Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-08-12 / 32. szám
Olaszországi benyomások ♦ RÓMAI MOZAIK A Szent Péter bazilika a Vatikánban A Forum Romanum A Colosseum romjai belülről a szerző felvételei Kardos Márta új ifjúság 5 Edward Kennedy szenátor felesége társaságában Plymouth- ban, Mary Jo Kopechne temetésén. A két idősebb Kennedy testvér politikai merénylet áldozata lett, melynek részleteit minden olvasó jól ismeri. Azóta a világ közvéleménye nagy érdeklődéssel kísérte az utolsó Kennedy fivér, Edward szenátor politikai karrierjét, mely a jelek szerint most szintén derékba tört. Az Edward Kennedy körül kirobbant botrány egy olyan eseményből fakadt, mely Amerikában mindennaposnak tekinthető. A szenátor egy hajnalba nyúló szórakozás után gépkocsijába iilt, hogy haza hajtson, illetve haza szállítsa meggyilkolt bátyja, Robert egykori titkárnőjét, Mary Jo Kopechne-t. A szerencsétlenség részleteit a napi sajiő- ból már ismerjük. A szenátor gépkocsija eddig megmagyarázhatatlan okokból áttörte egy híd korlátját és a folyóba zuhant, ö megmenekült s nyilván megkísérelte a vízbe süllyedt autóból a lányt kimenteni, ám ez nem sikerült — és csak nyolc óra múlva tett jelentést a rendőr-1 ségen. A hatóságok első intézkedése az volt, hogy elvették Kennedy hajtási jogosítványát, majd vizsgálatnak vetették alá és bíróság elé állították. A bíróság előtt bűnösnek vallotta magát, mert így az amerikai jogszabályok szerint a kéthavi feltételes börtönbüntetés kimondása után beszüntetik ellene a vizsgálatot. A szenátor nyilván ettől tartott a legjobban, mivel ügyének kivizsgálását azok az amerikai nyomozó szervek folytatták, melyek még máig sem derítették ki bátyja, Kennedy elnök gyilkosságának hátterét. Több Ízben is bebizonyosodott, hogy ezek a nyomozó szervek semmiképpen sem mentesek „némi" elfogultságtól a Kennedy családdal szemben, illetve — a Ken- nedyekke! szemben álló hatalmi körök befolyásától. A szenátor a későbbiek folyamán nyilatkozott a sajtónak és bírósági vallomásával ellentétben, ártatlannak mondotta magát. Ennek ellenére — mint közölte — azzal a gondolattal foglalkozik, hogy lemondjon tisztségéről. A nyugati világ sajtójában a Kennedy-botrány még mindig a címoldalon szerepel. A találgatások szerint a végzetes esemény a minimálisra csökkentette a szenátor esélyeit az 1972-es elnökválasztásokon. A közvélemény egyelőre inkább az ifjú szenátor oldalán áll. Politikai ellenfelei azonban minden eszközt megragadnak, hogy meghiúsítsak további politikai előmenetelét. Általában a sajtó is ellenséges álláspontra helyezkedett. Mit várhatunk egy olyan embertől, akinek az idegei egy autószerencsétlenség alkalmával felmondják a szolgálatot? — teszik fel a kérdést. Vajon képes lesz-e elviselni az ország irányításával járó állandó idegfeszültséget, vállalni a felelősséget? A sorozatos botrányokkal és tragédiákkal sújtott Kennedy család sorsa tehát ismét válságba került. Ellenben egyes pártfogói — bár ez furcsán hangzik — lelkesedéssel fogadták a tragikus autószerencsétlenséget. Azt állítják — remélvén, hogy az ifjú szenátor politikai karrierje tényleg meghiúsul —, hogy az esemény talán Edward Kennedy-t egy későbbi, még nagyobb tragédiá- Mary Jo Kopechne, a tói mentette meg. (agy) baleset áldozata. Az utolsó Kennedy fivér tragédiája A késő délutáni órákban érkeztem meg Rómába. Kíváncsiságomtól hajtva, legszívesebben azonnal elindultam volna felfedező utamra. Ám a bizonytalanság érzését fokozza, ha idegenben nincs tető az ember feje felett, s ezért némi önuralommal sikerült leküzdeni türelmetlenségemet. A la- káskérdés minden szorongásom ellenére sem okozott problémát. Hiszen már az állomáson megrohantak a közvetítők. Hangos szóval, egymást túlkiabálva