Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-10-07 / 40. szám
to korszerűen — Kérem szépen, tanító elvíárs, én az Ödönke papája vagyok. És kérem szépen, nekem nagyon fáj az a megjegyzés, hogy én az Odónkét nem nevelem korszerűen. Isten látja a lelkem, mi mindent elkövetek én! Én igenis korszerűen nevelem a gyereket. Tegnap például Ödönke feldöntötte az aludttejes edényt, mire én azonnal hibridkukoricára térdepeltettem! Nálunk, kérem szépen szilvásgombőc volt vacsorára, és az Ödönke még három gombócot kért, mert éhes volt, és akkor én megtiltottam az anyjának, hogy adjon neki, mert amíg éhező emberek vannak a földön, addig ugyebár Ödönke se kerekedjék ki szilválgombóctól, hát mondja meg, tanító elvtárs, mi a korszerű nevelés, ha nem ez? Kérem, nekem krónikus epehólyag bántalmaim vannak, nekem tilos fűszeres ételt ennem, és nálunk mindent fűszertelenül főznek, de ezt Ödönke nem tudja, mert ő úgy tudja, hogy mi azért nem eszünk fűszereset, mert a fűszerfélék a gyarmatokról származnak, és a gálád gyarmatosítók a szegény elcsigázott gyarmati népektől bagóért elorozzák a fűszert, aztán meggazdagszanak rajta, és a mi családunk nem nyújt támogatást a vérszívó imperialistáknak. Hogy én nem nevelem korszerűen a gyereket? Kérem szépen, ha én a Szabad Európát hallgatom a rádióban, én mindig kiküldőm az Odónkét az udvarra játszani, mert én tudom, hogy amit a Szabad Európa — engedelmet a kifejezésért — dumál, az ugyebár teljesen korszerűtlen, és én arra súlyt helyezek, hogy az a gyerek véletlenül se kerüljön korszerűtlen eszmei hatások alá. És tessék csak utánanézni, az a gyerek úttörőruhában bérmálkozott,- csak a nyakkedőt hagyta otthon, dehát ennyi rugalmasság, ugyebár megengedhető. És úgy segítsen engem a jóisten, az ödönke már egy esztendeje nem köszön a sekrestyésnek, mert azt én nem engedem. Annak a gyereknek ne legyenek klerikális kapcsolatai! Hát mondja meg, de igaz lelkére, tanító elvtárs, lehet egy gyerek még ennél is korszerűbben nevelni? h. j. SZERELEM Arisztid dacosan áll meg apja, Agenor előtt: — Apám, én szerelmes vagyok! Agenor elnézően mosolyog: — Egy lóba — vágja ki Arisztid. — Egy lóba — döbben meg az apa —, és kanca az a ló? Arisztid felháborodik: — Csak nem gondolja atyám, hogy természetellenes hajlamaim vannak! , RÖNTGEN Kovácsné panaszkodik a férjének: — Szomszédaink, Feketéik már mindenféle háztartási gépet vásároltak. Legutóbb még egy röntgengépet is vettek. — Röntgengépet — csodálkozik Kovács —, hát ezt honnan veszed? — A múltkor veszekedtek — mondja Kovácsné —, és áthallottam a falon, amikor Fekete azt kiáltotta a feleségének: — Átlátok rajtad te szemérmetlen perszóna! COWBOVOK EGYMÁS KÖZT Békésen idogálnak a cowboyok a bárban. Jim így szól a mellette állé Jackhez: — Látod azt az embert? — Melyiket? — Azt a nagy kalapút! — Mindnek nagy kalapja van: — Azt, amelyiknek ezüsttel kivert coltja van! — Mindnek olyan van! — Azt a tarka ingeset! — Mindegyiknek tarka inge van! Jim dühös lesz. Előrántja a coltját, és lelő egy cowboyt. — Nem ezt! — mondja s lelő egy másikat. — Ezt sem! — s lelő egy harmadikat. — Ezt sem. Sorra lelövöldözi mindent, csupán egyet hagy életben. — No látod — mondja Jacknek —, erre gondoltam, amelyik életben maradt. — Most már látom, de mit akarsz róla mondani? — Semmit!, csak azt, hogyha tudnád, menynyire utálom a tickőt... AZ OPTIMISTA ÉS PESSZIMISTA Mi a különbség az optimista és a pesszimista kozott? A pesszimista kap egy kosár almát. Nem akarja, hogy ráromoljon, ezért minden alkalommal kiválogatja a legrosszabbat. így a pesszimista megeszik egy kosár rossz almát. Az optimista ugyanabból a kosárbél mindig a legszebbet veszi ki. így ő egy kosár jő almát eszik meg. IDEJE VAN Kovács meglátogatja lakásán Szabót. Meglepődve látja, hogy Szabó fiatal lánya egy kisbabát szoptat. — Mi az? Szoptat a lányod? — kérdi. Szabó egykedvűen vállat von. — Ideje van, teje van. Miért ne szoptasson? CSILLÁR Az őrültekházábán kártyaparti van. A belépő főorvos meglepetten látja, hogy a kártyázók fölött a mennyezeten levő kampóba kapaszkodva lóg az egyik ápolt. — Ember! Mit csinál maga ott a kampón? — Világítok — mondja büszkén a bolond —. én vagyok a csillár. — Jöjjön le — mondja a főorvos — még leesik. A beteg leszállni készül, amikor a többiek tiltakoznak. — Ne szállítsa le. főorvos úr, mert akkor nem látunk kártyázni. mm A szerelem buktatói ' 26. Még egyszer a szülőkről • Vallási ellentét 1969-ben? • Munkás-értelmiségi összeházasodás helytelen? • Milyenek a szülők gyermekeik szemében? Az