Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-10-14 / 41. szám
10 SAJÄT FÜLEMMEL HALLOTTAM Tihamér elvből nem hallgatott más hírforrást, mint nyugati rádiót. Nap mint nap ott Ült a készüléke mellett, mindig hajnalban, mert jó híreket és nagy halakat ilyenkor lehet a legjobban fogni. A hallottakról feljegyzést készített, és ezeket fontoskodva beszélte el barátainak a budai eszpresszóban. Tihamér mint hírmondó és magyarázó, nagy tekintélynek örvendett. Értesüléseit mindig így kezdte: „saját fülemmel hallottam,“ ami azt jelentette, hogy Tihamér sohasem ékeskedett idegen fülekkel. A napokban kissé szontyolodottan jelent meg a törzsasztalnál. — Mi újság? Mit mondanak? — kérdezték eszmetársai. A jeles kommentátor szomorúan legyintett. — Semmi. — Nem hallgattál nyugati rádiót? Amerika Hangját, Szabad Európát? — Dehogyisnem! Végig, mindent. Ma utoljára. Beszüntettem. Ez a közlés olyan izgalmat okozott, mint egy szenzációs kacsa. De nem kellett sokáig kérlelni Tihamért, azonnal közölte a rejtélyes szavak értelmét. — A nyugati híradások egyre kevésbé tetszettek nekem. Hanyatlás mutatkozik, folyton csökken a felvidító hírek száma. Ma aztán teljesen csődöt mondott a hírszolgálatuk. Várjatok, pontosan felírtam, milyen hírekkel traktált. És felolvasta, gyászos hangon, mint egy halotti beszédet: „Japánban folytatódnak a tüntetések az amerikaiak ellen. — Fidel Castro bejelentette, hogy kémkedésen kaptak rajta egy amerikai katonai repülőgépet. — Eich- mannt feltétlenül bíróság elé állítják és elitélik. — Krajcír csehszlovák kflIkerminiszter nagyobb összegű export-import szerződést írt alá több tengerentúli állammal. — Li Szín Man hívei közül több mint százharminc képviselő elveszti mandátumát. — Tizenhat millió dollárba került az amerikai kormánynak egy rosszul sikerült rakéta kudarca. — A moszkvai Bolsoj Színház nagy sikerrel kezdte meg nyugat-európai turnéját.“ Dermedten néztek egymásra. Hát már a légből kapott hírekben sem lehet bízni? Hát már csak ilyesmit tud nyújtani nekünk a „szabad" hírszolgálat? Valaki elhaló hangon megkérdezte: — Kedvezőbb híreket nem is hallottál? Mire Tihamér mosolyogva válaszolta: — De igen. Átkapcsoltam Budapestre. Éppen a híradás végére érkeztem. Örömmel hallottam, hogy be- mondták: „Az égbolt derült, és kellemes nyári időjárás várható.“ Stella Adorján ’<S> NEM HISZI Férjuram későn jön haza. Már az elöszo- | bábán leveti a cipőjét. Kezébe fogva settenkedik befelé. Az asszony felébred és megkérdi: — Hány óra van? — Tíz — feleli a férj. Rendben is lenne minden, ha ebben a pillanatban nem kezdene ütni az ingaóra. Néma csendben hallgatják, és az óra egyet üt. — De hiszen az óra egyet ütött, és nem tízet — mondja harciasán a menyecske. — Hát mit akarsz? A nullát is üsse? CSAK ÁGASKODNI KELL Az idős kisasszonyok panaszt tesznek a rendőrségen, hogy a strand napozóján szemérmetlenül viselkednek a férfiak, és mindez látható az ablakukból. A kapitány kiküld egy nyomozót, hogy állapítsa meg a tényállást. A kisasszonyok az ablakhoz vezetik, de a nyomozó semmit sem lát. — De hölgyeim, én semmit sem látok. — Dehogynem — mondják a felháborodott kisasszonyok. Odatolnak az ablak elé egy asztalt. Arra rátesznek egy hokedlit, arra egy széket: — Tessék csak felállni