Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-10-28 / 43. szám
M a r« »fi r > Araikor találkoztam a Nagy Szerelmessel, akit különben Mordvinecz Sándornak hívták, átszellemült arccal, elhaló hangon rebegte: — Agnes a neve, s éjszakánként ezt suttogom a párnámba: szeretlek, Ágnes! De engem nem elégít ki az a vers, amelyet Heine erről írni tudott. Igen, én is leírtam a tengerparton a homokba, hogy „Szeretlek, Agnes!“ — s amikor a hullámok elsöpörték a könnyű náddal írt szavakat, én is kitéptem Norvégia legmagasabb fenyőfáját, én is belemártottam az Etna tűzörvényébe, s e lángba merített óriás tollal a sötét menny boltozatára írtam: „Szeretlek, Ágnes!" Amikor megmutattam Áginak az eget, tetszett is neki a dolog, köszönte is: „milyen kedves magától, Sanyi“, de aztán másról kezdett beszélni. Nem mondta ki, de éreztem, hogy (valami nagyobbat, valami szebbet várt. Beláttam, valóban többet érdemel ennél, végül is, ha valaki a legszebb lány az egész Józsefvárosban, nem lehet kiszúrni a szemét egyetlen árva fenyővel, még ha az magas és külföldi is, s még ha az ember a mennyboltra ír is vele. Ekkor kirántottam az Eiffel-tomyot a földből, és a Mount Everest oldalára írtam vallomásomat. Láttam Ágin, hogy ez már jobban tetszik neki. Vérszemet kaptam, érzelmei kifejezésében az ember ne legyen kisszerű. Festéket kevertem a Földközi-tengerbe, kihúztam az olasz félszigetet, és a Szahara sivatag homokjába írtam, hogy „szeretlek, Ágnes!“. Aztán, mivel még maradt egy csomó festékem, az Egyenlítő mentén írtam le a két csodás szót, de magam is éreztem, hogy ha csak a mi szerény kis égitestünknél maradok, akislány joggal vádolhat ^zzal, hogy nagyon sárba ragadt érzelmekkel szeretem, szerény kis szenvedélyke ez. Ekkor gyors járatú szputnyikokra erősítettem a megfelelő betűket, s a Holdra szögeztem szívem titkát. Aztán másféle ajándékokkal is kedveskedtem neki. Néhány csillagot hoztam le az égről, először persze a Vénust, aztán a Jupitert, később néhány távoli állócsillagot is, ne mondja azt, hogy érzelmeim a Nap-rendszer szegényes határait nem lépik át. Kozmikus port szórtam lábai elé. Szupernóvákkal világítottam be kis szobáját. Aztán megragadtam a leghatalmasabb üstököst, csóváját belemártottam a legnagyobb ködhalmazba, s így írtam fel a végtelen világtérbe: BIZTOSÍTÉK Egy súlyosan beteg asszony mondja a kezelő | orvosának: — Doktor űr, attól félek, hogy elevenen fog fnak eltemetni. —Legyen nyugodt, asszonyom. — feleB a; !<ftVos ' ' FARSANG Mária Terézia udvarában farsangi bál van. Dgyik testőr, nem Ismerve fel a háttal álló királynőt, jő hangulatában egy nagyot üt a királynő fenekére. Hátrafordul a királynő, és a ;estőr egy pillanatig ijedten mered rá. De felsálja magát: — Felség, ha a szíve is olyan kemény, mint a !eneke, akkor el vagyok veszve. ha jjg.frezeleni. ez ki ,vyi. zárva. HŰSÉG A férj hosszú külföldi távoliét után ha' zajön, és mégkérdi a feleségét: — Hű voltál hozzám? — Természetesen feleli az asszony. Hosszan megcsókolják egymást, majd a feleség kérdezi: — Hát te hű voltál hozzám? — Egész idő alatt csak rád gondoltam. Lefekszenek aludni, hiába: Arisztid a Duna-parton sétál feleségével. Egyik fa alatt egy virgonc verebecs- ke ráejti névjegyét a grófnő bundájára. A grófnő, hogy eltávolíthassa a feltűnő pettyet, odafordul a férjéhez: — Ahisztid, van magánál, papihos ? — Papihos az van, de nem