Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1969-10-28 / 43. szám

A szlovákiai vívósport érettségije Első ízben 1889 őszén rendezték meg az ön­álló szlgvák vívóba jnokságot.- A példás szerve­zésű verseny a kassaiak fölényét hozta, azaz bebizonyosodott , hogy Pacsetiovszkv. mester ölülműlhat-atlán szakember ebben a sportág­ban. ’ Most dióhéjban bemutatjuk azokat a kassai 'ivókat és vivőnőket, akik kiválóan szerepel­tek és felérték, hogy városunkat tekintsék a legeredtnényesebbnék. RÄCZ KATALIN ezúttal első ízben nyerte meg a felnőtt bai- noksá^őt; Ö már''nemzetközi viszonylatban la vzámőttevő versenyzőnö, legutóbb például Mün­chenben szerepelt jól. Nem rajta múlik, hogy a jövőben meddig tornássza föl magát, hiszen elsősorban külföldi versenyeken szerezhet ru­tint. A pozsonyi gyógyszerészetire jár. s mert­hogy ■ ebben az esztendőben érettségizett, ét- sós tnég. Sokféle sportággal próbálkozott, pél- dául úszott Is, de gyakran betegedett meg az edzések ! Után, így aztán átnyergelt a vívásra, és azt hiszem, egyáltalán nem bánta meg. GÖNNERTH ANDREA Az ifik’ bajnokságát nyerte. Legnagyobb el­lenfele a nővére volt. Mindketten a kassai ma­gyar tannyelvű- Ttzenkétéves Középiskola ta­nulói. Náluk tnár családi hagyomány a vívás, a Gönnerth név fogalom volt ebben a sport­ágban. és- reméljük az is lesz nemcsak a baj­nok Andrea, hanem Judit jóvoltából is. CHYXO és LDKÄCS a férfiak, illetve az ifik kategóriájában ju­tott éremhez. Az elsőről tudni vélik, hogy a „tanár úr“ szárnysegéde, aki szívesen foglal­kozik másokkal is, a második még fiatal ezen a pályán. Érdekes, hogy a vyvök nagy része úgy fete! arra a kérdésre, hogy miért éppen a ví­vást yálgsztotta, hogy vagy családi hagyomány volt a vívás, vagy a barátok és a szülök nóga­tására köstoltak belé ebbe a-sportágba. E AUCHMANN EDIT, « , aki Rácz Katalin mögött végzett és orvosira jár, azt mondja, hogy testvérével együtt spor­tolni kényszerültek, mert elég gombölyded alakjuk volt és mozogni kellett de még azt is főleg az apjuk akarta, Amikor vívni jelent­keztek, a terminus lejárt már és hetven fiatal várta, ini lesz vele. A hetvenből hárman ma­radtak végül is, köztük Edit és testvére. Ez lett volna nagyvonalakban néhány bajnok és helyezett portréja. Többet nem is tudnánk írni egyelőre róluk, mert nem áll mögöttük olyan gazdag versenyzői múlt és az eredmé­nyeik is csak szlovákiai méretekben kimagas­lóak, de tplnden reményük megvan arra, úogv- a csehszlovák bajnokságon is sikerrel szere­peljenek. A cím arról beszél, hogy a szlovákiai vivő- vport érettségije valósult meg az első Önálló bajnokság megrendezésével. Áz érettségi után nem állhat meg az ember, s az elkövetkező éveknek kellene bebizonyítanlok. hogy Itt is térem tehetség bőven, csak javítán! kell a ví­vók jelenlegi helyzetén, legalább egy ici-piclt, s rendszeres hazai versenyeken kívül minél többet kell őket külföldre vinni, mert Itt ta­nulhatnak igazán gyorsan és sokat. Itt van, pár kilométerre a vívúnagyhatalom Magyaror­szág. Csodáljuk, hogy nincsenek kiépítve egé­szen rendszeres és gyakori kapcsolatok! GÖNNERTH ANDREA GÖNNERTH JUDtT RAUCHMANN EDIT CHYLO IMRE A FIATAL LUKÁCS Kolár Péter felvételei. RÁCZ KATALIN NEGYVENÉVES, DE MEG MINDIG VÉD! A szovjet, labdarúgó-bajnokság finisében, hosszabb, sérülés okozta szünet után ismét pályára lépett a moszkvai DINAMO világhírű ka­pusa. Jasin. A negyvenéves kapuvédő a Di­namo Tbiliszi elleni rangadón ke­rült a csapatba, és a 4:l-es győze­lem egyik fő részese volt. A 4:1 »Sfí* :í Mllliilill látszólag sima ügynek látszik, ám a pályán nem így alakult a meccs, mert a tbiliszieknek legalább any- nyi helyzetük akadt, mint moszk­vai partnereiknek, de még a leg­biztosabb gólhelyzeteket sem si­került értékesíteniük: Jasin min­dent védett. A mérkőzés után még a leghitetlenebb szurkoló is csó­válta a feiét, lapok riporterei pe­dig felkeresték öltözőjében