arról Igyekeztek meggyőzni, miközben már-már kiszakították bőröndömet a kezemből, hogy az általuk ajánlott szálloda a legjobb, a legkényelmesebb. — Tapasztalatgyűjtéshez nincs szükségem idegen segítségre — gondoltam és erélyes mozdulattal visszaszerezve tulajdonomat, öntudatosan odéb- áíltam. Es jól tettem, mert ebben az országban annyi a kiadó szoba, mint a pelyva. Csak azt ne kérdezzék tőlem, hogy milyenek, mert dicshimnuszok a- ligha zenghetők ezekről a barátságtalan ósdi laktanyákról. De nem is csoda, hiszen a város szivében történelmi kort megért rozoga épületekben húzódnak meg, amelyek még hírből sem ismerik a karbantartást vagy tatarozást. Az első benyomásaim tehát nem voltak a legkedvezőbbek Rómában, de a továbbiak sem, különösen miután a szobák ára után érdeklődtem, Persze, aki jártas az ilyesmiben, az azt is tudja, hogy nemcsak a piacon és a boltokban szokásos alkudni, de a panziókban is, amelyeknek tulajdonosai a hálójukba vetődött idegent aligha hagyják dolgavégezetlenül távozni. Különben is a lealkuvás- ra váró felárat jóelőre hozzácsapták a szoba árához, úgy hogy nem fizetnek rá az üzletre. Aki ezt nem tudja, drága tandíjat fizet, már csak azért is, mert valamennyi szobának — még az előkelő szállodákban lévőknek is — közös hibája a fülsiketítő lárma. Hiába zárom be az ablakot, hiába húzom le a redőnyt, a fülembe dugott vatta sem segít. A levegőt a nagy hőségben sikerült ugyan kirekesztenem a szobából, de a kíméletlen tülköléssel vegyes dübörgés talán még erősebbé vált. De ami nem kellemes a fülnek, annál nagyobb élvezetet nyújt a szemnek, Érdemes kitekinteni az ablakból az éjszakai városra, a transzparensek és reklámok fényárában úszí téren két irányban, négy sorban hemzsegő gépkocsik nyújtotta sztnpompára. Sárga és vörös fények választják kettf az úttestet, aszerint, hogy i közelgő kocsik elülső, vagy « távozók hátsó lámpáira esik tekinteted. Az utcai átkelést a szemaforoknak kellene megkönnyíte- niük, melyekből azonban — úgy tűnik — nemcsak Prágában vagy Bratislavában, de a; olasz fővárosban, sőt Nápolyban sincs elég. De ez a hián; itt senkinek sem okoz fejtő rést. Nemcsak azért, mert i járókelők rendkívül fegyelme zetlenek, hanem azért is, mer a gépkocsivezetők hihetetienü óvatosak és rendkívül elözé kenyek a járókelőkkel szem-' ben. Ezzel magyarázható a gyakorta felhangzó élénk fékcsikorgás, melyet hálás mosollyal nyugtáznak a túlsó oldalra át- surranők. Bezzeg Prága utcáin aligha kísérelhetné meg valaki ezt a vakmerőséget anélkül, hogy öngyilkosjelöltnek, vagy őrültnek ne tartanák, nem beszélve arról, hogy olyan gorombaságokat vágnának a fejéhez a kocsivezetők, amelyekben nincs mindennap része. De hát Itáliában vagyunk, ott, ahol a jó modor, a türelem és az udvariasság bevett szokás. Talán éppen azért oly kevés a közlekedési baleset. Ám a magafajta külföldi csak nehezen szokja meg ezt a „fegyelmezett“ fegyelmezetlenséget és csak végső esetben, kénytelen-kelletlen szánja rá magát a kockázatra. De hát mit tegyen, amikor sietős az útja és hiába keresi a szemafort vagy a zebrát? Még jó, hogy ez a bizonytalansága nem tart. sokáig. Néhány - nap leforgása alatt úgy közlekedik ebben a zsibvásárban, mintha Róma utcáin nőtt volna fel. Feledhetetlen élmény az éjszakai séta Rómában, olyan, amelynek emléke állandóan visszatér és soha semmiféle más benyomás él nem homályosltja. A Forum Romanumot és közelében a Colosseum romjait még megérkezésem estéjén megtaláltam. Először a térképen, majd a valóságban is. Enélkül képtelen lettem volna nyugvóra térni. A mesterien megvilágított antik oszlopsorok, diadalívek, szobrok, fontánák, a középkori épületromok különös hatással vannak az idegenre. Órák hosz- szat elnézné, mégsem tud betelni velük. De