Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1969-07-22 / 29. szám

Párthatározat a gyakorlatban Beszélgetés Stefan Ferencei elvtárssal az SZLKP dunaszerdahelyi járási bi­zottságának vezető titkárával A CSKP KB plénumának áprilisi és májusi határozatai fon­tos lépések voltak az ország politikai és gazdasági konszo­lidálása felé. Ezek a határozatok mutatják a kiutat a vál­ságból és a feszültségből. Persze minden határozat gyakor­lati értéke akkora, amennyire ezt a pártszervezetek min­dennapi munkájában érvényesíteni sikerül. Ezért látogat­tunk el a dunaszerdahelyi járási pártbizottságra, hogy ér­deklődjünk, a járás pártszervezete mit tett és mit kíván még tenni a májusi piénum határozatainak gyakorlati alkal­mazása érdekében. Kérdéseinkkel a SZLKP JB elnökségének vezető titkárához Stefan Ferencei elvtárshoz fordultunk: Új Ifjúság: Milyen intézkedéseket foganatosított eddig a JB a májusi plenum határozatainak gyakorlatba való át­vitele terén: és mik a további terveik? Ferencei elvtárs: A CSKP KB plénuma után mi is összehív­tuk a JB plénumát, amely aprólékosan értékelte a JB elnökség, a piénum és az alapszervezetek eddigi munká­ját A munka értékeléséből leszűrt tapasztalatokból kiin­dulva az elnökség és a piénum munkatervét átdolgoztuk és összhangba hoztuk a májusi piénum határozataival. Je­lenleg ugyanezt teszik az alapszervezetek. A járás terü­letén működő 182 alap szervezet értékeli munkáját és ha­tározatokat hoz, megszabja további politikai munkája irá­nyát. Egynéhány alapszervezet már meg is küldte az érté­kelési anyagot és határozatait. A JB októberre tervezi, hogy felülvizsgálja az alapszervezetek munkáját, és ott. ahol esetleg csak formálisan foglalkoztak a májusi hatá­rozattal, individuális politikai munkával akar segíteni. Mi­vel járásunk jellege túlnyomórészt mezőgazdasági, pil­lanatnyilag minden erőt a betakarításra kell összponto­sítanunk. Megnyugtató, hogy mezőgazdasági üzemeink na­gyon becsületesen készültek fel az aratásra. Érvényes ez egyaránt a gépek előkészítésére és a szervezési előké­születekre. Ha ehhez hozzáteszem, hogy dolgozóink mun­kaerkölcse magas színvonalon áll, és a termés is bizta­tónak ígérkezik, azt hiszem nyugodt lelkiismerettel kije­lenthetem —■ járásunk maradéktalanul eleget tesz bea­dási kötelezettségének. Problémánk csak az elraktáro­zással lesz. mivel kevés a tárolásra alkalmas helyünk. Az elkövetkező időszakban igyekezetünket főleg az ideoló­giai munka elmélyítésére és a párt vezető szerepének megszilárdítására akarjuk irányítani. Külön feladatnak te­kintjük a nálunk működő kerületi magyar tannyelvű marx- lenini esti egyetem hallgatóinak toborzását. Összegezésül talán még azt mondhatnám, hogy igyekszünk olyan lég­kört teremteni a járásban, amely biztosítja a nyugodt munkát és életet. Új Ifjúság: Akadtak-e valamilyen nehézségek vagy problémák a májusi piénum határozatai teljesítésében? Ferencei elvtárs: Semmiféle különleges probléma eddig nem adódott. A földmüveiésben dolgozók valahogy józanabbul, higgadtabban ítélik meg a helyzetet és így egy-két, főleg tájékozatlanságból eredő félreértésektől eltekintve, az el­múlt hónapok is mentesek voltak minden szélsőségtől és válságtól. Új Ifjúság: Titkár elvtárs említette, hogy több alapszervezet­től már befutottak a munkájukat értékelő anyagok és a májusi plénumra reagáló határozatok. Hallhatnánk valami konkrétat is ezekből a határozatokból? Ferencei elvtárs: A határozatok tartalma két irányú és egé­szen konkrét. Egyrészt