Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-03-03 / 9. szám

7 s Mint ismeretes, Sbaron Taté hollywoodi filmsztárt, Roman Polanski rendező feleségét r.s négy vendégét, tavaly nyáron bestiálisán meg* gyilkolták férje hollywoodi villájában. A szép, szőke filmsztár három nappal szörnyű halála előtt az aláb« bi interjút adta a Jasmin ciimi képes folyóiratnak: — Mit tart boldogságnak? — A gyermeket, amelyet várok. Pedig ezt a gyermeket nem is terveztük — egy szerencsés véletlen volt csupán. De az egész éle­tem ilyen: csak a pillanat, a ma számit. Sosem törtem a fejemet a jövőmön. — Fel valamitől? — A magánytól. Egyedül lenni, úgy, hogy ne legyen senki körülöt- ten. aki szeret, és akit én szerethetnék — ettől félek. Az egyedül­lét számos embert kerget a kétségbeesésbe, amikoris világossá válik előttük, hogy nincs életcéljuk Hála Istennek, én még sosem voltam ennyire, de hiszen még fiatat vagyok. Az öregek részére borzasztó lehet, amikor kihalnak a barátaik ~ egyik a másik után. Egyedüllét az öregkorban — ez mélyen megráz engem. — Miben látja a reményt? — Természetesen nem a karrieremben — egyszerűen nem vagyok becsvágyó. Remélem, hogy a gyermekem a világ legszebb és leg- egeszsegesebb gyermeke les/. És boldog legyen — egy boldog ember, aki minden szépet eler az életben, és élvezi azt. remélem a sa­ját res/emre is: úgy élni tovább, mint eddig — kívánság nélkül, bol­dogan. Vagy talán egy kicsit sokat kérek? (mk) Susan Atkins, a gyilkos Volt egy hatalmas épület. Egy évtizeddel az- uta#, hoQ> felépítették, munkások jelentek meg a^fcgjkl^k talbébon, körüláll^^mzták az épü­rülmeszelték az egész ®ileiet. Volt köztük egy munkás, aki megvárta, míg a többiek hazamen- rek. megvárta, míg beesteledik, amíg teljesen elncpteiencdik a város, elcsöndesülnek az utcák, aztan munkához látott. Alulról bontani kezdte az állványokat. Úgy tervezte, hogy hat emelet ma­gasságig. ameddig elkészültek már a meszeléssel — lebontja azokat. Az állványok mögött hófehér, nem Is hófehér, márványfehér volt a fal. bántot­ták hát a szemét a rozsdás csövek és deszkák.A munka megkezdésekor ugyanis szigorúan ragasz­kodott bio/zá, hogy felülről lefelé végezzék a munkát. De senki sem hallgatott rá, még csak meg sem indokolták, miért éppen a fordítottját cselekszik. Az állván.Yok összedűltek, az ember ottvesz­tette életét. E*. szombatra virradó éjszaka történt. Aztán az ' ember feltámadt, hétfőn munkába állt, mintha scium setn történt volna. A következő héten aztán nehezebben ment a munka. Csak egy emeletnyi magasságig tudtak meszelni, mert közben ismét fel kellett építeni a/ állványokat. Az ügyről senki sem beszélt, nem tudták, ki a tettes. .4 holttest felismerhe- tetlen volt. Ugyanarra az emberre gyanakodtak. Ci«' hát ő nem lehetett a halott, hisz ott dolgo­zott köztük. Miután az állványozással ismét elkészültek, fe­lülről kezdték a meszelést, de mondom, csupán egy emeletnyi széles sávval sikerült elkészül­niük. .\kkor a következő héten egy másik enber ma­radt ott. Ő is megvárta míg minden elcsönde- sul. aztán ő is bontani kezdte az állványokat. A közepet akarta kiszedni, azt a részt, amely mö­gött még nem volt fehér a fal. Az állványok ismét összedőltek, ottnyomták az embert, de természetesen ö is feltámadt, s hét­főn munkába állt. A következő héten mindennap túlóráztak. Ismét felépítették az állványokat, elkészültek a hatodik es kilencedik emelet közti résszel is, elkészültek az egész épület meszelésével. Már csak az áll* vónyok lebontása maradt hátra. F.ihatározták. szabadnap ide, szabadnap oda, ők addig nem mozdulnak az épülettől, míg a mun­kát teljesen be nem fejezik. Utána szétszedik az állványokat is. aztán kész. S szombaton regge4. mielőtt munkához láttak volna, még egyszer mindnyá.ian megnézték az épületet, aztán elkezd­tek az állványbontást... és akkor hatalmas mo­rajlássa) összedőlt az épület. Itt a vége. ne fuss véle sehová, mert nem is veit igaz, az egészet csak kitaláltam, az egészet álmodtam. Viszont az állványok még ma is ott állnak — lebonthatatlanok. Az épület romjait máz eltakarították. —kszl— Sharon Tate Ez a régi filmcím jutott