Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1969-07-29 / 30. szám

Párbeszéd Kodessal \ |an KODES D: Nemrég találkoztam ItH lavorskyval, aki, mint tudtuk, edit valahol Nyugat-Németországban. Megkérdeztem, mióta teniszezik ott? Azt jelel­te, hogy féléve, de azalatt az idő alatt többet teniszezett, mint gályajutása során összesen. FAmondta, hogy reggel jélnyolckor kezd és az ebédszünetei leszámítva este Hétig játszik. Megrémített ez a rabszolgasors, s megérdek- lödtem, hogyan lehet mindezt kibírni? Janor- skQ, a férfiak csoportiának az a tagla, aki soha, semmilyen körülmények között sem pa­naszkodik, így válaszolt: Tudod, a teniszpá­lyáról a városi templom tornyára látok. Az óra tlzenötpereenként üt, s ahogy zenél a szerkezete, mindig azt mondogatom magam­ban: Megint három márka csúszott a zsebem­be! Mikor mindezt elmondta, arra gondoltam, hogy a teniszező öregsége kegyetlen és sivár. Mit szól ön ehhez? KODES: Borzalmas, egyszerűen borzalmas. D: Akkor hát forduljunk vissza a teniszező fiatal­korához — és kérdezzük meg: mindig szíve­sen teniszezik? KODES: Igen — csak néha nem. D: Mikor nem? KODES: Ha ki vagyok merülve. D: Valami nehéz torna után? KODES: Akkor három napig még az ütőt sem kívánom látni. D: Van még más eset is? KODES: Ha nem megy a táték, akkor Is undorodom a tenisztől. D: Megtörténik, hogy egy verseny közben nem akaródzik? KODES: Ott nem, mert ott vagy kinyírnak, és akkor mese nincs, úgyis menni kell, vagy én nyírom ki sorba az ellenfeleimet, és akkor egyre Jobb a hangulatom, mert iönnek a lobbak. D: Jobb ellenfelek ellen szívesebben játszik? KODES: Természetesen. 0. Mindig? KODES: Mindig. A gyengék ellen sihasem élvezem a játékot. D: Ez azt jelenti, hogy szívesen játszik olyan meccset is, amelyben szinte biztos, hogy ve­reséget szenved? KODES: Igen. Ha 40:60 a vereségem valószínűsége, bol­dog vagyok. D: És ha 10:90? KODES: Akkor még boldogabb, mert akkor még többet tanulhatok. D: Egy vereségre álló találkozót nem hagyna ott legszívesebben még a befejezés előtt? KODES: Még sohasem tettem Ilyesmit, de sokszor fo­hászkodom magamban: Bár már vége lennel D: Fél némelyik meccstől? KODES: Mindenki fél. Minél jobb a teniszező, annál gyorsabban levetkezi félelmét. D: A csapatküzdelmet vagy az egyéni versenyt szereti jobban? KODES: Az egyénit. A csapatversenyben több az Izga­lom. D. Ml fáj jobban? Mások kritikája vagy a lelki- ismeret furdalásai? KODES: Ha row a hargulatom, minden duplán fáj. D: Megt* é-t-e már, hogy az ellenfél kivédi leg­veszélyesebb labdáit ts, és nincs több fegy­vere? KODES: |ó a fonákom, s ha megy a játék, még nem fordult elő, hogy ne üljön be. Ha viszont nem megy... D: ön látja a saját fejlődését? KODES: Mindenki látja, én nem veszek észre semmit. D: De azért valamit csak észrevesz? KODES: Többet bírok fizikailag és nyugodtabb vagyok. (A beszélgetősbe j. Skála fényképész szól be­le). S: Drobnfj azt állítja Ködeiről, hogy a szerváit kell tökéletesítenie, s akkor világmárka. KODES: Gyakorolom Is, de egyelőre nincs eredmény. Például beállítok a pálya túlsó sarkába egy cipőpasztás dobozkát, s néha ötből négyszer eltalálom a szervámmal, néha meg egyszer sem — harmincból. D: P.zek szerint technikai fogyatékosságai van­nak? KODES- Bizonyára. Például gyengén megy a tenyeres­kapás ütés. de ha megy a játék, azzal sin­csenek bajok. D: És ha nem megy? KODES- Akkor marad a fonák, az nem hagy cserben soha. D: És most — miért dicséri annyira pszichikai kiegyensúlyozottságát? KODES: Azért, mert megismertem őket. D: Kiket? KODES: A csillagokat. D: És ez olyan fontos? KODES: A legfontosabb. Muszáj velük együtt az öltö­zőben ülni, tréfálkozni, beszélgetni, rá kell jönni, hogy ők is emberek, olyanok, mint én, hogy éppen úgy reszketnek mint én, mert a nehéz találkozók előtt ők is remegnek. Min denk: remeg. Látná csak