Itt következő levélkivonatok további problémákat vetnek fel a szülők és gyermekeik viszonyáról. Nem kis gondot okoz a házasulandó fiataloknak, hogy a szüleik konzervatívak, máskép néznek az élet, a társadalom egyes jelenségeire, mint a mai fiatalok nagy többsége. Természetesen itt sem szabad általánosítani, itt sem szabad minden szülőt egy kalap alá venni, konzervatívnak nevezni. Sokszor a szülő jogos aggodalma az indltőok, ha beleszól gyermeke jövőjébe. Ilyen esetekben a gyermeknek meg kell hallgatnia szülei véleményét, észrevételeit. Erre különben úgy is kötelez a szülők tisztelete. Most azonban olyan eseteket említünk, olyan problémákat vetünk fel, amelyek egyes szülők helytelen, konzervatív gondolkodásmódjára, életszemléletére utalnak. Ki hinné, hogy még 1969-ben is akadályozzák a különböző vallású fiatalok összeházasodását? Pedig amint az alább következő levélrészlet is bizonyltja, előfordul Ilyesmi a ml világunkban Is. Lássuk a levelet: „Legnagyobb akadály az volt, hogy mindketten más vallá- súak vagyunk. János katolikus, én viszont evangélikus vagyok. Bizonyára sokan megkérdezik — mi van abban? Hiszen a huszadik században élünk. Csakhogy az ő szülei kijelentették, hogy sohasem vehet el evangélikus lányt. Vártam, hogy miként fog János dönteni, kire fog hallgatni. Nemrég levelet kaptam tőle. amelyben közli, hogy le kell rólam mondania, mert nem akar szakítani a szüleivel.“ De nemcsak a különböző vallás lehet akadálya a házasságnak, hanem az Is, ha az egyik fiatal vallásos, a másik meg nem. „Sehogy se jöttem ki a szüleivel. Vallásos emberek, s amikor megtudták, hogy én ateista vagyok, nyomást gyakoroltak a lányukra, hogy szakítson velem. Az anyja meg Is fenyegette, hogy ha megtagadja a vallását, az anyja Is megtagadja őt. Amikor megtudta, hogy mindmáig nem szakítottunk, nem áll szóba vele. Most a lány vergődik, nem tudja kivel szakítson.“ Az is gyakori probléma, hogy a tanult lányt nem akarják munkáshoz adni. íme néhány eset: „Amikor bevallottam neki, hogy szeretem, úgy döntött, hogy közli az anyjával. És az kioktatta, hogy „csak közönséges munkás“ vagyok, csak elrontaná velem az életét. „Kellemetlen dolog az ügyről írni. A szüleim még azt is megtiltották, hogy szóba álljak Pistával. Nem szeretik, mert csak közönséges bányász. Bizonyára azt hiszik, hogy ha én tanulok, akkor csak a tanult fiúkat „vehetem észre". Tehát titokban találkozgatunk. titokban levelezünk, az egyik barátnőm közvetítésével. Pistának sem mindegy, hogy a szüleim tiltják tőlem, hogy megbüntetnek, ha megtudják, hogy találkoztunk. Nem tudom neki megmagyarázni, hogy miért kell bujkálnunk. Mégis, minél jobban tiltják, annál jobban szeretem." További levél: „Amikor együtt kezdtünk járni, a szüleim ellenezték, amikor ez nem segített, verni kezdtek. Azt akarták, hogy olyan fiúval járjak, aki már leszolgálta a katonaságot és „nem csak ács“, mint Feri. Én azonban őt szeretem és egyáltalán nem érdekel, hogy mi a mestersége. Amikor semmi sem segített, a szüleim elzavartak otthonról. Hét hónapja albérletben lakom, pedig egyetlen lányuk vagyok. Ez azonban nem zavarta meg szerelmünket, sőt megerősítette. Az anyám még most Is azon mesterkedik, hogy sakítsunk. Nagyon bánt. hogy a szüleim még ma is ilyen régi módian viselkednek.“ Eddig a levelek. Nem akarunk egyetlen szülő felett sem pálcát törni, hiszen kötelességük gyermekeik jövőjét egyengetni. Hiba lenne, ha azt mondanánk, hogy a fiatalok ne hallgassanak a szüleikre, ne szívlel jég meg tanácsukat. Mégis úgy gondoljuk, hogy a fenti levelekben felvetett esetekben a fiatalok pártjára kell állnunk. Nem lehet akadálya két fiatal boldogságának az, hogy különböző vallásúak. Ma már az egyes vallások is Igazodtak a moderii élei követelményeihez és vezetőik nem tiltják, hogy más felekezethez tartozó fiatalok ne köthessenek házasságot saját felekezetükhöz tartozó fiatalokkal. Ennek sem a katolikus, sem az evangélikus, sem a református egyház nem áll útjában. Az ő törekvésük is az, hogy a családok szilárdak, erkölcsileg tiszták legyenek, hogy a szülök rendes nevelést nyújtsanak majd megszületendő gyermekeiknek. Tehát az egyes szülők vallásos túlbuzgőságát semmilyen körülmények közt sem tarthatjuk helyesnek. Ami az értelmiségi-munkás házasságokat Illeti, nem kell külön magyaráznunk, hogy ez a múlt rendből tovább élő szemlélet egyre jobban elveszíti talpa alől a talajt. Társadalmi rendűkben a szociális különbségek eltűnésével egyre inkább nevetséges az ilyen és ehhez hasonló szemlélet. Következik: A lányok szemével