a ka­pust, és kérdéseket intéztek hoz­zá. A lapokban nemrég megjelent egy hír, amely szerint ön még újabb két esztendőn át kíván a csapat színeiben szerepelni; Igaz ez? — Igaz. egyelőre semmi kedvem elbúcsúzni a focitól. Imádom ezt a sportágat, kitűnő formában érzem magam. Miért vonulnék vissza? Mi a véleménye a szovjet válo­gatott keret kapusairól, és egyál­talán. a szovjet kapusiskoláról? — A címeres mez számára szá­mos jelölt akad. és ez jő jel. Meg­győződésem, hogy kiváló lesz is­mét a csapat kapusa, bárki Is har­colja ki a szereplést. A szovjet kapusiskola nemzetközi tekintélyre tett szert, és világszerte úgy em­legetik, mint egy rangos, tehet­ségekből álló gárdát. Évtizedek őta vannak nagyszerű kapusaink. Ki ne emlékeznék Nikanarovra, vagy az én elődömre. Homicsra? Elsőrangú kapus Kavazasvili Is, akivel a londoni világbajnokságon szerepeltem együtt. Az utóbbi idő­ben főleg Psenyicsnyikov és Ru- dakov bizonyítja, hogy nagyszerű képességekkel van megáldva. Mindegyikük más-más stílusban véd, kavazasvili például „vonalka- ous”, nagyszerű helyezkedés! ér­zékkel rendelkezik, de kifutni nem nagyon szeret. Rudakov legerősebb fegyvere viszont éppen a kifutás, tíz a sokszínűség és változatosság okozza azt, hogy a szovjet kapus- skola nem egysíkú, sablonos, és méltó helyet foglal el Európa él­vonalában. Ki tette eddig önre a világ leg­jobbjai közül a legerősebb hatást? Nagyon szeretem az olasz ka­pusokat, mindenekelőtt Sartit, Anastasit és Buffont. Igazi mes­terek ők, akiktől jócskán tanulhat bárki. Nemcsak szép stílusban, szemre is tetszősen védenek, ha­nem megbízhatóan és gazdaságo­san. Nagyon tetszett még a ma­gyar Grosics és a brazli Gilmar. Kit tart jelenleg a legerősebb labdarúgó-csapatnak kontinensün­kön? Angliát, függetlenül az Eurőpa- bajnokságon elszenvedett veresé­géért. Az olaszok, bár győztek ezen a tornán, véleményem szerint ko­rántsem olyan erősek; mert kie­gyensúlyozatlanok, jelentős inga­dozás tapasztalható játékukban, egyszer nyernek, máskor érthetet­len vereséget szenvednek. Ez vo­natkozik Európa más együtteseire . is. Sok időt szentel a labdarúgás­nak. Milyen hatással volt ez az életére? Sikerült-e megfelelően dolgoznia tanulhatott-e, és mit szólt a családja? Mivel foglalko­zik és foglalkozhatott a labdarúgá­son kívül? Hogyan képzeli el a jö­vőjét ? A futballal nagyon sok kellemes emlék köt össze eddig Is, és re­mélem ezután is. Bejártam a vi­lágot, láttam híres városokat és érdekes országokat, érdekes em­berekkel ismerkedtem meg. A szakmai tapasztalatokon kívül más élményekkel is szolgáltak külföldi barangolásaim. Meggyőződhettem arról, hogy az emberek minden­ütt békében ■ szeretnének élni, utaznának, sportolnának. A futball viszont, éppen az utazások miatt, számos időt rabolt, el a családom­tól, de szerencsére nem annyit, hogy elhidegüljek tőle. Ezt elsősorban feleséqem és két kislányom hozzáállásának is kö­szönhetem. ők meqértették ezt a szenvedélyemet, és nem okoztak fölösleges nehézségeket, ha pedig hazaérkeztem, alaposan kihasznál­ták az időt. hogy minél többet te­hessünk együtt. Mindhárman rendszeresen küárnak a meccseim­re, vagy legalább a tévén keresz­tül figyelik, sikerül-e minél keve­sebb góllal megúsznom a meccset. A futballon kívül számos más dolog foglalkoztat, ezekről nem is lehet részletesen szólnom, mert van belőlük jőnéhány. Ifjú ko­romban lakatosként dolgoztam egy gyárban, s szabad időmben halász­ni meg vadászni 'jártam. Ez a hob­bym a mai napig megmaradt. Az­tán fokozatosan megszülettek a qyerekek, ezzel nekem is meggya­rapodtak a gondjaim, de az örö­meim is. A feleségem a moszkvai rádió alkalmazottja, nemrég fe­jezte be tanulmányait a pártfőis­kolán. szerkesztő lett, és egy bi­zonyos példát állított, elém is. Én is elhatároztam ugyanis, hogy megpróbál kozom beiratkozni a pártfőiskolára. Jelenleg a harmadik évfolyamban vagyok. A tanulmá­nyaim sok időt