtam, „Foglalt" feliratú táblák lógtak. A főnököm pontosan leírta az utat, megmagyarázta, hogyan jutok el Washingtonba, de a végén már magam is éreztem, hogy reménytelenül eltévedtem.

Éjfél és egy óra között egy keskeny útszakaszon kanyarogtam. Az volna a falon.

tan, „nem leéli, hogy féljen tőlem! Épp néháity eslrkét SItem meg és trancsfroztam. Várjon egy kicsit« megmosom a kezem!"

A férfi eltftet az üzlet hátsö, sötét részében és pár pillanat múlva ismét megjelent. Piszkos törülközőbe törölgette a kezét. „Kérem, mit kíván, uram?" ismételte meg az előbbi kérdést.

Félretettem a lapátot, kicsit idegesen köUntettem és a következőket mondtam: „Eltévedtem. Bizonyára le- tértem a 301-es jelzésű országútrél. 1 Hogyan jutok rá ismét?"

Nézett rám a maga fáradt, bizal- ■ matlan szeméve!: Már bizony jó pár kilométerrel elhagyta a 301-est! Leg- - jobb lesz, ha elindul ezen az úton tovább, és amikor elér az első kereszteződésre, vagy hat kilométert menjen balra. Ott rábukkan egy új országútra. Ha továbbra is kitartóan halad, nem mellőzheti a 301-est.

Amint az üzlet tulajdonosa magyarázta az utat, leemelte a villanyfő- jzőrő] a hasas kávés kancsót és meg- j töltötte a pulton álló fehér csészét 'a párolgó itallal. Ezután lehajolt a pult alá és kihúzott egy másik csészét is. Most ezt öntötte teli és felém nyújtotta.

Nyirkos hideget éreztem a cipőimben és ezért hálás voltam a kávéért. A boltos falhoz támaszkodott és fi- jgyeit. „Nem volna a számomra egy szendvicse?" kérdeztem.

A férfi szó nélkül a rozoga hűtőszekrény felé fordult, kinyitotta és bekémlelt. Kis idő múlva egy pergamenbe csomagolt nagy sonkás kenyeret nyújtott felém.

Eszegettem a kenyeret és iszogattam hozzá a kávét. A férfi egyre csak a faihoz támaszkodott és a kávéscsésze pereme fölött figyelt. Ügy tűnt, hogy vörös szeme az én szemembe ássa magát.

Ekkor hirtelen valami zörejt hallottam... Az első pillanatban nem tudtam megállapítani, hogy ml az, és honnan jön, Aztán ismét hallatszott. Mintha valaki sarokkal kaparászott

utat magas fák szegélyezték és úgy nézett ki, mint egy alagút. Megfordulni és vssizamenni már nem lett volna érdemes. Végül is egy ismeretlen helyre érkeztem: sötét vidéki szurdik volt, faházakkal. A helység közepén nem valami nagy térség üzlettel, öreg benzinpumpával; az üzlet mögött sötétlett egy lakóház. Az épületen, amelyben a bolt volt, egy puszta égő villanykörte lógott. Az üzletajtó kicsit nyitva volt.

„Van itt valaki?" — kiáltottam be a sötét helyiségbe. Néhány pillanatig mindenhol csend honolt, aztán lépteket hallottam. Egy férfi lépett be a poros üzlethelyiségbe. A polcokon jobbra is, balra is kcúizervdobozok tornyoskodtak. A belépő ráncosarcú férfi volt, borostás szakállal, égó szempillákkal. A ruhája legalább egy számmal nagyobb volt a méreténél. Rémülten meredtem a kezeire: Jobbjában hosszú véres kést tartott, a nadrágja és az inge is véres foltokkal volt teli;

„Kíván valamit, uram?" — kérdezte meg-megbicsakló hangon.

Mellettem az ajtónál néhány új lapát állt — bizonyára eladásra szántán. önkéntelenül is az egyik lapát után nyúltam és védelmemre magam elé kaptam.

A férfi meglepődött és figyelt. Majd ránézett a véres kezeire és ismét rám. „Ne haragudjon" mondta táradA falat megállt a torkomon. Az előttem álló férfi pedig a következőket mondta: „Ez semmi, ez rendben van. Csak a feleségem; ököllel veri a falat. Ez azt jelenti, hogy ne hagyjam magára. Ne haragudjon, de már sokáig nem maradhatok önnél, uram! A feleségem nagyon rosszul alszik azóta, hogy akkor... Igaz, én sem tudok aludni..."

„A feleségével él itt?"

„Igen. Leégett a hátsö ház. Azóta nem tudunk jól aludni. Az üzlet ajtaját is azért hágjuk éjjelre nyitva. Nincs semmi különös munkánk, de ezekben a magányos érákban legalább nem érezzük magunkat annyira fölöslegeseknek.

A férfi mereven bámult rám és a következőket kérdezte: „Gyerekei

vannak, uram?"

„Még nincsenek".

„Kellene hogy legyenek. Nekem hat gyermekem volt, mind a hatot elvesztettem... A legöregebb nvolcéves volt, a legkisebbik pedig hathónapos, Az asszony é.s én egész éjjel festettük az üzletet és azt a házat ott hátul. Kicsit hűvös volt, befútöttünk a naftakályhába. Felrobbant és a friss festék rögtön lángralobbant. Rohantunk föl a lépcsőkön, de már késő volt. Újra és újra megpróbálkoztunk, de hasztalan, nem tudtunk kiszabadítani a gyerekeket az égő házból. Hallottuk, ahogy kiabáltak, könyörögtek, nyöszörögtek, de hiába,,.*

A férfi kihörpintette a maradék kávéját: „Azóta kicsit megzavarodott a feleségem, nincs minden rendben a fejében... Nem tudunk azóta rendesen aludni."

Felhangzott ismét a falon a kopogás. Most mintha kicsit gyengébb lett volna. Ügy tűnt, mintha valami zo- kogásfélét^is hallottam volna.

„Már mennem kell" mondta az előttem álló férfi. „A kávéért és a kenyérért ötven centet kapok."

Szó nélkül kifizettem a kért összeget és kijöttem a boltból. Mintha hideglelős kéz simított volna végig a tarkómon. Az eső elállt.

Anélkül, hogy bármilyen házat láttam vagy élőlénnyel találkoztam volna, elértem az első útkereszteződést. Balra fordultam. Hosszú, szinte ki- várhatatlan Idő múlva érkeztem meg az első benzinpumpához. Tankoltam és azt kérdeztem, hogyan találom meg a 301-es országutat. A pompás megmerevedett és a fejét vakarta. Teljesen eltévedt — mondta. Egyáltalán nem értette, milyen utat javasolt nekem abban a kis fészekben az üzlet tulajdonosa. Reménytelenül messze kerültem a 301-es útvonaltél. Most a 95-ös számú úthoz voltam közel. A tulaj azt javasolta, hogy először keressem meg ezt az utat, és azon menjek Washington felé. Adott egy autótérképet és ennek a segítségével egy negyed óra múlva meg is találtam a helyes irányt.

Ütközben rábukkantam egy szép motelre, aludtam pár órát és végre Washingtonba érkeztem. Itt ismét lefeküdtem. Amikor felébredtem, éjszakai kalandom abban a kis boltocskában lidérc-nyomásos álomnak tűnt. Hallottam kiabálni azt a hat gyere- get, amelyekről az üzlet tulajdonosa beszélt; hallottam egyre jobban elhaló sírásukat.

Éjszaka Washingtonból Miamiba repültem. A légi kisasszony kezembe nyomta a legfrisebb esti hírlapot. Hirtelen a szemembe tűnt egy hír a negyedik oldalon; Karolina állam északi részében fekvő MorgansvlUe településről beszélt. Arról volt benne szó, hogy a csendörség őrizetbe vett egy tömeggyilkossággal gyanúsított egyént... _

„A férfit, aki jelenleg a rendőrség őrizetében van," mondta a tudósító, „egy évvel ezelőtt engedték ki az elmegyógyintézetből és az a gyanú merült fel vele kapcsolatban, hogy az éjszaka folyamán halálra szurkálta Williamse-ot és feleségét egy vidéki üzlet hátsó szobájában. A házaspár aznap mázolta a boltot és a bolt mögött lévő lakóházat. Amikor a gyanúsított később felgyújtotta a házikót, az azonnal lángba borult és mire a rendőrség megérkezett, bennégett már a Williamse-házaspár hat gyermeke is." A tudósítás még arról is hírt adott, hogy a rendőrség keresi azt a sofőrt, esetleg társutasait, aki éjszaka éjfél és egy óra között a bolt előtt parkolt....

A hirtelen rámnehezült rémülettől kiejtettem az újságot a kezemből. Én voltam-e Morgansville-ben vagy sem: megmenthettem volna a házaspárt, Vagy legalább a gyermekeit?

Tudtam, hogy a lehető leggyorsabb időn belül jelentkeznem kell a rendőrségen és félretoltam a pohár whiskyt, amit a légi kisasszony öntött a poharamba. Megrémített a whisky színe. Ügy nézett ki, mintha valaki lemosta volna benne a véres kezét.

(n)

• „Alkony": Verseiben egye- [ lőre csak szokvány-rekvizitu- I mokkái találkoztunk: csalódás I — bor, hajnal — szertefoszlik Eaz éj, alkony — szendereg, ta- Ivasz — megpihenünk a termé- Iszet ölén, stb. Hiányzik a mé- I lyebb, az eredeti látás, láttatás. Próbáljon úgy szólni dol- ! gokról, ahogy eddig még más Jnem tette — csak így érde- ] mes elkezdeni, s folytatni is [természetesen. Tanuljon. Idővel I jelentkezzen újra.

• „Egy árva lány“: Versel- jben érdekes, groteszk látás- j mód uralkodik. A gondolat- I képletek tisztább bevezetésére I vigyázzon. Bíztatjuk — tanu- I lásra, írásra egyaránt! A hozzánk küldött négy verse közül az Éji valóság és a Percmuta- töra ülök című a sikerült. Az

I utóbbit bíztatásul közöljük is; ' / Nem járok visszhangos tem- I plomokba / ajkamon nem sír J az üdvözlégy Mária / holnap I imádkozom / szétmorzsolom I anyám talizmánját / majd perc- I mutatóra ülök / s megszülöm j magam / az értelemnek... / I Várjuk újabb jelentkezését.

• K. M. Mellété: Túl fiatal ! még ahhoz, hogy „versei" alap- 1 ján a tehetségét megítéljük. I Tanuljon!

• „Remény": Reménytelen! I Talán ha nyomtatásban elol- jvassa néhány sorát maga is I rájön: / Bízz önmagadban, hogy {ki tudsz tartani, / s tudsz ö- I rökre csak egyet szeretni, / I Mert ha soha nem fogsz sen- 1 kit becsapni / Tán akkor debt í fogsz senkiben csalódni! / —• I Lebeszéljük, de csak a verse- I lésről.

• „16 éves": Keresse fel I szerkesztőségünket. Hozzon I verset is magával.

• „Zsuzsa és a régi cs6- Ikok": Versei csupán utánérzé- I sek, áthallások. A legtalálóbb {véleményt ön mondta róluk, a- I mikor levele utóiratában ezt lírja: „mindenki mégsem lehet

I költő..."-0• KEDVES OLVASÓINK! Ko- Irábban közöltük, hogy csak a- Izokat a leveleket vesszük tí- Igyelembe, amelyekben a jelige I mellett a teljes név és cím is Ifel van tüntetve. A télreérté- Isek elkerülése végett hangsú- I lyozzuk, hogy ez a közlésünk I csupán az Irodalmi rovatba ér- Ikező levelekre vonatkozik.

Taktika és stratégia a szerelemben

(Szemelvények dr. M. Pizák könyvéből)

Miroslav Pizák neve nem Ismeretlen a cseh olvasóközönség köreiben. Mint pszichiáter az emberi kapcsolatok törvényszerűségével foglalkozik. Az első két műve Elsősegély a házassági baleseteknél és A hétköznapok szomorúsága, megérdemelt. figyelmet keltett az olvasóknál. Nevéhez fűződik a prágai Bizalom Vonalának megszervezése. Sok ember él még ma is'’csak azért, mert végső kétségbeesésében volt még annyi ereje, hogy mielőtt kinyitotta volna a gázcsapot, felemelte a telefonkagylót és kitárcsázta a Bizalom Vonalát.

Legújabb müve Taktika és stratégia a szerelemben, meglep újszerűségével. Pizák a kibernetika egyik részterületét, az ú. n. játékok elméletét próbálja az emberek közötti kapcsolatokra alkalmazni. Olvasóink bizonyára szívesen ismerkednek meg ezen új szemlélet néhány mozzanatával.

MI A JATÉK?

.Alapjában minden Játék bizonyos érdekek találkozása, vagyis konfliktus. látékröl akkor beszélhetünk, ha minden résztvevőnek előre meghatározott időben lehetősége van több művelet között választani. — ezeket a műveleteket lépéseknek nevezzük — és ha ezek a lépések eredménye befolyásolja a játék végső kimenetelét. A lépések egymásutánját, nagyságát és minőségét a játék szabálya határozza meg.

A játék stratégiája ..használati utasítás" a játélanődot illetően. Pontosablün mondva o- lyan utasítás, amely megmondja. mit tegyen a játékos a játék bármelyik pillanatában. .A legjobb az a stratégia, amely a leggyorsabban és legkevesebb veszteséggel a győzelemhez vezet.

A játékokat általában két csoportra osztjuk. Az egyik az ú. n. nulla összegű játék. Ennél az egyik játékos győzelme föltétlenül a másik játékos maradéktalan veszteségét jelenti. A többi játéknál viszont az e- gylk győzelem nem jelenti szükségszerűen a másik veszteségét.

Egész sor biológiai és társadalmi jelenségnek jéték jellege van. Maga a harc az életért. bizonyos értelemben vett játék az ember és a természet között. Két ember kapcsolata is játék jellegű. Példaképp lássunk csak egy ilyen „játékot" a szerelmi kapcsolatok területéről. Példánkat a nulla összegű játékok csoportjába sorolhatjuk. A közben fellépő, az olvasónak még talán ismeretlen fogalmakat menet közben magyarázzuk meg.

A „CSÖDÖS“ KAPCSOLAT

A' mindennapi életben szükségszerű az új fogahnak bevezetése. A „csődös" kapcsolat elnevezést dr. Skála terminológiájából vettem át. Ő ezzel a kifejezéssel az olyan idült alkoholista helyzetét jelöl! meg. akinek élete az alkohollal u- gyanolyan rettenetes, mint a kilátás az alkohol nélküli éleire. Bizonyos szempontból az alkohollal is játékot játszik az ember. Egy pontnál az alkohol legyőzi és csődbe dönti. Olyan! helyzetbe kerül, mint a boxoló, akit az ellenfele leheifgerel. A boxoiönak annyi az előnye, hogy a végső veszélyben az edző bedobja a ringbe a törülközőt, és ezzel a játéknak vége. De sem az alkoholistának, sem a megsemmisülésbe sodrödö szerelmesnek senki sem dob be törülközőt az élet ringjébe.

A hasonlat azért is mély, mert a csődös játék folyamán a szerelmesnek a partner szinte kábítószerévé válik, és a szerelem kezd erősen a narko- mánlához hasonlítani.

Csődös kapcsolatnak Azt a kapcsolatot fogjuk nevezni, a- mely a csődös játék utolső szakaszában jön létre.

Az Ilyen játék ügy jön létre. hogy az eddigi szlnunetrikus függőség valami oknál fogva aszimmetrikussá válik.-0Ha bármilyen játékot játszom, a játék értelme valamilyen haszon, vagy megelégedés lesz. Ez a „haszon" lehet a- nyagi, de lehet szellemi, emocionális jellegű is. Azzal, hogy ezt a ..hasznot" igénylem, függő viszonyba kerülök a Játékkal. Minél jobban Igénylem, annál függőbb vagyok. Tehát az igénylés (vagy szükséglet) és a függőség egyenes arányban állnak. Ha a Játékban mindkét partner függősége egyforma, tehát egyforma „hasznot" élveznek. és egyenlő érdekük fűződik a Játék (kapcsofat) fenntartásához, akkor szimmetrikus játékról beszélünk. Ha ez az egyensúly felbillen, tehát valamelyik partner jobban van érdekelve a Játék folytatásán mint a másik, a játék aszimmetrikussá válik.

Tehát az eddig szimmetrikus függő viszony felé fejlődő Játék egy fordulattal aszimmetrikussá váUk. Ezt a fordulatot valamelyik partner «udatos vagy nemtudatos ,Jépése" okozhatja, de külső« a partnerektől fUg- getlen tényező Is. Például egy

attraktív foglalközású férfi elveszíti vonzó állását.

Legyünk egy kicsit romantikusak és tételezzük fel, hogy a férfi egy külföldi vonalakon szolgáló repülőtiszt. Egy napon azonban valamilyen oknál fogva nem repülhet tovább és traktoros lesz. Tételezzük fel azt is, bogy partnemőjének — bá; ezt nem mutatja — nem közömbös a férfi foglalkozása. Az újdonsült traktoros tudatosítja magában, hogy olyan lánnyal járt, aki csak a repülőtisztet szerette benne. Ebben a pillanatban megérzi: a Játék további khnenetele veszélyben van. Mivel nem ismeri az emberi kapcsolatok dinamikáját, jóvátehetetlen lépést tesz. Ilyen beszéddé kezdi traktálnl part- nemőjét: Most, amikor már csak traktoros vagyok, bizonyára már nem kellek neked. A férfi megjelöli a függőségi viszony felbillenését.-0- .

Megjelölésnek azt a fontos taktikai manővert fogjak ne- vezail, amellyel valamelyik partner, rendszerint akaratlanul, felfedi függőségi viszonyút és ezzel alárendelt Szerepet kap a Játékban. (Folytatjuk)