politikai, másrészt viszont gazda­sági beállítottságúak. A sokból két példát szeretnék meg­mutatni. A csallóközcsütörtöki Kilencéves Alapiskola párt­csoportjának határozatában többek között ezt olvashat­juk: „Mint pedagógusok és iskolai dolgozók élesen elitéljük az iskola) dolgozók körében mutatkozó jobboldali elhajlásokat. Teljes mértékben helytelenítjük a történelem revideálására tett törekvéseket, melyek a marx-lenini tanításokkal szem- bemelyezkednek. Mindenkinek tudomásul kell venni, hogy a világ kettéosz- tottsága és az ellentétek megmaradtak a második világháború után is, s mi több, napjainkban ezek az ellentétek még jobban elmélyülnek. Ebből az aszpektusból kiindulva, még nagyobb szükség van a szocialista tábor országainak összefogására és hogy a legerősebb állammal, a Szovjetunióval népeink még jobban fenntarthassák a kapcsolatot, ahhoz okvetlenül szük­ségesnek tartjuk az orosz nyelv tanítását az iskoláinkban. Szégyenteljes körülmény ugyan, de orvosolható, hogy akad­tak pedagógusok, akik az elmúlt események hatására akadá­lyozták vagy egyszerűen szabotálták a tanítás menetét. Ezek­kel szemben is helyes intézkedést kérünk, hogy a jövőben ne gátolhassa senki ifjúságunk kommunista szellemben való ne­velését.“ A gombai Állami Gazdaság pártcsoportjának határozatában viszont ilyen kitétel is van: „Az ideológiai és a politikai munka mellett kötelezzük magunkat, hogy nehézségeink ellenére is 11 vagon húst és 500 000 tojást terven felül leadunk.“ E két példa is igazolja fenti állításomat. Új Ifjúság: Köszönjük szépen a beszélgetést és felelősségtel­jes munkájukhoz sok sikert kívánunk. (beszélgetett -hr­Ardamica Ferenc: fim Í imakokaván született. Apját, aki üvegfúvó volt, csak fényképről ismerte, elesett az első világ­háborúban. Anyja tizenegy gyermeket szült, ö volt a negyedik, aki életben maradt. Anton Gasperík édstapja mesterségét folytatja. Először Zlatnón, később Utekácon, majd Nová Banán. Azután, hogy nem akadt számára munka, Chyzná voda és Koprás mellett alagutat épít. A Szlovák Nemzeti Felkelés Lőcsén éri, szerencsétlen­ségére Breznón megsebesült, s rövid ideig horcképtelen. Felgyógyulása után csatlakozik a „Sztálin“ nevű egyesült partizánhrigádhoz, melynek parancsnoka a legendás hírű Michail Illiaronovics Sukajev alezredes volt. A „Sztálin“-brioád főleg 1944 novemberében és decem­berében okozott jelentős károkat a fasisztáknak. Novem­ber első felében elfoglalta Tisovecot, néhány napig tar­totta, és onnan bonyolította le sikeres akcióit. A Tisovec —Polhora vasútvonalon lévő, a németek által erősen őr­zött híd felrobbantása, valamint néhány nappal később a polhorai német helyőrség szétverése szintén a brigád műve. Felesége — Ruzena asszony érdeklődve hallgatja be­szélgetésünket. Többnyire akkor szólal meg, amikor fér­jét elnémítja a szerénység. — Hét hónapig semmit sem tudtam felőle, azt sem, hogy él-e, vagy halott. Ott maradtam két gyermekkel és a bőröndökkel. Sokat nélkülöztem... Az állandó evakuá­lások során mindenünk odaveszett. jkem sem volt könnyű — mondja Anton Gaspe- ■ík. — A falvak többségét megszállták a néme­tek. Az is megtörtént, hogy 14 napig késett az ellátás. Csak a legnagyobb nehézségek és életveszély árán jutottunk hozzá. EmlÄszem, egyszer már nem bírtunk parancsolni éhségünknek. Az erdőben egy fehér kecske lenyúzott bőrére és kifolyt beleire bukkantunk. (Valószí­nű. hogy egy előttünk járó partizáncsoport luculluszi la­komájának maradványa volt. (A beleket kimostuk, meg­sütöttük, a kecske bőrét