Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-07-01 / 26. szám
Mi a lényeg? Az irodában szerencsére együtt találtam azokat, akiktől az ügy gyakorlati elintézése tüggött. Mondom neki, de jő, hogy mindnyájan itt vannak, rögtön segíthetnek a bajomon, térdig kopott már a lábam, az egyik Üzletből ki, a másikba be, sehol sem kapni, kifogyott az az izé, ami a televízióban mindig kiég, és akkor a készülék nem működik, ez nem az én egyéni problémám, ajkamon ezrek panasza zeng, intézkedjenek sürgősen, ezt követeli az új gazdasági mechanizmus szelleme is. — Hopp! — mondta az igazgató — maga mint egyszerű fogyasztó, a legjobbkor érkezett. Ml is ezt a kérdést boncolgatjuk. Szerintem az a kifejezés, hogy új gazdasági mechanizmus, nem pontos. Itt mi gazdasági reform végrehajtásán fáradozunk. Nem rúgjuk fel a régit, hanem a megváltozott követelmények, az új igények szerint átalakítjuk, módositjuk. tovább fejlesztjük. Nagy difi! — Ezen nem veszünk össze — bólintottam engedékenyen. — Legyen reform. A megváltozott követelmény, az új igény pedig az, hogy tessék sürgősen rengeteg olyan micsodát gyártani. ami mindig kiég. Képzeljék, az a kanadai jéghokis már emelte a botját, hogy tejbe vágja a másikat, amikor kraccs'., és máig sem tudjuk, hogy fejbe vágta-e? — Nem helyes! — jelentette ki a főkönyvelő. Vállat vontam. — Helyes, nem helyes, ez már ilyen játék. Azért van sisak a kobakjukon. — A kifejezés nem helyes. Sem az, hogy új gazdasági mechanizmus, sem az. hogy gazadsági reform. Az erőfeszítéseink lényegét leginkább ez a fogalmazás tükrözi: új gazdasági modell! Ebből kitűnik ugyanis, hogy a menet közben mutatkozó gyakorlati tapasztalatok rugalmas felhasználásával még eszközölhetünk változásokat azon a mintán, azon a modellen, amelyet ki akarunk alakítani. — Ha modellnek is hívjuk — érdeklődtem izgatottan —, azért ugye az belefér, hogy hamar legyártsák azokat a bi- gyókat? A kérdésemre a főmérnök felelt. A megoldás nem ilyen egyszerű. Szerény véleményem szerint elvileg az igazgató kartársnak van igaza, gazdasági reformról kellene beszélnünk, de a reform szónak valahogy nem jó a csengése, engem legalábbis a II. Internacionálé pártjainak megalakulására emlékeztet a történelem egy bizonyos szakaszában. Ezért a gazdasági reform helyett azt a terminust javasolnám, hogy új gazdasági struktúra. Vagy organizáció. Mindkettő érzékelteti, hogy nem a termelőeszközök tulajdonviszonyaiban, nem a tervszerű központi irányításban lesz változás, hanem a szerkezetben és a struktúra elvi koefficienseiben. — Hurrá! — kiáltottam egy emberként. — Éljen a struktúra és minden, amit még mondani tetszett. És ez az egész azonnal álljon a televíziós mütyüröknek a termelésére! Az első az enyém, én jöttem először! — Szó sem lehet róla! — tiltakozott a technológus. — Ragaszkodom az eredeti elnevezéshez, az új gazdasági mechanizmushoz! Ez már bele van plántálva a köztudatba, és emellett tökéletesen fedi a lényeget. Tudniillik ... Csendben távoztam, hazamentem, kihívtam a szerelőt, természetesen ő is azt mondta, hogy az a micsoda kifogyott, neki véletlenül van egy, saját tulajdona, számlát nem adhat róla. ha akarom, száz forintért beszereli Akartam. KÉSŐN JÖTT RÁ Amerikába utazik egy skót, és egész úton azon emészti magát, hogy milyen sokba kerül az útiköltség. Mikor már majdnem a kikötőben vannak, észrevesszi, hogy a hajó mellett felbukkan egy búvár, és szépen kiúszik a partra. Megvakarja a fejét, és így szól: — Ha tudtam volna, hogy gyalog is lehet jönni... NEM TUDHATJA Azt kérdi egyik turista a másiktól: — Voltál Párizsban? — Igen. — Megtanultál franciául? — Igen. — Hogy mondják franciául: hó? — Azt nem tudom, mert én csak nyáron voltam ott. MIÉRT FURCSA? Két barát betér az étterembe, és közös ebédet rendel. A két adagot tartalmazó tálon egy kisebb és egy nagyobb hal van. Az egyik mindjárt kiveszi a nagyobbikat, mire így szól a másik: — Mégis csak furcsa, hogy te a nagyobbik halat veszed ki magadnak. — Nem értem, miért furcsa — mondja a másik —, te melyiket vetted volna ki? — Mindenesetre a kisebbiket. — Parancsol!, ott van a kisebbik. FOGYÓKÚRA A kövér Kovácsné fogyókúrába kezd. Ugyanakkor a férje hosszabb tartózkodásra külföldre utazik. Három hét múlva a kővetkező táviratot küldi a férjének. — Pompás eredmény, tíz kiló mínusz, a maradék szeretettel vár. SZERÉNY A nagy művésznő közel száz esztendeig élt. Közben sokszor szemrehányást tett orvosának, hogy nem tud rajta segíteni. — Sajnos, asszonyom — mondta az orvos ■—, megfiatalítani nem tudom. — Nem is akarok én fiatal lenni — szólt a matróna —, csak az öregséget szeretném folytatni. CSAK KÁRTYÁZNI