a székre, és egy kicsit ágaskodni, akkor pontosan a napozóra lát. MEGLÁTOD... Egy távoli kis állam hadgyakorlatot tart. A feladat az, hogy légi úton felderítőket kell küldeni az ellenség hátába. Két ejtőernyős parancsot kap a felszállásra. Meghatározott helyen ki kell ugraniuk, és ott, egy erdő szélén autó várja őket. Hosszan várnak a repülőgépre. Egyórás késéssel érkezik. A felszállás csak harmadszorra sikerül. A repülőgép motorja időnként kihagy. A megadott helyen nem ég a jelzőtűz. Végre megállapítják, hogy ugrani kell. Kilépnek a repülőből, egymás mellett zuhannak. Egyszerre rántják meg a zsinórt, de az ernyő nem nyílik ki. Dühösen szól oda az egyik hírszerzőjelölt a másiknak: — Borzasztó ez a szervezetlenség. Ahogy eddig mentek a dolgok, meglátod, az autó sem lesz ott időben. NEM ISMERI Két parasztasszony bandukol hazafelé. Meglátják, hogy az egyik kazal tövében édesen alszik egy férfi. Minden ruházata egy nagy karimájú szalmakalap, amit a nap ellen a fejére borított. Rettenetesen felháborodnak. Közelebb mennek az alvóhoz. Az egyik asszony megnyugodva mondja: — Nem az én férjem! — Tényleg nem az — mondja a másik. — De még csak nem is falunkbeli — teszi hozzá. A SKÖT HA.LÄJA A skót fia megfürdik a tengerben. Egyszerre csak fuldokolni kezd. A skót kétségbeesetten segítségért kiabál. Egy nyaraló angol beugrik a vízbe, és hosszú küzdelem után kivonszolja a gyereket. A skót örömmel látja, hogy a fiúnak semmi baja, majd odamegy az életmentőhöz, aki szerényen félrehúzódott. — Uram — szólítja meg. — Ugyan, hagyja csak, semmi az egész — hárítja el magától az angol. — Nem úgy van áz, uram — mondja a skót—, a gyereken egy sapka is volt! Azt hová tette? m »**.'••* »/ Y * i SZÖRNYŰI Részeg ember tántorog az utcán. Egyszer csak beleütközik egy hirdető oszlopba. Elindul tapogatózva az oszlop mellett, örül a biztos támasznak, és megy-megy, állandóan tapogatva az oszlopot. Mikor már harmadszor tárja körbe, valami felvillan agyában, és felüvölt: — Szent isten, engem befalaztak! mm 1A szerelem buktatói 27. A LÁNYOK SZEMÉVEL Az életben sok minden megesik • Kompromisszumok a magunk rovására 0 Aki hisz a szökevénynek 0 Lehetséges ennyire vakon hinni? Levelet kaptunk egy csalódott lánytól. Panaszkodik, hogy az udvarlója háromszor hagyta cserben, de ő mindig megbocsátott neki. Olyan szépen kö- nyörgött, mézes szavakkal, hogy a lány nem tudott ellenállni. És most kiderült, hogy miközben neki udvarolt, mást vett feleségül. Hogy történhetett? Kati leveléből ez is kiderül. Hitt a fiúnak, meg akarta nevelni. Csakhogy nem mindenkit lehet megnevelni. Milyen is volt a fiú és milyennek látta a lány? „Sok kéteshirü ismerőse volt — Írja Kati a levelében —. De szép legény volt, kellemes, pontosan olyan, amilyennek a jövendőbelimet megálmodtam... Ismeretségünk során kellemetlen helyzetbe került az egyik lánnyal. Szakítanunk kellett volna, de én megmentettem. Mindenáron meg akartam magamnak szerezni. Egy időre szakítottunk, aztán ismét találkoztunk. Ügy beszéltünk egymással. mintha semmi sem történt volna. Nagyon boldog voltam. Később megtudtam, hogy találkozásunk után néhány órával két kéteshirü lánnyal szórakozott. Ez ismét szakítást eredményezett. Egy hónappal később levelet kaptam tőle. Idézek