Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-11-03 / 44. szám
Nem minden arany — Ah, van szerencsém, ’napot kívánok! Itt a maszek- szerelő! Hol vannak kérem, azok a rakoncátlan csapok,... azok a huncut csapocskák? Tessék csak megmutatni doktor űr, hadd lássuk el a bajukat alaposan... hehehe... Hogy tetszik mondani? Már a múlt héten egyszer megcsinálták? Ja úgy, persze szövetkezettől jártak itt, és azóta már újra elromlott... na ja, kérem, ezek a... hm... szövetkezetek... Nem azért mondom, de... teccik tudni, összegyűjtik azokat, akik másképp nem tudnak létezni, aztán kezdődik a fusizás... a fusi, úgy bizony, drága doktor úr... Nem ér az semmit, kérem, van egy jó fedőnév, hogy ilyen meg olyan háziipari meg vegyesipari micsoda, aztán abba minden belefér... így van ez kérem. Mi maszekek ezzel szemben kitesszük a cégtáblát, ott áll rajta: Fuszek Jenő bádogos és szerelő. Ez már — tessék elhinni, kérem — önmagában garancia... Hogy teccik mondani! Ja persze, a fehér fémet okolták... Hát valamire csak rá kell fogni! Hehehe... Ezek mindig találnak valami ürügyet... Meg á csempéket is eltörték a ragasztásnál?... így van ez, kérem... régen rossz annak, amit ezek egyszer á kezükbe kaparintanak... tessék elhinni, csak a tisztes maszek munka ér valamit... Valamivel többe kerül, az igaz, de hát élni csak kell... Viszont aztán a csap, tíz évig! ...Hopp, a fene egye meg, ez úgy látszik, elpattant... tetszik látni, így van ez, ha valami már a más kezében volt,.. Ha egyszer valaki már fusizott rajta... akkor aztán törik, szakad, reped... Hogyan, kérem? Nem ezt a csapot javították?... Ehhez mégi nem nyúlt senki?... ja úgy... aha... értem... hm, hm... Hogy a ménkű vágjon bele ebbe az átkozott csapba! Hát tessék nézni, itt van la, mindenütt ez a vacak fehér fém... Teccett látni, hát nem?! Hiszen itt történt a kegyed orra előtt, hogy a rosseb csapjon bele... Ezek az ócska orsók... No itt van, kérem, így van az, ha idegesítik az embert munka közben, most meg eltörött ez a csorba metlachil lap is!... Különben frászt metlachil, ócska típuscsempe... Mit? Igen, fél perc alatt a második csempe törött el... Na, mit szól hozzá!... Vacak csapok, vacak csempék, vacak orsók, a rendelő meg itt áll, nézi, mit csinál az ember, csak bámul, bámészkodik, meg idegesítő megjegyzéseket tesz, ahelyett, hogy segítene... hiszen az ő lakásáról van szó, nem is az enyémről! Aztán még ő csodálkozik, ha eltörik a csempe, vagy az ember kezében marad a fürdőkádesap!... Mint ez is, ni! Egye meg a fene az egészet, nem is csinálom tovább! Fizet nyolcvan forintot, ennyi az órabérem, meg a villamos, és kész... Végeztünk egy életre, menjen a szövetkezethez, az való az ilyennek... Ivándy Ernő A ÜIS V, 1 'ftf Ml • A w »<ijVv mW m IV. Ma sokra megtanított, instruktor úr... TÉVEDÉS A szakállas professzor beteget operál. A beteg rettenetesen fél, rémülten figyeli az előkészületeket, a professzor bíztatja: — Nem kell félni semmit, néhány percig alszik, és mire felébred, már be is fejeztük a műtétet. A beteget elaltatják, és mikor magához tér, látja a fölé hajló szakállas arcot, es boldogan hálálkodik: — ö, köszönöm, professzor úr! Mire a szakállas megszólal: — De fiacskám, én nem vagyok professzor! Én Szent Péter vagyok! Pl? v I HASONLAT Arisztid gróf huszárfőhadnagy. Meglepődve látja, hogy az ezredben szolgáló egyik közhuszár feltűnően hasonlít rá. Gúnyosan kéri a huszárt: — Nem szolgált véletlenül az anyád a mi kastélyunkban? — Alázatosan jelentem — vágja vi- gyázzba magát a huszár — az édesanyám sohase szolgált ott, de az édesapám tizenöt évig volt a grófnő parádéskocsisa. GYÖNGE Ojszülöttet látogat a rokonság. Az egyik sógor megjegyzi: — Szép, szép a gyerek, csak egy kicsit gyöngécske. Mire az apa önérzetesen így szól: — Gyöngécske? Hát hogy lehetne különb három hónapi házasság után? SZERENCSE Amerikai elnökválasztás van. Az egyik riporter megkérdezi a választófülke előtt várakozókat: — Mit szólnak a két elnökjelölthöz? — Az a szerencse, hogy csak az egyiket lehet közülük megválasztani! AZ IS VALAMI Az irodában új tisztviselőt vesznek fel. Az új fiú feltűnően