Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-07-29 / 30. szám
10 Kürti András: Egy mindnyájunkért — Örömmel tudatom, kedves Boda szaktárs, hogy az Igazgatóság döntése alapján, kéthónapos bentlakásos cirókatan- folyamra küldjük magát. Mi erről a véleménye? — Köszönöm a bizalmat, tisztelt Mike kartárs, de nem egészen értem, miért esett éppen reám a választás?! A műhelyben cirókamunkát évek óta kizárólag én végzek. Ezzel szemben a többieknek halvány gőzük sincs a cirőkázásröl. Szerintem inkább őket kellene kitaniitatnl! — Hol él maga, Boda szaktárs? Tanfolyamra csak ilyan személyt illik küldeni, aki a tanfolyam anyagát már prímán ismeri. Az ilyennel biztosan nem vallunk szégyent. De nem is ez a lényeg. Felülről már több ízben figyelmeztettek, tűrhetetlen, hogy mi nagy clrókamunkákat vállalunk, s ugyanakkor az üzemben senkinek nincs meg a hivatalos cirókázó- képesitése. Az a darab papír úgy kell nekünk, mint egy falat kenyér. A vállalat érdekében kérem, menjen el a tanfolyamra. Rendben van? — Rendben van, elmegyek.-0— Kedves Boda szaktárs! Először is gratulálok a sikeres vizsgához, és egyúttal boldogan közlöm, hogy az igazgatóság magát javasolta a jövő héten kezdődő egyéves cirókarmaróka iskolára. Remélem, örül neki? — Az igazat megvallva, nem nagyon. Azt hittem, most már újra nekiláthatok a munkának. Mondja, kedves Mike kartárs, nem volna célszerűbb ezúttal egy másik szaktársat küldeni? — Szó sem lehet róla. Gondolja meg, maga a cirókatan- folyam elvégzésével úgyszólván lerakta az alapokat a magasabb fokú ismeretek, a cirőka-maróka elsajátításához. Ettől függetlenül, míg maga távol volt, néhány szaktárs begyakorolta magát a cirókázásba. Egész szépen fejlődnek, bűn lenne visszahelyezni őket a bergengóc gép mellé. Szóval: vállalja? — Mit tehetek, vállalom.-0— Mindnyájan büszkék vagyunk magára, kedves Boda szaktárs, hogy kitüntetéssel végezte el az egyéves iskolát. Ezzel mintegy önmagát jelölte a holnap induló hároméves ..Ciróka-maróka — itt szalad a nyulacska!“ felsőfokú tanfolyamra. A technika Jelen szédületes fejlődése mellett nem boldogulhatunk olyan kvalifikált szakmunkások nélkül, akik túl a ciróka-marőkán azzal is tisztában vannak, hogy merre szalad a nyulacska. Meg vagyok győződve róla, hogy ezt maga is belátja, nemde? — Nemde! És mondja Mike kartárs. én már ezentúl mindig csak iskolába fogok járni? — Nézze, Boda szaktárs, magának kitűnő feje van, lényegében az egész gyár helyett maga tanul. Ez nagy felelősség! Meg aztán más bibi Is van. Igaz. hogy képesítés nélkül, de ma már jó néhány tucat szaktárs brigádban cirókázik és marókázik. Nem vennék jó néven, ha most az ön személyében egy gyakorlatlan szaktársat raknánk közéjük. Egy szó mint száz — magának az iskolában van a helye. Vállalja? — Kénytelen vagyok.-0— Kedves Boda bácsi! Engedje meg, hogy nyugdíjba menetele alkalmából az egész kollektíva nevében forró szeretettel köszönjem meg azt a sokévtlzedes áldozatkész, tanulást. amivel mindnyájunk válláról levette a szakmunkás-továbbképzés súlyos problémáját. Boldog öregkort kívánunk magának, és sok sikert a nyugdíjasok részére szervezett „Hamu az nem Mamu“ tanfolyamon. <?P (a tii jr oo, t fr VÉRBELI TAKARÉKOSSÁG Ford közel száz éves korában halt meg. Nagy temetése volt. Hat ember vitte a koporsótát. Ütközben egyszerre csak felemelkedett Ford, és így szólt: — Miért nem tesztek a koporsó alá négy kereket, megspórolhatnátok hat embert. A NEMESSÉG HÁTRÁNY Egy űr felkeresi a skótot a lakásán: — Uram, azért jöttem, hogy megkérjem a lánya kezét. Tisztességes, becsületes ember vagyok, nemesi családból származom, előne vem van... — Akkor nem lesz a dologból semmi — vágott közbe a skót. — Miért, kérem? — Mert ha én magának sürgönyözni akarok, egy szóval többet kell fizetnem. FIGYELMEZTETÉS Két hatalmas bernáthegyi kutya megy az utcán. Egyszerre csak szembejön velük egy kis pincsi, mire az egyik bernáthegyi gyors futásnak ered. A másik bernáthegyi utána, és amikor utoléri, megkérdezi: — Nem értem, hogy ijedhettél meg annyira ettől a kiskutyától!? — Nem érted — válaszolta a másik —, hát ha nem érted, figyelmeztetlek, hogy ennek a kiskutyának van a leghidegebb orra a városban. EZ CSAK OK? A skót házasságközvetító egy szép napon maga is megnősül, és elvesz egy borzalmasan csúnya, öreg ha- jadont. Barátai megbotránkozva kérdik tőle: — Hogy lehetséges az, hogy házasságközvetítő létedre éppen magadnak szereztél ilyen ronda házastár- sat? — Tudjátok — sóhajtotta a skót —, a nő ügyfelem volt, de a kutya se akarta elvenni. — Na és? — Na és a nő előre befizette a províziót, és nekem i»m volt szivem visszaadni. . v \!( ]>• '■ s \Il.. '« LEHETETLEN Arisztid és Tasziló kártyázik a klubban. A- risztidnek sehogysem kedvez a szerencse, folyton veszít. Mikor már minden készpénzét, továbbá aranyóráját és a pecsétgyűrűjét is elvesztette. felteszi csinos, fiatal feleségét. Üj- ra veszít, mire kivesz a zsebéből egy kulcsot, átadja Taszilónak és így szól: — Ez a kulcs a feleségem hálószobájának a kulcsa, parancsolj, kérlek. Tasziló fogja a kulcsot, és rögtön elrohan Arisztidék lakására. Egy negyed óra múlva visszajön a kávéházba, és dühösen mondja A- risztidnek: — Te csaló, te gazember, te felteszed a feleségedet, és "mikor odarohanok, kiderül, hogy ott van nála Agenor, akivel javában csókoló- zik. — Agenor? — tiltakozik Arisztid —, az lehetetlen. — Miért volna lehetetlen? — Mert Ageronnal én még soha életemben nem kártyáztam, kérlek.-• * rs a ÉS A szerelem buktatói 16. A boldogtalon tztrolmesok Az első szerelem • Szerelem volt? • Hogy lehet a legkönnyebben ismerkedni? • Az érzelmi zsarolók • Vz öngyilkos boldogtalan szerelmes Természetesen létezik boldogan végződő első szerelem is. Van olyan házaspár is, aki első szerelemből házasodik, és boldogan éli le egész életét. A legtöbb első szerelem azonban nem végződik házassággal. Szerencsés véletlen csupán, hogy már az első alkalommal olyan fiatalok akadnak össze, akik egész életükre egymáshoz kötik az életüket. X tapasztalat mutatja, hogy a legtöbb ember a későbbi szerelmei közül választ élettársat. Mégis mindenki romantizálja, idealizálja első szerelmét, a- mely pedig sikertelenül végződött. Ennek elsősorban az első élmény újszerűsége, felejthe- tetlensége az oka, és ahogy az Idő halad, egyre inkább rózsaszínre festi a képzeletünk. Sok fiatal panaszkodik, hogy az „első szerelme“ kudarccal végződött, nem viszonozták. Ezek az úgynevezett gyermekszerelmek, vonzódások csupán. Megismerkednek a táncmulatságon, a fiű hazakíséri a lányt, találkoznak néhányszor, moziba járnak és megesküsznek, hogy sírig hűek maradnak egymáshoz. És aztán az első csókok után, néhány hét múltán megállapítják, hogy már nincs mit mondaniok egymásnak, hogy más fiúval vagy