Lavert, amikor az öltözőben a wimbledoni negyeddöntőre készü lődik! Aki mindezt nem látja saját szemével, sohasem veri meg őket. Jöhet egy ismeretlen, jőledzett fiú, aki mindent tud, s mégis úgy leég, mint a papír. Lehetetlen, hogy a föld­kerekség öt-hat legnagyobb versenyét meg­nyerje az, aki előzőleg — éveken át — nem szenvedett ezektől a sztároktól vereséget. Az újak, a mostani nagyágyúk annak idején ügy futottak ki Laverrel együtt a salakra Wim­bledonban, mint a tanoncok. D: A játékosok alakítják ki maguk körül ezt a sajátos atmoszférát? KODES: Nem mondanám — az magától alakul ki, már a nevek is elködösítik az embert, megérkezik az ember és ott látja szöszmötölni Newcombet, amott Laver iszik valami szörpöt, Rosewall sétálgat — a vtlághírességek egész raja veszi körül az embert, s már attól begyullad. D: Van-e olyan ütése, amit senki sem tud lob­ban a világon? KODES: Talán a keresztfonák, csakhogy... D: Miféle csakhogy? KODES: Már mindenki olvasta. D: Mi az, hogy olvasta? KODES: Eleinte senki sem tudta kivédeni, mert nem várta. Ma már megtanultak felkészülni rá, megelőzni, helyezkedni. A salak körül állók azt mondlák erre, Kode? megállt a fejlődés­ben. A fenét álltam meg! Az ellenfelek lesték el fortélyaimat. Ez történt a Zednlk-féle ado­gatással Is. D: Mit szeretne teniszezőt pályája folyamán el­érni? KODES: Ha rááldozom a fiatalságom, a hat nagy torna valamelyikét meg kellene nyernem, nem gon­dolja? D: Igen, gondoltam rá. KODES: Azonkívül nagyon örülnék, ha egyszer bejut­nák a Davis Kupa döntőjébe. Vannak esélye­ink. Az ember mindig többet akar. D: Uralkodik magán? KODES: Ha hideg zuhanyt kapok, elgondolkodom. D: Skobla valaha meghatározta az eszményi súly­lökő körvonalait: legalább 195 cm magas le­gyen, és 120 kiló súlyú. Van eszményt teni­szező-alkat? KODES: A súly és a magasság nem játszanak döntő szerepet. A legjobbak között akad nyúlánk és pöttöm Is. Laver például nálam Is alacso­nyabb. D: De valamiben csak kell lennie döntő különb­ségnek!? KODES: Hogyne! A fejben. A szívben, amely kibír min­den vereséget, átsegít minden akadályon. D: Tehát a szívós akarat, a meg nem torpanás? KODES: Én megnyertem a diákbajnokságot, az Ifit, a juniort, itthon megvertem mindenkit, meg­nyertem a felnőtt bajnokságot, aztán elutaz­tam az első nemzetközi tornára és rájöttem, hogy semmit sem tudok. Ogy játszottak ve­/ lem, ahogy akartak. D: Ezek szerint a teniszező a macskához hason­latos. Szívós, elnyühetetlen, agyonverhetetlen. KODES: Nézze, Newcombe ellen kétszer vezettem az utolsó szettben 4:l-re. Ilyen állásnál általá­ban mindenki összeroppan, egyszerű hibákat vét, veszít. Szépen készül a kivégzésre. Ez az ausztrál nem rontott semmit, és győzött. Érti ezt? D: Nem. De azt elhiszem és megértem, hogy ön magánkívül volt? KODES: Még egyszer-kétszer elpáhol, de aztán már én jövök sorra! D- És ériem azt is. hogy az ember, aki huszon­három esztendős, mint ön, és ilyen tisztán józanul látta n dolgokat, egyszer sorra kerül, eljön az ő ideje is. Minden iát Kode* úri J. DIETL -s -bt­Dopping? Ez az amerikai versenyző nemsokára rajthoz áll. és nekivág a halállal szegélyezett útnak. Most valószínűleg nem gondol semmire, ami össze­függne a versennyel, és ha egészen őszinték a- karunk lenni, elárulhatjuk, hogy még azt is sejt­jük, mi az, ami megfordul fejében e szép szí­nésznő láttán. Néhány egészen meszesagyú öreg­úr pedig máris paragrafusokon töri a fejét; a doppingról szőlő szabályzatban mindeddig az áll, hogy vegyi összetételű szerek használata nevez­hető csak doppingnak versenyzés előtt vagy köz­ben. Ez a leányzó viszont sem tabletta, sem fo­lyadék, Mégis doppingszer, mégis van doppingo­ló hatása. Vajon mikor lép életbe az eltiltó, újabb sza­bályzat? -bt­* Az Új Ifjúság sportrovatának AUTOGRAM-MŰZEUMA: Dékány Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom