Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-07-22 / 29. szám
EDWIN ARLINGTON ROBINSON KÉVÉK Hol eddig a szél árnyat pörgetett, zöld búza ért be engedelmesen, s az egész föld egy óriás, hirtelen csodától aranyszínbe rejtezett, ßs mint minél kincs drágább nem lehet, várt a búza: a test s az értelem ~ oly hatalmas titokkal terhesen, mely szótlanul is mind beszédesebb. S a tájon, hol gyakran borús az ég, szép napok jöttek, majd eljött a nap, s arany kévék hevertek szerteszét, de nem mint aki sokáig marad, csak mint lány-had, aranysörényű nép, ki könnyen ébred, kél és elszalad. MINDENNAPI ZIVATARUNKAT ADD MEG NEKÜNK MA Nincs a Meteorológiai Intézetnek még egy olyan nagyfogyasztója, mint én. , Muzsika a fülemnek, ha az opálszürke hang referendumszerú egyértelműséggel kinyilatkoztatja: Meleg idő. Mert az embernek tudnia kell mindig, hogy merről fúj a szél. Meg aztán, ki a? a bolond, aki humoreszkbe kezd, mikor meghallja, hpgy az Alpok felöl a Pannón síkság felé húzódik'a depresszió. Ott kuksolok hat naphosszat a rádió előtt, mint egykori görög szaktársam a delphi jósda előtt, és a sokévi átlag fölött töprengek. Ma reggel azonban valami érthetetlen dolog történt. Negyvenkét-három napja ugyanis minden reggel bejelentik: ..Záporesö, zivatar“, s ma ott, hogy: „élénk északi-északnyugati szél“ váratlanul — mint egy modern színdarabot — abbahagyták. Hé!... A zivatar! Mi van a zivatarral? Kérem a zivataromat! Ezt nem tehetik velem! Rászoktatnak, és aztán se szó. se beszéd, elégedjek meg az észak-északnyugati széliéi.... Ho-hó! Nem. Én nem mozdulok innen Kivárom! Istenem, még tegnap is milyen szépen mondták: ,,A zivatarok idején megélénkülő szél..." Ugye, csak ugratnak?. . Legalább, „legfeljebb néhány helyen“ legyen. Jó? Ülök és reménykedem. A sok indulótól már rezgöfrászt kapott a bokám. Pszt!... Megint mondják: ... a hőmérséklet harminc fok... kevés felhő..." Mi az, hogy kevés! Tessék még egyszer megszámolni... Es tessék nekem... Vagy... lehetséges, hogy mégis... Hirtelen hatalmas ajtócsattanás, Leesik egy kép a falról. Az állólámpa elsétál a sarokba. — Hogy képzeled azt fiacskám' Felteszed a kávét, te men itt ölsz és muzsikáltatod magad' Kifutott' Minden' összeken*!... Bebüzösí- tett!. . Azonnal gyere mert stb. Na ugye! A CSEHSZLOVÁKIÁI MAGYAR FIATALOK LAPJA XVIII évf 1969 Július 22. Ára 1.— Kős Nagy hőségben i- qen nehéz híívös tárgyilagossággal írni. Bogdánfi Sándor Torlódó hullámok belemélyednek a dombok a felhők Sűrű mellébe, de utána önfeledten devptsí tr Órádra lélsz. miként a fövényparton terád a ni Mikén* mezítelen eeőrihen ez én QDISSZEASZ; ELITISZ A NYÁR TESTE Már rég elsuhogott az utolsó záporeső A hangyák és a szentjánosbogarak fölött Most merő láng a végeláthatatlan ég \) | s.: A gyümölcsök kifestik ajkukat A föld pórusai kinyílnak S a víz mellett, mely cseperészik szótagolva Egy óriás szálfa a nappal néz farkasszemet Ki az, aki a tengerpart fövényén hever Hanyatt az olajfalevelet befújva a fUstezüsttei Tücskök sütkéreznek fülében Hangyák sürgölődnek mellkasán Jánosbogarak ragyognak hónaljának füvében Lába algái közt tajtékos hullám futkos könnyedén Egy kis éneklő szirén támaszkodik rá: Ö nyár mezítelen teste, megpörkölődött Olajtól és sótól kimarjult Sziklatest, szívdübörgés Fűzfavesszőfürtök hosszas lobogása Bazsalikomillat a göndör ifjúságon Csupa csillagtörmelék és fenyőtű ö test — a nappal mély-mély lebegése! Lassú esők jönnek, taroló jégverések Megszaggatják a földet a vihar karmaival Amely a mélyben tarjagos kék színt ölt Torlódó Ez a birsfák közt csatangoló szél Ez a szólót szemelgető bogár Ez a csupasz húsán skorpiót hordozó kő Etek a gabonakazlak a szérűskerteken Játsszák a gigászt a meztéllábas gyermekeknek A Feltámadás Képei A falon, melyeket a fenyők karcoltak ujjaikkal A vállán a deleket tartó friss meszelés S a tücskök a tücskök a fák fülében Végtelen kréta-nyár Parafa-hálóbogok végtelen nyara A szélrohamokban megdőlt vörös vitorlák A mélyben mézszőke szivacsállatok Kősziklák harmonikái Az ügyetlen halász hálójából kievickélt halak Szikkadt gögök a nap horgászzsinórjain Egy kettő három: senki nem mondja ki a sorsunk Egy kettő három: mi mondjuk ki, Nap, a sorsodat. számunk - kan: ® Molnár András gondja © Válaszúton a gyermekszervezetek © 2000 dollár a napon ® A guszonai prózamondó © Egyesület a férfiak jogai-' nak visszaállítására © Lesz-e magyar TV-adás? • Ardamica Ferenc: Ninel kísérője © Leányanyák háza © Párthatározat a gyakorlat-* ban © Bibliai idők pnyomában — „Messze túl a kék hegyen...“ © Schirilla: A maratonra lassú vagyok ® A „varsói isten“ hazajött ® Loptam egy kiló cementet • Nancy Sinatra új életet kezd • Rejtő: Pipacs, a fenegyerek © Ürverseny © Üj Madách-díjasaink • Michail Zoscsenko: Arisztokrata hölgy © Slavomír Mrozek: Lagzi az atomdombon © Kürti András: Caligula lova © Ami nem szerelem © Fiatalok, figyelem! © Futás az életért © Divat ® Veronika válaszol
