Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1969-10-14 / 41. szám

SZÜRET UTAX LESZ AZ ESKÜVŐ ... A mondás régi, menyasszonyi ruhák divatját illetően azonbar mindig akad kisebb-nagyobb változás. A legnagyobb újftást a rövid uj| jelentette — hiszen a menyasszonyok évszázadokon keresztül hosszúujjú ruhában esküdtek. A párizsi dl vattervezők mosi egy igen érdekes, a hagyományokat felbrritó újítást vezettek be: fátyol helyett főkötőt (1. kép), vagy az áll alatt megkötött kendői (2. kép) ajánlanak a menyasz szonyi ruhához. Hogy beválik-e? Ki tudja. Ügy gondoljuk, a menyasszonyok nem cserélik fel a rátylat egy kendővel De aki mégis így akarja, ám legyen! A képünkön bemutatott első menyasszonyi ruha organzából készült, fazonja oagyon egy szerű, angolos: bubigallér, hálba foglalt gomboláspánt, széles nagy lapos masnira kötött öv A második modell anyaga sajátjából pettyezeltorganza. A ruha alját, az ujjak szélét és a fejkendöt köroskörül a saját anyagából készült rüss díszíti. A széles öv elöl elgömbölyített, Stem ér össze és .hurka" masnira kötődik. IKülföldi modellek.) Így viselkedjünk AMINT MÁR ELŰZŐ SZÁMUNKBAN EMLÍTET­TÜK, AZ UDVARIASSÁG, AZ ELŐZÉKENYSÉG LÉNYEGES SZEREPET JÁTSZIK A HELYES VI­SELKEDÉSBEN. Ez annyiból jelent előnyt, hogy az udvariasság elsajátításához igazán nem kell különlegesebb tudomány. Nézzük csak: valaki leejt valamit, felemeljük és egy „tessék“ szó kíséretében átnyújtjuk. Ügye egyszerű? S ha az illető idősebb volt, meg lehetünk győződve rála, hogy azt gondolja magában (sőt esetleg ki is mondja): „Nem is olyan illetlenek ezek a mai flatelokl“ Ehhez csak annyit füzünk hozzá, hogy kinek kivel szemben kell ilyen és hasonló udvarias Ságot gyakorolni. FIATAL LÁNY: minden nála idősebb nővel és idős férfival szemben. (Idős alatt olyan korú férfi értünk, aki az apja lehetne, de persze „bőven“ számítva. Vagyis egy 20 éves lány nem emeli fel az elejtett tárgyat egy 40 év körüli férfinak holott az apja lehetne, mert egy 40 éves férfi még fiatalnak számít és ne ki kell udvariasnak lennie a 20 éves lánnyal szemben.) FIATAL ASSZONY: lényegében ugyanaz vo­natkozik rá, mint a fiatal lányokra. Megje­gyezzük, hogy udvariasság tekintetében min­dig a kor számit s nem az, valaki férjnél Yan-e vagy sem Sajnos, sok fiatal asszony nincs tisztában ezzel. Azt hiszik, mivel férjnél vannak, a lányoknak — ha idősebbek is — velük szemben előzékenynek kell lenni. Sok szór nem tartják tiszteletben az idősebb (ha nem is kimondottan öreg) asszonyokat, mert úgy gondolják, hogy ők is „asszonyok“. Olyan kirívó példát már nem is akarunk említeni amikor egy fiatal asszony férjének magas hi­vatali beosztottsága „jogán“ elvárja, hogy ala csonyabb beosztásban levő idősebb asszonyok udvariasságot tanúsítsanak vele szemben. Ez valóban visszatetsző, de szerencsére ritkán fordul elő. ASSZONYOK: természetesen náluk idősebb asszonyokkal és idős férfiakkal kell udvarias­nak lenniük. De a kort illetően ne legyünk na­gyon szőrszálhasogatóak és ne felejtsük e): mindig az viselkedik helyesen, aki udvarias. FIATAL FIÚNAK udvariasnak kell lennie mindenkivel szemben, aki nála idősebb, de ezenkívül a nála fiatalabb lányokkal is. AZ UDVARIASSÁG ELEMI SZABÁLYAIHOZ TAR­TOZIK, HOGY NŐKET ÉS IDŐSEBBEKET ELŐ RE ENGEDÜNK, esetleg kinyitjuk előttük az ajtót. Fontos, férfi soha nem lép be nő előtt egy helyiségbe! Egyébként, hogy ki megy be ki előtt, illetve kit kell előre engedni, azt az imént említett szabályok szerint állapítjuk meg. (Kivétel: ha férfi és nő együtt megy ká­véházba étterembe, szórakozóhelyre, a férfi megy elöl — mégpedig, hogy szabad hely után nézzen, asztalt foglaljon. Ugyanakkor Idegen nőt, aki nem tartozik hozzá, előre enged. (Ezekre a szabálvokra még részletesen kité­rünk.) (Folytatjuk) Kedves Lányok, kérésetekre szalagavatóra alkalmas ruhákat közlünk. De — leveleitek alapján — két dologra hívjuk fel figyelmeteket: ne csináltassatok egyforma ruhát, és lehe­tőleg ne feketét. A fekete