rabolnak el. de ed­dig nem bántam meg, hogy kö­vettem a feleségem példáját. Mi­nél több érdeklődési köre van az embernek, annál érdekesebb az éle­te. A jövő? Szeretnék nagyon sokáig védeni, egészen addig, amíg bírom és formában vagyok. Igyekszem si­kerrel befejezni tanulmányaimat, és ha mindez valóra válik, úgy ala­kítom az életem, hoay a kecske is jóllakjon és a káposzta is megma­radjon, vagyis a munkahelyemen is elégedettek legyenek velem és a futballtöl se szakadjak el soha. (s bt) TIZENNÉGY ÉVES BAJNOK Nagy András tizenöt esztendős sincs, de már csehszlo­vák bajnok. Az olvasó nem tudhatja, kiről van szó, és be­vallom, én is csak egy régi barátom információjának kö­szönhetem, hogy bemutathatom ezt a tornaijai fiút. Az ezévi országos négytusa-bajnokságot Gottwaldovban rendezték meg a fiatalabb ifik kategóriájában. A cipők vá­rosába érkezett a többiekkel együtt egy szőke,-nyúlánk fiú is, aki egy ötezer lakosú kisVáros iskoláját képviselte. Egy­más után peregtek a krikett-labda-dobás, magasugrás, távolugrás és hatvanméteres futás számai és amikor a bí­rák az elért eredményeket pontozták nyilvánvalóvá vált, hogy Nagy András országos bajnokságot nyert. Tornaijának nincsen olyan atlétikai pályája, amely iehe- 1 tőséget nyújtana arra, hogy Nagy felkészülése zavartalanul follyon. Az országos vetélkedőn életében először ért földet > a magasugrás kísérletei után, úgy,-hogy habszivacsba hul­lott, és nem kavicsokkal teli homokba. A távolugró-pálya pedig olyan kifogástalan volt, hogy András inkább jóval Hőbb dobbantott, nehogy elrontsa az ugrást. Óvatossága dacára is szép előnnyel utasította maga mögé a többieket. A sprintben nem érte el legjobb idejét, de így is megsze­rezte az aranyat. Fölmerül a kérdés, hogyan létezik az, hogy egy jelenték­telennek tűnő, jóformán semmilyen atléta-hagyományokkal nem rendelkező városka fia egyszerre berobban az élvo­nalba? Minthogy András tizenöt esztendős sincs még, nem beszélhetünk különleges előkészítésről, tanára (Durinda) inkább példakép csak, nem a szó szoros értelmében vett szakember, hiszen erre ilyen idős tanítvánnyal és ilyen kö­rülmények között ,nem is lehet módja. Valószínű, hogy a legtöbbet Nagy András rendkívüli tehetsége nyomja a lat­ban. Nemcsak az említett négy számhoz van érzéke, ha­nem szinte mindenhez, gerelyt is ügyesen vet, de jól megy a foci is, és a helyi táncegyüttesben is szerepel. Említést kell tennünk édesapjáról is, aki annak idején ismert labdarúgó volt a környéken, s az ő sportszeretete és szakértelme sokat számít a kezdő fiú életének további alakulásában. András most fejezi be tanulmányait a Kilenc­éves Alapiskolában, s valószínűleg gimnáziumban folytat­ja tovább az ismeretek szerzését. Tornaija még sokáig nem lesz az atléták paradicsoma, vagyis a magasugró-gödörben ezután is homok és kavics lesz, nem pedig habszivacs. Andrásnak később, az érettségi után dől el majd a sorsa. Ha nagyobb városba, jó szakember keze alá kerülne, sokra vihetne. Tehetsége vitathatatlan. Aki százhatván-százhet- ven centimétert és csaknem hat métert képes magas, il­letve távolugrásban ennyi idős korában teljesíteni, az a ki­választottak közül való. Megtorpanni persze nem szabad. Bölcsen és higgadtan kell továbbra is a tanulást és az edzéseket összehangolni, nem szabad elkeseredni a nem éppen eszményi feltételek miatt, és fejleszteni kell az akaraterőt. Nagy László, a ma­gyar műkorcsolyaválogatott edzője, az orvos és a valami­kori Európa-bajnok mondta, hogy nem éppen előny minden esetben, ha a fiatal fiú vagy lány tálcán kapja a dolgokat. A nehezebb körülmények között végzett munkának is van haszna, amely a továbbiakban aztán bőven kamatozhat. Ez oersze nemcsak Nagy. Andrásra vonatkozik, hanem minden­kire, aki egy-egy kisvárosban vagy faluban merész terve­ket sző és országos bajnokságokról álmodik.-----------------új ifjúság 6 (bt)

Next

/
Oldalképek
Tartalom