a leveléből: „Drága Kati... Bizonyára haragszol rám, és én tudom, hogy miért haragszol. Már többször megcsaltalak, de kérlek, hogy neharagudj, adj még egy lehetőséget... Bocsásd meg a köny- nyelmüségemet... Ogy vonultam be katonának, hogy el sem búcsúztam tőled... most nagyon sajnálom az egészet... Te talán nem is tudod, de te vagy a legrendesebb lány... mindig őszinte voltál hozzám és szerény, és én mindezt nem tudtam értékelni. Rászedtek a barátaim, sokszor megfeledkeztem rólad... Csak most. amikor látom, hogy mennyire haszontalanul éltem, sokszor elgondolkozom... Te voltál az egyetlen lány, akit igazán szerettem. Kérlek, végtelenül boldoggá tennél, ha ismét levelezhetnénk, barátkozhatnánk. Soha többé nem hagynálak elírj és bocsáss meg...“ Ezután ismét leveleztünk...“ Kati leveléből megtudjuk, hogy a fiú két év alatt mindössze kétszer kapott szabadságot, akkor is „idő előtt vlsz- szarendelték.“ Kati ezt is elhitte. Leszerelése előtt egy hónapig nem írt, később arra hivatkozott. hogy kiszökött a kaszárnyából és ezért becsukták. Emiatt nem válaszolhatott a leveleire. Kati hitt, mindent elhitt. Amikor a fiú leszerelt, véletlenül találkoztak, azt mondta az üzembe megy jelentkezni, aztán másnap találkoznak, megünneplik, hogy leszerelt. Kati ismét hitt és másnap várta, A fiú azonban nem jött. A szülei előtt mentegette: bizonyára megbetegedett vagy valami váratlan jöt közbe. (Hányszor mentegette már a szülei előtt!) Több napig nem jelentkezett. Végül is Kati levelet Irt az üzemnek, hivatalos úton érdeklődött, hogy mi van vele. A válasz csakhamar megérkezett: „Levelére válaszolva közöljük Önnel, hogy X. Y. a tényleges katonai szolgálata alatt megnősült és ezért kérte munkaviszonyának a felbontását. Kérésének eleget tettünk, jelenlegi címe...* Kati még ez után a levél után sem hitt a ténynek. Levéllel fordult hozzánk, hogy segítsünk. Sok olvasónk joggal kérdezi: létezik ilyesmi? Létezik, ilyesmi? Létezik olyan lány mint Kati, a valóságban is? Sajnos létezik. Beleszeretett egy szépfiúba, egy ficsúrba, arra érdemtelen emberbe, Küzdött érte, hogy megnevelje, hogy megszerezze magának. A fiú sokszor megalázta és ő minden esetben megbocsátott neki. Amíg katonáskodott, meglátogatta, három napig vele volt. „Ez volt életem legboldogabb három napja — írja a levél. — Nem hiszem, hogy azok után, amit akkor átéltünk, elhagyhat.“ És elhagyta, mert a hőn szeretett fiú akkor már nős ember volt. A lány azonban vakon hitt és ma is abban reménykedik, hogy valamilyen csoda megváltoztatja a tényeket. Pedig ebben az esetben a csoda sem segít. Katinak ki kell gyógyulni az ábrándjaiból. Is kell vonnia a kellő tanulságokat. Sajnos, álmaink lovagjai nem mindig olyanok, mint amilyeneknek megálmodjuk őket. Nem feddhetetlen, tiszta lelkű, nemes szándékú emberek minden esetben és minden körülmények között. Jó lesz, ha az álmaik lovagjára váró lányok is nyitott szemmel járnak és nem hisznek a csodalények létezésében. Különben könnyen előfordul az, ami Katival is megesett, hogy a hó- lelkü lovag helyett egy mai veretű huligánnak ülnek fel. És még egy: akiben százszor csalódtunk, ne akarjuk százegyedszer is megnevelni, mert százegyedszer is csalódni fogunk! Következik: A parancsnok volt az oka sl I n 1 )