úgyszintén. Vígan ropogtattuk.) A szőrt elemésztették a lángok.) Azután orosz bajtársairól beszél, akik kivívták tiszte­letét. Megosztoztak a kalácsmaradékon, vagy az utolsó cigarettán, mely szájról szájra járt, amíg el tiem fogyott. Csodálta az élvonalban harcoló bárisnyákat, és az orosz tiszteket, akik egyetlen sebesültet sem hagytak el, s akik százötven méterrel is megelőzték közkatonáikat a harc­ban. — Ez a módszer azért szúrt szemet, mert a mi tiszt­jeink bizony hátulról küldték előre parancsaikat. Az orosz tisztek meg inkább hátrakiabáltak. A Tisovec körüli rajtaütésekből főleg a polhorai harcok élnek ma is emlékezetében. Élete egy hajszálon múlott. — Sem én, sem Rys főhadnagy nem vettük észre a visszavonulást jelző rakétát. Benn maradtunk a faluban, s egyszer csak azt vettük észre, hogy mindenütt hem­zseg a német. Nosza, beugrottunk a patakba, két oldalt NINEL KÍSÉRŐJE I J. mm a kopasz égerbokrok úgy-ahogy eltakartak. Derékig érő jeges vízben igyekeztünk elérni az erdőt. Csodával határos módon el is értük, de nem volt benne köszönet, mert a golyók úgy záporoztak, mint a jégeső. Ma sem tudom, ho­gyan menekültünk meg. Másnap a németek visszavonul­tak, s mi elindultunk a hegyekbe, megkeresni a mieinket. A vizes ruha csonttá fagyott rajtunk, s ha lehajoltunk, vagy kiegyenesedtünk — eltörött. Felmentünk egy domb­ra, hogy könnyebb legyen tájékozódnunk, pillantásunk el­sőnek egy kőbányára esett, egyszer csak valaki ránk ki­ált: „Föl a kezekkel!“ ...Boldogan fogadtunk szót. A mieink voltak. Ivan Kudinov kapitányra terelődik a szó. Szép szál fér­fi volt Mária Dimitrijevna Ivanikovával (aki Sukajevékkel kelt át a Kárpátokon) egymásba szerettek, házasságot kö­töttek. Sukajevnek már a kezdet kezdetétől nem tetszett a dolog. Mária Dimitrijevna Kudinovát a tisoveci hegyek­ben érték utói a fájdalmak. J. Kalisková házában egész­séges leánygyermeknek adott életet. — Mivel a kis Ninel nem maradhatott velünk, Sukajev engem, s még egy partizánt bízott meg azzal a feladattal, hogy az anyát és gyermekét a Lipt. Mikulás közelében lévő Svatojánská völgybe kísérjük. Soha nem felejtem el azt a negyven kilométeres utat, melyet Kudinovával és csecsemőjével tettünk meg, amíg szerencsésen sikerült elérnünk a civil óvóhelyet. Visszafelé sem volt könnyű az út. Csapatunkat közben megtámadták, nem találtuk... Ku­dinov kapitány 1948-ban halt meg, de úgy hallottam, fe­lesége és lánya Ninel élnek. Nagyon szeretnék velük ta­lálkozni. De addig is, míg ez sikerül, ezúton szívből üd­vözlöm őket, valamint Komorov és Iszmailov kapitányt. A felszabadulás után Anton Gasperík több helyi és vá­rosi nemzeti bizottságon dolgozik, mindig ott, ahol a leg­nagyobb szükség van rá. 1963-ban egy figyelmeztető szívinfarktus a rappi HNB-ről haza parancsolja. ^nton Gasperík nem tartozik a beszédes emberek közé, de beszélnek a kitüntetések, melyeket fia tesz elém 1945-ben kapta az elsőt — bátorsá­gáért. 1946-ban a Szlovák Nemzeti Felkelés emlékérmét, 1947-ben a Csehszlovák partizán érmét. 1964-ben a Köz- társasági elnök emlékérmét, Parancsnokai a következőképpen jellemzik: „A legjobb partizánok közé tartozott. Becsületesen vé­gezte szolgálatát, fegyelmezetten teljesítette a kapott pa­rancsot. A brigád minden harci megmozdulásában részt vett. Külön kitüntette magát az 1944 november 27-ikérö! 28-ára virradó éjszaka a Brezno nad Hronom melletti Pol­hora falunál végrehajtott rajtaütéskor. Néhányszor élete kockáztatásával szerzett élelmet csapatának a németekkel megszállt falukból. Bátor partizán volt. Mindvégig tudta, hogy a hazáért harcol, s Így a megpróbáltatás nehéz órái­ban is ellenállt a fagynak és éhségnek. Egyetlen célt kö­vetett: Irtani a fasisztákat és segítőtársaikat. Anton Gasperík Losoncon lakik, visszavonultan él csa­ládja körében. A Szlovák Nemzeti Felkelésben véghezvitt tetteivel elősegítette hazája felszabadulását. Most — moz­galmas, küzdelmes évek után megérdemelten pihen. Leányanyák Az első törvénytelen gyerek a házasság törvényes in­tézményesítése után jött a világra. Mily fonákság. Míg nem volt törvényes család, nem volt törvénytelen gyerek. Azóta ts születnek tekintet nélkül arra, hogy az emberek erkölcstelennek, sőt törvénytelennek tartják vagy ellenke­zőleg. Senki sem jogosult ítélkezni, hogy helyes volt-e vala­ki világra jötte vagy sem. A születés kizárólag három ember legbensőbb ügye. gkjttyus István, Kiskü- twfíüUő és Marosszék * w Tiszti orvosának Ö és 0) diatetika című könyvé­ben 11793) II. lózsef intéz­kedéseit így vezeti be sa­ját véleményével a megté­vedt szerelmesekről: ,Jla az ilyen ártatlan sze­retők a szerelemnek tüzétől elragadtatván, néha a ma­guk szeretetteket a testi gyö­nyörűségig ts kiterjesztik, én ugyan kegyetlenségnek tar­tanám őket mindjárt az er­kölcstelenségnek rút mocs­kával bemázolni, annyival inkább törvényszék elejébe idézni. Sőt Inkább szánom én őket, amikor képzelem mely szörnyű félelmet és elkényszeredések között kel­lett az ő érzékeny szivük­nek erre a bizonytalan ki­menetelt maga után húzó dolgokra lépniük. U. József ezt az emberi sorsot érzé­keny szívvel meggondolván azoknak a szerencsétlen leányoknak számára igen bölcs rendelések mellett egy roppant épületet készítette Bécsben, ahová az ilyenek terhűknek letevésére bizo­nyos bepecsételt cédulák mellett lárvás orcával be­mehetnek és elfogadtatnak. Felgyógyulván, hasonló lár­vás orcával úgy kimehetnek, hogy róluk senki semmit nem tudna; erős hittel lé­vén esketve a körülette for­gók Is, hogy ha valaki benn megesmérnének is, arról so­ha senkinek semmit ki ne jelentsenek. Az 6 gyerme­keik pedig ott maradvány, fogadott dajkáknak széllyel a falukba kiküldetnek vala. Ügy mindazonáltal, hogy i- dővel. ha az anyáknak tet­szenék, a benn tett titkos jegyzetek mellett kl-ki meg­tudhassa ki légyen az ő fia vagy leánya. így mind a szegény meqesett szemé­lyeknek a becsülete, mint az ártatlan kisdedek élése bátorságban megtartattk. A- zután is ezeknek, hogy fel­nevelkednek, világi szeren­cséjük királyi gondviselés alatt tartatik." fit ötlet két évszázad- jfMfll ezelőtt még az m Osztrák Magyar Mo­narchia idejében született. Meqvalósították-e ezt annak idején, nem tudom; 1969-ben a csaknem 15 millió embert számláló Csehszlovákiában, ott, ahol évente 10-12 000 leánynak születik gyermeke, mindössze egy ilyen ház van: Ostraván. Tizenegy fé­rőhelyes és ha a lány vélet­lenül nem a Klement Gott- wald Kohómüvek alkalma­zottja, INHKG) még protek­ció árán sem fut be az in­tézetbe. Pedig sokkal több az olyan eset, amikor a gyermek apja a kohómüvek alkalmazottja. Ugyanis a gyár női és férfi alkalma­zottainak száma úgy arány­lik egymáshoz, mint 100:1- hez. Úgy látszik a sok e- zer ember közül csak pár­nak az érdeke, többek kö­zött a gyermekek nevelése is. Vagy csak ennek a vál- llaatnak volt pénze az inté­zet felépítésére? Az épület szép, de egy ijesztően sötét aluljárón ke­resztül jutok a kapujához. A folyosón ajtók sorakoz­nak. A jobboldali másodikon névtábla: KaókoviC Marte él

Next

/
Oldalképek
Tartalom