ugyanis már nem divat és fiatal lányoknak jobban is illenek a most divatos világos pasztellszínek. Aki mégis a sötét szín mellett dönt, inkább a sötétkéket válassza. Azért azok részére, aik már megvették a fekete teszilt, közlünk modelleket. Az első ruha paszteltszinü selyem, a nyakpánt és a széles övrész gyöngyözött. A szoknya kissé húzott A következő két modell csipkével díszített fekete te.,zii. Az egyiket elöl két sor ban és a nyak körül ráapplikált kivágott csipke-virágok díszítik, a másiknak az elejébe tel­jes hosszában egy csipkerész van bedolgozva. A nyak nagy masniban fejeződik be. A negye dik ruha anyaga jasztellszinü bársony. Külön rávarrott gyöngyözött pántok díszítik. A mand zsetta is gyöngyözött. A következő ruha pasztellszínű szövetből készülhet, érdekes megoldású, fodros csipkegallárral. Az öv arany, vagy masnira kötött csipke. A további modell brokátból vagy bársonyból készült tunikás ruha, a tunika szélét, az övét és a nyakkivágást gyöngyözés vagy zsinórozás díszíti. Az utolsó modell búzakék bársonyruha. A féloldalas szabást arany zsinórozás hangsúlyozza. A mandzsetta is gyöngyözött, az öv arany. (Október 28-án megjeleni) Vámunkban mép szintén közlünk szalagavatói ruhákat.1 Jól öltözködni nemcsak azt jelenti, hogy elegáns ruhát vagy kabátot viselünk. A ruha­darab egymagában nem elég. Hogy az összbenyomás tökéle­tes legyen, ki kell egészíteni. Mivel? A kiegészítőkkel, vagyis a kalappal, táskával, cipővel, kesztyűvel, harisnyával, sállal, bizsuval. Nevük magában fog­lalja jellegüket: kiegészítők, kiegészítik a ruhadarabot. Egy másik elnevezésük: tartozék, mert hozzátartoznak a ruhada­rabhoz. A kiegészítők vagy tartozé­kok igen fontos szerepet ját­szanak az öltözködésben. Kellő kiegészítő nélkül a ruhadarab mitsem ér, a rossz kiegészítő „elrontja“, a jő pedig „emeli" az öltözéket. Pl. ha egy ele­gáns kabáthoz nem hozzá illő vagy kopott cipőt és bevásárló táskát viselünk, a kabát sem mutat: ,nem érvényesül. Ha azonban kalapot vagy csinos sapkát, elegáns cipőt, retikült és kesztyűt viselünk hozzá, biz­tos, hogy jól öltözöttek va­gyunk. Sőt, elárulunk valamit: a finom minőségű, elegáns ki­egészítők még a kevésbé ele­gáns ruhadarabot is mutatóssá teszik. Éppen ezért kell nagy gondot fordítani rájuk és — nem utolsósorban — tudni kell, hogy tula jdonképpen milyen ki­egészítők illenek az egyes ru­hadarabokhoz. A kalap — valljuk be — amolyan mostohagyerek a kie­gészítők sorában. Sokan egyál­talán nem szeretik, fölösleges­nek, sőt régimódinak tartják. Pedig nem így van. Nem állít­juk azt, hogy nyáron malom­kerék nagyságú, csipkefodros kalapokban járjunk; mint ami­lyeneket valamikor a garden- partvkon viseltek, de ha ele­gánsan felöltözünk, a. kalap se hiányozzék fejünkről. Fiatal lá­nyok ugyan járhatnak nyáron kalap nőikül, de miután ez véd a nap ellen. és meggátolja, bogy a haj színe kifakuijon — ha meggondoljuk, talán még­sem vetjük el a kalapviselés gondolatát. ősztől tavaszig már általában viselünk' kalapot, ill. sapkát, vagy szőrme (műszőrme) kucs­mát. Fiatal lányoknál egy csi­nos sapka is helyettesíti a ka­lapot. Most különösen nagy di­vat a svájci sapka, mind az „eredeti“ (tehát posztószerű anyagból), mind a kötött vagy horgolt. Á szőrme ill. műszőrme kucs­mákat általában szeretik; már évek óta divatosak, sőt helyü­ket lassan a kabát anyagjából készült kalapok vagy sapkák foglalják el. Amint már megírtuk, a 69- es őszt a széles, hullámos ka­rimájú kalap jellemzi (bal ol­dali kép), a svájci sapkák pe­dig (jobb oldali kép) fehérben a legdivatosabbak. Ismeretes, hogy egyeseknek jó „kalaparcuk“ van, vagyis bármilyen formájú kőlap jól áll nekik, míg másoknak, kimon­dottan rossz a kalaparcuk. De akkor sem kell kétségbeesni, mert valamilyen formájú kalap biztosan jól áll, csak rá kell jönni, alaposan ki kell próbálni, hogy milyen. Éppen ezért a kalapvásárlásnál ne csak egy fűtő pillantást vessünk a tü­körbe, hanem alaposan és kri­tikus szemmel nézzük meg