Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-11-25 / 47. szám
10 U| /• *f<» KAREL BERAN: Könnyű azt mondani Az összüzemi gyűlésen maga az igazgató mondott beszédet arról, hogy a kölcsönös emberi kapcsolatok megjavításán kell fáradoznunk, hogy ez mindannyiunk kutyakötelessége. Önvizsgálatot tartottam. , Van az osztályomon valamiféle Crepinka nevű osztálytársam, akivel már régebben eléggé rossz viszonyban vagyok. Amikor ugyanis arról döntöttek, hogy kettőnk közül ki legyen az. osztályvezető, elejtettem róla néhány megjegyzést persze, megfelelő helyen, így aztán engem léptetnék elő. Amint látják, egészen szokatlan1 eljárás, ö azonban meghallhatott valamit, mert a barátságunk attól az időtől kezdve eléggé fellazult. Fiát ennek most véget kell vetni. Visszatartottam az' irodában és hégyszemközt kedvesen megszólítottam. Megmagyaráztam neki, hogy tulajdonképpen miről is van szó és emlékeztettem igazgatónk szavaira is. Eléggé bizalmatlanul nézett rám. — Hát idehallgass, te Jankó, — mondtam kedélyeskedve. — UtóVé'gre is együtt jártunk iskolába, meg az iskola mellé is, egy rpngylahdát rugdaltunk, verekedtünk, együtt jártunk a lányok után, ennyi minden mégiscsak kötelezi az embert, nem gondolod? ,Nézd csak, félejtsük el, ami történt, és mától kezdve légy :hozzám olyan, mint a régi szép időkben. . '■ — Igazán akarod? — kérdezte. — Igazán, — mondtam' és .olyan_ arcot, vágtam hozzá, mintha halálos komolyan gondolnám. — Hát ahogy akarod — mondta. Aztán lendületet vett és téljes erőből szájon vágott. (t) u zli ©©üffl ééé VÁLASZTÁSOK rhodéziai mödra Rhodéziában választások voltak. Minden választópolgárnak a kezébe nyomtak egy lezárt borítékot. Aztán felkérték őket, hogy a borítékot dobják az úrnába. Am az egyik pásztor az úrna felé mentében kezdte fölnyitni a borítékját. A választóbizottság egy tagja rászól: — Mit csinálsz, hé? — Szeretném megnézni, hogy mi áll benne. — Még csak az kellene. Nem tudod, hogy titkosan választunk? BIZONY, BIZONY A csillagász jövendőt mondott egy görög asszonynak: — A fiadból először ügyvéd lesz, aztán polgármestei és végül generális. Egy évre rá a kisfiú meghalt. Az anya elment a csillagászhoz: — Add vissza a pénzemet, te csaló! — kiabálta. Ekkor azt mondja a jövendőmondó: — Ugyan, mi jut eszedbe, mindzat, amit jósoltam, elérte volna a fiad, ha közben meg nem hal. MEGLEHET A tudós megállítja egyik Ismerősét. — Azt hallottam, hogy meghaltál. — Amint látod, élek, — mondja az ismerős. — Az meglehet. De az, akitől hallottam, hogy meghaltál, sokkal szavahihetőbb nálad. BÜNTETÉS Egy rhodéziai rendőr megbüntet egymotorost, mert az rosszul tért be az egyik utcába. A fizetési blokkra egy aláírást kér a mcgbüntetettől. Az azonban mivel analfabéta, az aláírás helyett három keresztet tesz az elismervényre. — Te idióta, — kiált fel a rendőr, — ne az én nevemet írd, hanem a magadét! KEZDET ÉS VÉG Az idős Dumas — mint ismeretes félver volt. Egy társaságban egyszer erősen méregette egy elkényeztetett piperköe és,, barna arcbőrét, göndör haját bámulva, megjogyesste: ,, é r > — Monsieur, hallóm, hogy örrfélnégef'. Az ön családfája'akkör a majomnál kezdődik, ugyebár? Dumas jóízűen felnevetett: — Az öné' meg ott végződik! FENT VAGY LENT Taszilő panaszkodik, hogy túl hosszú a görbebotja. Arisztid azt tanácsolja neki, hogy vágasson le egy darabot az alsó végéből. Taszító tiltakozik: — Dehiszen lent éppen jó, csak fent a fogantyúja hosszú! IGAZAN BOLDOG NAP — Melyik volt életed legboldogabb napja? — Az, amikor két évi börtönre ítéltek. — Hogyhogy? — Azért, mert négyet vártam. TALPRAESETT VÄLASZ A jereváni rádiót megkérdezik: — Csinálhat az asszony a férjéből milliomost ? — Igen, ha addig milliárdos volt. Miért szakítanak a fiatalok A PLETYKA Rengeteg szép szerelmi viszont tönkretett már. Éles mint tőr, pontos helyre, biztosan talál. Az ember minél jobban védekezik ellene, annál ártalmasabb. „Megismerkedtem egy fiúval. A barátságból szerelem lett. Minden szép volt és jó, de csak addig, míg barátnőm azzal nem vádolt, hogy más fiúval is kapcsolatom van, vele csak szórakozásból, időtöltésből járok. Hitt neki, szememre vetette ezt a vádat, s neheztel azért, hogy nem magam vallottam be ezt neki, mástól kellett megtudnia, Nem volt igaz, álnok hazugság volt, mégis szakítottunk miatta. Máig sem tudom, hogy barátnőnk miért robbantotta szét a szerelmünket?