A rátarti művész szívesen kártyázott. Egy alkalommal megszokott partnerei hiányoztak, és kényszerűségből az egyik kávéházi törzsvendéggel ült le kártyázni. Játék közben a partner megkérdi: — Kedves művész úr, milyen szerepre készül? — Hallja — mondja a művész —, kártyázni muszáj magával, mert maga a partnerem, de diskurálni nem. cs=<^ ■ ■nHHUHMHHn tmm IS ■■ • A szerelem buktatói 12. Szerelem a szabad társadalomban A családi élet basái © A legkisebb kollektíva Is kollektíva •© Az egyetlen élőlény ® Valóban erkölcstelen lány? ® A legnőiesebb nő Egyedül az osztálynélküli társadalom teremti meg a szabad házasélet anyagi és erkölcsi feltételeit, mert megszűnteti az ember megalázott- ságát, biztosítja a férfi és a nö egyenrangúságát. A kizsákmányoló társadalmi rendekben még az ember legintimebb kapcsolatára. a házasságra is rányomja a bélyegét az emberek közti különbség, a szerelmet anyagiakért árulják, adják-ve- szik, mint a többi emberi szükségletet. A szocialista és kommunista társadalmi rendszerekben a házasság elképzelhetetlen e fórt: és nő teljes egyenrangúsága nélkül. Sok fiatal ezt ma már természetesnek is veszi. Akadnak azonban olyanok is. akik még a régi módon gondolkodnak és a bázaséletben a férfiuralom hívei. Nézzük az egyik fiatal levelét: „Sokan azt állítják. hogy a férfi és a nő e- gyenrangú. hogy a nő nem köteles engedelmeskedni a férfinak. Szerintem mindig úgy volt és úgy volt jól, hogy a feleség hűségesen követte a férjét. Hogy Is van ez ma? Ha a házastársak összevesznek, a nö nyugodtan kijelenti, hogy nincs z férfihez kötve, hogy maga is meg tud élni. Én azt hiszem, hogy a családban kell a férfi tekintélye. Amit a férfi kimond. azt törvénynek kell venni. Természetesen a férfiak közt is egyre kevesebb az olyan, aki basáskodik, parancsolgat, aki elvárja, hogy a felesége engedelmesen kiszolgálja. Viszont bőven akad olyan helyzet, amikor a családi élet minden gondja, terhe, az asszonyra hárul, amikor a férfi csak a munkájának és hivatásának él, míg az asszony a munkája mellett kénytelen elvégezni a családban minden munkát. A nőknek ilyen álcázott és rejtett kihasználásán is változtatni kell. Minden kollektívában, tehát a legkisebben, a családban is meg kell osztani a gondokat, a feladatokat, alá kell rendelni az egyéni érdeket a közös, a család érdekének. A napi élet legapróbb ügyeiben is érvényesíteni kell ezt az elvet. Hányszor fordul elő, hogy a fiatalok képtelenek megegyezni a közös elfoglaltságokban; a férfi vasárnap délután szeretne elmenni a futball-mérkőzésre. a fiatal feleség pedig ugyanakkor táncolni, sétálni vagy kirándulni szeretne. A kedvtelésekben, a szórakozásban is egymáshoz kell igazodni, egymás kedvébe kell járni, mert különben egymást érik a veszekedések. viták, nézeteltérések. A házasoknak meg kell tanul- nlok nemcsak magukra gondolni. meg kell szoknlok. hogy legjobb mindent megbeszélni, egymáshoz igazodni. Ismételjük, elméletileg majdnem mindenki elismeri, hogy a nők ugyanazokat a jogokat élvezik, mint a férfiak, de gyakorlatban még Igen sok a régi erkölcs gátlása. Nézzük csak a következő esetet: „Miféle lény lehet az — írja az egyik katona —, aki képes eljönni a kaszárnyába, ha beszélni akar az udvarlójával? Helyesen cselekedett? És ráadásul még tanítónő, sokat olvas, sportol, stb. Gondolják, hogy erkölcsös dolog katonák után a kaszárnyába járni?“ Az ilyen kérdés-felvetés már maga Is tükrözi a levélíró gondolkodásmódját. A régi (elfogás tagadja a nőknek azt a jogát, hogy aktívan résztve- gyenek a párválasztásban. „Ülj csendesen a sarokban és várj a vőlegényedre“ — így követelte a kispolgári erkölcs és a lánynak ehhez kellett alkalmazkodnia. Pedig senkinek sem Iá) jogában elítélni az olyan lányt, aki szabadon dönt és maga választja meg az udvarlóját. maga dönt, bogy kihez megy férjhez. Hasonló előítélettel néznek az olyan lányra, vagy asszonyra is. aki egyedül megy kirándulni, külföldre nyaralni, aki egymagában is el mer menni a táncmulatságokra, a kávé- házba, vagy a vendéglőbe. A mi társadalmunk azonban nem ismeri el, hogy az egyik embernek több joga legyen az életben, mint a másiknak, hogy a férfi több előnyt élvezzen, mint a nő. A boldog házasság egyik alapvető feltétele az. hogy az házastársak teljes mértékben egyenrangúak, szabadok, tisztelik egymás jogait és egymáshoz igazítják tz életüket. A nő csak akkor változik teljes emberré és valóban nővé, ha egyenrangú és egyenjogú lesz a férfival az élet minden területén, nemcsak a munkában és a kötelességek tejlesítésében. de a napi életében is, a családon belül és a párválasztásban. Következik: A boldog házasság feltételei