ma­gunkat. Nincs kirívóbb öltöz­ködési hiba, mint egy rosszul megválasztott kalap. Általános szabály: — kistermetű nő, sem kövér, sem sovány, ne viseljen szé­les karimájú kalapot, mert az „nyomja“, vagyis még alacso­nyabbnak látszik benne; — kövér, széles arcú nő ne válasszon elől felhajtott kari­májú és világos vagy rikító szinű kalapot, mert az arca még kövérebbnek látszik ben­ne. — fiatal lányoknak legelő­nyösebb a sapka valamilyen változata: a kalap pedig — fiatal asszonyoknál is — csak felhajtott karimájú legyen, mert a lehajtott öregít. Milyen színű legyen a kalap? Három szempontot tartsunk szem előtt: jól álljon az arc­hoz. semleges színű legyen (nem vehetünk minden ruha­darabhoz külön kalapot), és természetesen „menjen“ az öl­tözékhez. A 69-es ősz legdiva­tosabb kalapszíne a tojáshéj- szín. ami azért praktikus, mert jóformán minden színhez illik, barnához, szürkéhez, sőt drapp­hoz épp úgy, mint bármelyik élénk színhez. Tudni kell még azt, hogy a kalap színe egyezhet az öltö­zék színével — míg a többi kiegészítő más színű is lehet, egyforma színű a cipővel, de teljesen «lütő színű is. (Folytatjuk) szí akaratát, annál is inkább, mert az édes­anyja is támogatja, sőt ösztönzi ebben. Nem szeretem azt írni, mit kellett volna tenni egyes esetekben, mert az olvasók azt akarják tudni, mit cselekedjenek, az elköve­tett hibák hánytorgatásának nincs sok értel­me. De a maguk esetében meg kell — jn-jj- nem, mit kellett volna csinálniuk: ilyen fontos dologról, mint az, hogy hol fognak élni, fel­tétlenül a házasság előtt kellett volna beszél­ni. Levelében nem említi, bogy erről a házas ságuk előtt szó esett volna. Nem tudom, mi­kor mondta meg a férje, hogy telkük van a faluban, és hogy ott fog építkezni. Ha meg­mondta. és maga nem törődött ezzel, gondol vén, hogy majd ha a városban laknak, úgyse akar majd visszamenni a faluba — akkor ma­ga is hibás. De ez sem változtat a tényen, az az a férje elhatározásán. Nem vagyok híve annak, hogy az emberek meggondolatlanul tóduljanak a faluból a vá­rosba, csak azért, hogy városban legyenek. De furcsának találom azt is, hogy egy házas pár, aki városban dolgozik, állásukkal mind ketten minden szempontból meg vannak elé gedve, vissza akar költözni a faluba, hogy ott a saját házában lakjék. Kár lenne ott hagyni a jő munkahelyeket s kér lenne a nap jelen tős részét utazással tölteni faluból a városi munkahelyre. Azt írja, hogy segítsek magán. Higgye el, szívesen megtenném, de én csak vigasztalni tudom mert tanácsomat nem magának, hanem jelige: „FALURA GONDOLOK FA|“ (22 éves! a férjének kellene megfogadnia. És amint a VERONIKA VÁLASZOL leiige: „YVETTE ÉS HORST" (17 éves) A levelezés oem fog csalódás! okozni, ha nem vár tőle túl sokat, vagyis nem számít ké sőbb házasságra. Azt ajánlom, levelezzenek to­vábbra is, de ne ígérjenek egymásnak semmit a jövőre vonatkozóan. Ne hívja meg maguk­hoz, ez nem való; ha viszont ő akar találkoz ni magával, valamilyen társasutazás kapcsán meglátogathatja. Ha valamit írna arról, hogy szeretné látni magát, adhat is neki ilyen ja vaslatot. És ha társasutazással jönne, meghív hatja magukhoz látogatóba egy vasárnapra, vagy akár egy hétköznap délutánra és vaesn rára. De ismétlem: a maguk állandó vendége, aki maguknál is lakna, nem lehet. Ne kérdezze meg, mikor van a születésnap ja, mert ezt először neki kellene megkérdez­nie magától. Ügy látszik, ő nem gondol erre. Ha maga kérdezősködne, azt a látszatot kelt hetné, mintha figyelmeztetni akarná öt rá. Kedves Asszonyka, én megírom a véleménye met a problémájáról bár tudom, hogy sajnos, ez magán mitsem segít. Én ugyanis magának adok igazat, ugyanakkor meg vagyok győződ ve róla, hogy a férje nem tágít és véghez vi helyzetet leírta azt hiszem, ő hajthatatlan. Mást nem mondhatok, mint hogy próbálja el­halasztani az építés időpontját, hátha — bár nem nagyon valószínű — időközben sikerül a férjét jobb belátásra bírnia. VERONIKA FONTOS apróságok

Next

/
Oldalképek
Tartalom