az emberekkel sem. Bármerre jár. bárkit megszólít, mindenütt a legnagyobb készséggel találkozik. Szívesen útbaigazítják, örömmel tereferélnek, azaz tereferélnének, ha megértenék egymást. Mert az egyszerű nép az olaszon kívül más nyelven errefelé nem igen beszél. így azután, ha boldogulni akarsz, szerény latin szókészleted igénybevétele mellett töbDnyire a két kezedet, de a lábadat is segítségül kell hívnod. Persze a végnélküli mutogatásból következő félreértésekkel is számolnod kell és jőt is mulatnál rajtuk, ha nem te volnál a károsult fél, aki hosz- szas bolyongás után sem találta meg a keresett múzeumot vagy teret. De ettől a fogyatékosságtól eltekintve az olaszok becsületesen felkészültek a rendkívüli idegenforgalomra, s ezzel kapcsolatban persze a külföldiek tájékozatlanságára is. Az örökös alkudozásra gondolok. Erre ugyan tapasztaltabb ismerőseim már odahaza figyelmeztettek, ám aki nem szokta meg, annak némi nehézséget okoz. Mert mi tagadás, eléggé kínos dolog pirulás nélkül a kért összeg felét felajánlani. Emellett, ha igyekezetedet siker koronázza, föltétlenül az az érzésed, hogy még olcsóbban is megkaphattad volna a keresett árut. A kereskedők azonban nem sértődnek meg, sőt úgy tűnik, szinte megkövetelik és az érdeklődés jelének tartják az alkudozást. Különben a bolhapiacon, a kért áruval még utánad is szaladnak, vagy vissza rángatnak sátraikhoz, hogy újabb és újabb árut kínáljanak fel az elutasított helyett. Mert Olaszországban egészen más a helyzet mint nálunk. Míg idehaza örülsz, ha az elárusítónő észrevesz és udvarias kérésednek engedve ímmel- ámmal ugyan, de mégiscsak eléd tesz valamilyen árut, itt megszédít az árúbőség és magad sem tudod, melyik mellett döntsél. Ezzel az árubőséggel és persze a nagy konkurenciával magyarázható, hogy noha a kirakatok roskadoznak a csábítónál csábítóbb szövetektől, konfekciótól, cipőktől, ékszerektől és egyéb számunkra becses holmiktól, az üzletek többnyire konganak az ürességtől. A tulajdonos a boltajtó előtt ásítozik vagy a szomszédjával beszélget, hogy agyonüsse a napot. önkéntelenül is arra gondolsz: vajon miből élnek ezek a kereskedők? Csupán az élelmiszerboltokban mozgalmasabb az élet, bár a sorbanállás Itt ismeretlen fogalom. Számunkra azonban szokatlan és nem könnyíti a bevásárlást, hogy az élelmiszerboltok eléggé szakosítottak. Ez azt jelenti, hogy pl. a latteriá- ban, azaz a tejcsarnoknak a tejen és tejtermékeken kívül mást nem árulnak, még kenyeret sem. Ehhez járul, hogy a- ránylag kevés a pékség, ami azonban valószínűleg csak nekem és hozzám hasonló „megszorult" külföldinek tűnt fel, mert a mi fő táplálékunk a borsos árak folytán a tej, sajt és persze a kenyér, mely kizárólag búzalisztből készül s ezért gyorsan kiszárad. Ebbe azonban könnyűszerrel beletörődik az, aki szereti az olaszok nemzeti ételét, a makarónit és a spagettit. A paradicsommártással nyakonöntött főtt tésztáknak itt ugyanolyan a keletje, mint nálunk mondjuk a „knédlinek" vagyis a cseh gombócnak. Persze főleg a bennszülöttek körében. A turisták inkább a gyümölcsöt részesítenék előnyben, ha... De ez sem olyan egyszerű, mint ahogyan elképzeljük. Mert délvidéken vagyunk, ugyan, ott ahol a narancs is megterem, ám a mi számunkra mégis elérhetetlen. Kilója pénzünkre átszámítva 18 koronába, de sokhelyütt még többe kerül, aszerint, hogy milyen színvonalú boltba térsz be. A ropogós cseresznye pedig még ennél is sokkal drágább. Ez egyébként az egyetlen árucikk, ahol az alkudozás sem használ. A kereskedő csökönyösen kitart az eredeti ár mellett, mégha vevők hiányéban romlandó áruról is van szó. így azután nem marad más hátra, mint hogy gyakori szom- jadat a parkokban sűrűn előforduló szökőkutak ivóvizével enyhítsd. (Folytatjuk)