tudok a vehéb után höpülni. A KEDVENC Lö és álmában az aszszony felkiált: — Jaj, az uram! A férj felriad, és kiugrik az ablakon. KIRÁNDULÁS Egy házaspár kirándul a hegyek közé. A jhegy tövében így szói az asszonyka a férjéhez: — Emlékszel, ma tíz éve, hogy fenn jártunk a hegytelőn! — Ügy emlékszem, mintha ma történt volna — feleli a férj. — Apukám, én is veletek voltam akkor? — kérdi kilencéves kisfiúk. — Igen, fiam. Én vittelek fel. anyukád hozott le SZERETLEK, ÁGNES! Egy férj, aki a lóversenyeket látogatja, álmában felkiált: — Lujza! Lujza! Felesége reggel megkérdi tőle: — Ki az a Lujza, akinek a nevét álmodban emlegetted? — A kedvenc lovam, amelyik első lett legutóbb. Néhány nap múlva a feleség feltűnően hidegen fogadja a férjét. A férj csodálkozva kérdezi, hogy mi történt. — Semmi különös, csak levelet írt a kedvenc lovad. Lenyügözvee roppant szerelem méreteitől, megkér deztem Mordvinecz Sándort, mikor lesz az esküvő. — Feleségül azért nem veszem — rázta a fejét. — Nem kötöm le magamat. (f. 1.) FELEKI LÁSZLÓ ! Aki rá akarja kényszeríteni másokra a saját ^gondolkodásmódját, az lemond arról, hogy kiemelkedjék embertársai közül. A SKÖT HÁLÁJA A skót fia megfürdik a tengerben. Egyszerre csak fuldokolni kezd. A skót kétségbeesetten segítségért kiabál. Egy ott nyaraló angol beugrik a vízbe, és hosszú küzdelem után kivonszolja a gyereket. fiúnak A skót örömmel látja, hogy semmi baja, majd odamegy az életmentő hoz, aki szerényen félrehűzódott. — Uram Arisztidéknál az újszülöttet ünnepük. A keresztelőre meghívják a 92 esztendős Anasztázia hercegnőt is. Az idős hölgy odamegy a kisgyerekhez és kíváncsian felemeli az ingecskéjét. Nézi, nézegeti a gyereket, aztán megszólal: — Ha emlékezetem nem csat, ez a gyerek fiú. szólítja meg. — Ugyan, hagyja csak, semmi az egész — hárítja el magától az angol. — Nem úgy van az uram — mondja a skót —, a gyereken egy sapka is volt! Azt hová tette? BIZONYÍTÉK I A tárgyaláson az ügyész ezt mondja: — Bűnösnek tartom betörésben a vádlottat, mert megtalálták nála a betöröszer- számokat. — Ha ez bizonyíték, akkor ugyanilyen alapon ügyész úr házasságtöréssel is vádolhat — védekezik a vádlott. ____________ ' ____ ■ _____________ . A szerelem buktatói 29. MIT TETTEK VELE KÉT ÉV ALATT Margit levele O’ A fiatalok előtt nyitva az összes lehetőség 0 jlzgatő kérdések O' Leszerelés után © Mi történt vele a két év lalatt? „Mind a két év alatt, amíg katona volt, rendszeresen leveleztünk. biztosított róla. hogy szeret. Én is beleszerettem, viszonoztam vonzalmát Amikor azonban leszerelt, nagyon kellemetlenül lepett meg jelleme. Mielőtt bevonult, jé állása volt. amely megfelelt iskolai végzettségének. Most oda akar menni, ahol a katonai szolgálatát töltötte és ott közönséges fizikai munkát akar végezni. Nem tudom, hogy a pénzt helyezi-e előnybe a szüleivel szemben? Azok könyörögnek neki. rám is hivatkoznak. A barátja, aki szintén most szerelt le. mindent, amit eddia tisztelt, megvet Nem tudom, hogy mi történt velük. Mit tettek velük a két év alatt?" Eddig a kérdésig jut el Mar- qit a levelében. Valóban, gyakran előfordul, hogy maguk a leszerelő katonák sem képesek felfogni, felmérni. hogy mi mindenben változtak meg. Pedig alaposan megváltoznak Mindegyik. Olyan két év maradt mögöttük, amelynek sorén sok tapasztalatot szereztek, önállósultak, saját fejükkel kezdtek gondolkodni, megváltozott