“ „Egy ismerősöm látogatóba hívott, ahol megismerkedtem egy fiúval. Itt kezdődött el gyötrődésem. Barátnőm gyűlölködni, pletykázni kezdett. Állítólag másokkal is járok, abortuszom is volt, — pedig mindez hazugság. Szülei megtiltották, hogy „olyannal“ — mert így neveznek — járjon, mint én vagyok. A fiú eleinte nem adott hitelt ezeknek a pletykáknak, de egy idő múlva bejelentette, jobb lesz, ha szakítunk. Ez lett a vége.“ FÉLTÉKENYSÉG Ezt a fejezetet a féltékenységről tudatosan hagytuk a Fiatalok önmagukról rovatunk első részét alkotó fejezeteinek végére, mert a szerelmi, házastársi kapcsolatoknál feltétlenül nagy szerepe van. Kisebb fokon nem nagyon veszélyes, de a már betegessé fajuló féltékenység képes tönkretenni, összerombolnl mindazt a szépet, amit a szerelem nyújt és magában hord, felépít, teremt. Állandó gyanúsitgatás, örökös nyomozás, naponta rendszeresen ismétlődő jelenetek és hisztérikus féltékenységi rohamok semmi esetre sem használnak az olyan törékeny érzelemnek, mint a szerelem. Nem egy szakítás, válás oka a féltékenység. „Jegyben járok, habár kezdetben nem boldogított a szerelem, szerencsém sem volt. Nem tudom miért, talán azért, mert mindig az igazit, a tökéletest, a tiszta szerelmet kerestem. Fiúmmal egész jól megértettük egymást, de csak a kezdeti időkben — sajnos. Most nagyon megváltozott. Teljesen alaptalanul féltékenyke- dik. Sőt, még a munkatársaimat is azzal vádolja, hogy viszonyuk van velem. Pedig sosem tudnék hűtlen lenni hozzá, de ez a gyanúsitgatás, vádaskodás teljesen tönkreteszi az eddig olyan jó és szép kapcsolatot közöttünk.“ „Borzalmasan féltékeny vagyok, ez is volt az oka, hogy a kislány, akivel jártam, szakított velem. Nekem nem tetszett, hogy táncmulatságon másokkal is táncolt és társalgóit. Addig fajult ez az érzésem, hogy hűtlenséggel vádoltam meg. Szakítottunk, mégis örökké rá gondolat és továbbra is féltékenykedem. Tudom, a szakításnak én vagyok az oka, mert minden lépését figyeltem, de nem tehetek róla...“ „A fiú, akivel járok, iskolázásra ment, és csak négy hónap múlva tér vissza. Míg idehaza volt, minden a legnagyobb rendben volt közöttünk. Most kéthetenként, de gyakran hetenként jön haza és állandóan azt veti a szememre, hogy rideg vagyok hozzá, biztosan van valakim, mert senki se bírja ki ilyen sokáig egyedül, egyetlen nő sem képes arra. Tanácstalan vagyok. Új rovatunkban utolsó négy számunkban felsoroltuk néhány okfejtő példáját annak, miért kerül sor a szerelmesek és a házastársak közötti szakításokra? Gondoljuk, hogy jó példák voltak, a legalapvetőbbek. Valahány azt igyekezett bizonyítani, hogy a szerelmesek házasság előtti ismeretsége lehetőleg ne tartson rövid, hanem inkább hosszabb ideig, hogy megismerhessék egymást, hogy az érzelmi tévhiteket el tudják választani a valóságtól. A csalódáshoz rendszerint éppen az erre való képtelenség vezet. Ha úgy tűnik, hogy\nin-, esenek meg az őszinte szerelem előfeltételei, akkor szakítanak, nem törődve azzal, milyen fájdalmat okozhatnak ezzel a másiknak. Mindenesetre, ez még mindig jobb annál, mintha partnerünket vagy partnernön- ket hamis ígéretekkel hitegetjük, mert ez még nagyobh csalódáshoz vezet. Mi jobb? Egy elrontott élet,, vagy egy rövid fájdalmas csalódás? Korábbi példáink önmagukat kommentálták.