az eszembe, mikor a napokban levelet kaptunk Pnlgában tanuló ösztöndíjas művészünktől, Takáts Imiidtől. Tehát a MATESZ-nak is van „prágai dí- ák“-ja már. A tehetséges fiatal színész az évad elejétől a Művészeti Főiskola rendezői karán tanul a Magyar Terü­leti Színház támogatásával, és a főiskola elvégzése után visszajön színházunkhoz rendezőnek. „Nagy gondot okoz nekem a levélírás, nagyon be va­gyunk fogva. Minden héten más novellát kell dramatizál­nunk. Sajátos cseh nyelven van írva, fgy nekem, magyar­nak bizony tovább tart az ilyen munka.' De megy, az a fontos. Rendező-tanárom, Evzen Sokolovsky nagyszerű mű­vész, kitűnő pedagógus és remek ember. Nagyon szeretem ót, sokat tanulok tőle.“ — íme pár sor a hozzánk írott le­vélből. Ezek 3 sorok is bizonyítják, hogy a mi prágai diá­kunk komolyan veszi a hivatásra való felkészülést, a nyel­vi nehézségek ellenére is igyekszik helytáHni és jő tanu­lással, szorgalommal kiérdemelni a szinháZ' bizalmát és az ösztöndíj-támogatást. A színháznál a rendező a legfonto­sabb művészi alkotó, utánpótlása egy színház részére lét­kérdés, Rízunk benne, hogy a mi nevelésünk, a 195 cm ma­gas. hörihorgas „Csöpi“ — ahogy ezért egymás közt ne­vezzük — öt év múlva visszatér a színházhoz, enyhíti majd kádcrgondjainkal. De hadd mutassam be ezt a remek fia­talembert a szlovákiai magyar fiatalságnak, hisz közülük való, közéjük tartozik. Takáts Ernőd Órsújfalu szülötte, az érettségi után azon­nal színházunk tagja lett. Előbb csak kisebb statisztasze­repeket kapott, inaskodott a színpadon. Lovicsek Béla „Csillags^emű asszonyá“-ban már komoly szerepet kapott, a tanítót alakította. l,'e helytállt az „Egerek és emberek“- ben és a többi kis szerepben is. Aztán — férfisors — jött a katonai szolgálat. F^mőd angyalbőrbe bújt, és mint a ha­tárőrség tagja, két évig hazáját szolgálta. Mi sem termé­szetesebb, leszerelés után újra itt volt közöttünk, és jöt­tek a komolyabb szerepek, megbízatások, feladatok. Csöpi lelkesedéssel vetette bele magát újra a színházi munkába. Játszott a , Haramiák“-ban, a „Liliomfi‘‘-ban, a „Szent Péter esernyöjé“-ben, jelentős színpadi alakokat formáit meg a „Rejtélyes körülmények között“ című krimiben, a „i.eszámoIás“-b3n és az „Űri muri“-ban. .A színház 15. év­fordulójára bemutatott „Rómeó és Júliá“-ban játszotta első nagy szerepét, a herceget, melyről a kritika is elismerés­sel szólt. Utána az „Isten, császár, paraszt“ Erangepánja- ként — ez volt utolsó szerepe távozása előtt — emlékeze­tes alakítást nyújtott, valamint a „Szálemi boszorkányok" egyik mark ins alakját vitte színpadra. Róla igazán elmond­ható; „nincs kis szerep, csak rossz színész“, mert ezeket a kis epizódszerepeket is nagy átéléssel, igazi emberábrá­zoló készséggel oldotte meg. Az utóbbi két bemutató pla­kátján már Konrád József rendező neve mellett feltűnt ez a szöveg; Segédrendezo — Takáts Ernőd. Igen, Csöpi tu­datta a színházzal, a barátokkal és munkatársakkal, hogy szíve vágya; rendezőként alkotni. Inaskodni Konrád mellé került, és igen liasziios munkát végzett, segített a „Handa- basa“ és a „Ez aztán a meglepetés“ inscenálásánál. 1969. október elsejétől a rendezői szak hallgatója. Minden bemu­tatónkra hazajön, szeretettel utazik hozzánk 600 kilomé­tert ide és vissza, csakhogy velünk lehessen a színház nagy ünnepein, a bemutatókon. Szorgalmas „fogyasztója“ a dra­maturgiai könyvtárnak, falja a szakirodalmat. Én úgy ér­zem; szive vágya teljesül, mert kitartó, szorgalmas és te­hetséges. Ez utóbbi a legfontosabb, és ezt már többször bebizonyította. További pár sor lóvéiéból; „Ha szabad időm van — és nagyon kevés van ilyen — színházba, múzeumokba, próbák­ra járok“. Hát igen, ilyen fiatal ez a mi Csöpink. Pedig biztos van Prág-ában sztriptíz, mulató, meg más szórakozási alkalom, de ö a szabad idejét is a hivatásra való felkészü­lésre használj? fel, színházat látogat, ott is tanul. Azt hiszem, notnesak a színház, hanem a volt közönsége nevében is kívánhatok Takáts Ernődnek, a M.ATESZ prágai diákjának sok sikert a tanuláshoz, az élethez, és jó egész­séget. « POSS JENŐ ‘ft PRAGftI DIftK

Next

/
Oldalképek
Tartalom