lusta, és rendkívül lassú. Az egyik idősebb kolléga megkérdi: — Van valami egyáltalán, amit te gyorsan csinálsz? — Hogyne! Rendkívül gyorsan fáradok el a munkától’ i! FIATALOK ÖNMAGUKRÓL Miért szakítanak a fiatal párok? Válás. Már sokan megkóstolták é szó keserű ízét. Sokan életüket könnyítették meg vele, másoknak viszont nagyon hosszú időbe telt, míg utána ismét megtalálták életük elveszett ritmusát. Minden egyes esetre érvényes az a törvény, hogy a két ember közül valamelyik mindig ráfizet, mivel ritkaság, hogy a válásra kölcsönös akarat, megegyezés után kerül sor. Az emberek viszont ismerkedtek, váltak, válnak és fognak is válni. És sokszor jobb is, ha még időben kerül sor rá, amikor nincsenek egymással szemben semmilyen nagyobb kötelezettségeik, mint például az egyik legfontosabb, a gyerek. Egy kicsit mindenki önmagában hordja saját szerelme temetőjét. A SZÜLŐI MEGÉRTÉS HIÁNYA Leggyakoribbak a fiatalok közti válások. Miért kerül rájuk sor? Rengeteg okot lehetne felsorolni. A legtöbbször talán a mindkét fél részéről jelentkező tény: nem értik meg egymást, nem érzik jól együtt magukat. Az ilyen okokból eredő válásokért nem kár, mivel a kétoldali ellentétek egyre jobban elmérgesednek, mintsem hogy elsimuljanak, s a végén szinte tragikus következményekkel fejeződnek be. Rosszabbak viszont azok az esetek, amikor két fiatal szerelmi kapcsolatába egy harmadik egyén is beleszól. És ez a harmadik rendszerint a szülő szokott lenni, ők leggyakrabban szinte nem is tudatosítják, mennyi keservet, könnyet és gyötrődést okoznak a fiataloknak. Sokszor egészen kicsinyes okok játszanak közre, vagy nem ritkán az előítéletek is. Hallgassunk meg néhány véleményt. Következő számainkban néhány héten keresztül ezzel a kérdéssel fogunk foglalkozni, majd a féltékenységről közlünk néhány fejtegetést, s ha olvasóink úgy kívánják a két nem közti kapcsolatok mélyebb rétegeit is szívesen analizáljuk, ha a szülők, pedagógusok nem tiltakoznak majd ellene, ami sajnos nagyon gyakran előfordul. Pedig közösek az érdekeink. Nevelni, felvilágosítani, boldogságot elősegíteni, esetleg tragédiákat megelőzni. Kérjük, írják meg véleményüket! A fiatalok elvárják ezt tőlük, mi pedig tanítóiktól, szüleiktől várjuk el a véleményt a nyomtatott sorok nyíltságáról. De idézzünk a felvetett problémakörbői. „Egy magamhoz méltó lánnyal járok. Nagyon szeretjük egymást, de szülei tiltakoznak barátságunk ellen. Tiltják tőlem. Nem tudom miért tiltják tőlem. Amikor a kislány azt mondta nekik, hogy velem is beszélniük kéne, hogy jobban megismerjenek, — a következő választ kapta: Az az ember idegen számunkra és nem kívánjuk, hogy járj vele... — Mit tehetek? Összeházasodni még nem tudunk, n'ém tudom hát hogy végződik majd á dolog.“ __ Nagyon gyakori az olyan példa, amikor S szülők rangos, — a régi jelzővel élve — úrhoz akarják hozzáadni gyermeküket. „Négy éven keresztül ismertem egy fiút. Kezdetben csupán barátság volt. S amint az lenni szokott, a barátság szerelemmé fejlődött. Szüleimnek nem volt kifogásuk az ismeretség ellen, de csak addig, míg meg nem tudták, hogy a fiú kőműves. És itt kezdődött el gyötrődésem. Kéthetes terminust adtak, hogy ezalatt szakítsak vele. Nagyon meglepett ez az eljárás, hiszen anyám sem grófhoz ment férjhez. De ők szégyellik ezt a fiút, pedig az ipariskolát is el akarja végezni...” „Tizenkilenc éves vagyok, előttem az élet, de amint látom nem a legkönnyebben kezdődik. Táncmulatságon egy fiúval ismerkedtem meg. Vagy fél év múlva bemutattam a szüleimnek. Itt követtem el a hibát. Kapcsolatunkról hallani sem akarnak, mivel a fiúnak csupán mestersége van. Méltónak érzem magamhoz, megértjük egymást, nem akar elválni tólem s most nem tudom mit tegyek.” Rengeteg hasonló példát lehetné felsorolni, de valahányból, akárcsak ezekből, szintén már előre kiérezhető a szülői akarat győzelme. Igaz, sok megpróbáltatás van már mögöttük s egy tucat érvet fel tudnak sorolni, hogy meggyőzzék gyermekeiket, akik végül is rendszerint alávetik magukat a szülői akaratnak. Következik: AZ INTIM KAPCSOLAT UTÁN HA EGY LÁNYNAK KETTŐ TETSZIK HA EGY FIÜ KETTŐT SZERET