a természetük, érzelmeik. fizikailag is megerősödtek. Ismereteik megsokszorozódtak. kibővültek. Megismerték az ország Ismeretlen vidékeit, falvait, városait, természeti szépségeit, új embereket, a katonaéletet, megszokták a nehézségeket, a fizikai erőpróbát megkedvelték, megismerték az emberek jellemét, kitartását, szívósságát, egymáshoz valő viszonyét, felismerték az otthon értékét, szaporodtak technikai és kulturális ismereteik, stb. Tehát nem gondtalan élettel telt el a két év, hanem minden szempontbői komoly erőpróbát jelentett. A fiatalokban új vágyak ébredtek, kimozdultak a családi élet adta lehetőségek keretei közül, felismerték, hogy számukra az élet most kezdődött. Erősek és szabadok. Mindegyik úgy érzi, hogy képes elmozdítani a hegyet és lehozni az eget. Lehet jő és lehet rossz. Minden előtte áll. Ezernyi kérdés izgatja. Miként válaszoljon? Mit válasszon? Hogyan éljen? Milyen foglalkozást válasszon? Térjen vissza oda, ahonnan elindult? Tanuljon? Keressen olyan állást, ahol magas a fizetés? Éljen továbbra is a szüleinél? Avagy önállósítsa magát? Mit tegyen a megtakarított pénzzel? Spóroljon tovább? Autóra? Motor- kerékpárra? Külföldi utazásra? Lakásra? Bútorra? Modern ruhákra? Kivel társalogjon? Kinek udvaroljon? Nősüljön meg rögtön? Legyenek gyermekei? Avagy maradjon szabad és független ember? Sorolhatnánk tovább a kérdéseket, amelyek a leszerelő katonák elé tornyosulnak. És a fiatalok döntenek. Fokozatosan választ adnak minden kérdésre. Nem valószínű hogy ugyanolyanok ezek a válaszok, mint amilyenek két évvel azelőtt voltak Hiszen tulajdonképpen csak most lett férfivé. Más követelményedet támaszt a jövendő élettársával szemben, mint két évvel azelőtt, amikor bevonult. Vannak olyan fiatal párok, akik e rohamos fejlődés és változás során is képesek egymással lépést tartani. Ezek továbbra is együtt haladnak Vannak azonban olyanok is. akiknek más-más Irányba fejlődik a felfogásuk, érzelmeik A két év során csak ritkán találkoznak, leveleikben édes szavak mögé rejtőznek, de amikor ismét ott állnak egymással szemtől szemben, érzik, hogy. megváltoztak, hogy megváltozott köztük minden, hogy jobb lesz, ha külön útra lépnek. Ezt természetesen ritkán ismerik fel egyszerre és így az egyik fél számára elkerülhetetlen a csalódás, a megrázkódtatás. De a megrázkódtatást kiheverik, kinövik. Fontos, hogy egész életükre ne tegyék egymást szerencsétlenné. Ezért mindazoknak a levélíróknak, akik panaszkodnak, ho*y mekkorát csalódtak a hazatérő katonákban, nem mondhatunk mást, mint azt: j«bb most csalódni mint később, b házasság során. Két év katonai szolgálat nagy iskola, formálja. neveli a fiatalokat. Cikksorozatunk elején kifejtettük, hogy a katonai szolgálat előtt kötött házasságok nagy többsége kátyúba jut. Felsoroltuk mindazokat a buktatókat, amelyek eleven veszélyként leskelödnek két fiatal kapcsolatára, szerelmére. Most amikor megismertük ezeket a veszedelmeket és buktatókat, ismét csak azt mondhatjuk, hogy túl fiatalon, katonai szolgálat előtt, kellő anyagi alap híján, kellő élettapasztalatnál kül, szülői intelem ellenére könnyelműség megházasodni Túl sok a rizikó, túl sok s buktató és a nehézség ahhoz hogy az ilyen házasság jő! végződjön. Ezért az ifjú szerelmesek elsősorban ezt, a legfőbb buktatöt igyekezzenek elkerülni. Ha sikerül, a többi apró zátonyon már könnyebben túljutnak. Vége.