lánnyal ugyanolyan jól érzik magukat, mert azok is érdekesek és kitűnően táncolnak. így múlik el lassan az „első gyermekszerelem". Sokan kérdik, hogy miért. Nézzük néhány levél kitépett mondatát: „Komoly ismeretségem volt és már nem érdekel. Mit tegyek? A lány már férjhez akar menni“. „Megismerkednek a táncmulatságban, a fiú hazaktséri a lányt. Megállapodnak, hogy a következő mulatságon ismét találkoznak. A fiú azonban erre a mulatságra már más lánnyal 1ön. Mit tegyen ilyenkor az első lány?" Mit gondoljak az olyan katonáról, aki egy egész estét együtt tölt a lánnyal, szerelmet vall neki, aztán ír egy levelet, megígéri, hogy ismét eljön. de soha többé nem jelentkezik“. És tgy folytathatnánk tovább. Viszket a nyelvem, szívesen megkérdezném a harmadik levél frójától: mit gondoljunk az olyan lányról, aki az első este megengedi, hogy „szerelmet valljanak" neki, és azt még komolyan is veszi. Azonban nem azért idéztük a Károm levelet. hogy mindenkit kioktassunk. Csupán arra szeretnénk rámutatni, hogy mily könnyelműen okoznak egymásnak fájdalmat a fiatalok. Hiszen mind a három levéltöredék világosan mutatja, hogy szó sem lehetett igazi szerelemről. Sokan kérdezik, hogy miként és hol lehet a legjobban ösz- szeismerkedni, de főleg miként ismerheti meg egymást -alaposan két fiatal. Talán furcsán hat, ha azt mondjuk, hogy legkevésbé a táncmulatságokon lehet kiismerni egymást, — de tgy igaz. Nincs kifogásunk a táncmulatságok ellen, hiszen minden e- qészséges fiatal kedveli a táncot és a zenét: de most egészen másról van szó. A tánc- mulatságon mindenki kedves mindenkihez, az emberek a legjobb oldalukról mutatkoznak meg, jól öltözöttek és az intim világítás is segít, no meg az italok abban, Hogy az ember mindent rózsaszínben lásson. Ä nappali fényben, hétköznapon, munka közben, mindenki és minden másnak tűnik. Munka közben, közős tevékenységben leKet legjobban megismerni egymás gondolkodását, világfelfogását, emberi tulajdonságait. A szerelmet nem lehet kikényszeríteni. Sokan megfeledkeznek erről és különböző eszközökkel próbálják partnerüket szerelemre kényszeríteni. A gazdasági, anyagi kényszerítő körülményekről már beszéltünk. Szóljunk most az erkölcsi, jobban mondva az erkölcstelen eszközökről. Egyik leggyakoribb eset az öngyilkossággá! való fenyege- tődzés. „A katona együtt jár egy lánnyal - Írja egyik levélírónk -. Bizonyos idő múltán rájön, hogy pillanatnyi fellángolás volt az egész. De a lány komolyan beleszeretett. Ä katona nem szől, mert fél, hogy a lány kárt tesz magában. Ezt egyszer meg is mondta neki. Mit tegyen?" Világos, hogy a lány a katonát zsarolni próbálja. Hogyan viselkedjék vele? Becstelen eszközökkel szerzett szerelmet nem ismerhetünk el jogosnak. Világos, hogy a lány tiszta eszközökkel képtelen volt magához láncolni a katonát, ezért fenyegetödzik öngyilkossággal. Tisztességes, emberséges módon a katonának jogában áll a szakítás, sőt helyes, hogy szakítani akar. Nem hátrálhat meg a zsaroló előtt. Vagy talán egész életében alakoskodjon? A katona helyesen teszi, ha a szülőkhöz, barátaihoz, a lány barátnőihez fordul segítségért, hogy hassanak a lányra. Nem könnyű feladat, de nem marad más megoldás, ha nem akarja, hogy egész életében lelkiismeretét egy lány öngyilkossága nyomja. Nem könnyű feladat, de erről majd legközelebb. Következik: Még egyszer e szerelmesekrő’ boldogtalan
